14
Az elveszettfiú hazatérése
megkapták a megegyezés szerinti dénárt; amit pedig a házigazda azok kárpótlására tett, akik mint utolsók léptek be a szőlőhegy szolgálatába, tisztán kegyelemből történt, ebben nekik semmi határozni valójuk sincs. Ha egyes zúgolódók továbbra is bosszankodtak a dénár átvételén és sztrájkoltak, nem akarva szolgálni az ily munkaadónak, ezáltal önmaguk zárták ki magukat a szőlőhegy szolgálatából. Ha azonban a házigazda dorgálása folytán megváltoztatták nézetüket, értékelték a mások iránti kegyelmét és örvendtek annak, hogy további munkások álltak szolgálatba hozzájuk hasonló megállapodás alapján, helyes értelemben és szellemben használják dénárjukat s örömmel megmaradnak a házigazda kegyelemteljes szolgálatában. A példázat a napjainkban való beteljesedésében mindenkinek engedi, hogy az Úr Igéjét ebben a sologban saját tetszése szerint fogja fel s azután azt az utat válassza, amelyiket akarja. 41. Helytelen volna azt állítani, hogy az elveszett fiúról szóló példázat örökre kívül hagyja az "idősebb fiút", tehát sohasem ment be az ünnepségre. Mégha Jézus a példázatot annakidején mintegy a zúgolódó írástudók és farizeusok rendreutasítására is mondta, mégis legfőképpen a mi napjainkra szólt és lett feljegyezve. Egyes farizeusok mint Társusi Saulus valamint írástudók és mások, akik átmenetileg tilatakoztak, később az addig megvetett vémszedőkkel és bűnösökkel együtt Jézus mellé állotta. (Csel. 6:7; János 12:42; Csel. 26:4, 9-10). Emlékezzünk arra is, hogy az idősebb fiú még mindig az egyedüli örököse volt az atyja vagyonának. Mégha a kisebb fiú ismét atyjánál időzött is mégsem igényelhetett semmit fivére örökségéből, sem nem vehetett birtokába semmit abból. Az atyja kegyét mindazáltal még mindig élvezhette mint fiú s szolgálhatta őt fivérével összhangban. 42. Ha valaki "haragos" és magát az idősebb fiúhoz hasonlóan elhanyagoltnak és lekicsinyeltnek vagy háttérbe szorítottnak érzi, most komolyan vizsgálja meg és gondolja meg a mennyei Atya felhívását, jöjjön be és vegyen részt az ünnepségen, amint azt az Úr készséges szolgái teszik. (Jel. 7:11,12). Viselkedjenek hasonlóan ahhoz, ahogyan József viselkedett a megtérő féltestvéreivel! (I. Mózes 45:1.-15). Legyenek hasonlók Jézushoz, aki így szólt: "Aki engem látott, látta az Atyát (János 14:9) és örvendett, hogy a megtérésre kész vámszedőket és bűnösöket magához fogadhatta s velük legelhetett a mennyei igazságokon és ígéreteken. Jehova Isten, az Atya mondotta: "Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, - ezt mondja Jehova Isten. Térjetek meg azért és éljetek!A Az Úr nem gyönyörködik a A más juhokA Armageddonban való halálában. Azért akarja, hogy a jó pásztor most, e pusztító végnyomorúság előtt begyűjtse őket a biztonság és oltalom kamrájába. (Ezékiel 18:32).. A szellemi maradék mennyei örökségére vonatkozó ígéretek - mégha most nincsenek is kizárólagosan tárgyalva - szilárdak és mozdíthatatlanok maradnak, azon kegyelem és jóság ellenére, amelyben a "más juhok" napjainkban részesülnek az ő üdvösségükre.
A körülmények Istenéhez hasonló irgalmat követelnek azok részéről, akik maguk is az Atya kegyelmében részesültek (Máté 5:7); megkövetelik a "más juhokkal" szembeni nagylelkűséget, testvéri szeretetet és az olyan örömet, amely által a Jehova neve és Igéje igazolásánál megfeledkezünk önmagunkról. "A Jehovában való öröm a ti erősségetek." Nehémiás 8:10. 43. Helyes és Istennek testsző, ha örvendezünk az isteni elhatározás részleteinek a megvalósításán, még a szétszórt "más juhokat" és az "elveszett fiú" osztályát illetőleg is. Az ebből az osztályból valók még nem tértek vissza mindannyian az Atyához, a Krisztus Jézus által közvetített örök élet forrásához.Egyesek még disznókat őriznek, de a háború utáni időben ezek is "magukba szállnak", Akkor ezek is felkelnek s az Atyához mennek, neki szentelve magukat a nagy szellemi éhínség a "kereszténység" Armageddonban való pusztulásakor végetérne. Aki a legfelségesebb Istent önzetlenül szolgálja és irgalmasan átengedi neki az Őt keresők megítélését, az Istent és az ő Fiát, Jézus Krisztus utánozza s örömmel üdvözli a megtérő tékozlók osztályát. Ezek kiszaladnak Isten üdvözítő üzenetével az ilyen hazatérők elejébe! Vígan résztvesznek az ünnepségen, melyet Isten az ily közeledő "más juhok" számára készített és örvendenek, hogy ezek az Atya házában vannak, még mielőtt Armageddon hirtelen bekövetkezne. A maradék és a visszatért "más juhok" együtt gyönyörködnek Isten jóságában az ő templomában. A Dávid és Jonathán között fennálló változhatatlan szeretettel szolgálják vállvetve a mennyei Atyát és a királyt Jézus Krisztust, a királyság ez evangéiumát minden nemzetnek bizonyságot hirdetve a végleges vég eljöveteléig.
4. Kiket szemléltetnek a "disznók"? 5. A hasonmást osztály miért nem viselkedik jobban, mint az elveszett fiú, aki disznókat őrzött s nélkülözte előbbi barátai segítségét? 6. Mennyiben hasonlít ez az osztály a szegény Lázárhoz? Ki a felelős a nyomorult helyzetéért és mire törekszik ez? 7. Milyen híreket hallott a tékozló az atyja házáról és milyen kép kínálkozott a helyzetét illetőleg, ha magába száll?
