{{raw:data:c| {{raw:data:p|c|nyomdokain, hogy vele az ő királyságában is résztvehessenek. Mindnyájuk legnagyobb reménysége az volt, hogy a mennyekbe fognak kerülni és együtt uralkodnak majd Jézussal; mindig szemük előtt tartották, hogy a nagy jutalmat csak úgy nyerhetik meg, ha az Úr hasonlatosságára nevekedve, elkészítik magukat. Ez a törekvés teljesen egyezett azzal a világossággal, amellyel akkor bírtak. De az Úr Jézusnak Jehova templomához érkezése óta az igazaknak szóló világosság az Úr Jézus Krisztus arcáról tükröződik az „igazság pa¬ lástja" alá gyűjtőitekre és feltárja előttük, hogy Jehova parancsának való engedelmeskedés a leg¬ fontosabb, s az áldozatnál is jobb, jóllehet az ál¬ dozatra is szükség van. Most látják a felkentek, hogyan jelenik meg Jehova Sionban az ő dicsősé¬ gében, s hogy az ítélet napja elérkezett. Azt is látják, hogy Isten haragja kezd rászakadni Sᬠtánra, amennyiben kivettetett a mennyekből, s hogy Jehova akkor tartóztatta haragjának továb¬ bi kifejezését, amíg a bizonyságtevés munkája a földön az ő akarata szerint befejeződik; a bizony¬ ságtevés befejezése után Jehova haragja teljesen rászakad Sátánra és szervezetére, mignem Isten minden ellensége megemésztődik. ” Világos lett tehát a felkentek előtt, hogy sok¬ kal többet kell tenni annál, mint csupán annak szem előtt tartását, hogy a földi remények és ki¬ látások feláldozásába beleegyezni. A felkentek az Ür templomában megvilágosítva, látják, hogy az Ür a maga nevének népéül választotta őket, s hogy szorgalmasan és tevékenyen követniük kell az ő parancsait. Az ür szabályosan kinevezett ta- nubizonyságtevőiként küldi őket a királyság evan¬ géliumának hirdetésére, s megparancsolta nekik, hogy ezt a munkát a vég előtt be kell végezniük. Azt parancsolta nekik, hogy keljenek fel és indít¬ sanak harcot az ellenséggel szemben még az ő nagy haragjának kifejezése előtt. A maradékkal világosan közölve van, mit kell cselekednie. Fela¬ data, hogy Isten munkatársa legyen, amiképpen az apostol is az, és az volt, amint kijelentette. — Kor. I. 16 :10; H. 6 :1 ”Az ellenséggel folyó háborúban a maradék feladata csupán az igazság (evangélium) hirdeté¬ séből áll. ö nem harcol testi fegyverekkel, hanem nagy erődítmények lerontására alkalmas igazsᬠgokkal, amelyek az ellenséget leleplezik. (Kor. II. 10 :3,4) E hadjárat fogja megszégyeníteni az ellenséget. Ez az Isten munkája, mivel az ő akara¬ ta szerint folyik. Szokatlannak fog feltűnni min¬ denki előtt, aki nem rendelkezik az Ür szellemé¬ vel, hogy Isten meg fogja szégyeníteni azokat az embereket, akik oly sokáig az ő képviselőinek val¬ lották magukat. Ez a munka azonban nem az Ar- mageddon, hanem ezt Anmageddon előtt kell el¬ végezni. . “Mivel Jehova felkent tanúbizonyságait ren¬ delte királysága érdekeinek őrzésére, felelőssé teszi őket és megparancsolja nekik, közöljék a figyelmeztetést; s azt is tudtukra adja, mily bün¬ tetésben fognak részesülni, ha az ő erre szóló pa¬ rancsait nem teljesítik. (Ezékiel 33 :6—10) A nagyobb Mózes, Jézus Krisztus, a templom-osz¬ tály hadvezére parancsolja meg bizonyságtevői¬ nek a tennivalókat; és az ő részükről sokkal jobb teljesíteni e parancsokat, az áldozatnál Öl mert mindazok elpusztulnak, akik nem engedámesked- nek vagy azzal felhagynak, s így az áldozatuk is hiábavaló lesz. (Apcsel. 