Az életnek megigazulása

 

Borító

---

Oldal:Az-életnek-megigazulása-1946.pdf/1

2

---

2

1946 április.

Irta N. H. KNORR

a Watch Tower Bible and Tract Society elnöke

124 Columbia Heights —- Brooklyn, N. Y. U. S. A.

„THE WATCHTOWER" Hungarian — Made in Rumania

Kiadja: Asociatia „Martorii lui Jehova" din Románia, Persoaná Juridicá

Bucuresti 2 — Str. Basarabia 38.

Az életnek megigazulása

„ Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozatt: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Róma 5:18.

¹ JEHOVA egyedül képes megigazítani a teremtményeket és ez a megigazitás hoz örök életet ezeknek a teremtményeknek. Más szavakkal, csak az Általa való megigazulás bír értékkel. A megigazulás annak a kimutatását, bizonyítását, kijelentését, vagy kinyilatkoztatását jelenti, hogy egy személy igaz, jogos, szent vagy az igazságnak szenteltetett. Ha egy személy Jehova Isten által megigazíttatott, nem kell nyugtalankodnia a tekin­tetben, hogy más egyének vagy az egész jelenlegi világ is, hogy tekinti vagy bírálja őt. Hadd bírálja világ őt, úgy ahogy akarja; ő a keresztyén írónak, Pálnak az állásfoglalását kell magáévá tegye, aki mondotta; Ha az Isten velünk, kicsoda elle­nünk? A ki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Ki­csoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat?" Róma 8:31—34, Goodspeed. ford. szerint.

² Isten nem engedi magát vezettetni az által, ahogyan a világ bírálja azokat, akiket Ő oltalmaz; de azok, akiket Ő megigazít Előtte igazak és ér­demeseknek tekintenek oltalmára és kiváltsá­gaira. Legyen megjegyezve a tény: Az Általa valók megigazításának célja nem az, hogy fel­mentse övéit a világ igazságtalan vádja alól; mert az ilyfajta igaztalan hamis vádak nem befolyásol­ják Istent. Isten azokat, akik neki kedvesek, hibátlanítja, felmenti még azon vádak és büntetések alól is, melyeket saját igazsága határozott meg e te­remtményekkel szemben, Ezt teszi anélkül, hogy az Ő tökéletes igazságán sérelem esnék; mert igazságosságával teljes összhangban cselekszik. Eképpen Ő saját magával szemben is igaz s ugyan­akkor megigazítója szolgáinak is. A m e g i g a z u l á s az I g a z o l á s értelmét is magában foglalja; és Jehova minden cselekedete által önmagát iga­zolja. Minden eddigi műve igazolja őt. E tényt, a nagy bölcs, Pál is meghatározza, amikor mondja: „...Hogy megmutassa az ő igazságát az előbb el­követett bűnöknek elnézése miatt. Az Isten hosszútűrésénél fogva, az Ő igazságának bebizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megiga­zítsa azt, aki a Jézus hitéből való’’. Goodspeed.

³ Az embereknek saját maguk megigazításá­nak kísérlete hiábavaló. Kísérletezéseik célja csu­pán a külső formaságok megőrzése, azaz, hogy a világ szemében jóknak és igazaknak tűnjenek fel. Igy ők saját magukat és cselekedeteiket védik,

hogy embereknek tetszelegjenek. De ők távol vannak attól, hogy kedvesek legyenek a teremtményeknek. Ma, amikor a világ szenved az elkö­vetett hibák és a rossz vezetésből származó ag­godalmak hatása alatt, mindenfelé nagy erőfeszítések tétetnek az önigazolásra. Láttunk nemzete­ket és népeket, vagy ilyfajta népek vezetőit, akik menteni szeretnék magukat a földre zúdított há­ború vétke alól. A köznap, mely „Heil Hitler"-t kiáltott bizonyítékokat hozott, csakhogy szaba­dulhasson a parancsuralom által elkövetett ke­gyetlenségekért való felelősségtől; a náci-párt tagjai pedig minden erejükkel arra igyekeznek, hogy politikai szervezetük magasabb személyisé­geire hárítsák a felelősséget. Azonban ne legyen figyelmen kívül hagyva ama tény, hogy a Rom. Kath. Hierárkia segítette és támogatta a támadó náci és fasiszta uralmak vezetőit, megáldva har­coló hadseregeiket. Most pedig igazolni szeretnék magukat a vallásosság színjátéka alatt, hogy el­vonják a nép figyelmét az ő keresztyénietlen együttműködésüktől a véreskezű-diktátorokkal, amikor felborították az alkotmányos spanyol-köz­társaságot, megszállták Ethiopiát és Albániát, megszegték a szerződéseket, elpusztították és fel­perzselték Európa nagyobb részét, rombolva, gyil­kolva és rabolva, valamint bebörtönözve Jebova tanúinak ezreit és másokat is, tömegesen bevetve őket a legborzalmasabb gyüjtőtáborokba.

