Főmenü megnyitása

Jehova szolgájának igazolása

Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/1

2


2
Irta N. H. KNORR
a Watch Tower Bibie and Tract Society elnöke
124 Columbia Heights — Brooklyn, N. Y. U. S. A.
„THE WATCHTOWER" Hungarian — Made in Rumânia
Kiadja: Asociatia «Martorii lui Jehova» din România, Persoană Juridică
București 2 — Str. Basarabia 38.
1946 szeptember.


Jehova szolgájának igazolása
„Közel van aki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő: Kicsoda peresem? Közeledjen hozzám!“ — Ézsa 50:8. Amerikai ford.


1 Jehova egy sereg félremagyarázás alatt állott mint­ egy hatezer éven át. De Ő ezt nem fogja megengedni örökre! Az Ő és sokat gyalázott szolgájának régen megjövendölt napja már önti hajnalsugarait a világra. Egy bizonyos jó okból enggedett eme félreértések ideje, mely az Istent tiszte­lők nagy próbáját jelentette, elérte véghatárát. Most azokat, akik kihívják univerzális (egyetemes) felsőbbségét és gyalázzák nevét, el kell hallgattatni és a megsemmisülésbe dönteni. Az Ő uralmi joga és hatalma a világegyetem összes teremtményei felett nem képezheti többé vitatárgyát. Nevét és minden dicsőségét, amit Ő képvisel, meg kell tisztítani min­den hamis vádtól és szégyentől, mellyel gyalázó nyel­vek illették Őt. Ez még azt is jelenti, hogy földöni szolgái nemsokára nem fognak többé a világ szemében olybá tűnni fel, mint akik balgán, fanatikusan szolgálnak egy olyan istenséget, mely nem tudja őket segíteni, oltalmazni és megszabadítani. Jehova iránti állandó feddhetetlenségükért a támadások közepette, ők, mint az egyedüli igaz élő Isten felkent szolgái, próbára tétetnek. Szégyen fogja akkor befedni mindazokat, akik hamis isteneket és a vallások ragyogó vezetőit követik.
2 Látszólag a kedvező körülmények, mintha mind mellettük volnának. Miért? Azért, mert a Fel­séges Isten földöni kevésszámú szolgáival ellentétben egy impozáns (nagyszerű) vallásos szervezet áll. Ez katolikusok, protestánsok és zsidókból álló százmilliós taglétszámmal kérkedik, ez a világ kiváltságait keresi és e világ e kivételes tiszteletben tartja, sőt alkatrészének tekinti és mint az „erkölcsi törvény" megbízott őrének.
3 A világ függ a vallásos szervezettől, hogy azt a Mindenható Isten javára megőrizze. A vallást a világ szolgálatába állítja, hogy programjaiért és tevé­kenységéért imádkozzon és, hogy Isten áldását eszközölje ki részére. De ami Jehova azon tanúit illetik, akik nem akarnak beavatkozni e világ javaslataiba és elrendezéseibe, távol tartván magukat, mint akik teljesen az Isten királyságának szenteltettek, a világ nem talál örömet bennük. A világ csupán csak megt­űri őket, csodálkozván, hogy miért is nem volt Ő

soha abban az állapotban, hogy megszabadulhasson kellemetlen jelenlétüktől. De ne legyen ez meglepő ­reája nézve. Jehova tanúinak vezetője mondotta egy ­ alkalomkor: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlöl ti nálatoknál. Ha e világ­ból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én válasz­tottalak ki titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondottam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is ül­döznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én neve­mért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.” János 15:18—21.
4 A magát igaznak képzelt vallásos szervezet fenntartja magának a világ tiszteletét, előrehaladván győzelmesen hatásos ceremóniával és magának Istennel való kapcsolatot igényel. Azt állítja, hogy Istennek elkötelezettje azonban világos a kép, melyben ­ mint egy férfiúhoz férjhez ment asszony ábrázoltatik. E hasonlatnak megfelelően nevezi magát, a ró­maikat. vallás ,,anya-egyház”-nak. Emellett az úgy­nevezett „keresztények és zsidók nemzeti konferen­ciája" melynek szónokai végigjárták az Egyesült Államok-at egy alapra helyezve a katolikus, protestáns és zsidó papságot, azt az eszmét alkotván ma­guknak, hogy Jehova Isten elismeri és kapcsolatban ­ van úgy a nem keresztény zsidókkal, mint a katolikus és protestáns rendszerekkel is. Az egyszerű zsidók közül sokan azt állítják, hogy a pápa a Vatikán-államban, aki azt állítja, hogy egy földi isten, az ő legnagyobb barátjúk. De a valóságos tényállás ki­bontakozik előttünk, amikor láthatjuk, hogy a vallá­sos katolikusok minden országban úgy beszélnek a zsidókról, mint Krisztus gyilkosairól és egv antiszemita (zsidóellenes) mozgalmat vezetnek. Most, mi­dőn a középeurópai róm. kat. diktátorok félretétettek az útból, ezek a vallásoskodók újra kezdik tevékeny­ségűket, hogy egy antiszemita hullámot indítsanak az egész világon, mivel ők nem vádolhatók, hogy valamelv kapcsolatuk volna a fascizmus és nácizmus detronált (trónfosztott) feleivel. E politikai fejedelmek megsemmisítése nem jelenti a fascizmus szellemének a megsemmisítését is. Addig, amíg a Vatikán Állam

