áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal!
Bizony nagy az én nevem a pogányok között, azt mondja a Seregeknek Ura! Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: „Az Úrnak asztala megvetnivaló és annak jövedelme, eledele útálatos." — Malakiás 1:11, 12
3 Jehova először kimutatja, hogy az ő szándéka szerint minden teremtmény, aki tetszeni akar neki és élni kíván, az ő nevét tartozik dicsőíteni; a papi osztály pedig, amely azokból áll, akiket „nevének népéül" kiválasztott, tartozik előljárni az ő nevének dicsőítésével, de nemcsak egy ideig, hanem mindenkor. „Napkeltétől napnyugotig" az egész napot jelenti, illetve folytonosan. Jehova neve tehát mindenkor nagy; s akik valahais örökéletet fognak nyerni, fel kell ismerjék ezt a tényt, el kell ismerniök és örömmel tartoznak dicsőíteni az ő nevét. Most a templomban mindenki Jehova nevét dicsőíti, amint írva áll: „Az Úr szava megborjaztatja a nőstényszarvasokat, lehántja az erdőket és az ő hajlékában mindenki azt mondja: dicső!" — 29. zsoltár 9
4 Jehova elhatározta, hogy nevét a számtalan¬sokaság között „naggyá" fogja tenni; s akik most ezen sorokhoz csatlakoznak, Jehova nevét dicsőítik is. Most Jehova gyűjti össze a nagysokaságot minden nemzet, nép, törzs és nyelv közül. Ezt azon állítólagos papokra való tekintet nélkül teszi, akik az ő nevét és kegyekben bővelkedő munkáját megvetik. Ezek az állítólagos „papok" egykor a templom-ítéleten álltak. Elmarasztaltattak, most pedig még a nagysokaság Isten kegyes intézkedése felől való oktatásába is akadályozólag akarnak beleszólni. E tekintetben azonban nem lesz sikerük a gonosztevőknek.
5 Isten kijelentette, hogy az ő neve nagy lesz a nemzetek között. A nagysokaság nem áll szellemi izraelitákból. Az a nemzetek közül kerül ki; és ez a jövendölés is a nemzetekről (pogányokról) szól. Ez az osztály értesül Jehova templomáról és az
Isten szolgálatáról, amit a hű maradék végez és ez is önként kezdi keresni Jehovát és az ő királyát. „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljövend messze földről a te nevedért (mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat) és eljővén, imádkozánd e házban; te hallgasd meg a mennyekből a te lakhelyedből és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög neked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet és féljenek úgy téged, miképpen a te néped, az Izrael; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem." — Kir. I. 8:41—43
6 Ez, az utóbb idézett szöveg Salamon imája volt s egyúttal Jehovától irányított jövendölés is. Ezt a prófétai imát a nagysokaság teljesíti be, amely minden nép, nemzet és nyelv közül gyülekezik, eljön és megkeresi az Úr házát és ott imádkozik. Most dicsőíteni tanulja Jehova nevét. Erről írta Isten prófétája: „És népek jönnek világosságodhoz és királyok a neked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz az örömtől és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne és hozzád jő a népeknek gazdagsága. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek. Neba-
joth kosai neked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra és dicsőségem házát megdicsőítem." — Ésaiás 60:3—5, 7
7 A nagy sokaságnak össze kell gyüjtetnie és az Úr össze is fogja gyűjteni. Miközben a hű, kipróbált papi-osztály, a maradék elmegy és az igazságban állandó áldozatot mutat be az ő nevenek folytonos dicsőítése közben, fogja elvégezni munkáját, „szokatlan munkáját" az Úr és gyűjti össze a nagy sokaságot. Akik a nagysokasághoz csatlakoznak, máris egyeznek a papi osztállyal Jehova nevének dicsőítésében.
8
Jegyezzük meg, a prófécia így szól: „Es min¬
den helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek es
tiszta ételáldozattal." A „tömjénezésnek" fordí¬
tott héber szó elégetést jelent, akár állatokra vagy
tömjénre is van vonatkoztatva. Törvényes-6, hogy
a pogányok közül valók minden helyen tömjenez-
hetnek, holott Isten törvénye a papoknak rendel¬
te el, hogy a templom szentélyében az arany ol¬
táron tömjénezzenek? Ezt a kérdést megvilágít¬
ja az írás és az, amit az Űr jelenleg mível. Meg
van írva: „Az Áron pap fiaié, akik felszenteltet¬
tek, hogy füstöljenek (tömjénezzenek)." (Króni¬
ka II. 26 :18) Azon héber szó, amely Malakias
fenti jövendölésében (1 :11) „áldozzanak" szóval
van fordítva „vitelt" vagy „közel-hozatalt" vagy
„elközelítést" jelent. A pogányok közül összegyűl¬
tek tehát, akik között felséges lett Jehova neve,
nem cselekesznek törvénytelenül, sem függetle¬
nül Jehova templomától; hanem áldozataikkal
hozzájárulnak és a templomhoz küldik, hogy a fel¬
kent oltáron égettessen el. Az elmúlt húsz év alatt
„a királyság ezen evangéliuma" prédikáltatott. Az
ö szolgái. most is világszerte minden nemzet közt
hirdetik bizonyságod, s ezen nemzetek közül való
jószándékú emberek a templom-osztályhoz viszik
tiszta áldozatukat, Istenhez való önzetlen ragasz¬
kodásukat; áldozatukat bemutatják és felmagasz-
taltatott Jehova neve a jószándékúak között. (Za¬
kariás 8 : 20—23) Következőleg Jehova neve nagy
lett a jószándékú emberek, a nagysokaság között,
mégpedig minden helyen, ahol dicsőítéssel és há¬
lával áldoznak Jehova nevének.
1 Az Űr munkája, amiben a maradéknak közre¬
működni szabad, előre halad, a jószándékúak ér¬
tesülnék az igazságról, Sionhoz mennek, hogy töb¬
bet tudhassanak meg az ő szándékáról és dicsőít¬
hessék az ö nevét. De ugyanazon idő alatt támad¬
ják Jehova bizonyságtevöinek munkáját, akik Je¬
hova nevét dicsőítik és a jószándékú emberek fi¬
gyelmét azon kiváltságra felhívják, hogy Isten¬
nek szolgáljanak es az o nevet dicsőítsek, a Hit¬
szegeiknek bizonyult álpapok. Az űristen ezért
mondja a hitszegő „papoknak", hogy nagy szol¬
gálati alkalmaik tekintetében hűtleneknek bizo¬
nyultak. Most pedig többen, akik kevesebb kivált¬
ságot élveztek, megkeresik az Isten szervezetéhez
vezető utat és az ő dicsőségét hirdetik. Ezért
mondja Isten prófétája útján ezeknek a hűtlen
papoknak: „Ti pedig meggyalázzátok azt (a ne¬
vemet), mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala
megvetnivaló (Menge-f. szerint: „amit az Űr ké¬
szített és asztalára tálalt."). A közismert tények
a prófécia e részének teljesülését mutatják. Ami¬
dőn a templom megítélése kezdődött, voltak töb¬
ben szellemileg megszületett, papi tisztségben szol¬
gáló léviták, akik önzésből végezték ezen szolgá¬
latukat. Egy embernek a nevét és tanait dicsői-
