Vak szolga (Sámson 5. rész)

„Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? És olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok. Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott és olyan vak, mint az Úr szolgája?" - Ézsaiás 42:19

V. rész

¹ Jehova így szól: „Imé az én szolgám, akit gyámolitok, és az én választottam, akit lelkem kedvel". Ennél jobb ajánló sorokat nem is lehetne adni; Jehova Isten, aki „az egeket alkotta és kiterjesztette és aki a földet minden termésével felruházta", aki életet ad minden lélegző teremtménynek; aki minden hatalommal, bölcsességgel és kegyelemmel rendelkezik; aki öröktől fogva örökkévaló és a legfelségesebb, szól tehát így minden teremtményéhez, aki a helyes utat megismerni szeretné. (Észaiáa 42:1,5) Hogy egyetlen teremtmény se legyen tudatlanságban a választott szolga személye felől, jegyeztette föl Jehova a következőket is: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki midőn Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget oly dolognak, melyhez erőszakosan ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett és külsejét tekintve úgy jelent meg mint ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig és pedig a halálig a keresztfán. Ezért az Isten igen felmagasztalta őt, és oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon: az égieké, a földieké és az alvilágiaké, s minden nyelv vallja az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr". (Filippi 2:5-11, Káldi) Isten ebben a legnagyobb megtiszteltetésben az ő választott szolgáját, Jézus Krisztust részesíti, még pedig amiatt,

mivel a szolga teljesen engedelmes Isten akaratának teljesítésében. „Noha Isten fia volt, engedelmességet tanult azokból, amiket szenvedet; és a befejezéshez jutván, örök üdvösség oka lett mindazoknak, akik neki engedelmeskednek." (Zsidók 5:8,9, Káldi) Most pedig, amidőn az összes nemzetek nagy bajban és tanácstalanságban és remény nélkül vannak a világon, így szól Jehova azokhoz, akik hallgatni akarnak reá: „Az ő nevében reménykednek majd a nemzetek". (Máté 12:21) Ezzel Jehova Jézus Krisztusra, fölkent királyára és igazolójára mutat mint a világ uralkodójára. Az ég alatt nincsen más név, amely útján az emberek életet nyerhetnek; mert Isten az ő választott szolgáját, Jézus Krisztust rendelte az öröklét kiosztására az engedelmesek részére. - Róma 6:23; Apcsel. 4:12.

² Ugyanerről a választott szolgáról beszél és mondja Jehova: „Kicsoda oly vak, mint az én szolgám? és oly süket, mint az én küldöttem? Kicsoda oly vak, mint az én megbítottam, oly vak mint az Úr szolgája? Sok mindent láttál, de nem figyeltél azokra; nyitva voltak a füleid és mégsem hallgattál azokra". (Ézsaiáa 42:19,20 angol fordítás szerint). Ez a választott szolga teszi mindenek felett tiszteletreméltóvá és naggyá Isten törvényét. Ő Jehovának, a felséges nevének és igéjének igazolója. Jehovának ez a választott és megdicsőített szolgája vak, és az Úr kijelentése szerint senki sem olyan vak, mint ez a szolga. Miért

15

71

vak a választott szolga? Azért vak, mivel csak egy célt tart szeme előtt és szemeit minden egyébbel szemben bezárja. Ez a cél, hogy minden időben Jehova akaratát kívánja cselekedni; semmi sem tudja a legcsekélyebb mértékben sem eltéríteni attól. Róla áll megírva: „Hogy a te akaratodat cselekedjem én Istenem, ezt kedvelem; a te törvényed keblem közepette van.” (40. Zsoltár 9) „Mert nem azért szállottam le a menyből, hogy magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, ki engem küldött.” (János 6:38) „És aki engem küldött, velem vagyon; nem hagyott engem magamra, mert én mindenkor azt cselekszem ami előtte kedves.” (János 8:29)

³ Amidőn Jézus azokról a képmutatókról beszélt, akik magukat okosnak tartották, de a sötétségben voltak, Jehova következő törvényét ismertette: „Tested világa (lámpása) szemed; ha szemed jó (tiszta) egész tested világos (egészséges) lészen; ha pedig rossz (zavaros) tested is sötét (egészségtelen) lészen.” (Lukács 11:34) Egy másik alkalommal Jézus így szólt: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világosságával fog rendelkezni.” (János 8:12) Ezzel nyer megállapítást azon szabály, amelytől nincsen eltérés, tudniillik, hogy akik valóban hűségesek Jehova, az Úr iránt, mindennel szemben vakok, ami ellenkezik Isten akaratával. Aki az uralkodóház tagja lesz, ezáltal Jehova választott szolgájának is tagjává lesz s következőleg Jézus nyomdokain kell járnia. Az ilyenek Jézushoz hasonlóan a mindenható Isten akaratának cselekvésein kívül mindennel szemben vakoknak kell lenniük.

⁴ A prófétai dráma, amelyben Sámson játszotta a főszerepet, Isten választott szolgáját, főképpen Jézus Krisztusnak földön levő azon hű követőit példázta, akik a választott hű szolga tagjai lettek, amidőn ez a választott szolga az útegyengetést az Úr (Jehova) előtt végezte; emiatt példázza Sámson itt a maradékot, amely Jézus Krisztusnak templomához érkezése után tartózkodott a földön. Sámson, miként Jehovának majdnem minden szolgája sok kritikának volt kitéve az emberek részéről. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy az olyanok, akik mások előtt erkölcsileg és a kegyesség szempontjából követendő mintaképekül kívánnak tündökölni, embertársaikat szigorúan szokták kritizálni, hogy így a figyelmet saját kiválóságukra tereljék. Ez az önzésnek és a képmutatásnak egy másik alakja. Az ilyenek emberimádók, s mivel emberimádók felhívják embertársaik hanyagságaira és hibáira a figyelmet, akik máskülönben mint keresztények mindent, amit tehetnek megtenni igyekeznek, és azt remélik, hogy mások majd így fognak szólani felőlük: „Nézzétek csak, mily jó ember, mily magas mértékhez szabja magát!” Az olyanok indító oka, akik magukról azt hiszik, hogy magas mértéket teljesítenek be, de ugyanakkor másokat elítélőleg megkritizálnak, teljesen önző. Ilyesmivel el lehet ámítani az embereket, de Isten ismeri az igazakat és az igaz lelkűeket. Emiatt mondotta Jézus: „Amit az emberek nagyra tartanak, útálatos az Isten előtt.” (Lukács 16:15) Júda, Rákháb, Ruth,

Keresztelő János, Sámson és mások is illetéktelenül voltak kíméletlenül megkritizálva bizonyos szájhősök által. Akit Jehova fölhasznál és elismerésében részesít, sohasem dorgálható meg jogosultan valamely ember által. Jehova szolgája Jehovának és nem más embernek tartozik felelőséggel. „Ki vagy te, hogy kárhoztasd a más szolgáját? Urának áll, vagy esik; bizonyára áll, mert az Istennek van hatalma, hogy fenntartsa” (Róma 14:4, Káldi) Azok a beképzeltek és álszentek, akik Isten szolgáit, akik felől a Biblia ír, megkritizálják, ezáltal hiányos értelmüket és kirívó önzésüket mutatják ki.