3


3
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA


és hierárkiája létezik, a fascizmus szelleme egy folytonos veszedelmet fog jelenteni a liberális demokrá­ciára nézve.
5 A „kereszténység" vallásos állapota tagadó bizonyíték amellett, hogy semmi vonatkozása sincs Istennel és nem bírja Jézus Krisztus szellemét. Szét­tagozódva önmagában, száz meg száz felekezetre és szektára összekeveredve, különféle politikai és keres­kedelmi versenyekben, ami nem vall egy olyan szer­vezet állapotára, melyet Isten sajátjának, mint „asszonyá"-nak tulajdoníthatna. Annak kimutatására, hogy egy ilyen testi állapot világi, az Isten szelleme által ihletett írók egyike mondja: „Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik azt mondja: én Pálé vagyok; a másik meg: én Apollosé; nem testiek vagytok-é? ... Én nem szólhattam nektek atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testiek­nek, mint a Krisztusban kisdedeknek." (1 Korintus 3:3, 4, 1.) A részekre osztott „kereszténység”-re so­hasem vonatkozott Annak imája, akit állítása szerint mint „menyasszony" követ, mégpedig a következő ima: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet né­kem adtál, ő nekik (tanítványaimnak) adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem; hogy tökéletesen eggyé le­gyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amiként engem szerettél.” (János 17:21—23.)
6 Ahelyett, hogy eggyek lennének Krisztusban és hasonlóképpen ahelyett, hogy eggyek legyenek Istennel Krisztus által, a „kereszténység" ab­ban az állapotban van Isten előtt, amilyen állapotban a zsidók vannak, akiket üldözött több, mint egy évezreden át. Sőt még annál is rosszabb helyzetben van, mert Krisztus követését vallja és az Ő nevéről nevezi magát. Jehova Isten elvetette őt éppen úgy, mint a zsidó vallásos szervezetet is. Jehova tanúi el­utasítják a „kereszténység"-gel való bármilyen kapcsolatot és az ő ellenkezéseiben, politikai és vallásos bűntényeiben, valamint vallási zavaros vitatkozásaiban való részesedést. Állástfoglalva ők Jehova leg­nagyobb tanúja, Krisztus Jézus, valamint az összes őskori tanuk mellett, szavukat bátran emelik fel a „kereszténység" ellen. A népet arra figyelmeztetik, hogy Isten elvetette. E tanuk üzenete és a „kereszténység"-gel szembeni álláspontjuk erőteljes nyoma­tékossággal van tükröztetve Ézsaiás próféciájának 5O-dik fejezetében, melyet most közösen megvizsgá­lunk a mi hallgatólagos hasznunkra.


KITŐL VÁLT EL Ő?
7 „Igy szól az ur: Hol van anyátok elváló­levele, amellyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, akinek titeket eladtalak? Imé,

a ti vétkeitekért adjátok el és bűneitekért bocsát­tatott el anyátok! (Ézsaiás 50:1.) Jehova Isten az Ő tanúja Ézsaiás által itt először a zsidókhoz szól. Kérdést intéz hozzájuk, hogy vallásos szervezetük­nek miért nincsen kapcsolata Istennel, Szervezetüket Ő egy elvált asszonyhoz hasonlítja; és a zsidók, a szervezet tagjai, mint az asszony gyermekeinek említetnek. Jehova eme végzetes szavaiban mi egy prófé­ciát hallunk, az Izrael nemzeti szervezetének idejé­ből, mely mint rendszer, Általa teljesen kitagadva elvettetik, ámbár a zsidók, mint egyének, a szerve­zettől való elkülönülés által összhangba jöhetnek Is­tennel, hogy megszabaduljanak a szervezet sorsától.
8 Ama tény, hogy a zsidó nemzeti szervezet elvettetett Istentől, előárnyékolva volt éppen az ő édesatyjuk, Ábrahám által, Ábrahám ígéretet kapott Istentől, hogy egy magot, utódot fog nemzeni, aki­ben a föld összes nemzetségei meg fognak áldatni. (I Mózes 12:1—7; 13:14—16; 15:4—6.) Sára, az ő 75 éves felesége azt hitte, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy szülője lehessen a megígért magnak. Azért szolgálóját, egy Hágár nevű egyiptomi leányt ajánlott Ábrahámnak terhesedés szempontjából a létrehozása érdekében. Hágár megkísérelte, hogy mint feleség szolgálja Ábrahámot, de az általa szült fiú, Ismáel, a Jehova Isten által számított mag, aki által az áldások az összes nemzetségekre fognak maradni. Tizennégy évvel később Isten egy csodája képesítette a 90 éves Sárát, hogy megszülje Izsákot, az Isten által elismert fiút.
9 Elfogja-e ismerni Hágár és az ő fia Ismáel Izsáknak, Sára fiának Isten általi választottságát? Fogják-e szolgálni és úgy tekinteni reá, mint az Is­ten áldáslevezető csatornájára? E tekintetbeni ha­tározatuk akkor lett nyilvánvaló, amikor Izsák 4—5 éves korában az anyatejtől elválasztatott. Ismáel akkor mintegy 20 éves volt és üldözni kezdte a gyermek Izsákot, ami az ő létére nézve veszélyes volt. Sára látva az Izsákot fenyegető veszedelmet, arra kérte Ábrahámot, hogy távolítsa el Hágárt, a szolgálót és fiát Ismáelt. Ábrahám, az Istentől vett utasításnak megfelelően teljesítette Sára kérését, kiűzve Hágárt és fiát Ismáelt, felfüggesztvén szol­gálatától. Azon időtől kezdve ők Ábrahámtól füg­getlenül állottak és szolgálhattak tetszésük szerint, akinek akartak. (1 Mózes 16 és 21 fejezetek.)
10 Jehova Isten ihlette az ő szolgáját, Pál apostolt e dolgok értelmének kimutatására és hogy mindezek élő próféciák voltak. Mégis némelyek előtt nagyon különösnek tűnik fel a Biblia ama ki­jelentése, hogy Istennek „asszonya" van. A Galáciai levél 4-ik fejezetében az apostol megmagyarázza, hogy Jehova „asszonya" egy szent szervezet, mely vele házassági viszonyban van, éppen úgy, mint Sára Ábrahámmal. Jehova „asszonya" az Ő univerzális (egyetemes) szervezete, mely a Neki szentelt mennyei teremtményekből áll. Erre az „asszonyára (szervezetre) gondolt Jehova az Édenkertben, amikor az ősi kígyónak, az ördögnek mon­dotta, hogy mardosni fogja a mag sarkát, de végeredményben az „asszony magva" elfogja tapodni a „kígyó fejét." (1 Mózes 3:15.) Az „asszony", illetve

