A lap korrektúrázva van
Értelem
„Minden keresményedből szerezz értelmet" — Példb. 4:7.
1 JEOVA minduntalan hangsúlyozza mennyire fontos teremtményei számára, akik az ő elismerését bírni óhajtják, értelmet szerezniük. A jelen rendkívül veszélyes idő, veszélyeket rejteget magában azokra nézve, akik szövetséget kötöttek és a Felségesnek szolgái. Nem tudnánk megindokolni miért kellene tudatlanságban élnie Isten bármely szolgájának is az úton ráleselkedő és az ő elpusztítására törekvő ellenségei felől; ugylátszik azonban, hogy némelyek hanyagok, tudatlanok vagy hanyagok és tudatlanok is egyúttal e tekintetben. Mi most az emberiség történetének és az Isten Gyülekezete földi pályafutásának is a tetőpontján élünk. Ezekben a veszélyes napokban tehát csak azok fognak megmaradni az Úr mellett, akik hivatalosak és választottak is, akik törvényesen élnek, akik feltétlenül hűségesek és megőrzik ártatlanságukat Isten előtt. Egyáltalán nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni mennyire fontos az értelmesség mindazok számára akik az Úr szervezetéhez tartoznak. Ismét fontos és szükséges Isten népének figyelmébe hívni az értelmességet és hangsúlyozni annak értékét.
2 Az értelmesség nemcsupán az intelligenciát, illetve azon képességet jelenti, hogy a fogalmakat felfogni és nagy feladatokat vagy kérdéseket megoldani képesek legyünk. Mert ezenkívül azt is jelenti, hogy legyünk körültekintőek és elővigyázatosak, tudjunk különbséget tenni és okosan viselkedni; mindenekfelett pedig tudjuk kellőképpen értékelni és megérteni a teremtménynek a Teremtőtől való függését. Amidőn az ember mindjobban gyarapszik az Isten és Isten szándékának felismerésében és megértésében, jobban is fogja értékelni őt és értelmesség tekintetében is gyarapodni fog. Mielőtt megvizsgáljuk mennyire szükséges most értelmeseknek lennünk, előbb néhány szöveget vizsgálunk meg, amelyek az értelmesség fontosságát kiemelik.
3 Jehovának földön élő maradék népe jól ismeri azon számtalan írás szövegeket, melyek kimutatják, hogy Mózes előkép volt, hogy Jézus Krisztust a nagy prófétát példázta, s hogy az izraeliták a Sinaitól az Ígéretföldjéhez vezető útjukon Isten mai szövetséges népét (az igazi keresztyéneket) példázták, amelytől Isten megkívánja, hogy ártatlanságát megőrizze, amit meg is kell őriznie, ha élni szeretne. Mózes majdnem a Jordán partjáig vezette az izraelitákat. Mózes Moáb síkságán újból felsorolta Isten népe előtt mindazon csodatételeket, amelyeket Isten érettük tett és beléjük véste mennyire szükséges teljesen engedelmeskedniük Isten parancsainak. Isten természetesen előre tudta, hogy szövetséges népe (a zsidók) között önfejűség és törvényszegés is elő fog fordulni s emiatt rámutatott mennyire szükséges kellő értelemmel rendelkezniük és hűséget kimutatniok, ami az ő parancsainak teljes megtartásából fog beigazolódni. Mózes a következőket mondotta nekik: „Figyelj és hallgass Izrael! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé. Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára és cselekedjél az ő parancsolatai és rendelései szerint, amelyeket én parancsolok ma neked!" — Mózes V. 27:9, 10.
4 Ezek a szavak most még sokkalinkább szólanak Isten mai szövetséges népének. A Moáb síkságán kötött szövetség a hűség szövetsége volt és az Isten országára vonatkozó feltétlen hűség szövetségét példázta, amidőn Jézus Krisztus fog uralkodni. Isten mindenkor hűséges, amint a Szentírás mondja s így a másik szövetségesfélnek is hűségesnek kell lennie. A temp-
lom megítélésekor a hűségesek ebben az elismerésben fognak részesülni, hogy "igazság áldozatával áldozzanak az Úrnak" és felvétetnek a királyság szövetségébe s attól kezdve teljesen híveknek kell lenniük Istenhez és meg kell őrizniük ártatlanságukat, ha élni akarnak. A hű maradék az értelem terén ettől az időtől kezdve fog meggyarapodni és jobban kell megbecsülni tudnia Istentől és Jézus Krisztustól való függését. Azok, akik ebben a szövetségben állnak s végül Jézus Krisztus útján győzedelmeskedni fognak, tovább is híveknek kell lenniük Istenhez, az ő törvényeihez. Szükségképpen ebből az következik, hogy mindenki, aki ebben a
szövetségben áll, s nem hűséges és nem engedelmes, el fog bukni és el fog pusztulni. Senki se ámítsa tehát magát s mások által se ámítassa magát, azt gondolván, hogy mivel szövetséget kötött, biztosan részesülni is fog Jézus Krisztus feltámadásában és uralkodásában. A hűség előfeltételét teljesítenie kell és azt mind halálig meg kell tartania. (Jelenések 2:10) Ez oly változhatatlan törvény, amely alapján történik az egész maradék megítélése.
5 A jonadábok, illetve a nagysokaság nem részes a királyság szövetségében s nem is lesz az uralkodóház tagja; de az Isten szervezetével való összeköttetése miatt s azon gondviselésre és védelemre való tekintettel, amelyben az Úr részesíti csendes szövetségben áll arra nézve, hogy hűséges lesz Istenhez és az ő országához. Mindvégig alázatosnak és igazságosnak kell lennie s amily mértékben gyarapszik az értelme, engedelmességében is gyarapodnia kell. Figyeljük meg, Isten Mózes útján a következőket mondotta: „Tartsátok meg azért e szövetségnek igéit és aszerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, amit cselekesztek. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izraelnek minden férfia: a ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmérőid is.“ (Mózes V. 29:9—11) Ezek a szavak főképpen azokhoz voltak intézve, akik a szövetségben álltak s akiket Egyiptomból kivezetett, voltak azonban olyanok is említve, akiket ezekkel a szavakkal nevez: „és a te jövevényeid a te táborodban". Ezek a szavak nem vonatkoznak azokra akik közvetlenül a szövetségben álltak, hanem azokra vonatkoznak, akik Isten szervezeténél keresnek maguknak védelmet, s akik csak úgy maradhatnak meg Isten kegyelmében, ha megőrzik hűségüket Isten mellett; ez a törvény most azokon teljesül, akik Isten szervezetéhez menekültek, t. i. akik a „többi juhok" vagy a jonadábok. — János 10:16; Kir. II. 10:15.
6 Azok az események, amelyek Izraellel történtek, azok figyelmeztetésére és hasznára jegyeztettek fel, akik a világtól elkülönültek és magukat az Úrnak rendelték alá. Az izraeliták, Isten volt szövetséges népe, akikkel Moáb síkságán kötött szövetséget, azokat példázzák, akik most állnak szövetségben Istennel, amely a királyság szövetsége és hűséget követel tőlük; a táborban levő „jövevények" pedig az Isten iránt jóindulatú embereket, a jonadábokat példázzák, illetve a nagysokaságot. (Jelenések 7:9, 10) Ezek menekülnek a táborba vagy Isten szervezetébe, miután Sátán szervezetéből elmenekültek s ezek tekintetnek a táborban, illetve Isten szervezetében jövevényeknek, mivel nincsenek közvetlenül a szövetségben. Mindazáltal hűsé-
