A lap korrektúrázva van
151
ben örömmel hirdetem az ő nevében az ő királyságának üzenetét, mindazt, amit tőle a „rejtekhelyen" tanultam?" Ha valaki mindezen kérdésekre igenlőleg tud válaszolni, vegye tudomásul és becsülje is meg ama tényt, hogy Istennek, az Atyának a gyermeke, s hogy Jézus Kriszus az ő idősebbik testvére és ura; mindnyájuknak igenlőleg kell válaszolni tudniuk ezekre a kérdésekre és híven meg kell maradnjok ezen az úton, ha valaha is a királyságban óhajtanak lenni.
„Más juhok"
20 A Szentírás bizonyítja, hogy az Úr Jézusnak Jehova templomához érkezése s azoknak összegyűjtése után, akik abban az időben a királyságba vezető úton haladtak, kezdi magához gyűjteni az Úr „más juhait". Ezek a „más juhok" oly emberek, akik tudomást szereznek Isten igéjéről és hisznek neki. Hisznek Istenben és Jézus Krisztusban mint az emberiség megváltójában. Őszintén és becsületesen megismerni kívánják Jehova szándékát. Felismerik, hogy az ördög az istennek és nekik is ellenségük, s hogy ők az ördög szervezetének voltak alárendeltjei. Magaviseletüket megváltoztatják, amennyiben Istenben és Jézus Krisztusban hisznek, Sátán szervezetéből kimenekülnek és az Isten szervezetében, Krisztusnál keresnek védelmet. Fejlődni, kezdenek az ismeretben s meglátják mennyire szükséges engedelmeskedniük Isten parancsainak és igazságra s alázatosságra törekedniük. Tanulmányozzák Isten beszédét, tudomást igyekeznek szerezni akaratáról és azt cselekedni is kívánják. Legjobb igyekezetükkel hívek igyekeznek lenni Istenhez és Krisztushoz, az ember megváltójához. Látják, Isten gondoskodott, hogy a hűséges emberek örökké ezen a földön lakjanak. Mindenkor ezen a földön szeretnének élni. Menedéket találtak Isten városában vagy szervezetében s látják, hogy abban kell maradniok és engedelmeskedni tartoznak Isten parancsainak, amíg Isten bevégzi és dicsőségbe emeli szellemi teremtményeit (az újteremtést). Ezek (a más juhok) nem halnak meg áldozati halállal Jézus Krisztusban. Ezek a földön remélnek élni mint Isten népe. Úgy vannak bemutatva, mint akik fehér ruhákban állanak, ami azt mutatja, hogy hisznek Jézus Krisztus kiomlott megváltó vérében és az Isten s az ő országa mellett foglaltak állást. — Jelenések 7:9—15.
21 A megigazulásban vagy az élethez való jogban még nem részesültek, de a kellő időben megnyerik Jézus Krisztus által, ha híveknek fognak bizonyulni és megőrzik ártatlanságukat. Ezek vannak Isten igéjében „más juhoknak" nevezve, akikből a nagysokaság állani fog. A nagysokaság tagjai Jézus Krisztussal szemben alárendelt (alattvalói) viszonyban állnak s az Isten Jézus Krisztus útján fogja őket örökéletben részesíteni, ha teljesíteni fogják az ő követelményeit. Ezen a földön tökéletes boldogságban fognak élni és az Istent fogják dicsőíteni. Így mutatja meg az írás világosan a két osztály, a mennyei és a földi osztály közti különbséget és a Jézus Krisztushoz való viszonyát.