4


4


JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA


Isten szervezete nem volt előárnyékolva a Palesz­tinában levő földi vallásos Jeruzsálemben. Azért beszél az apostol az Isten „asszonyá"-ról, mint „magasságos Jeruzsálem"-ről. Ez Sárában, —Ábrahám feleségében volt előárnyékolva. Azért az Isten „asszonyá-nak magva, az ellenjelképi Izsák, azaz Jézus Krisztus, „a te magod, aki a Krisztus." (Galácia 3:16.) Jehova Isten adoptálás (örökbefogadás) útján bizonyos más egyéneket is fel vesz az Ő „aszszonya" magvának tagságába. Ezek azok, akik magukat megtagadva, követik Fejüket, Krisztus Jé­zust és így „testének tagjai"-vá tétetnek. Követke­zőleg ezekre vonatkozóan mondja az apostol: „De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunk­nak anyja."
C
11 De ami a földi Jeruzsálemet illeti, az Krisztus után 70-ben, a római seregek által megsemmisittetett és láthatta követői fiait, a római fegyverek által megöletve, rabságba hurcolva, vagy , szétszórva a föld pogány nemzetei között. Ez a vallásos földi Jeruzsálem minden bizonnyal az Isten által elvetett „asszony"-t kell előárnyékolja. Ez a szolgálóban, Hágárban volt előárnyékolva; míg a zsidó nemzeti szervezet Hágár álláspontját követi. Ő azt hitte, hogy ő hozta létre az Ábrahámnak ígért magot, amelyben a föld minden nemzetségei megfognak áldatni. De amiképpen Ismáel üldözte Izsákot, hasonlóképpen üldözte az akkori zsidó-szervezet hivatalos vallási képviselői által Jézust és követőit megöletésükig, nem akarva elfogadni a vallásos kö­telékektől való felszabadítást. Akkor Isten kimu­tatta, hogy nem az volt az igazi eredeti szervezet az ígért mag létrehozására. Jehova elűzte őt és zsidó kővetőit és azóta csupán csak a „magasságos Jeruzsálem"-mel foglalkozott, valamint a maggal, mely Jézus Krisztus a fej és egyháza „az Ő teste.” (Galata 4:22—31.)
12 Ki okolható az akkori időben azért, hogy a zsidó-szervezet és gyermekei eltávolodtak Istentől és az ő szolgálatától? Vagy ez talán csak egy ma­kacs önhatalmú intézkedés volt Isten részéről meg­felelő igazoló okok nélkül? Adósa volt-e Ő a pogányoknak, hogy eladja a zsidókat az összes pogány nemzeteknek, hogy legyenek lenézett, megvetett és elnyomott alattvalóik. Igazságtalanságot cselekedett-e Jehova Isten a zsidókkal, m e g e n g e d v én öldököltetésüket igazságtalanul milliószámra Euró­pában a róm kat. n á c i s t a v e z é r és ugyancsak annak a vallásos bandának rendőrségi gangszterei (gonosztevői) által? Nem e Folyóirat, hanem Je­hova Isten az Ő szolgálja Ézsais által felel: ,,. .. Imé a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok". (Ézsaiás 50:1.) Következőleg a zsidók egyénileg, akik keresik Isten kegyét, visszatérhetnek az Igaz „asszony"-hoz, otthagyva az elvetett nemzeti szervezetet, követvén a magot, Krisztus Jézust, a Messiást! (Ézsaiás 51:1—3.)
13 E buzdítást az Őrtorony nem úgy értelmezi, mintha azok a zsidók, akik az életet keresik a „ke­-

reszténység” vallásos szervezeteibe kellene térje­nek. A „kereszténység" ugyanazt az útat követi, mint zsidó jelképi megfelelője; és nem található több szabadítás és megmentés benne, mint az elvetett Hágáréban. Következőleg a zsidók csak keserű és számukra bőséges kiábrándulással tekintenek ma a pápára és a róm. kat. hierárkiára, mint menedékre az antiszemitizmus (zsidóüldözés) ellen. A keresz­ténység kitart amellett az állítása mellett, hogy szö­vetséges viszonyban van az Ur Istennel éppen, mint az ó-korban az Izrael a Mózes törvénye által. Ha ez így van, akkor saját állítása és igényénél fogva szövetségrontónak találtatik; és Isten szava a szövetségrontókra nézve azt mondja, hogy méltók a halálra. (Róma 1:31, 32.) Ő bűnösnek találtatik az e világgal való szellemi paráznaság elkövetése miatt a politikusokkal és kereskedőkkel, éppen úgy, mint a Hágár-féle szervezet, melynek vallásos vezetői, amikor elvetették az Ábrahám magvát, a Messiást, kiáltották: „Nincs királyunk, hanem csak császá­runk!” A „kereszténység” azon emberek által alapíttatott, akik elestek Isten népének teokratikus szervezetétől, e világ vallásaival keveredve össze. A kereszténység még nem volt soha az Isten szer­vezete, még részét sem képezte soha és fiai közül sem szült egyet sem.
14 Az ó-korban, Izraelben gyakorlatban volt, hogy szülők eladták gyermekeiket hitelezőiknek, (akiknek adósok voltak); vagy a hitelezők igényt támasztottak gyermekeikre nézve, hogy szolgálják őket szüleik adósságáért. (3 Mózes 25:39, 42; II Kirá­lyok 4:1—7; Nehemiás 5:4, 5, 8; Jer. 31:10, 11; Máté 18:24, 25.) Mennvire igaz ez a „keresztény­ségre" nézve! A „kereszténység" e világ szolgála­tában áll és gyermekeit a világ politikai szolgálatá­nak, kereskedelmi kizsákmányolásának és véres militárizmusának szolgáltatta ki. Miért? Azért, mert mindig Jehova Istenhez tartozott és Ő (Jehova) adósa lett a világnak érette, azért kötelezve volt eladni őt (a kereszténységet") és fiait, hogy a vi­lági hitelezőket kifizesse. Lemond-e róla Jehova az ő abszolút erkölcstelenségéért és kívetette-e szel­lemi kiváltságaiból és védelméből és hagyva, totális háboruk, éhségek, földindulások, betegségek, val­lási belzavarok, valamint nemzetközi bonyodalmak és katasztrófák prédájává? A „kereszténység" ka­tolikus és protestáns gyermekeinek a fenti kérdésre Jehova válasza Ézsaiás próféta által hangzik: „Imé a ti vétkeitekért adattatok el és bűneitekért bo­csáttatott el anyátok!" (Ézsaiás 50:1.)