⁵ Az Úr ama szolgáinak, akik a régi időkben szerepüket eljátszották, szerepüket Jehova jelölte ki részükre; nem szabad a mutatkozó emberi tökéletlenségeikre fordítanunk figyelmünket. A mi feladatunk az, hogy arra figyeljünk, mily szerepet töltöttek be azok és mit jegyez föl Isten igéje most a földön tartózkodó maradék javára. Isten egyetlen embertől sem kívánt sohasem olyasmit, hogy jellemét oly mértékben tökéletesítse, hogy azáltal legyen alkalmas a Krisztussal való együtturalkodásra. Isten ezt nem kívánta, meg pedig nyilván azon ok miatt nem kívánta, mivel egyetlen ember sem lett volna képes arra. De ez semmi esetre sem azt jelenti, hogy most már mindenki zabolátlanul és ledérül élhet, és ez nem is igazolja és nem is mentesíti az embert tökéletlenségeitől. Ezzel csupán azt akarjuk kifejezni, hogy az ember nem azáltal lesz alkalmas Isten szolgálatára, amely benyomást külsejével kifelé gyakorol, hanem Isten előtt a hite és a rendíthetetlen hűsége a kedves és így fog helyet nyerni Isten örökkévaló szervezetében. A Szentírás kimutatja, mit kíván Isten azoktól, akiket elismerésében részesít és abban mindenkor a teljes és a tökéletes hűséget hangsúlyozza ki. Jehova előtt csak azok kedvesek, akik előzőleg ártatlanságukat előtte megőrzik és ezt a vizsgát az egyetlen cél kitartó követése útján kell letenniük, minden képességükkel Isten akaratát teljesítve, arra való tekintet nélkül, hogy mit mondanak, gondolnak vagy tesznek más emberek ebben a tekintetben. A szolga emberi tökéletlensége folytán hibát követhet el, esetleg Isten előtt nem tetsző súlyos hibákat is; de ha az Úr Jézus Krisztus útján hibáját Isten előtt megvallja, s nyomban megjavul és a helyes viselkedésre törekszik, Jehova Isten irgalmasságban tudja részesíteni és ismét visszanyerheti az Úr teljes kegyelmét. (1 János 1:9) Akármily hibákat is követett el Sámson amelyeket a följegyzésből láthatunk, azok a hibák nem alkalmazhatók Sámsonra, hanem a Sámsonban példázott osztályra vonatkoznak; ama szabály pedig, amelyet Isten azon teremtményeire vonatkozólag följegyeztetett, akiket elismerésében fog részesíteni, főképpen a Sámsonban példázott teremtményekre mutat.

Sámson a kelepcében

⁶ A Delilában példázott osztály, amely a balga szüzek osztályával azonos, (Máté 21:1-12) emberimádása folytán önző haszonra vágyakozott, Isten és az ő gyermekei iránti szeretete kihűlt és

16

72

1917-óta többé semmit sem tett Jehovának és az ő ügyének tiszteletére. Lámpása kialvófélben volt, mivel az a világosság, amellyel egykor rendelkezett, most sötétséggé változott, még pedig azon kívánsága folytán, hogy önzését akarta kielégíteni és azért is, mivel emberektől félt. Arra igyekezett bírni a Sámson-osztályt, hogy az Írás minden embernek kötelességévé teszi, hogy a világi hatalmakat tekintse a (bibliai) „felső hatalmaknak”. Sámson most oly szerepet játszik, ami pontosan előre vetíti mindazt, ami a fölszenteltekkel 1918-ban történt. „És elaltatá őt az ő térdein és előhívott egy férfiút, lenyíratta az ő fejének 7 fonatékát és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje.” – Bírák 16:19

⁷ A Sámson-osztály a világháború alatt kritikus helyzetre és az Isten népét fenyegető veszélyre való tekintettel engesztelékenyebb magaviseletet tanúsított a Delila-osztállyal szemben; nyilván ezt példázza az, hogy Sámson a Delila térdein elaludt. Ez az iránta tanúsított bizalmat mutatja, jóllehet az helytelen volt. A Sámson-osztály nem szándékosan sértette meg Jehovának tett fogadalmát és nem is ez volt a hiba, hanem a hiba abban van, hogy mások által hagyta magát oly helyzetbe dönteni, amelyben mások által lett megszentségtelenítve. Sámson vigyázatlansága folytán aludt el Delila ölében; ámde Sámson a drámában ezáltal csupán oly szerepet játszott el, amely Isten fölkentjeinek mulasztását példázza, akik körülbelül az Úr templomához érkezésekor éltek a földön. Az események szerint a Sámson-osztály abban az időben tényleg mulasztást követett el.

⁸ Mialatt Sámson álmában Delila ölében aludt, egy férfiút hivatott, aki egy késsel vagy ollóval Sámson hajfürtjeit levágta. Az az ügyes borbély nagyszerűen példázza azokat a detektíveket, akik a világháború alatt mindenütt ott voltak és az embereket kelepcébe igyekeztek csalni, vagy arra igyekeztek rábeszélni és kényszeríteni, hogy a hadviselőket támogassák. Sámson hajának levágásával önkénytelenül megrontották nazireusi fogadalmát és így megrontották Sámson feladatának teljesítését.

⁹ A Delila-osztály 1917-ben és 1918-ban sok zavart okozott a Társulat soraiban és most tudomására jutott, hogy a világ uralkodóival szemben elfoglalt álláspont meggyengült. Akkor senki sem tudta, hogy a bibliai főhatalmak Jehova Isten és Jézus Krisztus egyedül. A Delila-osztály felismerte, hogy a világháború által teremtett kivételes állapot kísérő tüneteivel az alkalmas pillanat a Sámson-osztály megalázására és ezért Júdáshoz hasonlóan fölkészűlt az alkalom megragadására, testvérei elárulására s a modern filiszteusok kezébe való kiszolgáltatásra. Egyes férfiak, akik azelőtt a „pilgrim-szolgálatot” végezték, a törvényszegők mellé csatlakoztak, elmentek Isten népe közé és behízelgő és ámító mesékkel behízelegték magukat, hogy ravasz bizonyítékokat szerezzenek be az Úr népének sok tagja ellen és így akarták Isten népét a Társulat és a munka ellenségévé tenni (angol folyóirat 1918 március 1).

¹⁰ Delila, Sámson hajának levágása után figyelmeztette a filiszteusokat. „És monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle.” – Bírák 16:2

¹¹ Amidőn a Sámson-osztály 1918-ban hasonlóképpen felébredt álmából és felismerte tehetetlenségét és erejének eltávozását, a Társulat kísérletet a munka folytatására; de mivel nem látta meg a tulajdonképpeni vitakérdést és a helyzet parancsoló voltát, hogy hajlíthatatlanul kell állania az ország mellett, meggyengült. Akkor a folyóirat nem kelt bátran síkra a királyság ügye mellett, amint kellett volna; és ez nem volt kedves az Úr előtt és azért engedte, hogy az ellenség kitöltse bosszúját a Sámson-osztályon, miképpen a filiszteusok, amidőn Sámsont fogságra vetették. A tudósítás nem beszél arról, hogy Isten haragudott volna Sámsonra, erről nyilván azért nincsen feljegyzés, mivel Sámson csupán egy szerepet töltött be a drámában, mindazáltal föl van jegyezve, hogy Isten haragudni fog a prófétai drámának beteljesítőjére, a Sámson-osztályra, és 1918 tavaszán így is történt. Természetesen Jehova tudta, hogy ily helyzet fog előállni és azt a prófétai drámában előre példázta. Jehova haragudott a Sámson-osztály cselekedete miatt; de ezzel az ellenség mindazáltal nem nyert jogosultságot arra, hogy „Sámsont” nyomorba taszítsa. Emiatt mondja az Úr prófétája útján: „Nagy haraggal haragszom én hivalkodó népekre akikre (a Sámson-osztályra) kevéssé haragudtam ugyan, de ők (a mai filiszteusok) gonoszra törtek (Isten népe ellen).” (Zakariás 1:15) Isten, Ézsaiás próféta útján hasonló képpen kifejezte, hogy haragszik népére, így szól: „Megharagudtál reám.” – Ézsaiás 12:1

¹² Amiképpen Isten hagyta, hogy a filiszteusok Sámsont elfogják és így akarta példázni a jövőt, hasonlóképpen 1918 tavaszán hagyta, hogy a Sámson-osztály az ellenség kezébe kerüljön. Sámsont a filiszteusok Delila cselszövése folytán tudták elfogni. A Sámson-osztályt 1918-ban a mostani filiszteusok a Delila-osztály árulása folytán tudták hatalmukba keríteni. Akkor egyesek, akik a Társulat munkájában kimagasló szerepet játszottak, a Társulat ellenségeivé lettek és összeesküdtek az ellenséggel. Az egyik vádlottat, akit akkor az Egyesült Államok vádtanácsa a kémkedési törvény alapján vádolt, sohasem állították bíróság elé, mivel testvérei elárulása által az ellenségnek hasznos szolgálatot tett. De a Sámson-osztály még akkor is barátságos volt a Delila-osztály iránt; de a barátságát visszautasították, nyilván amiatt, mivel Delila-osztály arra számított, hogy a modern filiszteusok őket nem fogják megbüntetni. A Sámson-osztály azt az illetőt kérte meg, hogy vállaljon kezességet és fogadjon védőket a maga és a letartóztatásban levők részére és ebben az ügyben ezzel az ajánlattal egy megbízottat küldött hozzája. Azért volt így téve, mivel egykor mindnyájan testvérek voltak az Úr Jézus Krisztusban. Ezt a kérést azonban ez az il-

17

73

lető nyersen elutasította; ennek az illetőnek azután csak nagyon csekély kauciót kellett letennie és többé sohasem idézték bíróság elé; azután kiderült, hogy ez az ember a Delila-osztályból való többi társaival együtt a kormány képviselőivel tárgyalt, mialatt az eljárás a Sámson-osztály ellen tovább folyt.

