A lap nincsen korrektúrázva
27
vivék Jojákim király elé, aki megöleté őt fegyverrel, holttestét pedig a köznép temetőjébe vetteté“. — Jeremiás 26:22, 23.
33
Ez a történelmi esemény bizonyára nyíltan ki lett hirdetve, amiről tehát Jeremiásnak is tudnia kellett. A prófétának tudomása kellett legyen arról, hogy az Úrtól kapott üzenet hirdetése által a maga életét kockáztatja. Akadályozta ez Jeremiást az Úr iránti engedelmességében?
34 Az izraeliták a templom kinti előcsarnokába szabadon bemehettek; Jeremiás pedig utasítva lett, hogy álljon oda és beszéljen: „Ezt mondja Jehova: Állj Jehova házának pitvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak (népeihez, akik ott egybegyűltek), akik imádkozni jönek Jehova házába, mindazokat az igéket, amelyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik.Egy szót se hagyj el!“ — Jeremiás 26:2.
35
Mielőtt Jeremiás odaállott és közölte volna az Úr üzenetét, engedélyt kért a királytól, illetve az ő hivatalnokaitól, hogy szabad-e odamennie és bizonyságot tennie? Semmiképpen, mivel az Úrtól arra semmiféle utasítást nem kapott; ő ezt az Úr iránti engedelmességből tette. Isten elküldötte prófétáját, hogy teljesítse azt, amire utasítva lett. Hasonló „vétek“ miatt — az üzenet hirdetése miatt — ölette meg a király Uriás prófétát, mivel az ő beszéde sértette a zsidók vallásvezéreinek „felekezeti érzelmét“. Jeremiás ezen határozott fellépése Jehova tanúinak példaképpen szolgált. Az apostolok ama időben ugyanezen szabályt vagy példát követték, amidőn a törvény tisztviselőinek megmondották: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek“. (Apcsel. 5:29) Jehova nem utasította Jeremiást, hogy menjen be a templomba és ott a népnek ünnepélyes beszédet mondjon, hanem megparancsolta, álljon az előcsarnokba, melyen mindenki áthalad, s így a templomjárók a be- és kimenetelkor mellette kellet hogy elhaladjanak. Ebből kitűnik, hogy Jehova tanúinak nem szükséges a felekezetieskedők házába menni és ott velük beszédbe elegyedni, hanem ki kell menniök a nép közé, amely résztvesz az ilyen vallásos összejöveteleken és a szervezett vallást támogatja, és oktatni Jehova szándéka felől, az ő „szokatlan cselekedetére“ való figyelmeztetés által, amely most következik. A felekezetieskedők ma a rádiót veszik igénybe, hogy a néphez ünnepélyes beszédet intézzenek, abban a reményben, hogy azt a vallás szövetségesei odahaza amúgy is hallják. Teljesen rendjén van és helyénvaló, hogy Jehova tanui Isten evangéliumának hirdetésére a rádiót használják, habár a hierarchia nagyon akadályozza őket a rádió igénybevételénél. Ugyancsak egyezik az Úr parancsolatával, amidőn Jehova tanúi a vallásszervezetek támogatóit felkeresik és a templomjárokat a saját lakásukban meglátogatják és közlik velük Jehova üzenetét. Jézus és tanítványai is így cselekedtek, (Apcsel. 20:20) ami már magábanvéve egy oly szabályt állít fel, amely szerint ma Isten szolgáinak igazodniok kell.
