A lap korrektúrázva van
118
hogy a maga részét a munkában elvégezze és a békességben példásan előljárjon és legjobb tehetsége szerint az ország érdekében közreműködjön. Azért mindenki, aki azt állítja, hogy szereti az Istent és az Úr Jézus Krisztust és neki szolgál, tartsa meg ezt a figyelmeztetést, éljen békében és a közös ellenségel szemben zárt sorokban. Ha az Úr gyülekezetének valamely csoportjában viszálykodás dúl, azt semmivel sem lehet mentegetni, vagy indokolni. Mindazok, akik Isten elismerését bírni fogják Isten és mindazok iránti szeretetüket kifejezni tartoznak, akik szeretik az Istent és az ő országának szolgálatában állanak. Vegye tudomásul mindenki, hogy ahol az Isten dicsőítésére hivatott valamely csoportban viszály keletkezik, valaki igazságtalan, azért tehát mindenki a következőket tartozik tenni: vizsgálja meg gondosan a saját szívét és érzelmeit, száműzze magából az önzést, s mindenki használja erejét és minden törekvését a királyság érdekeinek szolgálatára.
15
József üzent atyjának, hogy költözzön Egyiptomba és a "legjobb dolgokat" küldte neki ajándékul. Ami azt példázza, hogy Jézus Krisztus mindenekelőtt Atyját részesíti elismerésben, őt tiszteli a legnagyobb tisztelettel és mindent megtesz az élő Isten igazolására, akit egyedül hívnak Jehovának, aki mindazoknak életadója, akik örökké fognak élni. „Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön." — Efézeus 3:14, 15.
16
Aki szereti Istent, mindenki úgy fog cselekedni, ahogyan az apostol itten mondja: Jehova Istennek fog adni minden tiszteletet, mint minden jó és tökéletes ajándék adományozójának. Jézus Krisztus mindenkor tiszteli és dicsőíti Atyját, s akik az ő házához tartoznak, hasonlóképpen a Felségest fogják tisztelni és dicsőíteni. Ha így tesznek, többé semilyen ok sem forog fenn, hogy maguk emelkedjenek embertársaik fölé vagy másokat emeljenek maguk fölé. Ha helyes szívállapotban leszünk, meg fogjuk érteni, miért mondotta Jézus, hogy az emberek előtt nagy megtiszteltetést élvezők Isten előtt utálatosak. Senkinek semmije sincs, a saját érdeméből, hanem mindaz, amivel bárki is bír vagy bírni remél, Isten kegyelméből van neki.
17
1928 dec. és 1929 jan. havában olyasmikre figyelmeztette az Úr az ö népét, amiből a hűségesek oly reménységet merítettek, hogy látni fogják a hajdani hűséges próféták feltámadását, akik előre közölték a Király eljövetelét és találkozni fognak. Isten népe azóta örömmel közölte a világgal az írás világos tanítása alapján, hogy a hajdani prófétákat Jehova Isten vissza fogja hozni erre a földre és királyságának dicsőségére fogja őket használni. Sátán világának sajtója sok gúnyt űzött ezen igazság kinyilatkoztatása felett, egyúttal azonban értesült erről a nagy eseményről s kétségtelenül sokan hiszik, hogy a hű próféták rövidesen ismét ezen a földön lesznek és ők lesznek Istennek és az ő királyának látható képviselői a földön. Az őszinték nagyon jól tudják, hogy a jelen hatalmak tökéletlenek és bűnösök, azért várják reménykedve azoknak feltámadását, akik az Úr vezetése alatt igazságosan fognak uralkodni.
