A lap korrektúrázva van
113
kiszabadítja őket fogságukból, Sátán világából. Ezek csatlakoznak Isten felkent szolgáihoz és cselekedeteikkel is nyíltan kifejezik, hogy Jehova Isten mellett állanak és szívesen szolgálnak neki.
29
A Benjámin-osztálynak az Úr Jézus Krisztushoz való vitele 1922 óta volt folyamatban és a szőlőben való rendkívüli szolgálat záródásáig tartott, amidőn az Úr templomában a lelki szolgák a „dénárt" megkapták. (Máté 20:1—16) Amidőn József Benjámint meglátta, ami bizonyította, hogy testvérei a próbán hívek voltak, azonnal intézkedett, hogy készítsenek lakomát részükre az ő házában, amelyen mind a tízen, Benjáminnal és vele (Józseffel) együtt résztvettek. Az ő háza Jehova szervezetét példázza. A lakoma nem történt meg azonnal, hanem az előkészületek kezdődtek meg arra. Nem történt meg azonnal, hogy József megismertette volna magát testvéreivel. Amidőn a tíz mostohatestvér József házába érkezett, nagyon meg voltak lepődve és szorongás fogta, el őket. József házának felügyelőjével beszéltek és meg akarták magyarázni neki, hogy ők a pénzt megtalálták zsákjaikban és becsületességük bizonyítékául nemcsak visszahozták, hanem újabb pénzt is hoztak a gabonáért s azonkívül ajándékot is hoztak a kormányzónak. (Mózes I.43:16—22) A felügyelő közölte velük, ne féljenek. Vizet adatott nekik lábaik megmosására, szamaraiknak pedig takarmányt adatott. Aztán kikészítették a magukkal hozott ajándékot, hogy átadják Józsefnek, amidőn megérkezik. Készen voltak az ebédhez és várakoztak a ház urának megérkezésére; amidőn József megérkezett, átadták neki az ajándékot, amit Egyiptomba hoztak és földig hajoltak előtte. — Mózes I. 43:23—26.
30 Az Úr Jézus Krisztus hasonlóképpen készíttetett ünnepi lakomát, amidőn a Benjámin-osztály megérkezett: eltelt azonban egy bizonyos idő, amíg a résztvevők mindnyájan felismertekké váltak s amíg mindnyájan részt kezdtek venni ezen a lakomán. Egy ideig nyílt kérdést képezett, hogy a jonadábok, illetve a jóindulatú emberek résztvegyenek-e a családonkénti bizonyságtevő munkában, vagy sem; a kellő időben azonban felismertetett a helyes álláspont és meglátták, hogy mindenkinek kiváltságot jelent, hogy közreműködjön a munkában. Azután eljött az idő, amidőn az Úr mindenkinek feltárta, akik őt szeretik és neki szolgálnak, hogy a „sátoros ünnep" azt példázza, hogyan fog a felkent maradék a jóindulatú emberekkel, a nagysokasággal együtt ünnepelni s ezt az Úr először 1936-ban ismertette meg, jóllehet már előzőleg előkészületek történtek erre az ünnepre.
31
A lakoma alkalmával József ötszörannyit tétetett Benjámin elé, mint a mostohatestvérek elé; ez a látszólagos kivétel azonban nem idézett elő irigységet vagy viszályt a mostohatestvérek között, hanem mindnyájan együtt étkeztek és ittak, és vidámak voltak. Ez mutatja, hogy a Benjámin-osztály, amit Ruth és Eszter is példáznak, szellemi osztály, viszont József mostohatestvérei földiek s hogy a lelki osztály sokkal nagyobb mértékben fogja élvezni és értékelni a táplálékot, mint a földi osztály, a földi osztály mindazáltal nem fog irigykedni a szellemi osztályra. A jóindulatú emberek örvendenek az Úr asztalán részükre feltárt eledeleknek, hálásak érte és köszönetet mondanak az Úrnak. Örvendetes esemény volt, amidőn felüdültek József asztala mellett; mindazáltal még egy nehéz megpróbáltatás várakozott a tíz mostohatestvérre.