¹³ Ez a fordulat jellemzi az illés munka végét a Társulat ügyeiben és ezt példázza Sámson fogságravetése. Miután Sámson haját levágták, a filiszteusok könnyen legyőzték, ami arra mutat, hogy akkor az Úr kegyelme eltávozott tőle és azért távozott el tőle ez ő ereje. Ez azért történt, hogy megmutassa, mikor fogja az Úr rosszallását kifejezni a Sámson-osztállyal szemben. Az Illésben és Keresztelő Jánosban példázott munka befejeződött, a két tanúbizonyság holtan (tétlenül) feküdt az utcán. „És én meghagyom két tanúmnak, hogy 1260 napig jövendöljenek szőrzsákba öltözve… És midőn befejezik tanúbizonyságukat, a mélységből fölszálló vadállat háborút indít majd ellenük és legyőzi őket és megöli őket. És holttestük a nagyváros utcáján fog heverni, mely szellemi értelemben Sodomának és Egyiptomnak neveztetik, ahol az ő Uruk is megfszítetett.” – Jelenések 11:3,7,8, Káldi.

¹⁴ A vadállat-hatalom, amelynek a modern filiszteusok is részét képezték, a „két tanút” holtan az „utcán” hagyta. A támadást a mai filiszteusok vezették Jehova tanúi ellen. A Sámson-osztály 1918-ban közömbössége szenderült, ami részleges vaksággal járt. Nem látta és nem fogta fel a tulajdonképpeni kérdést, hogy ebben a kérdéses ügyben szilárdan kellett volna állást foglalnia, még ha bármibe is került volna az. A Sámson-osztály nem szándékosan volt ily közömbös, hanem a gyengesége folytán. 1918 május 7-én a Társaság tisztviselőit letartóztatták; a Társulat több tagját azelőtt és azután fogták el és a Társulat munkáját valóban megbénították. A következők bizonyítják, hogy akkor a Sámson-osztály részben vak volt: abban az időben a folyóiratot egy bizottság szerkesztette és annak különböző tagjai írták a cikkeket. 1917 április 15-én, tehát a Társulat tisztviselőinek letartóztatása előtt a következő cikket közölte az angol folyóirat: „A keresztény számára nincsen közép út. Csak egy út van, amelyen megőrizheti hűségét és fogadalmát az Úr előtt, tudniillik azáltal, ha nem vesz részt a háborúban… Mivel ő a mennyei királyság képviselője, arra kell vigyáznia, hogy idejét és erejét a béke munkálására és Krisztus királyságának hirdetésére használja.” Nyomban letartóztatás után 1918 május havában már nem volt oly bátor a királyság igazságának közlésében és ugyanabban a számban, amelyben letartóztatásokról beszámolt, közölte, hogy az Egyesült Államok elnöke felhívást tett közzé, amelyben 1918 május 30-át „az imádkozás napjává” rendelte. Azon az imanapon természetesen a háborúban való győzelemért kellett imádkozni. Erről a felhívásról, amely Amerikában 1918 június 1-re imanapot rendelt, írta a folyóirat: „Ez az ország (Amerika) az az ország, amelyet Isten szárnyaival védelmez és az ő igéjével gondvisel... És Isten

népe a leghajlandóbb megragadni az alkalmat minden nép közül, arra, hogy imára és szolgálatra összegyűljön… Hálát kell adni Istennek, hogy megígérte a háború dicsőséges kimenetelét az autokrácia bilincseinek letörése és a fogságban levők szabadulására (Ézsaiás 61:1) és a világ átalakítására, hogy a köznép biztos helyévé alakuljon.” Ez a cikk a félelmétől előidézett vakságából származott. Akkor a Sámson-osztálynak az „egyik szemét” már nyilván kiszúrták s valamivel később a filiszteusok a „másik szemét” is kiszúrták, de egészen más eredménnyel (lásd a 28. verset). „Most megragadjuk az alkalmat és a folyóirat beismeri, hogy a fenti cikk közlésével helytelenül járt el és azt Isten és az ő biztonságtevői előtt is megbánta.”

¹⁵ A filiszteusok a megvakított Sámsont nyilván nyilvános körmenetben hurcolták körül győzelmük jeléül és a filiszteusokkal levő emberek nyilván együtt kiáltoztak a győzelmi jelszavakat. A filiszteusok azt hitték, hogy Sámsont elintézték. Azt hitték a modern filiszteusok is 1918-ban., hogy a Sámson-osztály kimúlt és többé nem lesz bajuk vele: „És a néptörzsekből és a népekből és nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket 3 és fél napon keresztül és nem engedik holttestüket sírba tenni. S a föld lakói örvendezni fognak felettük; és vigadni fognak és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.” – Jelenések 11:9,10.

¹⁶ A modern filiszteusok jó szerencsét kívántak egymásnak és örvendeztek a Sámson-osztály elintézése felett. Sámsont megbilincselték és jól őrizték; azok a bilincsek azelőtt nem tudták volna akadályozni őt. A világháború által előidézett események 1918-ban „Delila” árulása és a „filiszteusok” eljárása folytán a Sámson-osztály értékes fogoly lett. Sámsont őrlésre használták a börtönben; így a Sámson-osztályt is „őrlésre használták a börtönben”, egyeseket szó szerint is, s mindnyájukat megakadályozták Jehova szolgálatában és Sátán szervezetének kényszerítették, amin a modern filiszteusok gúnyosan nevettek. A Sámson-osztály a mai filiszteusok által megvakítva és korlátozva később a helyzet tudatára ébredt és a Felségesben való bizalommal könyörgött a szabadulás után, hogy a következményekre való tekintet nélkül végezni tudja szolgálatát; az Úr meghallgatta ezen imádságát. „Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a foglyoknak nyögését és hogy feláldozza a halálnak fiait. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben.” – 102. Zsoltár 19-21.

¹⁷ A következő események bizonyítják meggyőző erővel, hogy az Úr meghallgatta népének könyörgését és kettős mértékben kitöltötte a hű Sámson-osztályra az ő lelkét, amit Sámson hajának a börtönben való megnövése példáz. „De az ő fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyiratott.” (Bírák 16:22) Sámson hajának újból való megnövése a Sámson-osztályra Jehovához való hűsége miatt következő gyalázatokat példázza. A

18

74

mostani filiszteusok azt gondolták, hogy megszabadultak a Sámson-osztálytól, miképpen a filiszteusok azt hitték, hogy Sámsonnak egyszer és mindenkorra elveszett az ereje; de sem a mostani, sem az akkori filiszteusok nem ismerték a nazireusi törvényt. „Ha pedig (a nazireus) megfertőzteti az ő nazireus fejét: nyírja meg a fejét az ő tisztulásának napján, a 7. napon nyírja meg azt… És az ő nazireusságának napjait szentelje újra az Úrnak és vigyen az ő vétkéért való áldozatul egy esztendős bárányt; az előbbi napok pedig essenek el (nem fognak számítódni), mert megfertőztette (amelyeken megfertőztette) az ő nazireusságát.” – 4 Mózes 6:9-12

