ivók Jojákim király elé, aki megölető őt fegyverrel, lolttestét pedig a köznép temetőjébe vettető". — Je-
emiás 26: 22, 23.Ez a történelmi esemény bizonyára nyíltan ki lett
irdetve, amiről tehát Jeremiásnak is tudnia kellett. ( prófétának tudomása kellett legyen arról, hogy az írtól kapott üzenet hirdetése által a maga életét koc- áztatja. Akadályozta ez Jeremiást az Űr iránti engc-
lelmességében?lon bemehettek; Jeremiás pedig utasítva lett, hogy áli¬ on oda és beszéljen: „Ezt mondja Jehova: Állj Jehova lázának pitvarába, és mondd el Júdának minden váró¬ dból azoknak (népeihez, akik ott egybegyűltek), akik mádkoznt jenek .Jehova házába, mindazokat az igéket, «melyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik.
Egy szót se hagyj el!“ — Jeremiás 26 :2.Mielőtt Jeremiás odaállott és közölte volna az Ür
üzenetét, engedélyt kért a királytól, illetve az ö hiva¬ talnokaitól, hogy szabad-e odamennie és bizonyságot tennie? Semmiképpen, mivel az Űrtől arra semmiféle utasítást hem kapott; ő ezt az Ür iránti engedelmesség¬ ből tette. Isten elkiildötte prófétáját, hogy teljesítse azt, amire utasítva lett. Hasonló „vétek" miatt — az üzenet hirdetése miatt — ölette meg a király Uriás pró¬ fétát, mivel az ő beszéde sértette a zsidók vallásvezérei¬ nek „felekezeti érzelmét". Jeremiás ezen határozott fel¬ lépése Jehova tanúinak példaképpen szolgált. Az apos¬ tolok ama időben ugyanezen szabályt vagy példát kö¬ vették, amidőn a törvény tisztviselőinek megmondot¬ ták: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek". (Apcsel. 5:29) Jehova nem utasította Je-. remiást, hogy menjen be a templomba és ott a népnek ünnepélyes beszédet mondjon, hanem megparancsolta, . álljon az előcsarnokba, melyen mindenki áthalad, s így., a templomjárók a be- és kimenetelkor mellette kellet hogy elhaladjanak. Ebből kitűnik, hogy Jehova tanúinak nem szükséges a felekezetieskedök házába menni és ott velük beszédbe elegyedni, hanem ki kell menniük a nép közé, amely résztvesz az ilyen vallásos összejöveteleken és a szervezett vallást támogatja, és oktatni Jehova szándéka felöl, az ő „szokatlan cselekedetére" való fi-, gyelmeztctés által, amely most következik. A fele.ke- zetieskedők ma a rádiót veszik igénybe, hogy a néphez ünnepélyes beszédet intézzenek, abban a reményben, hogy azt a vallás szövetségesei odahaza amúgy is hall¬ ják. Teljesen rendjén van és helyénvaló, hogy Jehova . tanul Isten evangéliumának hirdetésére a rádiót hasz¬ nálják, habár a hierarchia nagyon akadályozza őket a rádió igénybevételénél. Ugyancsak egyezik az Úr pa-. rancsolatával, amidőn Jehova tanúi a vallásszervezetek támogatóit felkeresik és a templomjárokat a saját la- fásukban meglátogatják és közük velők Jehova üze¬ netét. Jézus és tanítványai is így cselekedtek, (Apcsel. _ 20: 2Ó) ami már magábanvéve egy oly szabályt állít
fel, amely szerint ma Isten szolgáinak igazodniok kell.zokhoz" szóljon, akik a templomi istentiszteletre külön¬ böző helyekről és városokból jöttek. A templom erede¬ tileg az Űr háza volt. Jeremiás idejében azonban vásári piaccá lett, s azért abban az időben, amidőn Jeremiás bizonyságot tett, a templom csak névleg és nem való¬ ban volt az Úr háza. A Júdabeliek ezen épületet, illetve templomot minden bajjal szemben oltalmul szolgáló erő¬ dítménynek vagy pajzsnak vélték. Ma a politikusok, kereskedők és militaristák az „egyházban" és különösen a Vatikánban vélik felismerni a maguk védelmét és ol¬ talmát, hogy förtelmes munkájukat tovább folytathassák.