3 :23) Ha azonban hű¬ ségesen engedelmeskednek neki, élni fcgnak. A maradék mostani munkája tehát különbözik elő¬ ző munkájától, mivel most sokkal fontosabb mun¬ kát kell elvégeznie. A nagy peres ügy, amely év¬ századokon keresztül eldöntetlenül lebegett, most egyszer és mindenkorra eldöntés előtt áll. De mie¬ lőtt döntésre kerülne a sor, Jehova a néphez kül¬ di bizonyságtevőit, hogy adják tudtára, hogy o az Isten és közöljék azt is, mit fog tenni most az ellenségeivel. Ezek által vesznek részt a nagy pe¬ res ügy eldöntésében az ő bizonyságtevői ésaz ő ne¬ vének tisztázásában. Azok az emberek, akik most életben szeretnének maradni, még Jehova harag¬ jának kitörése előtt tudomásul venni tartoznak a bizonyságtevést; a maradék tartozik hozzájuk vin¬ ni a figyelmeztetést, hogy az Urat megkeressek és haragjának kitörésekor biztonságban lehesse¬ nek. Ezt a bizonyságtevő munkát el kell végezni; s amidőn befejeződik, fog a Szentírás kijelentése szerint a legnagyobb nyomor következni, amely¬ hez hasonló még nem volt és nem is lesz többe, amely nyomorúság a világegyetem összes szelle¬ mi és emberi démonjaira fog következni; Ez lesz a mindenható Isten—, akit Jehovának hívnak — nagy napjának viadala. Most a prófécia feltárása útján közli Jehova népével, hogy rövidesen döntő csapást fog mérni az ellenségeire az ő jobb keze, az Ür Jézus Krisztus útján, s hogy azon csata ki¬ törésekor közismertekké lesznek azok az emberei, akikből a számtalan sokaság fog állani, akik az igazságról értesültek és az Isten és az Ö ?rs5.aSa mellett foglaltak állást, és az Istent dicsőítik, mondván: „Üdv a mi Istenünknek, és a Bárány¬ nak, aki a trónon ül!“ — Jelenések 7 :10 Tanulmánykérdések 1. Miért mondják a jelenről, hogy „ez a nap a*. az Ür szerzett"? Ki-'el és hogyan lett ez közölve’ felelősség terheli e tekintetben? Miért? 2, 3. Mily okból imádkozott Józsué a gibeoni csata alkal¬ mával (12. vers) s miért hallgatta meg az latén? Mu¬ tasd ki, hogy az a prófétai kép most van teljeaülöfélben. 4—7. Mutasd ki a kővetkezők prófétai jelentőségét: a) hogy az öt király elmenekült és a makkedal barlang¬ ban elbújt s hogy arról értesítették Józsuét; b) mit csi¬ nált azután Józsué; cl hogy a gibeoniták immár a csa¬ ta előtt határozottan Józsué pártjára állottak! 8—10. Mily prófétai jelentőséggé, bír a 20. és 21. versek¬ ben leírt helyzet? , 11,12. Mit példáz a drámának a 23. és 24. versekben megörökített része? Mutasd ki, hogy más szövegek is mutatják azon megaláztatást, amely a jelen istentelen és nagyzoló hatalmasaira következnek! 13—16. Mily célt teljesítenek be a 25. vers szavai? Mu¬ tasd ki, mennyiben volt helyes azon cselekmény, mely által Józsué az öt királyt elpusztította! Mi ennek a pró¬ fétai jelentősége7 17—19. Mutasd ki más szövegek alapján, hogy Józsuának a 27. és a 28. versekben feljegyzett eljárása akkor és prófétailag is egyezik Isten büntető ítéletével, amely Sátán és szervezete felett lesz végrehajtva! 20—22. Mit mutatnak tehát előre a 28—41. versekben közölt és a 42. ve'sben összefoglalt eseményok? 23. Mennyiben tekinthetők prófétai képnek a Sámuel II. 2 :12—32-ben feljegyzett események ?~
