A lap korrektúrázva van
10
Amidőn Dániel Belsazár előtt megjelent, azt kérdezte tőle a király: „A júdabeliek közül való Dániel vagy-e?” Ez a kérdés megkívánta, hogy Dániel magát, mint júdeabelit megismertesse, azaz, mint Isten azon népének tagját, amely Jehovát dicsőíti s amely abban az időben Babilonban, Sátán világában volt, de nem volt annak része. Ennek megfelelően állította Jehova, hű népét 1931-ben a világ tényezői elé, hogy bátran vallja meg kilétét, t.i., hogy ők azok, akik Jehovát dicsőítik, neki szolgálnak, tehát júdeabeliek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ők testi zsidók, sem azt, hogy bármi közük is van az önérdeket hajszoló testi zsidókhoz, akik csak névleg zsidók, tulajdonképpen azonban az aranyat (pénzt) avatták istenükké; ez csupán azt jelenti, hogy a maradék tagjai magukat teljesen Jehova Istennek és országának szentelték. A hű maradék kongresszus-delegátusaiban képviselve, magáévá tette Jehova kegyadományát, az új nevet, s magát Jehova bizonyságtevőjének vallja. Azóta ezen a néven szerepel. Az 1931. július. 26.-án kelt határozatban utalás történik Isten gyülekezetének azon korszakára, amelyet Illés próféta példázott s azon nevekre is, amelyeken azon idő alatt az Úr Jézus hű követői ismertek voltak; ez a határozat azután kihangsúlyozta a következőket: „Jehova szolgái vagyunk, megbízott, hogy az Ő Neve mellett egy munkát végezzünk, azaz, hogy Jézus Krisztus bizonyságtételét elvigyük és megismertessük az emberekkel, hogy egyedül Jehova a mindenható, igaz Isten s ezért örömmel vesszük fel azon nevet, amelyet az Úr szája határozott meg s ezért azt kívánjuk, hogy Jehova bizonyságtevőinek nevezzenek és ismerjenek.” (Az Őrtorony 1931, 279 old. 5 paragrafus) A felkenteket azóta, mint „Jehova bizonyságtevőit” ismerik s így nevezik. Ez azt jelenti, hogy tényleg, valóban júdeabeliek (Isten dicsőítői), azaz, teljesen Jehova dicsőítésére és szolgálatára szentelték magukat.
4 Miután Dániel bemutatkozott, mondta neki Belsazár: „És aki felől hallottam, hogy az istenek lelke (szelleme) van benned és értelem és tudomány és kivalló bölcsesség találtatott benned?” (Dán. 5:14) Annyi bizonyos, hogy a király semmit sem hallott Dánielről a „bölcsektől”; ezek tanácsosabbnak tartották, hogy titokban tartsák Dániel nevét. Ugyanígy a világ jelenlegi uralkodói sem hallottak semmi jót sem a „bölcsektől” (s farizeus társaiktól) Jehova bizonyságtevői felől, mivel ezek a „bölcsek” jobban szeretnék, ha Jehova bizonyságtevőit teljesen megvetnék. Amit ezek Jehova bizonyságtevőiről közölnek, mindenkor ellenséges és rosszakaratú módon teszik. Sőt ezek a farizeusok annyira vetemednek, hogy az embereket is megakadályozni akarják Jehova bizonyságtevői meghallgatásában, mely törekvésükben őket a nagytőke is támogatja, amely sok rádióállomás tulajdonosa s így szándékosan megfosztja Jehova bizonyságtevőit ama lehetőségtől, hogy rádió útján is hirdesse Isten igazságát. Belsazár figyelmét az anyakirályné terelte Dánielre s most is a királyné által példázott becsületes, igazságosan gondolkodó és magasabb állású emberek világosítják fel (helyes irányba) az uralkodókat. Ezeknek a becsületes embereknek sok közük van ahhoz, hogy Jehova bizonyságtevői előtt út nyílik arra, hogy most közelebbről Washington D.C.-ben, magas államférfiak előtt kihallgatáson megjelenhettek.
5 A Jelenések próféciája többek között így szól: „És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, aki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, akik még trombitálni fognak!” (Jel. 8:13) Az Úr az egyik jajt 1926-ban, Londonban, a másikat 1927-ben Torontóban s a harmadikat 1928-ban Detroitban hirdette ki. A farizeusok nem tudták megmagyarázni összeesküvőtársaiknak e „jaj” közlemények jelentőségét. Amidőn Dániel Belsazár előtt állott, az a következőket kérdezte tőle: „Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.” (Dán. 5:15) A király felismerte, bölcsei mily tehetetlenek a kézírás megmagyarázása tekintetében. Ezek azért voltak tehetetlenek, mivel az Ördög magzata és szolgái voltak. Azért nem szólták az igazságot, hanem hazudtak. (Ján. 8:44) Így történt akkor is, amidőn a „jaj” háromszor elhangzott – ami a Belsazár lakomázó termének falán feltűnt kézírás háromszoros „jajának” felel meg – Babilon modern „bölcsei” sem mondtak igazat a többi tényezőknek s azt állították, hogy mindaz, amit – az ő kifejezésükkel élve - „Jehova pestises bizonyságtevői” Jehova Istentől eredő jeleknek magyaráznak, semmiképpen sem Istentől származnak, hanem azok az emberek (t.i. Jehova bizonyságtevői), akik a világot bejárják s a nagy jelekről és csodákról, Isten üzenetének nevezett közleményt terjesztik, a valóságban csalók és ámítók. Sőt a modern farizeusok annyira vetemednek, hogy Jehova hű bizonyságtevőit lázítóknak, pacifistáknak, hazafiatlanoknak, államelleneseknek, szocialistáknak, kommunistáknak, a kereszténység nyakas ellenségeinek, házalóknak, utcai árusoknak s egyebeknek nevezték. Állandóan arra akarták rábeszélni a felsőbbségeket, hogy meg ne hallgassák Isten bizonyságtevőinek „fecsegéseit.” De ezeknek a „bölcseknek” vagy modern farizeusoknak nem sikerült lecsendesíteni a felsőbb uralkodók aggodalmát. Sőt Sátánnak ezek a bérencei még attól sem riadtak vissza, hogy megakadályozzák a mai világesemények valódi jelentőségéről szóló közleményeknek az uralkodó osztály füleihez való jutását, akik az igazság és jog érvényesülését óhajtják. De Isten országának és a Sátán szervezetére vonatkozó ítéletének közleménye mindazáltal nyomtatásban és rádión is eljutott a kereszténység uralkodóihoz. Isten Igéjének figyelmeztető intelme eljutott az uralkodó tényezőkhöz s világosan tudatva lett, mi következik a világ szervezetére s mit remélhetnek.
6 Ha a „bölcsek” felelete kielégítette volna Belsazárt, nem félt volna tovább is, amint az Írás mondja. Dánieltől várta a kielégítő felvilágosítást s ezért mondta neki: „De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nekem megmondani, bíborba öltöztetel és arany lánc lesz a nyakadon és mint harmadik uralkodol az országban.” (Dán. 5:16) Oly emberi vélemény, amelyet nem támogat autoratív bizonyíték, csupán arra jó, hogy kétséget támasszon a gondolkodó emberekben. Belsazár kételkedett a „bölcsek” beszédében s most tudni szerette volna az igazságot. Napjainkban a fa-