A „keresztény" nemzeteknek saját tábori-papjaik van¬földi és vizi haderőiket szolgálják. Az uralkodó hatal¬ mak és támogatóik a maguk vallásszervezeteiktől és an¬ nak szövetségeseitől bizonyos hasznot várnak <’s ben- • nük minden bajjal szembeni védelmet látnak. A vallás¬ szervezetek, azaz a vallás követői, mindnyájan azț •’’* litják, hogy jó hazafiak és nemzetüket hűségesen támo- . gatják. Résztvesznek a nemzet politikájában, beleavat¬ koznak a politikai ügyekbe s a vallást és a inaguk „egy¬ házi" épületeiket mintegy a veszedelemmel szembeni csodaszernek használják. Közülök azonban egyik sem vágyódik igazán Krisztus királysága, után. Ellenkezőleg, ellenséges magatartást tanúsítanak a királysággal szem¬ ben és minden más iránt, ami valami módon összefüg¬ gésben áll Jézus Krisztussal, a világ jogos uralkodójᬠéval. Bizonyos istentiszteleti forma szerűségeket ápolnak egy oly épületben, amit „Isten házának" neveznek, hogy az emberek az ő képmutató áhítatosságukat lás¬ sák és az ilyen összejövetelek másokat is vonzzanak, ab¬
ban a reményben, hogy az nekik is javukra szolgálhat.Isten utasítását Jeremiás parancsolatképpen vette
és a próféta nem tétovázhatott. Az Ür mondotta: „Be¬ szélj ... mondj meg nékik mindent, amit néked paran¬ csolok". Jeremiás megszegte volna Isten iránti cngedel-— mességét, na a királyhoz vagy az ő~d'várának hivat aI - j_ ~iî0kăffînr~mfiit'.' IvoGTa.. j ö válí’ag yás ~'vegett, vágy Ju^at;t~
Tos cngedelyt_kért_yolna_arra, vonatkozólag, hogy baJ~-e hírdetnie az üzenetet, meTyrö a" mindenj’i’ió—PÎ1 tői kapott utasítást, vagy, sem. Ugyanúgy ma
tanúi engedetlenek lennének istennel és az í> nagy pro-. . Etájával, Jézus Krisztussal szemben, ha a királyság,-__ eyangelltlmanak házanként! hirdetésére s az üzenet elvi- _ _ telére hivatalos engedélyt vagy jóváhagyást_kérnének. . Isten kifejezetteji—inegparancsöllá,'líbgy az üzenetet, az
d tanúi _így hirdessék és neki Tngedeimeskeiljenekjjnert • ha ^engedetleneknek bizonyulnak, örökre- elvesznek^zz~
- $ • -3- ' ~ , ,tiisten" továbbá megmondotta Jeremiásnak: ..Beszelj"
és „egy szót se hagyj el"; ami annyit jelent: nehirdess esetleg cenzúrázott, üzenetet. Me.ngii ford, szerint ez a szöveg így hangzik: „Ne hagyj ki egy szót se!'* Jeremiás¬ nak nem volt szabad egy szót sem kihagyni és valaki¬ nek megengedni, hogy az üzenetet felülvizsgálja. Be¬ szédének másolatát nem volt szabad a templom elöljᬠróinak vagy bárki másnak bemutatni felülvizsgálat vagy cenzura végett, hogy belőle törölve legyenek oly részek, amelyek esetleg sértenék a papság „vallásos érzelmét", vagypedig „ellenségeskedést vagy lázadást" idózhetne- ■ nek elő. Ebből kifolyólag tiltja az Ür parancsolata Jeho¬ va tanúinak, hogy az üzenetet vagy előadást a rádió cen¬ zorai, bizottság, papok vagy mások elé terjesszék, akik az . üzenetet cenzúrázni merészelnék és törölnék belőle azt a részt, amin a felekezetieskedök esetleg megbotránkoz- , hatnának. Jeremiásnak sem volt szabad az üzenetet valami okból kifolyólag felülvizsgálni. Az Úristen meg¬ parancsolta Jehova tanúinak, hogy beszéljenek, és igé¬ jében feljegyeztette azt, amit mondaniuk kell. Ha tehát engedélyt kérnének, vagypedig az üzenetet cenzúra ele terjesztenek, az Isten parancsolatának nyílt megsértéséi — jeléntené.’~Tslen~parancsolatai_iránti teljes engedelmes¬ ségből nem szabad-visszariadniok semmi 'akaílalytól, sem tcsti,_sértés feletti, félelemtől^ nemszabad hogy megfé¬ lemlítse őket emberekjni^cső<lalasá,~a~,,jő~sáöifistédság“ utáni vágy, sem az úgynevezett „neníz~eEr'lÍiizá7íasságó,„. vagy hármi más. A „tapogatódzó lépéseket", vagypedig— azjgazsag üzenete egyes részeinek kihagyás:ít~kimenteni vagy lgazoTnFseminiképpen sem ÍcTieF.~~JcTi5va tanainak
tudrilöIHiéll, hogy nem áll ioguklűin és liÍTícaenck felhív ,
talmazva Isten evangéliuma bármely tészeneR“inogvál-