¹⁸ Isten előre tudta, hogy Sámson haja meg fog nőni és előre meg is mondotta, hogy az mit fog példázni; ezáltal be van mutatva az is, hogy a Sámson-osztály vissza fogja nyerni Isten kegyelmét. Miután Sámson haja megnőtt, azáltal ismét visszanyerte nazireusságát és megtisztulása megtörtént. Ez előre mutatja, hogy Isten hű népének, kit Sámson példázott, tovább is hinnie és hűségesnek kell lennie. Sámson most már még erősebb lett, mint volt azelőtt és tényleg Isten népe 1919-től kezdve mostanáig erősebb, mint azelőtt volt, „erős az Úrban és az ő hatalmának erejében” és hűségesen végzi a bizonyságtevést. – Efezus 6:10

¹⁹ Mialatt Sámson a börtönben ült, nyilván azon gondolkodott, hogyan fejezheti be Jehovától nyert küldetését. Hasonlóképpen imádkozott a Sámson-osztály is az Istenhez, korlátozottságának idejében és azon gondolkodott, hogyan szolgálhatna ismét Jehovának jobban, mint azelőtt. Minden gondolata és törekvése akörül forgott, hogy mit tehetne Jehova dicsőítésére és az ellenség ellen. Ez volt a közbeeső idő az illési munka vége és az elizeusi munka kezdete között. „És holttestük a nagyváros utcáján fog heverni, mely szellemi értelemben Sodomának és Egyiptomnak hívatik, ahol az ő Uruk is megfeszíttetett… De három és fél nap múlva Istentől, az élet lelke méne beléjük. És lábukra állának és nagy félelem szálla azokra, akik őket látták. És nagy szózatot hallának az égből, amely mondá nekik: szálljatok fel ide: szálljatok fel ide! És fölszállnak az égbe a felhőbe és láták őket ellenségeik.” (Jelenések 11:8, 11, 12, Káldi)

²⁰ 1919-ben az Úr haragja lecsendesült népével szemben és az elizeusi munka megkezdődött. „Jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod és megvigasztaltál engemet.” (Ézsaiás 12:1) A Sámson-osztály később Jehova kegyelmében részesült és azóta szüntelenül hirdette Jehova dicséretet. – Ézsaiás 12:2-6

A filiszteusok öröme

²¹ A filiszteusok nagy ünnepélyre gyűltek össze, hogy áldozatokat mutassanak be istenüknek, Dágonnak és örvendeztek Sámson teljes bukásán: „És mikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak és hogy örvendezzenek, mondának: ke

zünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.” – Bírák 16:23

²² A filiszteusok gúnyolódtak Sámson Istenének, Jehovának felsőbbsége felett és győzelmüket a saját istenüknek, az ördögnek tulajdonították, akit képviseltek. Ugyanazt példázza Belsazár lakomája, akinek atyja Jeruzsálemet feldúlta és a zsidókat fogságba hurcolta. Amiképpen Belsazár fejedelmeivel, feleségeivel és ágyasaival borozásra ült le, amidőn istenüket, Sátán képviselőjét dicsőítették, akképpen cselekedtek a filiszteusok is. (Dániel 5:1-4) Miután a Sámson-osztály kényszer helyzetében korlátok közé volt szorítva, a modern filiszteusok kölcsönösen szerencsét kívántak egymásnak, örvendeztek és bálványaikat dicsőítették; abban osztozkodtak velük a világon uralkodó tényező csoportok befolyásos emberei és gyalázták a Sámson-osztályt és azóta is gyalázzák. Itt néhány bizonyítékra akarunk rámutatni, amelyekből kitűnik, hogy a mostani filiszteusok a római katolikus hierarchia és „a protestáns” klerikálisokból áll, valamint nyájaik kiválóságaiból és a zsidó rabinusokból. Ezek kétszínűen azt állítják, hogy Istennek és Krisztusnak szolgálnak, holott a valóságban az ördögnek szolgálnak. A római katolikus hierarchia magát kihívóan és isten-káromlóan Isten földi képviselőinek és Jézus Krisztus helytartójának nevezi. De eljárásaival és cselekedeteivel teljesen megrontja Isten minden törvényét; ennélfogva tehát a római katolikus hierarchia áll a képmutatók listájának élén. A protestánsok azért nevezték magukat „protestánsoknak”, mivel felismerték a katolikus papi uralom kétszínűségét; de azok az emberek, akik eredetileg ezen az állásponton voltak, most már többé nem léteznek, s a mostani „protestáns” vezetők teljesen az ördöghöz pártoltak és elpusztultak, mint az oroszlán, amelyet Sámson agyon ütött és most az összes képmutatók egy táborban vannak; Isten a Delila-osztályt a képmutatókkal hasonló sorsban fogja részesíteni.

²³ Most az utóbbi események közül egyes események megvilágítják megvilágítják a római katolikus hierarchia kétszínűségét. Jusson eszünkbe, hogy ez a hierarchia 35 évvel ezelőtt bejelentette azon szándékát, hogy az Egyesült-Államok kormányát befolyása alá fogja keríteni. Katolikusokból és protestánsokból álló valláspolitikusok 1912-ben Baltimoreban tartott nagygyűlésen azt eredményezték, hogy Wodrow Wilsont választották meg az Egyesült-Államok elnökéül. Wilsont protestánsnak tekintették. Később egy cikk jelent meg a „The National Catholic Register”-ben, amelyben gratuláltak a népek Wilson megválasztása alkalmából és többek között a következőket írták: „Isten terve szerint a Szent Atyának Rómában kell az ő országának lelki és világi fejévé is lennie. Napjainkban éppen úgy, mint az első pápa idejében. E cél elérése érdekében a politikai hatalom, a vallás-nevelés és vallásos szolgálat a legjobb út. Isten kétszeresen megáldotta az amerikai katolikus egyházat, amennyiben egyik leghűségesebb fiát állította Wilson elnök jobbja mellé. Az elnök mellett Amerikában a legnagyobb politikai hatalmat méltóságos Tumulty József úr columbus lo-

19

75

vag (ez egy katolikus rend) gyakorolja; s mint igazi katolikus ember az Istentől kezére bízott javakat a szent Egyház dicsőségére használja. Tapintatosan és szent buzgósággal bensőséges barátságot létesített Wilson elnök és a katolikus egyház között. Amerika történelmében ez az első eset, amidőn az elnök és egy nagy politikai párt kiegyenlítő és tisztességes szövetségre törekedett a katolikus egyházzal.”

²⁴ Ez bizonyítja azt a következtetésünket, hogy a római katolikus hierarchia állhatatosan nyomult előre, hogy az amerikai kormányt hatalmába kerítse s ezáltal önző kívánságait kielégítse. A becsületes emberek millióit csábították arra, hogy a katolikus egyházhoz csatlakozzanak, azt támogassák s ezek az emberek nem hibáztathatók a papi uralom miatt; amiket itt erről a hierarchiáról mondunk, nem is vonatkozik a becsületes és jóakaratú katolikusokra. Akik részesülni szeretnének Isten országában, annak idején ettől a katolikus egyházuralomtól meg fognak szabadulni.

²⁵ Itt arra akarunk emlékeztetni, hogy Amerika, Wilson kormánya idejében lépett bele a háborúba, s hogy a „Beteljesült titok” című könyv 1917 július 17-én jelent meg, mire 1918 június 21-én a Társulat tisztviselőit együttesen 80 évi börtönre ítélték, még pedig egy olyan bíró útján, aki Wilson úrnak és a római katolikus hierarchiának utasítására járt el. Wilson kormánya idejében történt, hogy Philadelphiában a katolikus és protestáns klerikálisok konferenciát tartottak a Sámson-osztály elpusztítására irányuló tervvel. Erre vonatkozólag egy határozatot hoztak és Washingtonban benyújtottak, amelynek következtében egy oly törvénytervezetet terjesztettek a szenátus elé, mely értelmében a kémkedési törvény megszegőit halállal kívánták megbüntetni és hadbíróság elé állítani. Abban az időben az igazságminisztérium illetékes osztályán John L. O-Brian, egy szélsőséges felekezetieskedő ember ült, akit protestánsnak tekintettek, de a katolikusokkal működött együtt és több becsületes embert, akik más felekezetekhez tartoztak, eretnekségért üldöztetett és ez az ember vezette a harcot a Sámson-osztály ellen. Az említett törvénytervezetet egy megkergült colombus lovag felbujtásából és segítségével terjesztette a szenátus elé. Az Egyesült Államok hadseregének egyik generálisa egészen nyiltan meg is mondotta, hogy ezzel a törvénytervezettel a bibliakutatókat, illetve a hasonmási Sámson-osztályt akarják elpusztítani.

