{{raw:data:c|
szolgaságából. Jehova felszenteli népe most azon izráeli- iákhoz hasonlóan liszfa kell legyen e világ kovászától. E világ jelenti ennek tanait, szokásait és zsinórmértékeit. Je¬ lenti a vallást, amint ez Jézusank a vezetőkhöz intézett figyelmeztetéséből kitűnik, akik a „zsidók vallásán" vagy a zsidóságon csüngtek. így szólt: „Óvakodjatok a farizeu¬ sok és sadduceusok kovászáról." „Akkor rájöttek, hogy nem a kenyérbe való kovásztól óvta őket, hanem a fari-, zeusok és sadduceusok tanításától." (Máté 16:6, 12) A ko¬ . vásztalan vagy friss tészta képe azt mutatja, hogy mi nem éhhez a világhoz tartozunk s belőle semmi sem lehet kö¬ zöttünk. E világ kovásza nem részesülhet „Isten Bárányᬠban, aki elveszi a világ bűneit.” 38 E világ embereivel való érintkezést vagy a velük való földi kapcsolatot nem kerülhetjük el; ennek elkerü¬ lése végett el kellene hagyjuk ezt a földgömböt. így mondja ezt az apostol az I. Kor. 5:9-ll-ben. Azonban őr¬ ködhetünk afelett, hogy úgy járjunk el, ahogyan az apos¬ tol mondja, ugyanis ne igyekezzünk kapcsolatot tartani e világgal s vele együtt haladni, tehát: „kerüljétek az érint¬ kezési, ha valaki testvér nevet visel és mégis parázna, fös¬ vény, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy harácsoló (am. Standard B.r zsaroló). Az ilyennel még együtt se ét¬ kezzetek.” (I. Kor. 5:11) Mi nem tehetünk róla, hogy a vi¬ lágban vagyunk és Jézus kifejezetten megmondotta, hogy Isteni nem arra kérte, hogy tanúit az armageddoni csata előtt kivegye a világból. Mialatt azonban mi kényszerű¬ ségből a világban vagyunk, Jézushoz hasonlóan nem sza¬ bad a „világból valók" legyünk. (János 17:14-16) A világ kívül áll Jehova teokratikus szervezetén. Jóllehet mi bi¬ zonyságot teszünk ellene és nyilvánosan bejelentjük sor¬ sát, amint azt Isten Igéje megjövendölte, azonban mégis hagynunk kell, hogy e világ maga irányítsa és szabᬠlyozza a szervezetét és saját dolgait és a maga útján jár¬ jon. Akik Isten szervezetéhez tartoznak, lelkiismeretesen ■a saiát személyes belső ügyeikre és a Jehova szervezetén belüli dolgokra kell ügyeljenek. Amint az apostol á ko- rinthusi gyülekezetnek írja: „Mert mit tartozik rám, hoav a kívül levők felett ítélkezzem? Vagy nem a belül levők felett ííélkeztek-é ti? A kívül levőket pedig az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül!" — I. Kor. 5:12, 13; V. Mózes 17:7, 19:19! 39 Az ünnepnek e háborúuiáni időben való megünnep¬ lése tehát jelenti, magunkat mint Isten szolgái és tanúi szeplőtlenűl megtartani e világtól, tehát ezt megünne pelni: „nem régi kovásszal [a zsidóság vagy „keresztény ség" vallásával], se rosszaság és gonoszság kovászával .hanem a tisztaság [ártatlanság] és igazság kovászialansá gával." (L Kor. 5:8) Aki kovászos kenyeret evett, bünte tásül levágatott; aki Isten szervezetéhez tartozik, kerülnie kell a jelképes kovásszal való beszennyeződést. A rossza Ság és gonoszság kovásza nem csak mindazt foglalja ma gában, amit az apostol megemlít.- ’erkölcstelenséget, kap zsiságot, bálványimádást, rágalmazást, részegséget, zsaro lást stb., hanem a mostani világba való beavatkozást is ennek erkölcsi vagy másmilyen támogatást nyújtva a- egész földgömb feletti világuralomra vonatkozó büszke Istent kihívó terveihez és „egy jobb és szebb világ megteremtéséhez", oly világéhoz, amely Isten utaiíól é- királyságától független'lenne. Jézus sürgősen azt tana csolta, hogy e világi „pusztító utálatosságra" való tekin- ■ tettel meneküljünk Isten országa hegyeire. - Máit 24:15-20. 