A SZABADITÓ KARJA MA NEM RÖVIDÜLT MEG
15 A zsidók még engedelmesen ragaszkodnak a Hágár-féle szervezethez. Hasonlóképpen a „ke­reszténység" vallásos népei is kitartanak a papság és rendszereik mellett, hogy megmentessenek. De figyelnek-e ők Jehova Istenre? Egyáltalán nem! Azért találóak Jehova Isten következő szavai reá­juk: „Miért jöttem, holott nem volt ott senki? Hív­tam és nem felelt senki sem! Vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? Vagy nincs ben-

5


5
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA


nem megszabadításra való erő? Imé én dorgálásom­mal kiszárasztom a tengert, a folyókat pusztává te­szem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak. Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat." (Ézsaiás 50:2. 3.)
16 Amikor Jehova Isten azt mondja önmagáról, hogy „eljött" ez nem személyes, látható eljövetelt jelent, hanem az Ő szolgái és megbízott tanúi által való eljövetelt. Kr. u. 1914-ben, az Ő Fia, Krisztus Jézus, eljött, hogy felállítsa királyságát és uralkodjon hatalommal ellenségei között, va­lamint, hogy összezúzza a nemzeteket, mint a fazekas a cserépedényt. 1918-ban Jehova Isten elküldötte ezt az uralkodó Királyt templomába, hogy megítélje „Isten házát" és, hogy a föld minden né­peit maga elé gyűjtse, hogy megpecsételje sorsukat az Armageddoni viadalban. Különösen 1918-tól, Jehova a „magasságos Jeruzsálem”-et, az a s s z o n y magvának maradékát kiküldötte a királyság üzene­tével. Ilymódon Jehova az Ő jóváhagyott szolgái útján a „kereszténység"-hez és a zsidókhoz jött. (Jelenések 12:1—13: 17.) De a „kereszténység" hiva­talos politikai, kereskedelmi és vallásos elemei kö­zül senkisem lépett elő, üdvözölni az Ő képviselőit, s hogy elfogadták volna Jehovát, mint Istent. Ami­képpen Krisztus mondotta tanítványainak: „A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem be­fogad, azt fogadja be, a ki engem küldött." (Máté 10:40.)
17 Hasonlóképpen látogatta meg Jehova a „kereszténység”-et tanúi által, akik felhívták a nép fi­gyelmét, hogy fogadják el Jehova teokratikus kor­mányát és meneküljenek az Ő haragja napjának armageddoni viadala elől. A „kereszténység" hivata­los elemei újra elfordultak Jehovától, nem felelve ama felhívására, hogy álljanak az Ő felkent Királya oldalára. A „kereszténység" és a zsidóság ahelyett, hogy felfigyelt volna az üdvös üzenetre, inkább be­dugták füleiket és eltávolodtak, tekintve az Egye­sült Nemzetek Sz. Franciscoi tárgyalásaira és propo­nált nemzetközi szervezetére, sőt még a pápára és hierárkiájára is. Miért teszik ezt a vezetők és a világi vallásoskodók, hiszen ők vallják, hogy hisz­nek a Mindenható Istenben és az Ő igéjében? Azért teszik, mert hiszik, hogy Ő jön, mint Szabadító? Az Ő karjának ereje megrövidült-e hosszú évszázadok folyamán? Meggyengült és képtelenné lett annyira, hogy ne tudná megszabadítani és felemelni a népe­ket a politika, kereskedelem és vallás mocsarából, melyben elsülyedtek megsemmisítésükre? Nem; nem azért. Hanem , mert a „kereszténység" és nem­zetei eladták magukat törvénytelenség cselekvésre, nincsen Isten iránti szeretetük és nem is hisznek Benne.
18 Azon üzenet által, melyet tanúival szétküld, Jehova emlékezteti a „kereszténység" népeit, hogy Ő kijelentette hatalmát, mellyel eltávolíthatja a nehézségeket és biztonságba viheti azokat, akik Benne bíznak. Vegyük figyelembe azon esetet, amikor Egyiptom harci szekerei és lovasai üldözték a me­nekülő izraelitákat, gondolva, hogy a menekülők a

