817
szerkesztés
„Oldal:Abdiás-3-4-rész-1936.djvu/14” változatai közötti eltérés
→Proofread
(→Proofread) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2020. november 24., 18:33-kori változata
A lap korrektúrázva van
202
írva: „Aki visszavonul, az olyant az én lelkem nem kedveli!” — Zsidók 10:38
32. Abdiás próféciája majdnem kizárólag csak Isten azon szándékával foglalkozik, hogy az elvetemült felekezetieskedőket meg fogja büntetni, valamint e büntetés végrehajtásának módozatával. Nem amiatt, mintha Isten gyönyörködnék benne (a büntetésben), hanem mivel fel kell tárnia nevének igazolására vonatkozó szándékát s meg kell mutatnia teremtményei előtt az egyetlen utat, amely által örökéletet nyerhetnek. Jehova igazolni kívánja nevét és az iránta lojálisakat és híveket, akik nevének igazolásában közreműködnek, megáldani akarja. „Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki kívánja az ő szolgájának békességét!” — 35. zsoltár 27
33. Most elérkezett Isten kitűzött ideje, amidőn kiárasztja kegyelmét szervezetére s ezért áll megírva: „Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő!” (102. zsoltár 14) Amidőn Jehova Jézus Krisztust a templomhoz küldte ítélkezni, ez azon időt jellemezte, amidőn Jehova kegye visszafordult a Sionhoz. Kedvét lelte azokban, akik iránta hívek maradtak s az ő prófétai szava mondja: „Az őt félőkben gyönyörködik az Úr; akik kegyelmében reménykednek!” (147. zsoltár 11) „Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.” — 149. zsoltár 4
34. Minden nemzet közül ama nép, amely túl fogja élni és életben fog maradni, a kellő időben kell tudomást szerezzen az igazságról s kell Jehova mellé állnia. (Jelenések 15:4) A maradék erről még az ellenség elpusztítása előtt lesz értesítve, hogy reménységében erős legyen és jól megértse, hogy az Úr amiatt engedi meg népének üldözését az ellenség részéről, hogy kipróbáltak legyenek s aztán megtudják, hogy Jehova teljesen meg fogja menteni őket.
35. A r. kat. hierarchia s a vele szövetséges papság sok évszázadon át megfélemlítette a népet, elnyomás és kényszer alatt tartotta. Ugyanakkor teméntelen sok hazugságot beszélt neki s közben magát a nép szabadítójának tüntette fel, illetve szellemi vezetőjének. A klérus ámítás és csalás útján a hiszékeny népet a maga támogatására bírta; most azonban végére jár az ő nép-kizsákmányolása. Habár a klérus csak egy részét alkotja Sátán szervezetének, Abdiás próféciája mindazáltal erre a részre, Sátán szervezetének vallásszínezetű ágára vonatkozik, mégpedig Isten haragjának, illetve ítéletének rajta való végrehajtását illetőleg. Amidőn Dávid Isten országának előképi trónjára ült, szükségesnek látta, hogy háborúba bocsátkozzon a körülötte levő ellenségekkel, köztük az edomitákkal is. Amidőn a nagyobb Dávid 1914-ben trónját elfoglalta és Jehovától utasítást nyert, hogy uralkodjon ellenségei között, ekkor hadat indított ellenségei ellen. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy Abdiás prf. teljesülésének napja eljött. Mialatt a papság a nép előtt magát a nép szabadítójának és megmentőjének tünteti fel, jelennek meg a színen a tényleg Istentől küldött szabadítok: „És a Sión hegyére szabadítok mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét és az Úré lesz a királyság.” — Abdiás 21
36. A régi Izraelben a bírákat „szabadítóknak” hívták s az Abdiás által itt használt „szabadító” szó ugyancsak azt jelenti. A „szabadító” és „megmentő” szavak egyet jelentenek. „Annakokáért
adád őket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták őket; de nyomorúságuk idején hozzád kiáltanak és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nekik szabadítókat és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből.” — Nehemiás 9:27
37. Amidőn az ellenség elnyomta Izraelt és az elnyomott nép az Úrhoz kiáltott, szabadítót és megmentőt küldött nekik: „Ekkor az Úrhoz kiáltanak az Izrael fiai és az Úr szabaditól támasztott az Izrael fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét. És az Úrnak lelke vala ő rajta és bíráskodott Izraelben és mint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kúsán Risathaimot, Mezopotámia királyát és ránehezült keze Kusán-Risathaimra”. (Bírák 3:9, 10) „És az Isten szabadítót küldött Izraelnek, aki megmentette őket a síriabeliek hatalmától, hogy az Izrael fiai lakhassanak az ő sátoraikban, mint azelőtt.” (Kir. II. 13:5) Jehova Gedeon 300 emberéről mondotta: „E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták vala a vizet és adom midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, kiki a maga helyére.” — Bírák 7:7
38. Abdiás próféciájában, amelyet itt vizsgálunk meg, a próféta ezeket „szabadítóknak” nevezi, mivel a nagy szabaditól, Jehovát képviselik és közvetlenül Jézus Krisztussal, a világ üdvözítőjével állnak összeköttetésben, akik útján Jehova szabadulást hoz azoknak, akik neki szolgálnak és őt szeretik. E jövendölésben használt „szabadító” szó tehát ugyanoly jogon vonatkozik a maradékra, amely most van a földön, mint azokra is, akiket Jehova egykor Izrael megszabadítására felhasznált és szabadítóknak is nevezett.
39. E munkában az Úr az ő testének hű tagjait használja fel és olyannak tekinti, amit velük tesznek, mintha neki tették volna. Most a maradék Jehova utasítására kimegy és hirdeti Isten üdvözlését, amely minden teremtmény egyetlen üdvössége. (Ésaiás 52:7) Jehova tanúbizonyságai mostanában a néphez viszik az üdvösség üzenetét, hogy a foglyok, a jóindulatú emberek megismerjék a szabadulás egyetlen útját és megtalálják. (Ésaiás 49:9) Az igaz és a hű maradék vigyáz testvéreinek érdekeire s közülök mindenki híven együttműködik a többiekkel a királyság érdekeinek kezelésében. (Tim. I. 4:16; Jakab 5:20) A maradék tagjai, Jehova hű tanúbizonyságai az egyengetett úton járnak, magasra emelik Jehova zászlaját s így megmutatják az üdvösség útját a jóindulatúak előtt. (Ésaiás 55:4; 62:10) A maradék mindezt Jézus Krisztus a szabadító parancsnoksága és vezetése alatt cselekszi s emiatt az Abdiás próféciájában említett „szabadítóhoz” ő is hozzátartozik.
40. Erről a „szabadítóról” áll megírva, hogy a „Sión hegyén áll”; illetve belép Jehova szervezetébe, amely felől írva van: „Jeruzsálem te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város, ahova feljárnak a nemzetségek, az Úrnak, nemzetségei, bizonyságul Izraelnek, az Úr nevének tiszteletére.” — 122. zsoltár 3, 4
41. Ez akkor fog történni, amidőn Jehova felépíti Siont s ez az Úr utasítása szerint történt, amidőn eljött a templomhoz mint nagy bíró és szabadító. Nem mindenki, aki azt mondja: „Uram, Uram!” fog Sionhoz tartozni, hanem csak is az, aki lojális Istenhez és az ö akaratát cselekszi. Jehova prófétája, a zsoltáros által mutatja, hogy mindenki, aki az Abdiás által említett „szabadítók” közé fog tartozni bizonyos képességgel