⁴ Legújabban San-Francisko-ban, a Biztonsági Konferenciára összegyűlt ötven nemzet képviselői arra igyekeztek, hogy igazolják magukat a háború utáni nemzedék előtt, egy világtervet készítve irott okmánnyal olyképpen, nehogy hamar jusson az utóbbi Népszövetség sorsára, a Vatikán-nácifasíszta cselszövők kezei által. A katolikus, protestáns és zsidó vallások képviselői, hogy kedvet találjanak a világ előtt, melynek ők egy részét ké­pezik, a San-Francisko-i konferencián ajánlották a kiküldötteknek a világ „vallásos öntudata" ál­tal igényelt intézkedéseket és a fegyverzetek lecsökkentését. A világ nyomorúsága és reménysége szorosan fűződtek ehhez a biztonsági konferenciához; azért szükség, hogy egy bizonyos időre igazolja magát az emberek és e század történelme előtt, az eredményre jutott nemzetközi szerveze­tek segítsége által. De hogyan igazolhatja magát Isten előtt? Ha teszi ezt, ha nem, de az bizonyos, hogy Isten előtt az egy utálatosság a mi pusztítja e világot és hogy ez egy oly ügy, melyet emberi vélemény nem tud megoldani, de amely elintézést

3

---

3

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

fog nyerni Istennek tiszta, csalhatatlan írott Igéje

által.

⁵ Azokra vonatkozólag, akik azt gondolják, hogy egyazon időben tudnak szolgálni két urnak, Istennek és a Mammonnak, Istennek Fia mon­dotta: „Ti vagytok, akik az emberek előtt maga­tokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szive­teket: mert a mi az emberek között magasztos, az Isten előtt utálatos". (Lukács 16:13—15). A vallásoskodók, akik állítják, hogy Krisztusnak szolgál­nak, de akik arra igyekeznek, hogy a világ tetszését megnyerjék, Pál apostol szavaira kell figyeljenek, aki mondotta: „Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embe­reknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék". Galácia 1:10). Semmi sem világo­sabb, mint az, hogy az emberek fentemlített igyekezete, hogy magukat igazítsák az emberek és a világ előtt, hiábavaló. Az ilytermészetű törekvé­sek nem eredményezik az Istentől származó megigazulást és így nem is hozhatnak örök életet va­lamely teremtménynek, sem világbiztonságot, bé­két és jólétet. A jóakaratú emberek máma egy örök életet adó megigazulásban vannak érdekelve, mely egy kiváltság Istentől.

⁶ Az emberi történelem minden korszakában Jehova Isten a hamis vádak tárgya volt. Ezek az igazolatlan hamis vádak az Ő ellensége, Sátán, az Ördög által lettek emelve ellene, aki az emberek elméjébe ilyen eszméket sugalt. Nem új dolog az sem, hogy az emberek Istent teszik felelőssé e világon lévő mai dolgokért és állapotokért. Az emberek minden időben azt vetették szemére Istennek, hogy miért engedte meg az Ördög létezését és hogy megtöltse gonoszsággal a földet. Ha azok, akik olvassák a Vatikán-város közlemé­nyeit, visszaemlékeznek, eszükbe juthat XII-dik Piusz Pápa nyilatkozata, amelyben Istent tette felellőssé a háborúért, mondván, hogy az egy bün­tetés volt Istentől, mivel nem vetették alá magu­kat a Pápának és nem akartak összhangban lenni a Vatikánból származó vallásos magyarázatoknak. Mindezen rosszakaratú vádaskodások és Jehova Istenről való hamis beállítások a törvénytelen el­lenség részéről azt a célt szolgálják, hogy az em­beriséget félrevezessék Jehova egyetemes felsőbbségétől vagy uralmától. Ezzel azt akarja igazolni, hogy Isten hazug. Az Édenkertben Sátán célzato­san azt tette, mikor a gyanútlan Évát rászedte, hogy engedetlenné legyen, elutasítva Isten figyelmeztetését, azt mondván neki: „Bizony nem hal­tok meg". (I Mózes 3:4).