40 Jehova Isten a kovásztalan kenyeret a „szorongatta tás kenyerének" nevezte. M'alatt ez ünnepet ünnepeljük illetve a kenyeret esszük, magunkat elkülönítve, szeplőt lenül és szabadon tartva ettől a háborúutáni világtól é: a királyság-igazságokat hirdetve, minden bizonnyal e: várhatjuk, hogy Sátán és démonai, a látható ,politika; kereskedelmi, katonai és vallási szervezetétől nagv szó- rongattatást kell elszenvedjünk. Ez üldözőket mi éppoly kevésbbé tudjuk feltartóztatni, mint az izráeliták az egyip tömi hordákat, akik a sarkukban követték őket. Azonban a most fogyasztott szorongattad* kenyere ellenére szab' dók vagyunk az ellenképi Egyiptomtól; mi Jehova meg szabadítottai vagyunk Krisztus Jézus által. Isten és Krisz tus vezetése és oltalma alatt ünnepeljük a szent szabid ság ünnepét, mialatt előre menetelünk az igazságossát új világába, az ő dicsőítésére és magasztalására énekelünl s az összes nemzetek népeit meghívjuk, hogy vigadozza nak és meneteljenek mivelünk. Armageddon Vörös-ten gere, amely közvetlen előttünk van, nem fog feltartóz tatni bennünket. Ellenben u utánunk rohanó üldö zőinket minden bizonnyal teljesen elnémítja és egyetle: egyet sem hagy meg belőle. Midőn azután Armageddor 'elmúlt. Jézus Krisztus útján a teljes szabadság új világa ban Isten minden szolgái örökké Jehova dicsőségét fog ják énekelni. WTa. 1946 március 1 Srüksécres kimenni ebből a világból ennek megíevéséért? ho- avan történik ez most? _ , .,
39 Mit jelent ‘«hát ennek az ünnepnek & haboruutaiu időben való meg¬ ünneplése? 40 a) Mit kell bizonyára •Waasrvednünk. mialatt ezt az elíenkéT>i kovász tahin kenyeret esszük? b) Bft&l eltekintve mi a mi jelen állapotunk és mikor fogunk bejutni • taljee szabadságba? Hivatalosak, választottak és hívek ,Ezek a Bárány ellen hadakoznak és a Bárány legyőzi őket, mert ő Uraknak Ura és Királyoknak Királya, s akik . vele vannak, azok hivatalosak, választottak és hívek." - Jelenések 17:14, Elberíeldi. JEHOVA vitéz harcossá teszi azt, aki egykor ,mint bᬠrány levágásra vitetett, mint juh, amely megnémul az őt nyírok "előtt és száját nem nyitotta meg. (És. 53:7) Hogy ez az Egy a bárányhoz hasonlított, nem a gyenge¬ ség és félelem jele volt - amint Jehova jól tudta. -, ha¬ nem a legnagyobb bátorság és tisztaság bizonyítéka, ami az ellenség tüze ellenére mindhalálig megmaradt. Azért hívta el Jehova ezt az Egyet a világegyetem történelme legrettenetesebb háborújának, „a mindenható .Isten nagy napja csatájának" a vezetésére. Ez az Egy tökéletes, ártat¬ lan, békeszerető ember a földön meghalt mint, bárány, még pedig hogy az „Isten Báránya" legyen,, „aki. elveszi a világ bűneit". Mivel ő így az emberi éleiét örökre, fel¬ áldozta, Isten feltámasztotta őt, a Bárányt a halálból a szellemi birodalomban való új életre. Isten felmagasztalta őt a legfelsőbb hivatalba, amely valaha teremtménynek osztályrészül jutott: Jehova jobbjára az ő trónján. A Bᬠrány ez új életnek és ennek a felmagasztalt állásnak az erejében vezeti a végharcot, amely minden emberi hábo¬ rúnak véget vet s Jehova nevét és istenségéi igazolja. - János 1-.29, 36. 2 Mint Egy, aki önmagát „Isten Bárányaként" önként áldozatul mutatta be, régen azelőtt előárnyékoltatott. a zsidó nemzet első főpapja, Mózes fivére, Áron által. Mint király ellenben, aki Jehova egyetemes uralma összes el¬ lenségei ellen harcol s az armageddoni csatában leveri őket, Melkisédek királyi trónon..ülő pap, Sálem királya által volt előárnyékolva. Isten Igéje pedig világosan meg¬