36 Jehova megparancsolta Jeremiásnak, hogy „mindazokhoz“ szóljon, akik a templomi istentiszteletre különböző helyekről és városokból jöttek. A templom eredetileg az Úr háza volt. Jeremiás idejében azonban vásári piaccá lett, s azért abban az időben, amidőn Jeremiás bizonyságot tett, a templom csak névleg és nem valóban volt az Úr háza. A Júdabeliek ezen épületet, illetve templomot minden bajjal szemben oltalmul szolgáló erődítménynek vagy pajzsnak vélték. Ma a politikusok, kereskedők és militaristák az „egyházban“ és különösen
a Vatikánban vélik felismerni a maguk védelmét és oltalmát, hogy förtelmes munkájukat tovább folytathassák. A „keresztény“ nemzeteknek saját tábori-papjaik van
nak, azaz fizetett felekezetieskedőik, akik az ő szárazföldi és vizi haderőiket szolgálják. Az uralkodó hatalmak és támogatóik a maguk vallásszervezeteiktől és annak szövetségeseitől bizonyos hasznot várnak és bennük minden bajjal szembeni védelmet látnak. A vallásszervezetek, azaz a vallás követői, mindnyájan azt álitják, hogy jó hazafiak és nemzetüket hűségesen támogatják. Résztvesznek a nemzet politikájában, beleavatkoznak a politikai ügyekbe s a vallást és a maguk „egyházi“ épületeiket mintegy a veszedelemmel szembeni csodaszernek használják. Közülök azonban egyik sem vágyódik igazán Krisztus királysága után. Ellenkezőleg, ellenséges magatartást tanúsítanak a királysággal szemben és minden más iránt, ami valami módon összefüggésben áll Jézus Krisztussal, a világ jogos uralkodójával. Bizonyos istentiszteleti formaszerűségeket ápolnak egy oly épületben, amit „Isten házának“ neveznek, hogy az emberek az ő képmutató áhítatosságukat lássák és az ilyen összejövetelek másokat is vonzzanak, abban a reményben, hogy az nekik is javukra szolgálhat.
37
Isten utasítását Jeremiás parancsolatképpen vette és a próféta nem tétovázhatott. Az Úr mondotta: „Beszélj ... mondj meg nékik mindent, amit néked parancsolok“. Jeremiás megszegte volna Isten iránti engedelmességét, ha a királyhoz vagy az ő udvárának hivatalnokaihozment volna jováhagyas végett, vagy hivatalos engedelyt_kért_yolna_arra, vonatkozólag, hogy szabad-e hírdetnie az üzenetet, melyre a mindenható Istentől kapott utasítást, vagy sem. Ugyanúgy ma is Jehova tanúi engedetlenek lennének istennel és az ő nagy prófétájával, Jézus Krisztussal szemben, ha a királyság eyangéliumának házankénti hirdetésére s az üzenet elvitelére hivatalos engedélyt vagy jóváhagyást kérnének. Isten kifejezetten megparancsolta, hogy az üzenetet, az ő tanúi így hirdessék és neki engedelmeskedjenek, mert ha engedetleneknek bizonyulnak, örökre elvesznek.Apcsel 3:23.
38
Isten továbbá megmondotta Jeremiásnak: „Beszelj“ és „egy szót se hagyj el“; ami annyit jelent: nehirdess esetleg cenzúrázott üzenetet. Menge ford, szerint ez a szöveg így hangzik: „Ne hagyj ki egy szót se!“ Jeremiásnak nem volt szabad egy szót sem kihagyni és valakinek megengedni, hogy az üzenetet felülvizsgálja. Beszédének másolatát nem volt szabad a templom elöljáróinak vagy bárki másnak bemutatni felülvizsgálat vagy cenzura végett, hogy belőle törölve legyenek oly részek, amelyek esetleg sértenék a papság „vallásos érzelmét“, vagypedig „ellenségeskedést vagy lázadást“ idézhetnének elő. Ebből kifolyólag tiltja az Úr parancsolata Jehova tanúinak, hogy az üzenetet vagy előadást a rádió cenzorai, bizottság, papok vagy mások elé terjesszék, akik az üzenetet cenzúrázni merészelnék és törölnék belőle azt a részt, amin a felekezetieskedők esetleg megbotránkozhatnának. Jeremiásnak sem volt szabad az üzenetet valami okból kifolyólag felülvizsgálni. Az Úristen megparancsolta Jehova tanúinak, hogy beszéljenek, és igéjében feljegyeztette azt, amit mondaniuk kell. Ha tehát engedélyt kérnének, vagypedig az üzenetet cenzúra eleterjesztenek, az Isten parancsolatának nyílt megsértését jelentene. Isten parancsolati_iránti teljes engedelmességből nem szabad visszariadniok semmi akadálytól, sem testi sértés feletti, félelemtől; nemszabad hogy megfélemlítse őket emberek megcsodálása, a „jó szomszédság“ utáni vágy, sem az úgynevezett „nemzeti hazafiasság“ vagy bármi más. A „tapogatódzó lépéseket“, vagypedig az igazság üzenete egyes részeinek kihagyását kimenteni vagy igazolni semmiképpen sem lehet. Jehova tanuinak tudnok kell, hogy nem áll jogukban és nincsenek felhatalmazva Isten evangéliuma bármely részének megvál-