18 Józsefnek atyja elhozatalára vonatkozó utasítása nyilván másodsorban arra vonatkozó utalást is jelenthet, hogy mostan előkészületek folynak az Úr előtt élt, hajdani „mártírok" visszatérésére, akik bizonyságot tettek Jehova nevéről; Jákób vagy Izrael is e „mártírok" közé tartozik. (Zsidók 12:1) Jákób nem remélte fiának viszontlátását; mert sokáig azt hitte, hogy vadállatok tépték szét. Azok a hajdani bizonyságtevők, akiket az apostol a Zsidókhoz írt lev. 11. fejezetében említ, nem
remélték Krisztusnak, a nagyobb József testtagjainak meglátását azoknak testi életükben; a bizonyítékok azonban erősen amellett szólaltak, hogy legalább is egy részüket ezen a földön fogják találni. Az Úr jóságában előkészületeket tesz és mi remélhetjük, hogy ezek a hajdani hűségesek Armageddon vége előtt fel fognak támadni, mégpedig amíg a maradék egy része a földön lesz, s egyesülni fognak Jehova Isten dicsőítésére és szolgálatára. Van ezen a földön legalább is egy ház, amelynek birtoktulajdona az ő használatukra van fenntartva. Lakni fognak-e benne vagy sem, mindenesetre arra szolgáló eszköz volt, hogy a királyságot világszerte bejelentse és a népek figyelmét arra terelje, hogy azok a hűséges emberek ismét ezen a földön fognak élni és az Úr őket fogja helytartóiul vagy fejedelmekül használni. Ezeket az embereket könnyen fel lehet, majd ismerni; mert igazságosak lesznek s minden tekintetben gyakorolni fogják az igazságot és öröm lesz összeköttetésbe kerülni velük és együtt szolgálni velük. A sajtó gúnyt akart űzni „Beth-Sarim“-ból és ékelődött vele; aki azonban az Urat szereti, örvend, hogy azt arra vonatkozó eszközül használta, hogy a közfigyelmet felhívja azokra az emberekre, akiket Isten fel fog támasztani.
Idegenek Egyiptomban
19
A dráma Egyiptomban folytatódik; mert a színtér egészen oda tevődött át. Jákób háznépével együtt oda költözött, amit József helyeselt. (Mózes I. 46:1—7) Természetesen ez nem azt jelenti, hogy „többé nem várakoztak azon város felépülésére, melynek Isten az építőmestere". (Zsidók 11:10—16) Jákób és házanépe csupán a világnak egy másik részén lett idegen vagy jövevény, Kám földjéről, Kánaánból (aki Kám fia volt) egy másik kámita országba, Egyiptomba vagy Mieráimba (aki ugyancsak Kámnak a fia volt) költözvén. (Mózes I. 10:6) Mindkét helyen csak átmenetileg tartózkodtak. Jehova Isten Izrael összes leszármazottait kivezérelte Egyiptomból ígérete szerint s erről áll megírva: „Az Izrael fiainak lakása pedig, amíg Egyiptomban laktak, 430 esztendő vala." (Mózes II. 12:40) „És monda az Úr Ábrahámnak: Tudván tudjad, hogy te magad jövevény leszesz a földön, mely nem övé és szolgálatra szorítják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig." — Mózes I. 15:13.
20 E 430 év magában foglalja az Egyiptomba való leköltözés előtt Kánaánban eltöltött 215 évet is. Ez a szöveg tehát nem azt jelenti, hogy a zsidók 430 évig laktak Egyiptomban; hanem hogy azok, akik Egyiptomban laktak, az egész idő alatt „jövevények" voltak. A teljes dráma azt mutatja hogy azok, akiket Isten elismer és áldásában részesít, ezen a világon, Sátán fennhatósága alatt idegenek vagy jövevények. Azáltal, hogy a nagysokaság tagjai távoznak Sátán szervezetéből és a nagyobb Józsefhez menekülnek s nála keresnek élelmet, nyilvánosan megvallják, hogy ők is, miképpen József és Benjámin is, ezen a világon idegenek. Mindnyájan Sátán szervezetének közepette vannak s azzal szemben idegenek vagy jövevények; mindazáltal tovább végzik a reájuk bízott munkát, amíg ezen a földön élnek.
21
Jákób egész házanépével megérkezett Egyiptomba a József házanépével való találkozásra, akik „az ő ágyékából származván" 70-en voltak. (Mózes 46:8—27) Jákób négy felesége nincsen benne ebben a számban, mivel közben elhunytak; a hetven a többi aszonyokat sem foglalja magában, mivel azok nem "Jákób ágyékából származtak"; két unokája, Júdának két fia sem foglaltatik benne, mivel azok is elhunytak. József két fia azonban közéjük számít; azért áll megírva: „Minden lélek a Jákób házából, akik Egyiptomba mentek,
