A lap korrektúrázva van
53
végig teljesíteni fogják Isten utasítását és nem szűnnek meg addig, amíg Isten nem parancsol nekik megállást. Jehova ügye nem ismer vereséget és az ő haragjának kifejezése mindaddig fog folyni, amíg teljesen kifejezésre fog jutni.
17 Úgy látszik a filiszteusok az ország minden részeiből Timnátba siettek, hogy az asszonyt és annak atyját a házassági szerződés megszegéséért kivégezzék. Sámsonnak jó alkalmat nyújtott az asszonynak és atyjának elégetése arra, hogy a filiszteusokra támadjon és így tényleg ütközet fejlődött ki közöttük: „És megverte őket keményen válluktól tomporukig és lement és lakott Ethámban, a sziklabarlangban.” (Bírák 15:8) Nincsen megírva, hogy hányán pusztultak el abban a verekedésben; de nyilván sokan lehettek, mert írva van, hogy „keményen megverte őket" (angol fordítás szerint „nagy mészárlást végzett közöttük”).
18 Sámsonnak a filiszteusokkal folytatott csatározása nyilván nem jelent időrendileg egymásután következő eseményeket a modern filiszteusokkal kapcsolatban; csupán a modem filiszteusoknak, Sátán szervezete papságának Isten gyülekezetének illési korszakában való többszörös vereségét példázza. Ez által a filiszteusoknak az illési korszak után és a gyülekezetnek elizeusi korszakában előforduló vereségeik is találóan ábrázolva vannak. Sámson a filiszteusok nagy veresége után eltávozott és Ethám sziklabarlang jaiban lakott. „Ethám” „ragadozó madarak fész két”, illetve saskeselyűk és vércsék fészkét jelen ti. Sámson inkább ott lakott, mintsem testvérei között; így akarta kimutatni, hogy teljesen Jehova Isten védelmében bízik és semilyen segítséget sem vár testvéreitől, a gyáva és hitszegő izraelitáktól. Jehova hű szolgái is hasonlóképpen „az örök kószálhoz,” Jehovához menekültek és nála keresnek vigaszt, s nem pedig a hitszegő és remegő embereknél. (Ézsaiás 26:4) Isten népe, habár Sátán vérengző és fenevad szervezete veszi is körül, az örök kószálnál talált védelmet és segítséget.
19 Nincs közölve, hogy Sámson meddig lakott Ethámban, de nyilván egészen következő hőstettéig lakhatott ott. Júda területe a Dánéval volt határos; most a filiszteusok a közöttük rendezett vérengzés megbosszúlására háborút indítottak Júda és más izraeliták ellen: „A filiszteusok pedig fel mentek és megszállották Júdát és Lehiben telepedtek le." (Bírák 15:9) A filiszteusok hadbaszállása és az izraeliták ellen irányuló küszöbönálló támadása nyilván hitpróbát jelentett a júdabeliek részére. Kérdéses volt: szembe fognak-e szállani a filiszteusok támadásával, vagy kiegyeznek velük, a maguk bőrét féltvén? „Akkor mondának a Júda férfiai, miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ő cselekedett mivelünk." Bírák 15:10
20 A júdabeliek szavaiból kitűnik, hogy gyávák voltak és hajlandók voltak a kiegyezésre, így akarták Sámsont magára kiszolgáltatni és kitenni a harcnak és büntetésnek, hogy a maguk bőrét megmentsék. A filiszteusok jónak látták, hogy egy egész hadsereggel vonuljanak Sámson ellen,
akire Isten az ő erejét ráhelyezte. Nyilván azt gondolták, hogy Sámsont Júda földjére csalhatják, ott az izraelitákat háborúba keverhetik és így Sámsont és az izraelitákat is megverhetik. Eddig az ideig a filiszteusok istene, Dágon kisebb csapatokat nem tudott megoltalmazni Sámson kezével szemben és emiatt vonultak most egész hadsereggel ellene. De a filiszteusok istene, Dágon semmiben sem mérkőzhetett Sámson Istenével. „Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik.” — Mózes V. 32:31
21 A filiszteusok most arra akarták kényszeríteni a júdabelieket, hogy segítsenek nekik Sámson foglyulejtésében, mert máskülönben reájuk támadnak. Mily nagyszerűen illusztrálja ez az illési korszak végén történt eseményeket! A júdabeliek a drámának ezen részében a hitszegők nagy tömegét példázzák, akik a modem filiszteusokkal összeállottak a hűségesek és jgazak osztálya ellen. A Sámson napjaiban élő júdabeliek hitszegők lettek és törvényszegők Istennel szemben és emiatt voltak hajlandók a kiegyezésre. Nem hallgattak Jehova tanácsára: „Mert tanácsvesztett nép ez és nincs benne értelem. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végük! Miképpen kergethetne egy, ezret és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha az ő Kősziklájuk el nem adja őket és ha az Úr kézbe nem adja őket." — Mózes V. 32:28—30
22 Sátán a világháború végén ehhez hasonlóan zúdított megpróbáltatást mindazokra, akik Jehovával szövetségét kötöttek. Sátán, szolgáival Isten népének elpusztítására törekedett és a nagy világháborút akarták gonosz szándékuk végrehaj tására ürügyül használni. A háborúba keveredett nemzetek között a papság ellensége volt Jehova szövetséges népének és főképpen azokra haragudott, akik kitartóan szolgáltak Istennek, az ő országának hirdetése által. A modern filiszteusok, a világháború papsága hozzálátott Isten népének meggyilkolásához. Minden országban bele akarták kényszeríteni a háborúba Isten hű szolgáit. Az országokban a hadkötelességi törvények leple alatt a papság Isten azon hű szolgáinak elpusztítására törekedett, akik lelkiismereti okokból nem akartak részt venni a háborúban. A hitszegő csoport amelyből később a „gonosz szolga” osztálya kialakult, a modern filiszteusokkal egy gyékényen árult. „Ekkor 3 ezer ember ment le Júdából Ethamba a sziklabarlanghoz és monda Sámsonnak: nem tudod-é, hogy a filiszteusok uralkodnak mirajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ö pedig monda; nekik: amiképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velük.” — Bírák 15:11
23 Ez á júdabeli sereg a modern, gyáva és hitszegő keresztényeket példázza, Isten állítólagos szolgáit, akik Isten szövetségének megszegésére akarták rávenni a hűségeseket, hogy magukat a gazdasági, politikai és felekezeti hatalmaknak alávessék. A hitszegők mintegy így szóltak azokhoz, akik szilárdan kitartottak az Úr mellett: „Nem tudjátok-e, hogy „a felsőbb hatalmak" a világ mostani uralkodói és engedelmeskedni tartozunk nekik? Miért akartok mindnyájunkat bajba keverni és érdekeinket veszélybe dönteni, azt ál-
