A lap nincsen korrektúrázva
101
miként az álmok, fel jegyeztettek; s habár egyesek megpróbálták megmagyarázni azokat, mégsem
létezett oly magyarázat, amely megértésüket jelentette volna.
12 A világháború végével azonban Jehova előtérbe helyezte a próféciákat és az azokat beteljesítő eseményeket és Faraó kettős álmához hasonlóan a prófécia megértése kétszeresen is bizonyos lett. Jézus Krisztus legyőzte Sátánt a mennyben dúló háborúban és a földre taszította onnan. Most tehát Jézus Krisztus képes lett megmagyarázni a jövendölések vagy „álmok" könyveit és feltörhette a hét pecsétet és feltárhatta a próféciákat. (Jelenések 5:1—7) Azután Jehova követét vagy magyarázóját, Jézus Krisztust templomához küldte. Amidőn a magyarázó a templomhoz érkezett, érkezett el az idő is, hogy a híveket maga köré gyűjtse a templomban s azután eléjük tárja a próféciák értelmét. Azelőtt tényleg senki sem tudta megmagyarázni a próféciákat, egyetlen világ-bölcs és közéjük keveredett „választott vén" sem, akik azt hitték, hogy ők meg tudják magyarázni azokat és meg is próbálták, megmagyarázni. A választott vének közül némelyek a Józsefről és testvéreiről szóló prófécia magyarázásával is megpróbálkoztak; magyarázataik azonban nem jártak sikerrel. Akik magyarázóknak akartak feltűnni, később a gonosz szolga osztályba kerültek. Abban az időben nagyon sötétek voltak a kilátások a világi emberek — és a felszenteltek előtt is. Ez 1918-ban volt és 1919 első felében. A nagy király, Jehova mindazáltal megtalálta a magyarázót, előállította, Jézus Krisztust, t. i. nagyobb Józsefet és 1919-ben hozzáfogott és a „foglyokat" kezdte kihozni a „börtönből", pontosan úgy, ahogyan Józsefet is kihozták és a Faraó elé állították. Az eredeti hű és bölcs szolga osztály, akit Márdokeus és Naomi is példáznak, előjött és szabad lett a szolgálatra; ezt példázza József. 1922-ben kezdték meglátni Jehova tanúbizonyságai a próféciák
magyarázatát és az ő munkájuk szervezett alakban kezdett előrehaladni.
13 Ezeket a történelmi tényeket és viszonyokat eszünkben tartva, nézzük meg, hogy Faraó elbeszélte Józsefnek kettős álmát és József Isten szellemétől megvilágosítva, hozzáfogott azoknak magyarázatához. (Mózes 1. 41:17—32) Habár a maradék nem is ismerte a próféciák — s köztük a most vizsgált prófécia — értelmét, a nagyobb József mindazáltal immár korán, még 1922-ben bizonyságtevő munkára küldötte, miután szellemét „minden testre kiárasztotta". A hűségesek e munkában való közreműködésükkel vesznek részt e prófécia teljesítésében: az Úr Jézus Krisztus, a nagyobb József tárta fel előttük a próféciák értelmét s szellemi jelentőségét; a maradék viszont a maga részéről az Úrtól nyert ezen magyarázatokat, nyomban miután azokban részesül, másokkal is közli „Egyiptomban", illetve ezen a világon. Más szóval, a templomban a nagyobb József Isten jövendölésének jelentőségéről értesíti a maradékot, amely aztán a maga részéről a jonadábokkal közli, illetve a „más juhokkal", akiket most gyűjt az Úr az ő nyájába.
Faraó álmai
14 Faraó nem tudta megmagyarázni az álmait, mivel bűnös ember volt. Bölcsei és mágusai sem
tudták megmagyarázni azokat; mert azok is csak bűnös emberek voltak és a gonosz szolga osztályt példázták, amely megpróbálja a prófécia magyarázását, de megmagyarázni nem tudja. Faraó eljátszotta a maga szerepét a drámában, s ennyi volt minden, amit tennie kellett. Szükséges volt, hogy valaki eljátsza azt a szerepet, ami Jehova Istent képviselje, amint szeretett fiának, Jézus Krisztusnak feltárja a próféciák értelmét. Faraó tehát csak a szerep eljátszására volt igénybe véve. Első álmában Faraó hét kövér és szép tehenet látott kijönni a Nílus folyóból és legelni a Nílus völgyének dús füvében. Azután újabb hét tehén jött ki, de azok soványak és nyomorúságos kinézésüek voltak. A sovány tehenek azonban legelés helyett felfalták a hét kövér tehenet. A kettős dráma e része azon ellentétet fejezi ki, amelyet Jehova Isten Jézus Krisztus alatt álló szervezetében, és a világon uralkodó sátáni szervezetben engedett kifejezésre jutni, főképpen azon „szellemi táplálék" tekintetében, amit a sátáni szervezet elemei nyújtanak a nép számára. Jól figyeljünk tehát erre az ellentétre.
15 Jehova gondviselését szervezete számára a hét jól táplált kövér tehén példázza. Ezek amint kijöttek, a részükre készített dús legelőn legeltek. S mivel melegvérű állatok voltak, az emberiségért szerzett engesztelés teljességét példázzák s azon keményebb eledeleket, amelyeket csakis Jehova nyújt, s amit Jézus Krisztus, a nagyobb József
alatt álló szervezetének oszt ki. Ez azt jelenti, hogy az ő országa elérkezett, és a szegletkő, a nagyobb József, Jézus Krisztus elhelyeztetett Sionban. (Ésaiás 28:16) Jézus Krisztus, a világ illetékes uralkodója immár a trónján ül. Az „élet tiszta folyóvize" kicsordul „a Bárány és az Isten trónja" alól s az életről való gondviselést jelenti, amiről Isten az engedelmesek számára gondoskodott. (Jelenések 22:1, 2) Jehova gazdagon gondoskodott azokról, akik hozzá jönnek s be akarják bizonyítani előtte feddhetetlenségüket, ez az élet útja és ennél más út nincsen. A kövér és szép tehenek tehát ezt a gazdag gondviselést példázzák.
16 Most pedig hasonlítsuk össze Jehova, gazdag gondviselését azon silány szellemi-eledelpótlékkal, amely Sátán szervezetében található, főképpen azon szellemi eledellel, amit a „babonás elemek" feltálalnak. A hét, rosszul táplált sovány tehén azok szellemi állapotát példázza, akik az Úr Jézus templomához érkezésekor Sátán szervezetének fogságában voltak, illetve azokat a felszentelteket, akik a templomon kívül álltak s azon jóindulatú embereket is, akik nyögnek és panaszkodnak mindazon szörnyűségek láttán, amiket kereszténység-szerte, látnak s azon silány eledelek miatt, amikkel táplálkozniok kell. Ezek kiéhezett állapotban voltak s nagyon rá voltak szorulva a lelki eledelekre, hogy életben maradhassanak. Amidőn tehát Jehova hű szolgái a templomba gyüjtettek, Isten szervezetének lettek részeivé és részesültek az isteni gondviselésben, hogy egymásnak és másoknak is, akik az igazságot keresték, kölcsönösen szolgáljanak. Mint a templomi osztály tagjai a nagyobb József testvérei s általa tápláltatnak. A sovány tehenek tehát a színjáték e részében azon jóindulatú embereket példázzák, akiket Sátán fogságban tart és élelmiszer hiányában étlen vesznek. Ezeknek a foglyoknak kell táplálékot nyújtani. Hogy a hét sovány
