Főmenü megnyitása

Oldal:Az Úr napja 1. és 2. rész 1936.djvu/11

A lap korrektúrázva van


131
és elcsalták az én népemet, az Izraelt. De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam (az állítólagos protestáns és egyéb Isten tisztelőkben) paráználkodnak (a r. kat. hierarchiával és a Sátán szervezetének elemeivel való szövetkezés útján) és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságától; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodorna, és a benne lakók, mint Gomora. Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: ímé én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment (terjedt) ki az istentelenség minden földre. Ezt mondja a Seregek Ura: ne hallgassátok azon prófétáknak szavait, akik nektek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívüknek látását szórják, nem az Úr szájából valók. Szüntelen azt mondják azoknak, akik megvetnek engem; azt mondta az Úr: békességetek lesz nektek és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: nem jő ti reátok veszedelem (tehát biztonságban lehettek).” — Jeremiás 23:10—17
13. Amidőn váratlanul megkezdődik a pusztulás és a gonoszokra készül szakadni, akkor nyilván hirtelen fel fogják ismerni, hogy a meglátogatások ideje elkövetkezett reájuk: „Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs. És egy romlás a másikra jő és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél. A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjuk szerint cselekszem velük, ítéletük szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.” (Ezékiel 7:25—27) Amiképpen ez az ördögi intézmény gyalázattal borította el Jehovát és meggyalázta az ő népét, kétszeres büntetésben részesül gonosz cselekedeteiért: „Fizessenek úgy neki, amint ő fizetett nektek és kétszerrel kettőztessétek meg neki az ő cselekedetei szerint; amely pohárból itatott, ugyanabból kétannyit töltsetek neki.” — Jelenések 18:6; Ezékiel 13:9—16; Zakariás 12:3
„Szülési fájdalmak”
14. Hogyan jelentkezik a küszöbönálló veszedelem? „Miképpen a szülési fájdalom a terhes asszonyra”. Az Úrtól ezzel mutatott példázat világos és részletes. Amidőn Isten száműzte az embert Édenből, mondotta az asszonynak, „fájdalommal szüld a te gyermekeidet”; azóta is így volt. Az elmúlt évszázadok alatt a nő mindig anyaságra vágyódott és a terméketlenség a leggyakrabban szégyenszámba ment. A fogamzás boldog óra s a terhesség ideje alatt az asszony nagy reménységgel várja a megszületendő gyermeket és kiszínezi maga előtt, hogyan fogja magát az ő gyermeke egykor kitüntetni a világon. A jó asszony azt szeretné, hogy az ő gyermeke Isten nevét dicsőítse. Viszont az önző asszony kívánsága arra irányul, hogy gyermeke az emberektől tisztelve legyen. De mind a kettő várja a gyermeke születés napját boldog reménységgel. Az orvos kiszámítja, hogy melyik napon fog az esemény történni és az asszony lelki nyugalommal és biztonság tudatával s reménykedve várja, hogy gyermekének megszületése által emelkedni fog a tekintélye. A kiszámított időpont eljön nagyon hirtelen, amidőn szülé-
si fájdalmak következnek reá; s akkor annak tudatára ébred, hogy a halállal kell szembenéznie és a halál gyorsan is magával ragadhatja s csak az Úr tudja átsegíteni a veszélyen.
15. Egy istenfélő asszony, aki a szülés és az előző napok eseményeit leírta, mondotta: „A kiszámított nap előtt hirtelen szülési fájdalmak jöttek reám. Mély álomból ébredtem fel, tisztán felismerve, hogy az időm elérkezett. Egyedül voltam és sötétségben s oly tüzes megpróbáltatásban, amelyben csak az Isten tudott engem megtartani. Fokozódó gyengeség fogott el s egész testemben reszkedtem mint a nyárfalevél a nagy szélben. Egyik fájdalom után a másik rohant meg fokozódó hevességgel. Tudtam, hogy nem tudnék többet kibírni. Forgolódtam és meggörbültem a fájdalmaktól és szerettem volna elszaladni; de a menekülés semmilyen útját sem láttam. Életerőm úgy tetszett, hogy hirtelen kiapad és elájultam.”
16. Jézus így szólt tanítványaihoz: „Az asszony mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája.” (János 16:21) Akkor a halállal néz, szemközt s csak az Úr tudja kimenteni borzasztó helyzetéből. A szülés alatt nagyon sok asszony meghal, sokan pedig megszabadultak a haláltól; azok a kétszínű felekezetieskedők ellenben, akiket ez a képlet példáz „nem fognak megszabadulni”, hanem kimúlnak, mivel Isten elhatározta a romlásukat. Ez az istentelen szervezet borzongva fogja meglátni a halált, amint szembenéz vele pusztulása előtt.
17. „Jákob nyomorúságát” Sátán és csatlósai okozzák, amennyiben Isten hű népét el akarjak pusztítani. Ez mutatja, amidőn Jákób nagy bajban volt, amely bajból Isten kiszabadítja az ő híveit. A hasonmásban ez a baj 1917 és 18-ban következett Isten hű népére és kiszabadult belőle. Arról a nyomorúságról áll megírva: „Kérdjetek meg csak és lássátok, ha szül-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán (nem az asszonyokét, hanem a hűségesekét, akik férfiasan viselkedtek) mintegy gyermekszülőét és miért változtak orcáik fakósárgává? Jaj! Mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; És háborúság ideje az Jákobon; de megszabadul abból!” — Jeremiás 30:6, 7
18. Ama hirtelen nyomor, amely az álszent felekezetieskedőkre fog szakadni a „terhes asszonyra következő szülési fájdalmakhoz” fog hasonlítani és annyiban különbözik Jákób szorongattatásaitól, hogy ezek a képmutatók nem menekülhetnek meg. Akkor így fognak kiáltani: „Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajúdó asszonyon”. (Jeremiás 6:24) A nyomorúság ezen órája hirtelen és váratlanul következik reájuk éppen akkor, amidőn így szólanak: „béke, béke, minden biztonságban van!” (Jeremiás 6 :14) Főképpen a r. kat. hierarchia nevelt sok papot és tanította arra őket, hogy legyenek „fejei” a katolikus népnek, az egyiket pedig a legfőbbnek tette meg; az Úr ezeknek az üldözőknek mondja: „mit mondasz, hogyha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket (a papokat) magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden (a pápát a „szent atyát” magad felett)” a fájdalmak nem környékeznek meg téged-e mint a szülő asszonyt? És ha azt mondod a te szívedben: miért