A lap nincsen korrektúrázva
164
{{raw:data:c|
feltárásához is hozzáfogott, amelyeket azelőtt nem tudtunk megérteni. Az Úr tüzes megpróbáltatásai feltárták, amit építettek és alapos vizsgálat alá vetették mindenkinek a munkáját. Minden nem megfelelő épület leég, mint a fa, széna és pozdorja s egyéb gyúlékony építőanyag. A meg nem felelő építőanyag haszontalan és fel lesz égetve Isten szervezetében, mivel értéktelen és tényleg a munka akadálya, amire az ő népe rendeltetett. Az Úr minden felszenteltnek megparancsolta az építést; a dőrék azonban félre voltak vezetve, s oly dolgokat építettek, miket az emberek lássanak; mert bebeszélték maguknak, hogy az az, amit tenniök kell, hogy másokat az Úrhoz vonhassanak s azok üdvözölhessenek. Amiről tulajdonképpen szó volt, nem értették meg s Jehova nevének az igazolása egyáltalán szóba sem került. Egyesek azon a nézeten voltak, hogy saját magukat kell elkésziteniök, hogy segíteni tudjanak az Úrnak az uralkodásban. Nagyobbra tartották magukat a kelleténél; ily módon építettek s munkájukat az apostoltól említett gyúlékony anyagok példázzák.
37 Eljött a nap, amidőn az Úr szolgáival leszámolást tartott s megszemlélte az épületanyagot s akkor veszteség érte azokat, akik meg nem felelő épületanyagot használtak. Mily kárt szenvedtek? A szolgálati alkalmak kiváltságát veszítették el Isten, illetve Krisztus királysága érdekeinek előmozdítása tekintetében. A hívek ellenben elpusztíthatatlan épületanyagot használtak, amit az értékes ércek példáznak; munkájuk kibírja a tüzet és jutalmat nyernek, jutalmuk pedig a királyság érdekeiből és a templomi szolgálatból áll, immár földönlétük alatt. Ezek a hívek vannak „a hű és a bölcs szolgának" nevezve, akire az Úr minden javait, illetve a királyság összes érdekeit rábízta. Ezek részesültek az „új név" jutalmában is, amelyet az Úr szája határozott meg. Hogyan fog megmenekülni tehát az, aki kárt vallt? „Kárt vall, de ő maga megtartatik, úgymint tűz által." (15. vers) Attól függ, hogyan viseli el a kárt s hogyan viselkedik azután.
38 Amíg gyúlékony cókmókjához ragaszkodik, jellemfejlesztéshez vagy hasonló, említett dolgokhoz, bajban van s abban a veszélyben forog, hogy a gyúlékony építőanyaggal együtt fog elpusztulni; de ha nem fog fáradozni a fa, széna és pozdorja megmentésén, hanem hagyja hadd égjenek el azok, és az igazi alapon szilárdan áll, megtartatik és túl fogja élni a tüzet. Szilárdan megalapozva kell lennie az igazi és egyetlen fundamentomban, Jézus Krisztusban, a nagy igazolóban és királyban, szívesen kell vennie, ha gyúlékony építőanyagai elégnek s örvendeznie kell, hogy tiszta betekintést nyert az eldöntendő tulajdonképpeni kérdésbe és ujjongással kell az Úr mellé állania. Akkor meg van mentve és Isten kipróbált maradékának a tagja. Meg van írva: „Megőrzi az Úr a híveket." (Róma 9:27) [31 zsoltár 24] „ ... A maradék tartatik meg". (Róma 9.27) ..... A mi megtartó Istenünk, aki azt akarja, hogy minden ember (aki az újszövetségben a helyes alapon épített) idvezüljön és az igazság (pontos) ismeretére eljusson. (Tim. I. 2:3, 4) Kor. I. 3:15-ben a hangsúly a „de úgy“-an van. Itt ki van mutatva, mily intézkedés által idvezülhet valaki, ha gyúlékony építőanyaga elég. Az ily dőre jellemfejlesztő vagy építő, aki később örömmel látja elégni épületét mint áldozatot, örömmel megy keresztül a tűzön. Ör-