⁷ Az Ádám és Éva által választott és követett út eredménye igazolja Isten igéjének igazságát és Sátán beszédének hazugságát. Azonban Sátán az ember halhatatlansága, örök gyötrelem, purgatorium, stb. vallásos tanok által tovább folytatta fél­revezető és Istent gyalázó vádjait. Ő az összes vallásoskodóknak téves véleményt adott Jehováról. Azért az összes vallásoskodók Sátán állításait védik, amikor önmagukat igazolják és tanítnak emberi hagyományokat, parancsokat, melyek el­lentétben vannak Isten Igéjével és gyalázatot hoz­nak Jehova nevére. De e vádak és lealacsonyító gyalázások csak az Általa meghatározott időig folytatódhatnak. A fenyegető Armageddoni csatában, Jehova igazolni fogja Önmagát és egyetemes

Uralmát, mindazok megsemmisítése által, akik nem engedelmeskednek Neki. A politikusoknak, kereskedőknek, a vallásosoknak és támogatóik­nak önigazolása nem fog tekintetbe vétetni Ál­tala és nem is fog hozni nekik életre való meg­váltást.

⁸ Azon időre vonatkozólag, amikor Jehova Végrehajtója meg fogja semmisíteni a vallásos képmutatást, Jézus Krisztus mondotta: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismer­telek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők. És miért? Mert amint Jézus mondotta: „Nem, min­den, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát". — Mát 7:21—23. Goodspeed.

ELSŐ, FONTOSSÁGBAN

⁹ A Biblia és az emberi vallásos közötti ellen­kezésben Isten igéje mindig legyőzte a vallási ta­nokat. Jehova Isten mindig igazolva volt. Követ­kezőleg, mikor ily dolgokat vitatunk, adjunk iga­zat mindig Isten igéjének, az lévén célunk és igye­kezetünk, hogy igazoljuk az Ő nevét és igéjét. És ha a világ nem hiszi? Az még nem bizonyítja, hogy Isten nem hű az Ő igéjéhez. Pál apostol mondja: „De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-e hiábavalóvá az Istennek hűségét? Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben (Isten) és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged’’, — Róma 3:3, 4.

¹⁰ Jézus Krisztus mondotta az Ő korabeli val­lásoskodóknak: „Mert a te beszédeidből ismerte­tel igaznak és a te beszédeidből ismeretetel ha­misnak”. (Máté 12:36, 37). Az ítélet e napján, ami­kor a vallásoskodók számot kell adjanak az ő tanai­kért, ők elítéltetnek és Isten igéje az igazság igazoltatik. A vallásoskodók nagyon balgáknak fognak bizonyulni. Figyeljük csak meg tanításaik eredményét, az ő hatásukat a világra, a papok által hir­detett világmegtérítés sikertelenségét és a „ke­resztény" nemzetek újjászületését illetőleg. Mind­ezek igazolják, hogy ezen vallásoskodók közül sen­ki sem jogosult magát „keresztyéninek nevezni. Isten, kinek bölcsessége tökéletes, ki az Ő jóvol­tából bölcsességet ad azoknak, akik lélekben és igazságban imádják Őt, igazolva van minden müve által, habár az Ő müvei a hitetlen vallásoskodók előtt idegeneknek tűnnek is fel. Jézus Krisztus mondotta: „És igazoltaték a bölcsesség az Ő fiai­-tól”; vagv: „Mégis, a bölcsesség igaznak találta­tott az Ő fiai által". (Máté 11:19, amerikai Stan­dard ford,: Lukács 7:35). Isten dolgainak hűséges megfigyelője mondja: „Mily számtalanok a te mű­veid Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg és betelt a föld a te gazdagságoddal”. — Zsoltár 104:24; Jakab 1:5.