Veres-tenger meredek partjánál csapdába szorul­nak. Isten kinek neve Jehova, megdorgálta ott ke­ményen a tengert. Az Ő megváltott népe, hogy által mehessen rajta, elválasztá a vizeket s biztonsággal vezette át őket Mózes által. De Egyiptom szekereit és lovasait a tenger mélyébe veszítette. Vegyünk egy más esetet is negyven évvel később. Ez eset­ben a megáradt Jordán folyója megakadályozta az Ő választott népének az ígért földre való bemene­telt. Ott, az örökkön-örökké élő Jehova Isten megállítá a lefelé sebesen rohanó vizeket. A folyó medre olyanná lett, mint a puszta előttük, amíg a hat­százezer fegyveres férfiú, asszonyaik és gyerme­keik, valamint egy nagy sereg gyülevész idegen, keresztül ment rajta a Kanaáni oldalra. (2 Mózes 12:37, 38) A folyó medrében szárazon maradt halak szomjan pusztúltak el.
19 Ezek az esetek nemcsak annak kimutatá­sára szolgálnak, hogy semmilyen földi hatalom sem tud ellentállani választott népének megmentésére irányuló hatalmának, hanem, hogy Neki ellenőrző hatalma van azokon az erőkön is, melyek magasab­bak az embernél és a földnél. Neki hatalma van az egeken, illetve az emberfeletti és Sátán vezetése alatt levő démonseregen is. Ezek az egész embe­riségre hajoltak mintegy mennyei törvénytelen erő, hogy a föld lakosait törvénytelenségre bírják, jajt és nyomorúságot okozva nekik, hogy Istent okozzák azért és elvonják az embereket Jehova Istentől vallási tévedésekbe és nehézségekbe. (Jób 1, és 2. fejezet. Jelenések 12:12.) Egy bibliai jelentésből világosan kitűnik, hogy volt eset, amikor Jehova a démoni egeket zsákba öltöztetve gyászba borította. Ez az eset a Noé idejébeni vizözönkor történt, ami­kor Jehova teljesen elpusztította az akkori vílágot és véget vetett a démonok által befolyásolt erőszaknak a földön. Máma szintén nagy erőszak és kétségbeesés uralkodik, a nemzetek nagy zavarban vannak és az emberek elhalnak a félelem miatt. Krisztus Jézus bizonyságot tett, hogy ez ama tény­nek tulajdonítható, hogy az „egek erősségei megrendültek". (Lukács 21:25, 26.) A Szentírás feltárja, hogy 1914-ben, Isten királyságának megszületése­kor „a mennyben háború tört ki", melynek ered­ményeképp Sátán és démoni angyalaira nagy nyo­morúság szakadt. Ők ledobattak a magasságból a mi földünk közelébe.
20 Jehova az ő Armageddoni csatájában iga­zolni fogja Mindenható hatalmát, a démoni egeket a halál és megsemmisülés gyászos zsákjával borítva be. E törvénytelen egek először azért fognak gyá­szolni, mert láthatják az általuk felépített és ellen­őrzött földi szervezetet Isten tüze által teljesen meg­emészteni. Azután pedig az őket fenyegető pusztu­lás miatt fognak gyászolni látva, hogy megfognak semmisülni. (2 Péter 3:7—12; Jel. 20:11; 21:1.) E látható tények nem szolgáltatnak elég okot az em­bereknek arra, hogy e háború utáni korszakban el­távolodjanak a világi intézményektől és vezetőktől és folyamodjanak Jehova Isten Mindenható karjá­hoz megváltásáért és szabadulásért? Habár az ör-

6


6
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA


dög világa látszólag hatalommal van felépítve, de mégis Jehova mindenekfelett való hatalma nem lett megrövidítve. Csak azok, akik nem hisznek Jehova Istenben, fognak még félelemmel tekinteni az Isten által elvetett vallás-szervezetre és fognak függni e világtól, amelyhez tartoznak is. A becsületesek el­fognak fordulni a „kereszténység"-töl, elfogadva jó­akarattal Jehovát, a Ki jön a Krisztus Jézus alatti királysága által. Ők örvendeni fognak a királyság­ üzenet hívásának, melyet tanúi által a föld összes nemzeteihez intéz. Ők felelni fognak Jehova ki­áltására, magukat Krisztus által a királyság szolgá­latára szentelvén. Ezek mindannyian tapasztalni fogják Jehova szabadító karjának hatalmát Armageddonban.


A SZOLGA NYELVE
21 Miután Jehova beszélt Ézsaiás 50:1—3-ban, elítélve a világi szervezetet és miután bizonyságot tett „saját megváltó és szabadító" hatalmáról, kö­vetkezőleg azután szolgálja beszél a bibliai feljegy­zésben. Ez a beszélő világos ellentétben van a Je­hova kiáltására nem hallgató és királyságát üdvö­zölni nem akaró „kereszténység"-gel. Ez a szolga nem egy személyt jelent, mégha elsősorban Krisz­tus Jézus, Jehova legfőbb szolgájáról is volna szó, akit Jehova választott és akiben az Ő lelke gyö­nyörködik. Krisztus Jézus Feje egy szolga-testületnek, mely végezetül a maga teljében 144.000-et számlál, (Ézsaiás 42:1; Jelen. 7:4—8; 14:1—3.) Ez az egész szolga-testület ugyanazt a Jehova Istent szol­gálja, akit szolgál a „testület” Feje is. Sátán vilá­gának végén Krisztus Jézus, Jehova választott szolgája a templomhoz jön megítélni Isten e szolgáit. A földön, hűségesnek talált maradékot, Krisztus Jézus az Ő főnöksége alatti „hű és bölcs szolgának” ne­vezi. (Máté 24:45—47.) Ő minden „javait”, azaz ki­rályságának érdekeit a földön e szolga-osztály gond­jaira bízza. Azért Ő parancsol a „hű és bölcs szol­ga” osztálynak, mondván: „És az Isten országának ez az evangélioma hírdettetik majd az egész vilá­gon, bizonyságul minden népeknek.” (Máté 24:14; 45—47.) Következőleg ők Jehova tanúi, mert bi­zonyságot tesznek a királyságról, amelyért az Ő Fia őket Istenhez imátkozni tanította, mondván; „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is,” (Máté 6:9—10.)
22 A „kereszténység” és a zsidóság vallási ve­zetői nyelvükkel kritizálták e tanuknak „házrólházra és nyilvánosan” való prédikálását, tagadva, hogy ezek Jehova tanúi volnának. Gúnyolódva kérdik: Honnan kapták a nevet ezek, akik magukat „Jehova tanui”-nak nevezik, mint törvényes tanúi az Ur Istennek, hogy a nép őket kell hallgassa a mi papjaink helyett?” Ezek ez alatt azt értik, hogy ezek a tanuk nevüket és vele kapcsolatos külde­tésüket nem a vallásos papoktól kapják. Ők tisztá­ban vannak ezzel! Ezek a papok nem tanúi Jehovának, hanem gunyolói az Ő nevének; ílymódon, hogy tudnak ők valakit kinevezni (felszentelni), hogy Je-

