nyájaikkal cigány módra kóboroltak. Ez mutatja, hogy azok is, akik Jehova és az ő országa mellett állanak, a modern Egyiptom üzérkedői előtt meg vannak vetve (lenézve), mivel e világon nincsen maradandó lakhelyük és nem akarnak közreműködni e világ politikai ügyei¬ ben. Habár ezen a világon élnek, mégstm működnek közre azzal; mivel idegenek és csak vcnib'gok. nk'k ú- ton vannak Isten országa felé és erős reménységgel vár¬ ják annak a földön való teljes felépülésit, amidőn Is¬ ten akarata itt is úgy fog. történni, mint a mennyekben. “"József öt embert magával vitt az izraeliták közül és bemutatta őket Faradnak: „És mondá a Faraó József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Fᬠraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. És mondának a Faraónak: Azért, jöttünk, hogy e. földön tartózkodjunk, mert a te szolgáiéi barmainak nincs legelője, mivelhogy clhatalmnzott nt éhség Kána¬ án földén; hadd lakjanak azért most a te szolgáid a Gó¬ sen földén". — Mózes I. 47 :3,4. ” Mire Faraó a Gósen földjét az izraelitáknak adta és utasította Józsefet, hogy az izraeliták közül válasz¬ szón „derék embereket" Faraó barmainak felügyeletére. (Mózes I. 47 :6) Ez arra vonatkozó utalás. hogy akiket Jehova szolgálatra kiválasztott, legyenek derék és oly munkaképes emberek, amennyire csak tőlük telik és végezzék komolyan és figyelmesen a reájukbizott mun¬ kát, úgy mint az Úrnak. Ez oly igazság, amely nagyon soknak nem igen tetszik. ” Amidőn Jákobot Faraó elé állították, megáldotta a királyt. A dráma e pontján Faraó Jehova Istent, a nagy királyt képviseli, az éltető és életadó eledelek tulaj¬ donosát és kezelőjét, aki éltető eledelt ad mindazoknak, akik Sátán világából vagy uralma alól a menedékhelyre menekülnek és -nyugalmat keresnek. Jákób amint meg¬ áldotta Faraót, mindazokat példázza, akik Jehova Isten mellett állnak, s az ő nevét tisztelik és .áldják. Minden¬ ki aki síkra kel Isten mellett a Felséges nevét áldja. ..Áldjátok népek a mi Istenünket és fenn hirdessétek az ő dícséretét; aki életre szólította lelkünket és nem en¬ gedi meginogni lábainkat." (66. zsolt. 8,9) „Áldjad én lelkem az Urat és inog no feledkezzél „dinien ő jótéte¬ ményeiről! Dicsérjétek az Urat minden ő seregei, az ő szolgái és akaratának cselekvői! Áldja a« Urat minden munkája uralkodásának minden helyén! Áldjad én lel¬ kem az Urat!" — 103. zsoltár 2,21,22, angol-f. “•József Faraó rendelete értelmében Izrael háznépét Gósen földjén telepítette le „Ramzcs országának legjobb részében, úgy, ahogy Faraó rendelte. És József gondos¬ kodott atyjáról és fivéreiről és atyjának egész házáról, kenyérről gyermekeinek száma szerint." (Mózes I. 47 : 11,12) Hasonlóképpen most a nagyobb József az Úr mellett állóknak a legjobb szellemi elődeit nyújtja és úgy a maradékot, mint a nagysokaságot is táplálja az élet kenyerével, míg azok a modern Egyiptomban tar¬ tózkodnak. Ezt az eledelt nem élvezi sonki más sem, csakis azok, akik Jehova Isten mellett állanak. A na¬ gyobb József most a maradékot és annak barátait kül, di, hogy az emberekhez közvetítsék az Úrtól származó üzenetet, úgy, ahogyan a Biblia tartalmazza, és amint a „Döntés" c. füzetben is elő volt adva, amely nagy mér¬ tékben segíti azokat, akik az élet útját keresik. Miköz¬ ben e tanuk a nyomtatott üzenetet az emberekhez jut¬ tatják és beszélőgépeket is használnak előadások köz¬ vetítésére, a még fel nem ismert nagysokaság tagjai¬ nak megmutatják az utat, melyen Jézus Krisztushoz és Jehovához mehetnek és az örökkévalóság nagy kirᬠlyát megismerhetik. Jézus Krisztus, a nagyobb József, gyűjti’össze a nagysoka-ságot és mutatja be az örökké¬ való nagy királynak; igy válik láthatóvá, hogyan áll
a „nagysokaság" a „trón" előtt és dicsőíti Jehovát és