Követelmények
22 Isten minden teremtménytől, akit hűnek ítél, elvárja, hogy higyjen és engedelmeskedjen neki; így is áll megírva: „Megjelentette néked, ó ember, mi legyen a jó és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot és hogy alázatosan járj a te Isteneddel." (Mikeás 6:8) Mindenki tehát, aki azt szeretné, hogy az Isten hűségesnek
minősítse, mindenkivel szemben igazságosan tartozik viselkedni. Szeretniük kell a jóságot vagy irgalmasságot s amidőn alkalmuk nyílik, irgalmasak tartoznak lenni másokkal szemben. Mindent kerülniük kell, ami rosszasággal függ össze s mások jogainak és kiváltságainak letiprása helyett jót cselekesznek mindenkivel, amint arra alkalmuk nyílik. Engedelmesen Isten akarata szerint tartoznak élni, úgy ahogyan azt megparancsolta; mert ezt az utat írta elő (rendelte el) az ő igéjében s ezért áll megírva az ő részükre: ,,Az én lábaimnak szövétneke a te igéd s az én ösvényem világossága! (119. zsoltár 105) Mindezeknek Jehova az Istenük s ezeket ajándékozta meg azon nagy kiváltsággal, hogy megismerjék őt és intézkedéseit Jézus Krisztus útján s megtudják, hogy ez az intézkedés élet. (János 17:3) A legcsekélyebb dolog, amit teremtmény megtehet, az, hogy legjobb tehetsége szerint engedelmeskedjen Isten parancsainak. Ezeknek mondja az Úr Jézus: „Akinek sokat adtak, attól sokat is követelnek." (Lukács 12:48) Isten a nagy adományozó: a teremtmény a jótétemények részesülője s az Isten azt követeli az ilyenektől, hogy végrehajtsák azt, amit Isten nekik megparancsolt.
23 Isten legelső és legnagyobb parancsa így szól a teremtményhez: „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." (Máté 22:37, 38) Ami azt jelenti, hogy a vonzódást nem szabad megosztani Isten és valamely teremtmény között. A teremtmény önzetlenül a mindenható Istennek tartozik szentelni magát minden mást kizárva. Nem szabad más istenséggel bírnia, egy ideig Istennek s aztán egy ideig Isten valamely ellenségének szolgálván és tetszését keresve. Azután az Úr így szól: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." (Máté 22 :39) Ami azt jelenti, hogy az embernek el kell ismernie, hogy másnak a kiváltságai és jogai is egyenrangúak az ő saját jogaival és kiváltságaival, s emiatt kíván aképpen cselekedni másokkal, amint azoktól elvárja, hogy vele cselekedjenek, s így is viselkedik. Azonos színvonalra helyezkedik másokkal és semmit sem kíván magának, amit másnak is tenni hajlandó nem volna. „Ebből a két parancsból áll a törvény és a próféták" — mondotta az Úr Jézus. (40. vers) Ezeket a követelményeket minden teremtmény teljesíteni tartozik, akiket az Úr elismerésében fog részesíteni.
Maradék
24 Mindezeket a maradék tartozik teljesíteni, sőt még többet is. A maradék földön tartózkodó tagjainak Istenhez és Jézus Krisztushoz való viszonya követeli meg tőlük, hogy vigyázva törekedjenek értelemre és tudják megbecsülni Istenhez és Jézus Krisztushoz való viszonyukat. Értékelniük kell, hogy az Úr felkentjei és hivatalos képviselői a földön. A maradék nyerte azon nagy kiváltságot, hogy engedelmeskedve Isten parancsainak, Jézus Krisztus bizonyságtételét tolmácsolja s ha másvalaki is a maradékhoz szeretne tartozni, híven kell engedelmeskednie Isten parancsainak s így bizonyítania Isten és Krisztus iránti szeretetét. Emiatt mondja az ilyeneknek az Úr Jézus: „Akire sokat bíztak, attól annál többet követelnek." (Lukács 12:48) Mint Krisztus küldötteire és Isten szolgáira, a maradék tagjaira sok bízatott rá s csak úgy részesülhetnek Isten elismerésében és őrizhetik meg ártatlanságukat előtte, ha teljesen számot adnak neki sáfárkodásukról az ő parancsaival egyetértésben, s cselekedetük indítékának szeretetnek és önzetlenségnek kell lennie. Az ilyenek Isten parancsának engedelmeskednek és abban találják örömüket, ha engedelmeskedhetnek neki.
