A lap nincsen korrektúrázva
28
toztatására, sempedig annak valami mással való helyettesitésére. Nem az ő feladatuk afelett gondolkodni, hogy az üzenet tetszik-e az embereknek, vagy bosszantja őket.
Az igazság üzenete nem egy ember, hanem Isten üzenete. Teljesen esztelen és téves már maga az a gondolat is, hogy az embereknek vagy intézményeknek való teszés végett visszatartsuk magunkat annak cselekvésétől, amit a Mindenható megparancsolt, vagypedig önző és tökéletlen emberektől engedélyt kérjünk egy oly munka végzésére, melyre a mindenható Isten utasított. Jehova tanúinak nemszabad ellenséges magatartást tanusitaniok. Nem szabad oly dolgokat cselekedniök, ami esetleg ellenszegülésre szolgáltatna okot, hanem hirdessék az igazság üzenetét nyugodtan, józanul, nyíltan és félelem nélkül, valamely teremtmény beszédére vagy cselekedetére való tekintet nélkül. Pál apostol szemléltető kép volt ezen szabály követésére. Bárhová is ment Pál apostol, a felekezetieskedők mindenütt üldözték és erőszakosan elnyomták hűsége miatt. A sok szenvedésre való tekintettel, amit elszenvedett, mondotta Pál apostol: „Semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként (az átdolg. Zürichi Biblia szerint: házról-házra) .. És most íme én a lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám ... Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát“. (Apcsel.20:20—27) Jézus Krisztus szenvedett az igazság hirdetése miatt. A próféták előtte ugyanúgy szenvedtek. Az apostolok közül különösen Pál apostol részesült gyalázatos eljárásban. Miért várnák tehát Jehova tanúi, hogy engedelmesen követhetik ma az Urat minden hasonló igazságtalan üldöztetés nélkül? Jehova tanuinak kötelessége az Isten iránti engedelmességből áll. A végeredményről Ő fog gondoskodni.39
Elvárható, hogy a felekezetieskedők tovább fogják folytatni az Úr bizonyságtevőinek üldözését. Isten eztmegengedi, úgy amint az ördögnek is megengedte törvénytelen cselekedeteinek folytatását. Jehova azonban nyíltan kijelenti, hogy „szokatlan munkája“ végeztével, amiben most vesznek részt Jehova tanui, megcselekszi az ő „szokatlan cselekedetét“ azaz „csodálatos cselekedetét“, és ez fogja jelenteni a felekezetieskedők és Isten neve gyalázóinak végét. Jehova tanúi most dönthetnek afelet, hogy el akarják-e kerülni a szenvedéseket és így Jehova által elpusztittassanak, vagypedig Isten iránti hűséggel fogják elviselni az ellenségtől származó üldöztetéseket, hogy Isten örök áldásaiban részesüljenek. Ebből tehát nyilván látni lehet, hogy a ’félelem tőrbe csalja az embereket‘.
40
Jehova elhatározta Jeruzsálem elpusztítását, de mindazoknak, akik megtérnek, azaz megváltoztatják cselekedeteiket, lehetővé tette a menekülés útját: „Hátha szótfogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, amelyet nékik okozni gondoltam az ő cselekedeteik gonoszsága miatt“. (Jeremiás 26:3) Jehova természetesen tudta, hogy Izrael nemzetsége nem fog megtérni; tudatta tehát velük elhatározását, ami a józanul gondolkodóknak alkalmat nyújtott a megtérésre és oltalomra. Ebben az alkalomban mindenkinek része lehetett, a királytól kezdve a legjelentéktelenebb szolgáig, miáltal Isten a város pusztulásával járó felelősséget azokra hárította, akiknek alkalmuk volt a megtérésre, de vonakodtak úgy cselekedni. Ezen prófétai kép teljesüléseképpen küldi ki Jehova ma is az ő tanúit, hogy a „kereszténységet“ figyelmeztessék, mivel Isten nagyon jól tudja, hogy a „keresz-
ténység“ mint egész, gonosz útjáról le nem tér; a „kereszténység“ keretén belül van azonban számtalan őszinte és Isten iránt jóakaratú ember, akik miután értesültek, felhagynak eddigi szokásaikkal. Isten mellé állanak, hogy a közelgő pusztulás napján megmeneküljenek.