hova tanúja legyen? Jehova elvetette az ő vallásos szervezetüket. Ő nem gyakorol semmi tekintetben felszentelést, vagy hivatalbahelyezést általa. Nem használja fel az Ő tanúi részére kiképző és nevelő­ iskola gyanánt. Az Ő tanúinak Őmaga a tanítója, azért mondja: „Ti vagytok az Én tanúim, így szól az Ur; és szolgám, akit elválasztottam; hogy megtud­játok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok ... és ti vagytok az én tanúim, így szól az Ur, hogy én Isten vagyok.” (Ézsaiás 43:10—12.) Je­hova túlhalad a papság által nyergelt vallásos feje­delmeken és ezt a szolgatestületet saját maga ne­vezi tanúinak. Megtanítja őket arra, hogy mit mond­janak, azaz hatalmat adva nekik a beszéd kifeje­zésére.
23 Igy rendeli Őket Jehova Krisztus Jézus által. Jézus mikor a földön volt, nem volt a vallásos intézetek vagy vezetők által rendelve. Mégis az volt mondva felőle az akkori vallásvezetök hívei által: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember.” (János 7:46.) És mikor Jézus a vallásvezetők által irányított templomban tanított, „a zsidók csodálkozának, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!” (János 7:15.) Ez megmagya­rázza a titkot, mely által a szolga-osztály az ő Feje Krisztus Jézus által mondhatja jelenben: „Az Ur Isten bölcs nyelvet adott nékem (a tanítványok nyelvét, hogy tudjam erősíteni a megfáradt beszéd­del, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” (Ézsaiás 50:4.) A tény, hogy valaki képes legyen értelmesen beszélni az Isten dolgairól, nem a világi képzettségektől függ. Jehova Isten, aki a megteremtett Adámmal beszélt az Édenben, Ő a nyelv teremtője és adhat az Ő szolgáinak „nyelvet”, vagy képességet, hogy üzenetét beszéljék.
24 A szolgaosztályból valók a beszélőképesség tekintetében elmaradottaknak érezhetik magukat, gondolva, hogy hiányzik nekik a beszéd ajándéka, mert nem bírnak kellő világi képzettséggel. De jus­son ezeknek eszükbe Jehovának Mózeshez intézett mondása, akit prófétájává választott. Az Ur Isten az Ő angyala a Hóreb-hegy közelében megjelent Mózesnek a csipkebokorban, miután ez a férfiú el­hagyta Faraó palotájának magas kiképző intézmé­nyét, ahol negyven évig tartózkodott, „És monda Mózes az Urnak: Kérlek Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Ur pedig monda neki: Ki adott szájat az embernek? Nemde én, az Ur? Most hát eredj és én leszek a te szád­dal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell. Ő pedig monda: Kérlek Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. És felgerjede az Ur haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Léví nem­zetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesen szóló és imé ő ki is jő elődbe, s mihelyt meglát, örven­dezni fog az ő szívében. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cse-

7


7
JEHOVA SZOLGÁJÁNAK IGAZOLÁSA


lekedjetek. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz neki Isten gyanánt." (2 Mózes 4:10—16.)
25 Sátán világa az ősi Egyiptom által volt elő­árnyékolva és ennek végén elküldi a Nagyobb Mó­zest, Krisztus Jézust, az Ő üzenetét kihirdetni. Ő azért küldi, hogy az Ő Jehova nevét feltárja fel­szentelt népe előtt és, hogy kijelentse haragját az ellenjelképi Faraó, Sátán, az Ördög szervezete el­len. Mivel Jézus Krisztus láthatatlanul van a tem­plomban és nem közvetlen módón beszél a földi teremtményekkel, azért Jehova Isten Krisztus Jézus testvéreinek maradékát adta neki, hogy helyette a földön az isteni üzenetet beszéljék. Ő a nép előtt mint az Ő szónokai az Ő szája gyanánt szerepelnek. Jehova Isten az Ő szolga-osztályának szájával van, azaz úgy a Fejnek, Jézus Krisztusnak, mint a szolga­-osztály még földön lévő maradékának szájával. A beszédet, melyet Jehova az Ő nagyobb Mózesének (Jézus Krisztusnak) ad, Ő a biblia igazságainak feltárasa által átadja a maradéknak. Amiképpen Ő mondja Istennek: „Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtal, ő nekik adtam; és ők befogadtak, és igazán megismertek, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem, (János 17:8.)
26 Következőleg Jehova tanúinak maradéka bizalomtelten megy előre nem a világi bölcsesség útján tanult nyelvvel, sem nem taníttatva az elve­tett vallási szervezetek hagyományszerű tanaira, hanem Krisztus tanítványainak nyelve szerint, Istentől taníttatva. Erre vonatkozolag Jézus bizonyságot tett, mondván; „mert meg van írva a prófé­táknál: És mindnyáján Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott és tanult, énhozzam jő." (János 6:45.) Jehova az Atya és Ő mondja sze­retett „asszonyának, azaz szervezetének, Sionnak: „És minden fiaid az Ur tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége." (Ézsaiás 54:13.) Jézus e szövegek idézése által jelentette ki követőinek: akik a „magasságos Jeruzsálem" fiai, ezt az ígére­tet. Ők sohasem taníttathatnak Jehovától Krisztus Jézus által, ha nem fordulnak el az emberek vallá­sos hagyományaiktól, s hogy azután tanulják Isten igéjét, a Bibliát, értékelve az abból feltárt tanításo­kat. Azért mondja a szolga-osztály: „Nyelved a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz. (Zsoltár 119:172.)
27 Jehova az Ő szolga-osztályának bölcs nyel­vet, azaz a kifejező képesség hatalmát adta, még­pedig azon jó célból, hogy felhasználja a Róla, mint Teremtőről való bizonyságtételre. Figyeld meg, hogy tanítja az Ige a nyelv használatát: „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúráshoz; de a bölcsek­nek nyelve orvosság. Az igazmondó ajak megáll mindörökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szem­pillantásig.” (Példabeszédek 12:17—18.) „A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanok száján pe­dig bolondság buzog ki. A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig az életnek gyöt­relme," (Példabeszédek 15:2, 4.) „Bölcsességet be­szél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól." (Zsoltár 37:30.) Áldott a szolga-osztály és igaz a róla

