A lap korrektúrázva van
185
dőléseket, mert az események kétségkívül mutatják, hogy az ellenség hogyan nyomul fel Isten népe ellen s ezt a népet az a kívánság heviti hogy a végleges kimenetelt megismerje s meg is kell ismerje.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 július 1.)
Az ő háborúja
II. rész
„Ne féljetek ... a harc az Istené" — Krónika II. 20:15.
1 JEHOVA felépittette Jeruzsálem városát, a templomot ott felállíttatta és abba helyeztette nevét...(Kir. I. 9:3) „Hanem azt a helyet; amelyet kiválaszt Jehova, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt gyakoroljátok és oda menjetek.” (Mózes V. 12:5) Hasonlóképpen küldötte el Jehova Krisztus Jézust az ő szervezete, Jeruzsálem vagy Sion felépítésére, s a templom fel van állítva, amely Krisztus Jézusból és teste hű tagjaiból áll. A prófétai képben Jehova temploma az imátság helyt volt, és Isten királyi háza a beteljesülésben szintén az a hely, ahol a Legfelségesebb ábrázatát keresik. Ezzel összhangban gyűjtötte össze Jósafát a népet az imádkozás és fohászkodás helyére, amidőn az üzenetet megkapta. (Krónika II. 20:4) Nagy veszedelmet sejtvén és annak szükségességét, hogy az Úr ábrázatát keressék, elhagyták kényelmes lakásaikat Júda népei és siettek Isten házába, hogy ott ismeretet keressenek és megtudják, hogy mit kell tenniük. Az Úrért való egyesült szolgálat világraszóló megszervezésére Jehova tanői egy hasonló összejövetele kezdődött 1925-ben, amidőn az általános szolgálati munka kezdetét vélte, amely 1927 óta a vasárnapi házankénti bizonyságtevő munka egységes keresztülvitele céljából az egész földön nyomatékosabban figyelembe lett véve és végeztetett. 1932-ben Isten ellenjelképes temploma, Isten felkent népe kerületi összejövetelekkel kapcsolatos tömegakciókat szervezett a szolgálatra és végre is hajtotta, s ez a munka azóta is folyamatban van. E munka végzésének az érdekében Isten hű népének a tagjai — az úttörők különösen — elhagyták kényelmes lakásaikat, a gyülekező helyre siettek és a hadszíntér valamely helyére vonultak, amely nekik ki utaltatott a királyság üzenetének a hirdetése céljából, ez pedig történt, mintán az
Úrtól a szervezete útján kioktattattak a teendőket és kötelességeket illetőleg.
2 Jósafát és a nép a jeruzsálemi templomba mentek, 'hogy az Urat megkeressék'. (Angol Rotherham szerint) Itt volt az ideje, hogy felvilágosítást vagy ismeretet, keressenek az Úrnál a templomban, ahova a népnek az Ő parancsai szerint ily alkalmakkor fordulni kellett. Az ízráelitáknak ez az összejövetele egy előkép volt, s az erről szóló beszámoló Istennek most földön élő népe érdekéhen jegyeztetett fel. A mondottak igazolására a tényekre hivatkozunk. 1918 előtt Isten népe abban a tévedésben vagy tévhitben volt, hogy a „felső hatalmasságok“ e világ kormányainak a hivatalnokaiból állanak, amelyeknek mindenki alá kell rendelje magát, még ha ez az alárendeltség ellentétben volna is Isten törvényével. Az a tényállás, hogy abban az időben e világ kormányainak a hivatalnokai Jehova tanúit akadályozták a királyság üzenetének a hirdetésében, arra indította Jehova tanúit, hogy a dolgot alaposan megvizsgálják és az Úrtól e dologban fel világosítóit kérjenek; s miután Isten népe az Urat megkérdezte s az Igéjét megvizsgálta, meggyőződött arról, hogy a „felső hatalmakat“ Jehova Isten és Krisztus Jézus alkotják, senki más. (Róma 13:1) Amidőn aztán tovább keresték az Úr ábrázatát, 1928 vége felé kinyilatkoztatta népe előtt az őrtorony által, hogy a szellemi Izráel hű maradéka közül egyesek megoltalmaztatnak és Armageddont túl élik, s hogy csak akkor lehetnek hűségesek, ha teljesen alárendelik magukat Istennek és Krisztus Jézusnak, a tényleges „felső hatalmasságoknak“ s nekik engedelmeskednek. A Watch Tower 1929 júniusi (Az Őrtorony 1929 aug.) számában Jehova a népe előtt világosan és félreérthetetlenül feltárta, hogy a „felső hatalmasságok“ Isten és Krisztus Jézus, s hogy ha emberek vagy