A pohár
32
József utasítására a testvérek zsákjait megtöltötték gabonával. Igaz, fizettek érte; ámde a pénzüket ismét visszatétette zsákjaikba. Azzal hogy fizettek, ki¬
fejezték, hogy becsületesen kívánnak eljárni. Így a jonadábok is pénzükkel hozzájárulnak a lelkieledel vételéhez, kifejezik, hogy mint jóakaratú emberek nem akarják ingyen az eledelt. Hiszen minden pénz az Úré és írva van: "A jókedvű adakozót szereti az Isten." (Korinthus II. 9:7) József ezüst poharát titokban Benjámin zsákjába rejtette; s ha azt megtalálják Benjámin zsákjában, arról szóló bizonyíték lesz, hogy Benjámin tolvaj és megérdemli, hogy lecsukják és rabszolgául visszatartsák Egyiptomban, miként Józsefet 22 év előtt rabszolgául eladták. A testvérek e pohár miatt nagy megpróbáltatásba jutottak, s így derült ki, van-e valamily gonosz szándék szívükben, hogy meg akarnak-e szabadulni Benjámintól is, mint annak idejében Józseftől szabadulni akartak. Zsákjaikat teletöltötték gabonával és boldogan keltek útra Benjáminnal együtt Kanaán felé s ezért örömük volt. De alighogy elbúcsúztak Józseftől, József utánuk küldte házának felügyelőjét, aki miután utolérte őket, azzal kezdte őket vádolni, hogy valamelyikük ellopta a helytartó ezüst ivópoharát. Mindnyájan tiltakoztak a vád ellen és önként ajánlották, hogy öljék meg a tolvajt, aki a poharat ellopta, a többit pedig tartsák vissza rabszolgának. Ők tanácsolták először ezt a gondoknak. (Mózes I. 44:1—16) Azonnal kinyitották zsákjaikat és átkutatták s a poharat a Benjámin zsákjában megtalálták. Mire mindnyájan visszatértek a városba és mindnyájukat visszavitték József házába. (Mózes I. 44:10-15) Egykor Júda tanácsolta, hogy adják el Józsefet a kereskedőknek s vigyék Egyiptomba rabszolgának, ö vállalt kezességet Benjáminért atyja előtt. Most Júda beszélt a többi tíz nevében: „Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Imé, mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mindaz, akinek a kezében a pohár találtatott." Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az, akinek a kezében találtatott a pohár, az legyen nekem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz." — Mózes I. 44:17, 18.
33 A nagy bíró úgy döntött, hogy Benjámin marad rabszolgaként Egyiptomban. Ez óriási megpróbáltatást jelentett a mostohatestvérekre. Ha ellenségeskedés lett volna szíveikben Benjáminnal szemben, könnyen elfogadták volna az ítéletet és békében visszatértek volna Kanaánba. Eljárásukból azonban kitűnt, hogy nem voltak Benjámin ellenségei és tisztelték atyjuk érzelmét. Júda aztán engedelmet kért, hogy szólhasson s kétségtelenül mindnyájuk nevében beszélt. Elbeszélte Józsefnek az összes előzményeket. Elmondotta, hogy atyjuknak volt egy fia, akit elvettek tőle s nyilván meghalt; s hogy az ő atyjuk most a kisebbik fiát, Benjámint kedveli a legjobban és bánatában meg fog halni, ha Benjámin nem tér haza. Szívhez szóló szavakkal kérte Júda, engedjék haza Benjámint és ő fog Benjámin helyett rabszolgának maradni Egyiptomban. Azon komolyság, amely Júda beszédéből kiérzett, bizonyította, hogy a tíz ember jóindulattal viseltetik Jákob és Benjámin iránt s még mindig nem tudták, hogy József előtt állanak, akit kétségtelenül halottnak hittek s nagyon fájlalták, amit vele tettek. A rájuk szakadt nagy próbán kitűnt, hogy érzelmükben teljesen meg vannak változva, s mialatt szívükben bánták, amit évek előtt Józseffel tettek, gonoszságukat erejükhöz képest hajlandók voltak jóvátenni. A megpróbáltatást bátran vállalták és jóakaratukat bizonyították. (Mózes I. 44:14—34) Mit jelent ez a megpróbáltatás a prófétai drámában? Világosan előremutatott egy osztályra, amely azelőtt Isten felkent lelki gyermekeinek, Jézus Krisztus testvéreinek, ellensége volt; de amidőn a saját helyzetét és állapotát felismerte, bűnbánatot érzett és őszintén