²⁶ Sámson haja újból megnőtt és ő ismét élvezte Isten kegyelmét. A világháború után, főképpen 1922-ben került a Sámson-osztály ismét Isten kegyelmébe és oly erővel kezdett hozzá a bizonyságtevés munkájának föllendítéshez, mint soha azelőtt. Mire aztán a különböző felekezetek papjai szövetkeztek és hozzá kezdtek a Sámson-osztály üldözéséhez, nemcsupán Amerikában, hanem „kereszténységszerte”. Az elmúlt 7 esztendő alatt folytonosan elvetemülten üldözték Jehova bizonyságtevőit New-Jerseyben és más helyeken is a földön; ezeket az üldözéseket az ország alkotmányának nyílt letiprásával folytatják, minek következtében Jézus Krisztus őszinte és hű követői kö-

zül ezreket jogtalanul tartóztattak le és vetettek börtönbe. 1929-ben Mussolini és a Vatikán szerződést kötöttek, melynek értelmében a pápa székhelye független állammá lett és azóta a hierarchia követeket küld a „kereszténység” különböző országaiba ami arra mutat, hogy a római katolikus papi uralom nem Istent és Krisztust képviseli; mert a mostani gonosz világ teljesen a Sátán hatalma alatt áll és az Isten nyilván nem küldene követeket annak szervezetéhez.

²⁷ Ez a hierarchia megegyezett a németországi és osztrák uralkodókkal; a nemzeti szocialisták mögött tényleg a hierarchia áll és az használja a nácikat mindannak az elpusztítására, ami a katolikus hierarchiával szemben áll. Amerikában ugyanez a hierarchia a nemzeteknek a maga hatalmába való kerítésén dolgozik és arra törekszik, hogy a fontos hivatalokat a hierarchia eszközei nyerjék el. Amerikában az igazságügyi minisztérium főtisztviselői is a hierarchia ügynökei és embertársaikkal való bánásmódjukban nincsen bennük tisztesség és igazságérzet.

²⁸ A világ háború óta a modern filiszteusok tovább is nyilvánosan gúnyolták a Sámson-osztályt, Jehova bizonyság tevői és a Sámson-osztály Istenhez és Krisztushoz való hűsége miatt mindezideig állandóan gyalázva van. A fanatikus katolikusok és vakhitű protestánsok tudatlanságukban a papság ravasz befolyása alatt segítettek a papságnak Jehova tanubizonyságainak gyalázásában, miképpen a nép Sámson gúnyolásában: „És mikor látta őt a nép, dicsérték az ő istenüket, mert – mondának – kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját és aki sokakat megölt miközülünk.” – Bírák 16:24

²⁹ Az 1929 óta e világra szakadt gazdasági váltságot a mostani filiszteusok szövetségeseikkel, a nyáj előkelőségeivel együtt kivételes helyzet létesítésére használták fel és elnyomást célzó törvényeket csináltak, hogy azok által Jehova bizonyságtevőinek munkáját elpusztítsák; ebből a célból rendeztek nagy mozgalmakat, hogy Jehova tanúbizonyságait az emberek szemében becsméreljék és ezen a téren volt is egy kevés sikerük.

³⁰ Amiképpen a filiszteusok a vak Sámsont elárasztották szidalmaikkal, hasonlóképpen a mostani filiszteusok az utóbbi években folytonosan szidalmazták Jehova szolgaosztályát, amely Jehova szolgálatának kivételével minden mással szemben vak. A filiszteusok rosszakaratú hazugságokat terjesztettek ujságaikban Isten szolgaosztálya felől, holott hasznosabb dolgot cselekedtek volna, ha az igazságot terjesztették volna. Az újságokban gúnyolódtak Jehova bizonyságtevőivel, hosszúhajúaknak, bolondoknak és „szektának” gúnyolták őket, amely állításokat azonban nem kell komolyan venni. Így tették gúny és nevetség tárgyává Jehova tanúbizonyságait, miképpen annak idején a filiszteusok Sámsont. „Lőn pedig, hogy mikor megvidámult az ő szívük, mondának: hívjátok Sámsont, hadd játszék előttünk. És előhívák Sámsont a fogházból és játszék ő előttük és az oszlopok közé állították őt.” – Bírák 16:25

³¹ A filiszteusok nagy urai és dámái duhaj mulatságba kezdtek a köznép zsebén és maguk elé

20

76

vitették Sámsont, hogy mulassanak rajta. A prófétai drámának e részében Sámson nyomorultul és mulatságosan nézhetett ki: hosszú haja és tömött szakálla összekuszálva lógott, mindenütt a törtön piszka és szennye borította, mindkét szemére vak volt és rongyokba volt öltözve, tehát tényleg úgy nézhetett ki, hogy az eldurvult és elvetemült lelkű emberek mulatni tudtak rajta. Sámson 20 éven keresztül a filiszteusok réme volt, most pedig az ő hatalmukban volt, mélyen volt alázva és a filiszteusok azt gondolták, hogy életének hátralevő részében a maguk mulattatására fogják felhasználni. Hasonlóképpen nyíltak meg 1919-ben a börtönök szószerinti értelmében és a Sámson-osztály kiszabadult; de még mindig erősen korlátok között volt, mélyen meg volt alázva a mostani filiszteusok előtt és mulatságosnak nézett ki. Sátán földi képviselőit Góg vezetése alatt a katolikus és a protestáns klérus is szorosabban összefűzték az összeesküvésben. (Ezékiel 38:1-4, 39:1-4) Sátán fő célja mindenkor arra irányult, hogy Jehova nevét meggyalázza és az embereket tőle elfordítsa és az ő megkáromlására bírja. Most Sátán a mostani filiszteusokat erre a célra.

³² A világháború után történt; a szövetkezett klérus sokat ivott „a föld szőlőjének” (Jelenések 14:17-20) borából és mulatós kedve támadt. Hasonlítsuk össze ezzel a Belsazár lakomájáról szóló tudósítást: „Borozás közben monda Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő fő emberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” – Dániel 5:2

³³ A mostani idők „aranyedényei” Jehova hű tanúbizonyságai, akik Isten üzenetét elviszik azokhoz, akik füleiket nyitva tartják; s mivel ők Jehova képviselői, a Sátánnak és képviselőinek abban telik örömük, ha őket gúnyolni tudják.

³⁴ Sámsont az összegyűltek elé, a filiszteusok fejedelmei elé vitték, hogy az ünnepély hangulatát fokozzanak és kicsapongásaik ne ismerjenek határt. 6 ezernél több filiszteus volt ott az épületben összegyűlve és lakomázott. Sámson ott az orgia közepén teljes vak volt az eseményekkel szemben; de az ő lelki szemei világosak voltak és elhatározta, hogy jóvá fogja tenni hibáját és most teljesen síkra száll Jehova nevének dicsőségéért. Ott a filiszteusok Sámsont „gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatták.” (Zsidók 10:33) Méltóságosan tűrte megaláztatását és arra az alkalomra várt, amidőn ismét visszatér Istentől nyert ereje, amiről a filiszteusoknak sejtelmük sem volt. Sámson nyilván akkor ráeszmélt arra, hogy Isten őt azért engedte ama gyalázatos és megalázott helyzetbe kerülni, hogy ezen alkalommal a legnagyobb szolgálatot végezze Jehova nevének igazolása érdekében. Sámson bízott az Úrban és minden utaiban elismerte, most pedig az Úr visszaadta és meggyarapította Sámson erejét. „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul szárnyra kelnek, mint a saskeselyű, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” – Ézsaiás 40:31