szóló mondás: „Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Urnál van a nyelv felelete." Istennek e szolgai szívvel hisznek az Ő igéjében, és azután szájjal, nyelvükkel tesznek bizonyságot nevéről és az Ő királyságáról üdvösségükre. (Róma (10:10.)
28 A hű szolgák kell használják nyelvüket, azaz kifejezőképességöket hűséges, egészséges és értelmes módón, ahogy azt Fejük, Krisztus Jézus is tette földönléte alkalmával. Azoknak, akik megundorodtak a bűn és a világ szolgálatától, mondotta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket, vegyétek föl magatokra az én igá­mat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű. (Máté ll:28—30.) Mennyire fá­radtak a becsületes szívűek a vallások képmutatása és terhe alatt és megfáradva Sátán szolgálatától! Összes költséges kiadásaik a vallásokra, papságra, hagyományaikra és gyász-szertartásaikra nem hozott békét és nyugalmat a világnak, sem a népnek. Most itt van az alkalmas idő a szolga-osztaly ré­szére, hogy használja bölcs nyelvét, segítve és tá­mogatva azokat, szólván az igét nekik alkalmatos időben. Amivel azt tenniök kell, az nem más, mint az isten feltárt „igéje", a Biblia. Mivel erre nézve szintén oktatást nyertek Jehovától az Ő igéjéből, azért tudják, hogyan kell e munkát végezni, Nekik, mint Jehova tanúinak őszintéknek és összhangzatosaknak kell lenniök. Ők a királyság evangéliomát kell hirdessék, mert csak a királyság által nyerhet a nép nyugalmat és örök békét.
29 Hogy a szolga-osztály képes legyen, e munkája feltárására, a különböző feltételeknek elégtételére, valamint szembenézni a felmerülő kihívó állapotokkal, Jehova Istentől naponta van szüksége tanítá­sokra. Szükségüknek megfelelően, Jehova oktatást nyújt nekik hűségesen. Nekik adta a „hit hallását" és ők hit által engedelmeskednek az Ő igéjének. (Galácia. 3:2.) Ők örömmel veszik az ő füleikhez ható igét. Ő tevékenységre ébreszti őket, megtisz­telve naponkénti szolgálatával. Istentől való ren­deltségüket az Ő igéjéből hallják. A vallásos papság vitatja ezt a rendeltséget, azt állítva, hogy nincse­nek kielégítő módon taníttatva az evangéliom szol­gálatának munkájára, de’ Jehova szolgái így szól­nak’ „... Fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok." (Ézsaiás 50:4.) Füleiket szabályosan tartva az Ő igéjének meghallására növekednek a tudásban.
30 Jehova megparancsolja szolgáinak, hogy szóljanak az Általa elvetett világi vallásos szerve­zethez: „Menj, és mond ezt a népnek: Hallván hall­jatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen és meg ne gyógyuljon." (Ézsaiás 6:9, 10; János 12:37—41.) A vallásos szervezet messze van a meg­gyógyulástól és Isten igéje nem ébreszti fel a „ke­-

8


8


reszténység” fülét az engedelmes hithallásra. Je­hova tanúi nem hasonlítanak e vallásoskodókhoz. Örömük telik Isten igéjének hallásában, még ha az felelősséggel is jár, ők hívást intéznek az összes hallgatókhoz, hogy felejtsétek el a világot és an­nak vallásait és sorakozzanak fel Jehova Teokráciájába, mely nem tartozik e világhoz. Felszólítja őket, hogy a hallott igét hirdessék másoknak is. Parancsolja „Legyetek megtartói az igének és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat." (Jakab

