„Oldal:Jehova-ünnepe-1933.djvu/12” változatai közötti eltérés

A háromságtan titka SZENTSZELLEM": Mi az? Oly nagy Jézus, mint a „szentszellem** vagy nagyobb annál? „ Miért mondotta Jézus'; „Az Atya nagyobb nálamnál"? A háromságtan titka megmagyaráz- tatott-e valaha kielégítő módon? A háromság-tan azt állítja; hogy a „szentszel- lem“ a „háromság isten'* harmadik személye. Az általában elterjedt gondolat az, hogy a szentszel¬ lem szó mindig szellemi teremtményt jelent. Ugyanazon gyöksző, melyei nagyon helyesen szél, lélekzet, vagy lehellet szavakkal fordítanak, németül és angolul ugyancsak talᬠlóan szellemnek (magyarul'helytelenül léleknek) van fordítva, és a szellem sző valódi értelme vagy jelentése láthatatlant erő. Isten szelleme az emberek előtt láthatatlan és hatalmas s ezért jogosan nevezik szent szellemnek, mert Isten hatalma mindig szent. A szentszellem nem jelent személyt vagy teremtményt s az írás¬ nak egyetlen kijelentése sem jogosít fel ezen fel¬ fogásra. Amidőn Isten valakit szellemével megih¬ let, úgy azt hatalommal és tekintéllyel ruházza fel, hogy az ö megbízottjaként cselekedjék. Isten szellemével megihlette Dávidot, hogy az ő tanúja legyen és Dávid mondotta: „Az Úrnak lelke (szel¬ leme) szólott énbennem és az ő beszéde az én nyel¬ vem által.'* (Sámuel II. 23 :2) Hasonlóképpen megihlette bölcseséggel az Úr azokat az embere¬ ket, akiknek az volt az utasításuk, hogy a frigy¬ sátor részére bizonyos dolgokat elkészítsenek. (Mózes II. 35 : 31—35) Ezek az emberek megha¬ talmazást nyertek és jogosan képviselték Istent, az Urat. A próféta Krisztus helyett szólva írta: „Az Űr Isten (Jehova) lelke (szelleme) van én rajtam, azért, mert fölkent engem az Űr (Jehova), hogy a szegényeknek örömet mondjak, elküldött, hogy bekössem a megtört szívííeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást Hogy hirdessen az Úr (Jehova) jóked¬ vének esztendejét és Istenünk bosszúállása nap¬ ját; megvigasztaljak minden gyászolót.** (Ésaiás 61:1, 2) Jézus idézte ezt a jövendölést és magᬠra alkalmazta. (Lukács 4 :18—21) Az írás ezen szövege azt bizonyítja, hogy a szentszellem ama tekintély és hatalom (erő), mellyel Isten az ő sze¬ retett fiát felruházta. Isten felhatalmazta Jézust, hogy őt képviselje és nevében beszéljen. A prőfé-.