³⁵ Most pedig állítsuk szembe a prófétai dráma eme részét az utóbbi években bekövetkezett látható eseményekkel. Jehovának Sámsonban példázott hű szolgái ezen idő alatt a különböző felekezetek klérusa és szövetségesei előtt a gúny tárgyai voltak. A mai filiszteusok által vezetett sajtó kigúnyolta Jehova bizonyságait, jóllehet megláthatta volna az Úr áldását, amely az ő bizonyságtevőin nyugodott, de ahelyett állandóan valótlanságokat közölt felőlük. A szószékeken, törvényhozó testületek közgyűlésein és a mostani filiszteusok törvénytisztviselői között állandóan gúnyosan beszéltek és hazudoztak Jehova bizonyságai felől. A bizonyságtevők tehát "látványosságul" lettek a nép előtt a "szorongatásokban és szidalmazásokban"; akiket pedig személyesen nem gúnyoltak ki, a hűségesek társaiképpen vettek részt a szenvedésekben. Amidőn az ujságoknak, főképpen a hierarchia ujságainak módjában áll közölni valamit Jehova tanubizonyságai felől, szándékosan nem közlik a valóságot, hanem hazugságokat állítanak, a markukban nevetnek és hahotáznak részegségükben. Amidőn a filiszteusok Sámson fölött hahotáztak, Jehova Isten nevét gyalázták és az ördögöt dicsőítették Dágon istenükön keresztül. A mostani időben a mai filiszteusok Jehova tanubizonyságait gunyolva, Jehova Isten nevét káromolták és így a Sátánt és annak szervezetét dicsőítették.

³⁶ "Kicsoda oly vak, mint az én szolgám?" - mondja az Úr. Most a hű Sámson-osztálynak vakká kell lennie mindennel szembe Isten akaratának cselekvésén kívül. A mostani üldözés idejében szól Isten igéjének vigasztalása azon hű bizonyságtevőkhöz, akik mindennel szemben vakságot tanusítanak Isten szolgálatán kívül: "Azért ne veszítsétek el bizodalmatokat, amelyre nagy jutalom vár. Mert béketűrésre van szükségtek, hogy Isten akaratát megcselekedvén, elnyerjétek az ígéretet." - Zsidók 10:35, 36, Káldi.

³⁷ Sámson nyilván haragra lobbant szívében Jehova nevének gyalázását halva, amidőn az "oszlopok közé" vezették, amelyek a nagy csarnokot tartották. Felbuzdulásában cselekedni kívánt Isten dicsőítésére és nevének igazolására. Ezt a drámát Jehova gondviselte és ő támogatta Sámsonban azon gondolatot, hogy mitévő legyen, mire Sámson szívében nagyon megindulhatott. Hasonlóképpen gyalázták a Sámson-osztályt is Jehovához hasonló hűségéért és vezették börtönbe, de mindenkor tevékenykedni óhajtott Jehova szent nevének dicsőítésére, A Dágon templom fedél szerkezete két oszlopon nyugodott, ahol mintegy 3 ezer embernek vplt férőhelye az emeleten is ugyan annyi, vagy még több is a földszinten foglalt helyet , s ezekhez hozzászámítva a szolgaszemélyzetet, 6 ezer embernél is többen voltak. Mit példáz tehát az a két oszlop?

³⁸ Az épület szemmel láthatóan Sátán háza volt és ott voltak összegyűlve az emberek. Ez a ház tehát Sátán látható szervezetét példázza, amelyben az ő hívei lakmároznak, az ő nevét dicsőítik és Jehova Istent gyalázzák. Az Úr Jézusnak Jehova templomához való érkezése óta a Sátán szervezetének tényezői, vagy földi urai az ő templo-

21

77

mában gyűltek össze és annak két tartó oszlopa a következő állításokból állott: 1). hogy a világ látható tényezői, akiknek hódolni kell, a felekezeti, gazdasági és politikai eszközök, tehát ezek azok „a felső hatalmak”, amelyeket Isten rendelt és amelyeknek alá kell vetnie magát mindenkinek arra való tekintet nélkül, hogy mit szól ahhoz az Isten. — Természetesen ez a Szentírásnak Róma 13:1-ben megörökített feljegyzésének elferdítése volt. 2). hogy ezek „a felső hatalmak”, vagy látható tényező csoportok azok, akik minden képességgel és eszközzel rendelkeznek, amivel a népnek jólétet, biztonságot és békét tudnak teremteni a földön és olyanná tudják alakítani a világot, hogy azon jól lehet majd élni; ez a két hasonmási oszlop fogja szerintük dicsőségbe és szépségbe öltöztetni a földet és akkor majd meghívhatják Jézus Krisztust is, hogy jöjjön el és nézze meg azt. Ebből a célból létesítették a Népszövetséget, a nemzetközi bíróságot, a számtalan békeszerződést, a szent évet, több újjáépítésre irányuló tervet, többek között a disznók, állatok és a termény elpusztítását, hogy magasabb árakat tudjanak kikényszeríteni; de ugyanakkor nagyobb adókat vetettek ki a népre és milliókat állami alamizsnától tettek függővé és így kényszerítik politikai diktátumaik teljesítésére. Különböző kormányformákat, úgymint fasizmust, nácizmust és egyéb diktatúrákat szerveztek és a diktátorokat az emberiség üdvözítőiképpen üdvözölték, ahelyett, hogy Istennek és az ő királyának (Krisztusnak) hódoltak volna. E mozgalmak mögött a római katolikus hierarchia áll és ez értett hozzá, hogy különböző tervek által és különböző nevek alatt sok nemzet között uralkodóhatalomra jusson. Hitler, Mosley, Mussolini és a hasonló emberek csupán a „fekete” szervezet eszközei, amelynek a jezsuiták a titkos ügynökei. Megbízható helyről nyert értesülés szerint Mosley és Roosevelt együtt sétahajóztak a tengeren Rooseveltnek az Egyesült-Államok elnökéül történt megválasztása előtt. Jóllehet Mosleyt Angliában szocialistának tartják, a valóságban a római katolikus hierarchia eszköze és rajta keresztül akarja a római katolikus hierarchia az angol világbirodalmat hatalmába keríteni. Hasonló cél szolgálatában állanak a szocialista és kommunista mozgalmak is, amiről mostanában Amerikában a klerikálisok, a római katolikus hierarchia és az ő szövetségeseik oly sokat írnak és így akarnak alkalmat és ürügyet szerezni a római szervezetnek arra, hogy Amerikát hatalmába kerítse és kegyetlen diktátor útján uralkodjon felette.

³⁹ Egy idő óta tehát a Sámson-osztályt, amely Isten hű bizonyságtevőiből áll a földön, a sátáni szervezet ezen két oszlopa közé állították. Jehova a maga módján megismertette az ő híveivel a mennyei két jel, vagy csoda (Jelenések 12:1—3) értelmét és közölte velük, hogy az egyik jel a Sátán szervezetét képletezi; most Jehova tanúbizonyságai világosan fölismerik, hogy a szervezet látható részének két oszlopa az, amit fentebb megmutattunk. Most Isten kegyelméből megértették,hogy kik „a felső hatalmak" és megtanulták, hogy kizárólag Jehova Isten és Jézus Krisztus ez

a „felsőbb hatalom”. Most világosan fölismerik, hogy a Sátán látható szervezetét tartó két oszlop hamis s az emberiség csak Isten, illetve Jézus Krisztus, Isten választott és „vak” szolgájának országában reménykedhetik.

