Főmenü megnyitása

Oldal:Ünnepek & Akik armageddont túlélni fogják 1936.djvu/15

A lap korrektúrázva van


151
lott meg, hogy bizonyságot tegyen a király előtt. Ez nyilván annak a megfelelője, amit az Úr mondott a maradéknak: „Ismét prófétálnod kell neked sok népek és nemzetek és nyelvek és királyok felől." (Jelenések 10:11) A hasonmási Jeremiás-osztály éppen ezt cselekedte, amidőn egy határozatot terjesztett Washingtonban, D. C. a nemzetközi leszerelési konferencia elé és figyelmeztető felhívást intézett a „kereszténységhez" arra nézve, hogy Isten elhatározta Sátán szervezetének elpusztítását. Ezt még nyomatékosabban hangsúlyozta a Cedar Pointban hozott „Kihívás" című, s több, azóta közölt határozat. A tényezők tudni szerették volna, hogy mit fognak most közölni velük a szabadonbocsátott foglyok s látni kívánták, hogy mostmár hajlandóbbak lesznek-e a megegyezésre s kedvezőbb dolgokat fognak kijelenteni.
27 Jeremiás természetesen tudta, hogyha nyíltan beszél az igazságról, ez az életébe kerülhet. Hasonlóképpen tudták Jehova bizonyságtevői is, hogy Isten országának további hirdetése sok ellenkezést fog kiváltani, sőt életükbe is kerülhet. Jeremiás tehát nyíltan megkérdezte a királytól: „Ha megjelentem neked, avagy nem bizonyosan megölsz-e ?És ha tanácsot adok, nem hallgatsz reám?" (Jeremiás 37:15) Jehova tanúbizonyságai természetesen szabadonbocsátásuk után — s ezt most is tudják — tudták, hogy a világ vallástényezői nem fognak az ország üzenetére ügyelni, hanem a hívek elpusztítására fognak összeesküdni. Mindazáltal elhatározták, hogy az Úrnak fognak engedelmeskedni és tovább fogják hirdetni az igazságot, akár fognak- vagy nem fognak hallgatni arra. 1929 előtt ismeretlen volt Jehova bizonyságtevői előtt, hogy a maradék egy része túl fogja élni Armageddont; s amidőn arról értesültek, ez őket az igazság további hirdetésére sarkalta. Jeremiás kérdésére Sedékiás esküvel fogadta, hogy nem fogja megöletni Jeremiást s nem is szolgáltatja ki azoknak kezébe, akik az ő életére törnek. (Jeremiás 38:16) A király ezáltal kétszeresen is meggyőződést szerzett magának arról, hogy Jeremiás híven és nyiltan fog neki válaszolni. Ez nem azt jelenti, hogy Jeremiás félt az igazság közlésétől, ha a király nem tett volna esküvel erősített fogadalmat; ez csupán arra mutat, hogy Jeremiás oly bölcsen cselekedett, mint a kígyó, s azért igyekezett a király szavát venni, hogy a király még kíváncsibb legyen a válaszra és alkalmasabb szavainak meghallgatására. Ez további, arra vonatkozó utalás, hogy a hasonmási Jeremiás-osztályból egyesek túl fogják élni Armageddont.
28 Figyeljük meg, Jeremiás nem a saját felmagasztalására törekedett, mint nagyon sokan mások, hanem csupán őszintén közölte Jehova üzenetét. „Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene; az Izrael Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked és e város nem égettetik meg tűzzel, hanem élsz te és a te házad népe." (Jeremiás 38:17) Azt tanácsolta tehát Sedékiás királynak, hogy menjen ki a babiloni királyhoz; így életben maradhatott volna és a várost sem rombolták volna le. Hasonlóképpen figyelmeztették Jehova bizonyságtevői a „kereszténység" ténye-
zőit és fejedelmeit, mondván: „Csókolgassátok a Fiút, hogy meg ne haragudjon és elveszítsen benneteket az úton." (2.zsoltár 12) Valamint a köznépet is figyelmeztették, hogy álljon Jehova és az ő királya (Krisztus) mellé, ha éltben kíván maradni. Az igazság ezen őszinte hirdetésének hatása alatt Sátán főképviselője, a római kat. hierarchia egyéb felekezeti szövetségeseível feldühödött.
29 Jehova bizonyságtevői nem hallgathatják el Isten szándékának közlését; azért ők is úgy szólanak, mint Jeremiás szólott Sedékíishoz: „Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tűzzel s te sem szaladsz el kezökből." (Jeremiás 38:18) Ez a következőket jelenti: Aki nem távozik az emberek földi intézményeiből s nem „menekül a hegyekre", illetve Isten országához mely Jézus Krisztus alatt fog felépülni, el fog pusztulni. (Máté 24:15, 16) Ez egyezik Sofóniás 2:2, 3. szabályával. Sedékiás ismét gyávának bizonyult: „Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem és csúfoskodnak rajtam." (Jer. 38:19) A zsidóktól, Isten állítólagos tisztelőitől félt, akik csak szájukkal közelednek Istenhez, szívük azonban távol áll tőle, az „istentisztelet formájával bírnak, de erejét tagadják." — Timótheus II. 3:5; Esaiás 29:13
30 Az egyházakban elölülő gazdasági és politikai tényezők a papság tanácsára hallgatnak, amely azt állítja magáról hogy ismeri Isten igéjét, de rosszakaratúlag azt mondja nekik, hogy hazaárulást követnek el és a csőcselék uralkodásának fogják kiszolgáltatni az országot, ha Jehova tanúbizonyságaira hallgatnak. A római katolikus bíró egy amerikai tárgyaláson éppen ezen szavakkal nyilatkozott a Társulat sajtótermékei felől a „Quebec versus Brodie"-i tárgyaláson hozott ítélet indoklásában, s Jehovának más bizonyságtevői ellen is, akiket lázító szövetkezéssel vádoltak. Ez a bíró ezzel kifejezte, hogy közvetlenül a római kat. hierarchia befolyása alatt állott.
31 Jeremiás rámutatott Sedékiás vallástanácsadóinak hibáira és tanácsainak értéktelenségere. (Jeremiás 38:20) Hasonlóképpen mutatják most ki Jehova bizonyságtevői a „kereszténység" előtt, hogy mily értéktelen volt a római kat. hierarchia és más papok tanácsaira hallgatnia. Ha az emberek az Úrban bíztak volna, nem kellene félniök a gonosztevőktől, mivel Jehova gondviselné az eredményeket. 1926-ban egy határozatot „az uralkodókhoz szóló bizonyságtevés" címen a határozatot kiegészítő magyarázattal küldöttünk a „kereszténység" tényezőihez, hogy népeikkel együtt forduljanak Isten igéjéhez, azáltal kormányoztassák magukat, hogy megmenekülhessenek. Egyedül csak Jehova tanácsa, amelyet bizonyságtevői útján ismételten közölt, bölcs tanács, mivel élethez vezet.
32 Habár Jeremiást ellenőrzés alatt tartották, tovább prófétált és figyelmeztetett. Bejelentette a királynak, hogy mindent el fog veszíteni, ha nem megy ki Jehova képviselőjéhez. (Jeremiás 38:21—23) Sedékiás király nyilván megrendült,