41 Jeruzsálem pusztulása elhatároztatott és nem volt elkerülhető (Jeremiás 1:1—3; Ezékiel 4:6—8; Királyok II. 22:14—20; 23:16, 27) Jeremiás tizennyolc éven át hirdette az igazságot. Jehova a városba és a templom épületéhez küldte prófétáját, hogy ott bizonvságot tegyen, miáltal kimutatta az izraelitáknak vagy zsidóknak, akik makacsul, azaz szándékosan szembehelyezkedtek Istenel és az ördögöt támogatták hogy pusztulásuk — hacsak meg nem térnek — biztos. Jehova ezáltal odahatott, hogy ezek az önfejűek saját magukat, mint az ő ellenségeit ismertessék. Hasonlóképpen figyelmezteti Jehova mai is a „kereszténységet“ és tudatja vele, hogy bisztos pusztulás vár rá és nyiltan ismerteti a felelős tényezőket, a képmutató papságot és a kereszténység“ többi felekezetieskedőit arra készteti, hogy magukat nyiltan mint „kecskebakokat“ ismertessék és méltók a halálra. Különösen 1922 óta küldi ki Jehova tanúit Jézus Krisztus vezetése alatt a „kereszténység“ figyelmeztetésére. Isten nem várja a felekezetieskedők megjavulását, akik az ö igéjével szándékosan szembehelyezkednek, hanem alkalmat nyujt nekik, hogy ne legyen okuk a mentegetődzésre; figyelmeztetésének makacs elutasítása és a királyságáról szóló üzenet elnyomása által tudatos és szántszándékú törvénytelenségüket nyíltan bizonyítják, minélfogva tehát teljes joggal méltók a pusztulásra. A „kereszténység“ vallásszervezeteiben tömegesen találhatók szelíd, békés és őszinte szivűek, akik örömest térnének a helyes útra. Ezek alkalmat nyernek az igazság meghallgatására és a biztonság helyének felkeresésére. Amint valamikor Jeremiás próféta által hirdetett üzenet rámutatott az egyedüli biztonság helyére, úgy a jelen üzenet is, melyet Jehova az ő hűséges tanúi által hirdettet, feltárja a védelem és biztonság egyedüli útját.
42 Jehova nem azért küldi ki tanúit a „kereszténységhez“, hogy a világot megtérítsék, mivel arra a felekezetieskedők állítólag maguk tartanak igényt. Isten azért küldi ki tanúit, hogy nevéről és királyságáról bizonyságot tegyenek. Azért mondja Jehova: „Ti vagytok az én tanúim“: (Ésaiás 43:10—12), ti vagytok megbízva és felkenve, hogy hirdessétek Istenünk bosszúállását, hogy a „kereszténység“ keretein belül élő népek, akik Isten nevéről és az ő fiáról Jézus Krisztusról, mint a világ megváltójáról értesültek, illetve Istenről és az ő igéjéről némi ismeretet szereztek és állítólag neki szolgálnak,
tudomást szerezzenek és figyelmeztetésben részesüljenek. Jehova tanúi senkit sem igyekeznek egy bizonyos szervezethez való csatlakozásra bírni. Semmiféle cselekedetekre rá nem beszélik és nem késztetik az embereket. Méltó nyugodtsággal és félelem nélkül hirdetik Jehova üzenetét s mindazok előtt, akik életben részesülni szeretnének, rámutatnak arra, hogy Isten Jézus Krisztus által elkészítette számukra a biztonság és élet útját. Jehova tanui ismertetik az emberekkel, hogy ez az üzenet nem embertől, hanem Istentől származik a nemzeteknek és népeknek bizonyságul; mihelyt az üzenetet továbbították, úgy amint arra parancsot kaptak, a felelősség többé nem Jehova tanuit terheli, hanem azokra hárul, akik az üzenetet meghallgatták. Az aminek közlésére Jehova Jeremiás prófétát utasította, a Jeremiás prófétában példázott Jehova tanúi előtt nagy jelentőséggel bírt. Miért kell Jehova tanúinak ismertetni az emberekkel a közeljövőben bekövetkező eseményeket?