Vak

⁴⁰ Sámson teljesen vak volt és a drámában mint vak játszotta el azon szerepét, amely Jehova „hű szolgáját” példázza, aki most Jehova szolgálatán és nevének igazolásán kívül egyébbel szemben vak: „Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézenfogva vezette: eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik és hadd támaszkodjam hozzájuk.” (Bírák 16:26) Sámson tudta, hogy ott két oszlop tartja a házat; mert nyilván egy korábbi látogatása alkalmával megnézte Gázában azt a hatalmas épületet és most jó hasznát tudta venni előző ismereteinek. Erőtlennek mutatta magát s hogy pihenésre van szorulva és kérte, vezessék az oszlopokhoz, hogy azokhoz támaszkodhasson. Így tesznek Jehova tanúbizonyságai is Jézus Krisztus vezetése alatt, azt mutatják, hogy gyengék, szegények és kevesen vannak és nem rendelkeznek politikai hatalom és befolyás felett. Teljesen Jehovában és az ő királyában bíznak. Sámson vak volt a gúnyolódásokkal és csúfolódásokkal szemben és ott elhatározta, hogy oly helyzetbe fogja helyeztetni magát, hogy Jehova nevét dicsőíteni tudja. 1922 óta a Sámson-osztály hasonlóképpen vak a gyalázásokkal, gúnyolódásokkal és állandó sérelmekkel szemben és elhatározta, hogy az Úr kegyelméből oly helyzetet fog elfoglalni, amelyben Jehova nevének igazolásában közreműködhetik. Látja, hogy Jehova éppen ezen cél érdekében választott ki magának egy népet a világból, hogy az az ő dicsőségét hirdesse. — Apcsel. 15:14; Péter I. 2:9, 10

⁴¹ Nagyon lármás tömeg lehetett az, amely ott magáról megfeledkezve mulatozott az emeleten és az emelet alatt is és mindnyájan gúnyolódtak Sámsonnal, egy vagy más módon: „A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal és ott voltak a filiszteusok összes fejedelmei és a tetőzeten közel 3 ezren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézői.” — Bírák 16:27

⁴² A filiszteusok fejedelmei oda mentek az összes szövetséges városokból. Gúnyolódtak az izraelitákon, akiktől egykor nagyon féltek és nyilván még mindig tartottak attól, hogy Sámson még tenni fog valamit; de tudták, hogy sokan vannak és Sámson oly állapotban van, hogy vigyázni tudnak reá. Most éppen így van a mostani filiszteusokkal: amidőn a maguk helyzetét megtekintik és a Sámson-osztály beszédét meghallgatják, remegve néznek a következő események elé; de azonközben a maguk egyesült erejére támaszkodnak és azt hiszik,, hogy a Sámson-osztály oly állapotban van, hogy szemmel tudják tartani és el tudják távolítani, amidőn az nekik jónak tetszik.

Az ő imája

⁴³ Akkor Sámson Jehovához könyörgött és így imádkozik szüntelenül a Sámson-osztály is Isten-

22

78

hez. (Tesalonika I. 5:17) Sámsonnak saját magától nem volt ereje a nagy épület ledöntésére, de Jehova hajlandó volt ellátni őt a szükséges erővel. Így a Sámson-osztálynak sincs hatalma Sátán épületének ledöntésére; de Isten erőt ad neki akaratának végrehajtására, amint előre is bejelentette. (Korintus II. 10:4) Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott és mondá: Uram Isten, emlékezzél meg kérlek én rólam és erősíts meg engemet csak még egyszer, ó Isten! Hadd álljak egyszer bosszút a filiszteusokon két szemem világáért.” (Bírák 16:28) Sámson nyilván hangosan imádkozott, hogy a filiszteusok is hallják és tudomásul vegyék, ki által fog bekövetkezni a pusztulásuk.

⁴⁴ Hasonlóképpen imádkozik most a Sámson-osztály Istenhez és hangosan kiáltja az ő nevét és széles körben hirdeti az ő üzenetét, hogy a filiszteusok meghallják és tudomásul vegyék, kinek a hatalma fog bajt zúdítani reájuk. „Hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr (Jehova).” Most a maradék teljesen tudatában van az eldöntésre váró nagy kérdés jelentőségének, ismeri a helyzet kulcsát, amely a döntést elő fogja idézni és Jehovához könyörög, kérve hatalmának kifejezését a gonosz szervezet elbuktatására. „Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet és veszítsd el mindazokat, akik szorongatják lelkemet, mert szolgád vagyok.” (143. zsoltár 10—12) Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő és amilyen a polyva a szél előtt. Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egy magad vagy felséges Isten az egész földön.” — 83. zsoltár 14, 15, és 18

⁴⁵ Sámson így könyörgött: „Csak most az egyszer, ó Isten!” Tudta, hogy ez az ő utolsó erőfeszítése és azáltal mindannak a megvalósítására törekedett, amire képességet érzett. Ez „Jehovának a napja” és ez „egyetlen egy nap”. Ez Jehova nevének az igazolására szolgáló alkalom most „az egyszer”. „De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején.” (Zakariás 14:7) Jehova hű bizonyságtevői, kiket Sámson példáz, elhatározták, hogy ezt a napot a legjobban fogják felhasználni azon következményekre való tekintet nélkül, amiket az emberek okozhatnak nekik. A vak Sámson-osztály is, amely mindennel szemben vak, Isten akaratát kivéve az ő nevének igazolására, tudja, hogy meg kell halnia és szívesen meghal és elhatározta, hogy a Felséges szolgálatában kíván meghalni. Tagjai mindennel szemben vakok s nem engedik magukat eltéríteni az útról és nem irányítják figyelmüket egyébre. Miképpen a hű Pál apostol mondotta, mondják ők is: „Egyet cselekszem", hogy Jézus Krisztus igazi követője lehessek. (Filippi 3:14) A hű maradékot Istennek tett fogadalmától nem térítik el a támadások, fenyegetések a rossz bánásmód és a börtön. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját” erre határozták el magukat. — Jelenések 2:10

Az ő szemei

⁴⁶ Sámson azért imádkozott, hogy elégtételt vehessen a filiszteusokon „az ő két szeméért.” Más fordítások ezt így adják vissza: „hogy bosszút álljak a két szemem egyikéért." (Paralel Biblia fordítás szerint; így fordítja a Menge és egy zürichi Biblia is) „Hogy egyszeri bosszúállással megbosszuljam két szemeim egyikét.” (Rotherham angol fordítás) Sámson egyik szemének megvakítását Delilának tulajdoníthatta, ami azt példázza, hogy az Úr szolgaosztálya 1918-ban vigyázatlan volt és megalkuvást követett el. A másik szeméért a filiszteusokat vádolta, amiről Istennek számot kell adniok, mivel Sámson az Isten szolgája volt. Sámson nem a saját szeméért, hanem Jehova nevének az igazolásáért fohászkodott Istenhez, hogy bosszút álljon. Jehova bizonyságtevői sem a maguk személyéért fohászkodnak, hogy Jehova bosszút álljon a mai filiszteusokon, hanem Jehova nevének az igazolása érdekébe imádkoznak. A Sámson-osztály hanyagsága, amiért Isten haragudott reá, de amit későbben megbocsátott és őt ismét kegyelmébe fogadta, részben vaksággal járt; de a mostani filiszteusok a teljes megvakításáért felelősek és így imádkozik a Sámson-osztály Jehova nevének igazolásáért a mostani filiszteusokon való bosszúállás céljából. Ez az igazolás összefüggésben áll az ő bizonyságtevőivel, mivel Jehovának a bizonyságtevői és mivel őket az ellenség gyalázza és elpusztításukra összeesküdött. A mostani filiszteusok meggyalázták Jehova nevét az ő bizonyságtevőinek üldözése által és a számla most kerül kiegyenlítésre az ő szent nevének igazolása által. A filiszteusok alaptalanul döntötték bajba Isten szolgáit, úgy Sámson napjaiban, miképpen mostan is. (Zakariás 1:15) Az a szerep, amelyet Sámson a drámának ebben a részében vakságával kapcsolatban játszott, ama tényt példázza, hogy Jehova bizonyságtevői, mint a Felséges szolgái Isten akaratának kivételével minden egyéb iránt vakok, miképpen Jézus Krisztus is vak volt. (Ézsaiás 42:19) Jehova nem jogosította fel a filiszteusokat arra, hogy Sámsont megvakítsák és így a mostani filiszteusokat sem jogosította fel az ő hű szolgaosztályának megvakítására. A mostani filiszteusoknak erre irányuló törekvése tehát bűntény az Úr szemei előtt és számot kell adniok róla. Az ő nevét meggyalázták, amennyiben szándékosan rosszul bántak és szidalmazták az ő bizonyságtevőit, emiatt kell és emiatt fognak elpusztulni az Úr kezétől.

