A lap korrektúrázva van
148
sát (amit Jeruzsálem példázott) Isten arra kiszabott idejekor nem tudják megakadályozni. A világháború 1918-ban hirtelen megszűnt s így Jehova az ő választottaiért megrövidítette a nyomor napjait. A világi hadseregek további harca meg lett gátolva. Jehova ezt azért mívelte, hogy bizonyságtevői elmehessenek és hirdethessék az
ország üzenetét. — Máté 24:14—21
9 Jeremiás prófétát tovább oktatva, Jehova a következőkép folytatta: „És visszatérnek a káldeusok és ostromolják e várost és beveszik azt és megégetik tűzzel." (Jeremiás 37:8) Ezáltal az Úr előre közölte, hogy a bizonyságtevés (amely 1918-ban kezdődött) végén vitézei ismét fellépnek az ördög szervezetével szemben. Jehova menynyei seregei akik 1918-ban vissza lettek vonva, a kitűzött időben vissza fognak térni és tüzes pusztulást szórnak az álkereszténységre, ugyanúgy ismét fellépnek a világháború és az Armageddon közti időben az Úr bizonyságtevői is és erélyes tevékenységet fognak kifejteni a királyság bizonyságtevésének hirdetésében.
10 Jehova bizonyságtevői a világháború megszűnése óta utasítására elmentek és közzétették a figyelmeztetést Armageddon napjának közeledését illetőleg. Az álkereszténység klérusa szövetségeseivel, a politikai és gazdasági tényezőkkel e figyelmeztetéssel szemben így szóltak az emberekhez: „Amennyiben rólunk lesz szó, Armageddon nem lesz, mert hiszen Népszövetségben egyesültünk, békepaktumokat kötöttünk, amelyek kezeskednek a béke és biztonság mellett; a mi a könnyen hívő népet elámítottuk és a hazugságok tömkelege mögé rejtőztünk; a pusztító áradat nem férhet hozzánk." (Ésaiás 28:15) Erre való válaszképpen az Úr Jeremiás próféta által jövendöltette: „Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg magatokat, mondván: Bizonyosan elmennek mirólunk a káldeusok; mert nem mennek el." — 37:9
11 Isten a nyílt harcot megszüntette s így a nyomor napjait megrövidítette, hogy bizonyságtevői figyelmeztetést intézzenek a néphez s a jóindulatú emberek megtalálhassák a menekülés útját. Sátán világának végétől, mely 1914-ben
kezdődött az armageddoni csatáig „a készület napja" tart. — Náhum 2:3
12 Azok, akik az Urat a földön képviselik, magukban erőtlenek, de Jehovának azon seregei, amelyek a tulajdonképpeni munkát végzik, az ő mennyei haderejét képezik Jézus Krisztus parancsnoksága alatt. Emiatt jövendöltette Jehova Jeremiás próféta útján: „Mert ha a káldeusoknak egész seregét megveritek is, akik ostromolnak titeket és közülük csak néhány megsebesült marad is; valamennyi felkél az ő sátorából és megégetik e várost tűzzel." — Jeremiás 37:10
13 Ez a jövendölés mutatja, hogy Jehovát semmi sem akadályozhatja meg Sátán szervezetével szemben, amidőn arra kitűzött ideje eljön. A „kereszténység" hadai nem tehettek kárt Krisztus mennyei seregeiben; de az ő képviselőit a földön majdnem elpusztították. A hű felszenteltek majdnem teljesen tétlenségre voltak kárhoztatva és nem dolgozhattak. Amidőn a világháború megszűnt, halottaknak tetszettek Jehova hívei, akikről a Jelenések mint „két tanúbizonyságról" beszél. (Jelenések 11.) De az Úr kijelentette, hogy
ismét talpra fognak állani s tényleg talpra is állottak. (Jelenések 11:8—12) Azóta Isten hívei tüzes ítéleteket zúdítottak a városra, illetve az álkereszténységre s bejelentették e kárhozatos szervezet elmúlását. (Ezékiel 10:2—7) Amidőn Jehova bizonyságtevőinek ez a munkája befejeződik, az Úr láthatatlan seregei, a mennyei seregek végre fogják hajtani Armageddonban a tulajdonképpeni megsemmisítő munkát.
14 Amidőn Jeremiást Jehova utasította, hogy a városból kimenjen és munkához kezdjen: „Jeremiás ki is indula Jeruzsálemből, menvén a Benjámin földére, hogy osztályrészt kapjon onnan a nép között." (Jeremiás 37:12) Az Úr népe 1918 tavaszáig, akit Jeremiás példáz, még talpon állott, mégha szigorú felügyelet alatt is. Akkor kiment, hogy a világtól elkülönítve legyen, a nép közé menvén az ország üzenetével; de az ellenség a sarkában volt. Ezt a tényt Jeremiás prófétai drámája is példázza. „Mikor pedig ő Benjámin kapujához ére és ott vala egy őr, akinek neve Jériás vala, Selémiásnak fia, aki Hannaniásnak fia vala, megfogá az Jeremiás prófétát és monda: Te a káldeusokhoz szököl!" (Jeremiás 37:13) Ez az őr a hasonmásban egy kémet, állítólagos hazafit és egyházfit példáz, aki mindig nyitva tartotta szemeit és füleit, hogy Isten igazi népe ellen hamis vádat kovácsoljon, főkép oly vádakat, amelyeket a hitszegő és álszent papság támasztott Isten hű bizonyságtevői ellen. A hasonmási őr, vagy kém mintegy így szólt Jehova tanúbizonyságaihoz: „Ti az ellenséghez akartok pártolni; a németeket pártoljátok és az antant kormányai ellen dolgoztok, azt hirdetvén, hogy a „kereszténység" el fog merülni s ez a prédikációtok bizonyítja, hogy ti a kormányhatalom ellenségei vagytok". Ennek eredményeképpen Isten népét 1918 tavaszán Kanadában letartóztatták, s rövidesen azután az Egyesült-Államokban is. A letartóztatások napról napra folytak azon év május haváig, amidőn a Társulat tisztviselőit is megfosztották szabadságuktól.
15 Amidőn az őr, Jeremiást feltartóztatta, a próféta erélyesen visszautasította a vádat: „És monda Jeremiás: Hazugság! Nem szököm a káldeusokhoz; de (az őr) nem hallgata reá. És Jériás megfogá Jeremiást és vivé őt a fejedelmekhez." (Jeremiás 37:14) A próféta heves tiltakozását akkor nem méltatták figyelemre, hasonlóképpen nem vették figyelembe Isten népének a tiltakozásait sem 1918-ban, hanem többjüket börtönbe zárták. Az álszentek, Jeremiás —, miképpen 1918 idejében is, — nagyon dühösek voltak Jehova hű népének magatartása és az ország bizonyságtevése miatt, „És a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra és megvereték őt és veték a fogságba az írástudó Jonatán házába; mert azt rendelték vala fogháznak." (Jeremiás 37:15) 1918-ban Isten népét mozgási szabadságában korlátozták vagy fogságra vetették; szolgai házba, oly helyre vetették, amely a fejezet 20. verse értelmében halálveszélyes volt. Az „írástudó házából" csináltak fogházat; ez az írástudó nyilván álszent volt s a mostani papságot példázza. Tulajdonképpen ez idézte elő Isten mostani népének fogságravetését. Az Úr hívei fogsába kerülvén, a „halál fiai" lettek, mivel az ellenség, főképpen a klérus szö-