1:22.)
ÜLDÖZÉS NEM FÉLREÁLLÁS
31 A „kereszténység" vallásoskodói fellázad­nak Isten igéjének követelményei ellen, elfordulva tanácsától. Jehova szolgái, ahogy az Ezsaiás prófé­ciájában is kifejezésre van juttatva, nem a vallásoskodókat, hanem az ő Fejüket, Vezetőjüket utánozzák, a Kire különös vonatkozással volt megjövendölve: „Az Ur Isten megnyitotta fülemet, és én nem­ voltam engedetlen, hátra nem fordultam. Hátamat odaadám a verőknek, és arcámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpködés előtt.” (Ézsaiás 50:5, 6.) Jézus tudta, hogy számára az ige igazságának prédikálása, melyet Ő az Atyjától hallott, a vallásos papság és megvakított áldoza­taik részéről üldöztetést és rossz bánásmódot fog eredményezni. Mindezek dacára is Jézus nem hu­zódott vissza az ily tapasztalatoktól és nem láza­dott fel Atyja akaratának cselekvése ellen, hanem kimutatta a vallás hamisságát, ő tudta, hogy az ül­dözések, melyek Jehováért és az igazságról való bizonyságtételért Reá következtek, az ördögtől származtak, melyek megengedtettek az Ő, Isten előtt való feddhetetlenségének kipróbálására, vala­mint engedelmességének bebizonyítására Isten uni­verzális (egyetemes) uralmával szemben. Ő tudta, hogy az Isten szolgálatában való kitartás és hala­dás, valamint a halálig tartó ellenkezések és üldözések, hűséges elviselése által abban a kiváltságban fog részesülni, hogy igazolhatja Jehova nevét és egyetemes uralmát. Azért Jézus nem lázadott fel Jehova egyetemes uralma ellen, hanem Jehova ne­vének tiszteletéért engedelmes volt, így imátkozván: „Nem az én akaratom, hanem a tied legyen meg."
32 A leköpködés egy egyén részére lealacso­nyító volt, ami szégyent jelentett az egyén részére. (4 Mózes 12:14; 5 Mózes 23:9.) Mikor Isten rendelt ideje elérkezett, hogy az Ő Fia meghaljon, Jézus minden tiltakozás nélkül egedelmeskedett e szé­gyenteljes bánásmódnak, megostoroztatván, megverettetvén és fején töviskoronát hordva, mielőtt a Kálvárián fára szegeztetett volna, (Máté 26:67, 68; 27:27—31; Márk 10:33, 34; 14:65; 15:15—20; Lukács 18:32, 33; János 19:1—5.) Mindezeket a megaláztatásokat Jézus hűségesen viselte el az Ő fennebbvalója Jehova Isten iránt. Ez nem az embe­riség érdekébeni váltságáldozat hozataláért történt, hanem annak beigazolására, hogy Sátán hazug és Jehova igaz s így igazolva legyen Atyja neve az egész világegyetem előtt. Az emberiség megváltása

az ő halála és feltámadása által teljesült. Jézusnak a vallásoskodók által való üldözése nem képviseli egyáltalán Jehova állásfoglalását Vele szemben és nem jelenti, hogy Jézus megcsalattatva, elhagyattatott volna Istentől. Jehova ennek bebizonyítására az ő választott hű szolgáját, Jézus Krisztust a leg­magasabb egekig emelte, szellemi halhatatlan életet adva neki. E tény által, mely angyalok és emberek előtt bebizonyítást nyert, Jehova igazolta Legfőbb Szolgáját Minden rosszakaratú hamis vádtól meg­tisztította, melyek ellen felhozattak Sátán világa által.
33 A „hű és bölcs szolga"-osztály a földön máma tudja, hogy Isten igéjének teljesítése ré­szére a világ és a vallásoskodók kezétől hasonló elbánás elviselésével jár. Jézus közölte velök, hogy az úgy lesz. (Máté 20:24, 25.) Ők sem mentesülnek a hasonló rossz bánásmódtól. Hozzá hasonlóan ők is meg kell őrizzék feddhetetlenségüket Isten iránt heves megpróbáltatások között, hogy részesüljenek Krisztussal Jehovának, mint a világegyetem ural­kodójának igazolásában, Kinek akaratát jó mindig engedelmesen követni, még a legnagyobb szenve­dések és gyaláztatások árán is. Mindamellett, hogy tudják, hogy az Ő igéje iránti engedelmesség gya­lázatot, szégyent, ellenkezéseket, erőszakos bánás­módot fog eredményezni az összes szekták és val­lásos kultuszok részéről, azért Jehova tanúi nem lázadtak fel, hogy magukat a kötelesség és felelős­ségtől hogy mentesítsék. Ők előre meneteltek, hir­detve az isteni üzenetet „nyilvánosan és házanként.” Az egész „kereszténység" tudja, hogy Jehova e kitartó tanúi gyalázatot, veréseket, lincseléseket, rossz bánásmódot, vagyonaik elrablását, börtönt, gyűjtőtáborokat, lefejeztetéseket, agyonlövetést és más erőszakos halált szenvedtek.
34 Érzik ők, hogy ennyi nekik elég? Nem. Je­hova tanúi elvannak határozva, hogy tovább men­nek. Ők mennek előre a föld végső határáig. Miért? Mert ez az engedelmesség és hűség útja, ha kell, mindhalálig. Ők tudják, hogy a Legfelségesebb, akit ők odaadással szolgálnak, mindig meg fogja oltalmazni őket ezen az úton. A tény, hogy Jehova nem igazolta őket a világelőtti vitákban azért nem szo­morodnak el, sem nem gyengülnek meg. Mert előt­tük még egy útszakasz áll, melyet meg kell futniok, mielőtt az Armageddoni viadalban Jehova győzelme által igazoltatnának, ami nem bátortalanítja el, sem nem gyengíti meg kezeiket a szolgálatban. Mert ők úgy szólnak, mint ahogy Kapitányuk és példaképük Krisztus Jézus mondotta: „És az Ur Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, azért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szé­gyent nem vallok.” Ők nem szégyenültek meg az egész világon reájuk szakadó szenvedések és gyalázkodás miatt. Ők tudják, hogy sok ily dolgok, sőt még nehezebbek is várják őket a háború utáni idő­szakban, amikor a „pusztító utálatosság" fenevadja felemelkedik a mélységből, uralni a földet, lebe­csülve Jehovának és Fiának Krisztus Jézusnak Teokratíkus kormányát. De azt is tudják, hogy a

9


Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/9

10


Oldal:Jehova-szolgájának-igazolása-Igazságos-világ-tizparancsolat-nélkül-1946.pdf/10