⁴⁷ Jehova nevének és igéjének közzététele mindennél fontosabb és a mostani filiszteusok pusztulása előtt meg kell történnie. „És átfogta Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével és hozzájuk támaszkodott.” (Bírák 16:29) A filiszteusok úgy tudván, hogy Sámson ereje megtört és nem értették, hogy az ö hosszú haja az Úr hű szolgájának gyalázatát példázza, s hogy az Isten ismét erőt adott neki, az ő fohászkodását hallgatva, nyilván hahotázni kezdtek és káromolták az Istent. így tesznek a mai filiszteusok is Jehova bizonyságtevőivel, őket erőtleneknek

23

79

tartván és nem veszik figyelembe bizonyságtevésüket, hanem gúnyolódnak felette, és Isten szent nevét káromolják. De a Sámson-osztály mindazáltal teljesen bízik, miképpen annak idején Sámson, hogy el fogja végezni a küldetését: „És monda Sámson: hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította az oszlopokat és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy, hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.” — Bírák 16:30

⁴⁸ Sámson kérése arra irányult, hogy a filiszteusokkal együtt haljon meg, ami arra mutat, hogy nem törekedett egyéni haszonra, hanem meghalni is hajlandó volt Jehova nevének az igazolásáért, hogy ártatlanságát Jehova előtt bebizonyítsa. Jehova bizonyságtevői tudják napjainkban, hogy halálos ellenség veszi őket körül s Jehova nevének igazolása érdekében a bizonyságtevés munkáját folytatniuk kell, ami az ellenség haragját fogja reájuk felidézni; de inkább így kívánnak meghalni, mintsem másképpen. Elhatározták, hogy utolsó lélegzetvételükig szolgálni fognak Istennek. Jehova és az ő szolgálata iránt való hűségüktől nem fogja őket visszatartani semmilyen gyalázat, szidalmazás, jogfosztás és rossz bánásmód. Jehova bizonyságtevői Jézus Krisztustól, az ő fejüktől nyert erővel mennek és végzik Isten akaratát és lerántják a mostani filiszteusok „oszlopait", miközben tovább hirdetik Jehova dicsőségét.

⁴⁹ Sámson, nevének jelentősége értelmében, híven meghalt mint „romboló". Sámson a prófétai drámának ebben az utolsó részében Isten hű népének elizeusi munkáját példázza, amelyet az a munka példáz, amit Elizeus végzett. Az elizeusi munkát végzők útja a halálban végződik és akkor azáltal nagyobb munkát végeznek, mint az egész illési korszak alatt. Amint írva van, „többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében”. így van Isten szolgái esetében is, amit az illési és az elizeusi korszak munkája mutat. Ebből és más szövegekből mintha az tűnnék ki, hogy a dráma e része Armageddonnak a kezdetét és nem a végét példázza. Azon körülmény, hogy Sámson a filiszteusok épületének beomlásakor meghalt, nem jelenti azt, hogy az egész Sámson-osztálynak meg kell halnia Armageddon kezdetén, vagy végén. Az a pont, amit itt a prófétai dráma, kiemel, Sámson hűségére és elismerésére mutat, tehát a Sámson-osztály hűségét példázza. Sámsont hűségéért Jehova elismerésében részesítette; hasonlóképpen részesül Jehova végleges elismerésében a Sámson-osztály is, ha mindhalálig hűnek bizonyul. Más szövegek értelmében a maradék egy része Armageddont is túl fogja élni. Ebből következik, hogy a Sámson-képlet Jehova bizonyságtevőinek mindhalálig tartó hűségét példázza, de nem példázza az ő haláluknak módját vagy idejét.

⁵⁰ Senki sem kritizálhatja jogosan Sámsont és az ő eljárását. Jehova szolgája volt, eljátszotta kijelölt szerepét, ami jövőbeli nagyobb fontosságú eseményeket példáz. Isten följegyeztette Sámsonról és az ő cselekedeteiről szóló tudósítását és

az a följegyzés többek között így szól: „Oroszlánok száját betömték ... Felerősödtek... Erősek lettek a háborúban... Megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Akikre nem volt méltó e világ... Hit által jó bizonyságot nyertek.” — Zsidók 11:32—39

⁵¹ Lehetne ennél több jót mondani egy hűséges szolgáról? Ez a feljegyzés tehát csak olyan emberekből álló osztályt példázhat, akik mindhalálig megőrizték hűségüket Isten iránt és megőrizték ártatlanságukat Isten előtt; éppen ezt kell cselekednie a hű maradéknak és így is fog cselekedni. A maradék tagjait jogosultan nem lehet szidalmazni eljárásaiért Jehova szolgálatában; ők őneki a szolgái és az ő akaratát teljesítik. Jelenleg szidalmazásoknak vannak kitéve, de mint Sámson esetében láttuk, most sem méltó reájuk a világ, de ha mindvégig híven kitartanak, jó bizonyságot fognak nyerni és Jehova örökre szóló elismerését is meg fogják nyerni. Isten az ő bátorításukra íratta meg azok felől, akik mindenkor hívek lesznek hozzá az ő szolgálatában: „Ennek okáért annál inkább legyetek rajta testvérek, hogy jó cselekedetek által biztossá tegyétek hivatástokat és kiválasztástokat, mert ezeket cselekedvén, soha nem fogtok vétkezni. Így ugyanis tágas bemenetel nyittatik nektek a mi Urunknak és üdvözítő Jézus Krisztusunknak örök országába.” (Péter II. 1:10, 11, Káldi) Jehova szolgaosztálya most minden iránt vak, ami e világhoz tartozik, tiszta véleménnyel rendelkezik Krisztus királyságának dicsőséges birodalmáról, amely mindörökre teljesen igazolni fogja Isten szent nevét. Hű szolgaosztályáról mondja Jehova: „Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. — Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a földön naggyá teszi és dicsőségessé.” — Ézsaiás 42:20, 21

⁵² Ama prófétai dráma, amelyet Isten létesített és amelyben oly kimagasló szerepet játszott Sámson, most Jehova bizonyságtevőinek felbátorítására és elégtételül is szolgál. Most láthatják, miért árulták el őket egykori testvéreik, akiket Delila példáz; és miért üldözik őket a mostani filiszteusok és mennyire fontos, hogy a hitben és az Úrnak való hű szolgálatban mindvégig kitartsanak. Ez a prófétai dráma bizonyítja kétségbevonhatatlanul, hogy a templomosztály mindazon tagjainak, akik részesülni kívánnak Jehova végleges elismerésében, hozzá mindhalálig hűségeseknek kell maradniok, mint az ő vak szolgájának. Amidőn az épület összedőlt és 6 ezer, vagy annál is több filiszteus elpusztult, az nem jelentette az összes filiszteusok pusztulását. Arra egy későbbi idő volt fenntartva és ezekből a szövegekből tűnik ki, hogy Isten hű bizonyságtevő osztályának Isten prófétai drámáiban még egyéb fontos szerepeket is el kell játszaniok.

Kérdések

1 Mily elismerő szavak és mennyben állapítják meg a személyazonosságot azon szavak, amelyekkel ez a fejezet 42:5 kezdődik? Mily jó ajánlás az? Ki az a szolga, akiről itt szó van és mily nagy méltóságban részesült? Mily okból részesült benne?

24

80

2-3 Ki az a szolga, akit Ézsaiás 42:19 említ? Mily tekintetben vak? Istennek mily szabálya van abban lefektetve?

4-5 Mily okból volt Sámson annyira a kritika tárgya? Mutasd ki, hogy őt, vagy mást, akit Jehova fölhasznált, megkritizáljak az emberek! Hogyan kell szemlélni az ő tökéletlenségeiket és látszólagos hibáikat?

6-9 Ki volt Delila? Bírák 16:19 értelmében hogyan altatta el Sámsont Delila térdein? Hogyan hívatott egy embert, akivel Sámson haját levágatta?

10-16 Nevezd meg azokat a körülményeket és eseményeket, melyek a 20. és 21. verset beteljesítették! Mi mutatja meg, hogy Isten haragudott a Sámson-osztályra?

17-20 Mit jelentett Sámsonra, hogy a haja újból megnőtt, mutasd ki szövegek alapján! Alkalmazd a prófétai kép ezen részét!

21-27 Írd le azon helyzetet, amelyben meglátjuk a mostani filiszteusokat és azt is, amit a 23. vers előre mutat!

28-29 Mily állapotokat mutat előre a 24. vers?

30-35 A mostani filiszteusok mily viselkedése teljesíti