¹¹ Azért mindenek felett a legnagyobb jelentő­séggel bíró dolog Isten nevének igazolása, illetve az Ő védekezése. Neki nincsen szüksége arra, hogy mi igazoljuk Őt. Mert Ő az Armageddoni

4

---

4

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

nagy csatában teljesen igazolni fogja nevét bár­ mily teremtmény dacára is. Miután Ő nem függ tőlünk az igazolást illetőleg, mégis kedve telik abban, hogy megengedje, hogy mi is tegyünk vala­mit neve igazolása érdekében. Mit? Hogy emeljünk szót az Ő jogossága, igazsága, Neve és egye­temes Királysága mellett, s hogy éljünk hűsége­sen összhangban ezzel, mindamellett, hogy szen­vedést hoz reánk a Sátán által uralt világtól.

¹² E tekintetben ne feledjük el Jób példáját a türelem és szenvedés emberét. Jób, aki 15 év­századdal élt Jézus előtt, egy igaz ember volt Je­hova szemében. Ami azt jelenti, hogy Őt sem jó­lét, sem nyomorúság nem tudta megtörni, s hogy elveszítse hitét Jehovában, hogy megtagadja és hogy elhagyja az Ő szolgálatát. Isten iránti hite és odaadása sérthetetlen maradt, az ördögnek, el­lene megengedett minden kísérletezésének dacára is. Amikor megkezdődött Jób megpróbálása Sátán által, Jehova mondotta Sátánnak: „Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűn­gyűlölő, még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt". (Jób 2:3).

¹³ Mikor a Sátán által reászakadt kínzások mind nehezebbekké váltak, Sátán hozzáküldte a három álbarátot, hogy látszólagosan vigasztalják őt szenvedéseiben, de a valóságban inkább, hogy gyötörjék, okozva Jóbot, hogy képmutató bűnös, aki Istentől megérdemelt büntetést szenved. Ők Jóbot megtérésre utasították, hogy térjen vissza a vallásos emberi hagyományokhoz. E hamis vádak­kal szemben, melyek az álbarátok szájából szár­maztak, nagyon természetes, hogy Jób megkísé­relte magát igazolni, bizonyítván, hogy ártatlanul szenved. Igazolása tekintetében minden erőfeszí­tése csak saját magára irányult, mellőzve Istent. Mivel figyelmét a teremtmény felé fordította, Jób eltévesztette szeme elől Jehova Isten felsőbbségét és jogát, hogy teremtményeivel azt tehet, amit akar, sőt éppen a tekintetben is, hogy ártatlanul szenvedtetni engedi az ellenség által az Ő neve igazolásáért. Azért Isten nem volt teljesen meg­elégedve Jobbal. Erre vonatkozólag van megírva: „Miután ez a három ember megszűnt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, aki Buztól való vala, a Rám nemzetségből, Jób ellen gerjedt föl ha­ragra, mivel az igazabbnak tartotta magát Isten­nél. De felgerjedt az ő haragja az ő három ba­rátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a fe­leletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot". (Jób 32:1—3).

¹⁴ Jehova nemcsak, hogy megengedte az Ő ifjú prófétájának, Elihunak, hogy beszéljen az Ő igaz művének védelmében, de Isten még magá­hoz, Jóbhoz is szólott az Ő igazolása érdekében, szenvedéseivel kapcsolatban. „Akkor szóla az Ur Jóbnak a forgószélből és monda: Nosza! övezd fel, mint férfi derekadat; én kérdezlek, te pedig ta­níts engem! Avagy semmivé teheted-é az én igazsá­gomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint Ő? Ékesítsd csak fel magadat fénnyel és méltóság­gal; ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

Öntsd ki haragodnak tűzét és lásd meg minden kevélyt és alázd meg őket! Láss meg minden kevélyt és törd meg őket és a gonoszakat az ő helyükön tipord le!” (Jób 40:1—8). Azután Isten, Job három álbarátját dorgálta meg, mondván: „... Mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób”. Jehova miután előbb önmagát igazolja, azután igazolja szolgáját Jóbot is. „Az­után eltávolitá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért és kétszeresen visszaadá az Ur Jóbnak mindazt, amije volt". (Jób 42:7, 10). Szem előtt tartván e fontos tanul­ságot tartalmazó tényt, folytassuk a mi vizsgálásunkat „az életnek megigazulása” tárgyában acélból, hogy bebizonyítást nyerjen egy fődolog, mégpedig Isten igazsága az Ő teremtményeinek megigazítása tekintetében, az örök életre nézve ,,... az Ő igazságának megbizonyítására, a mos­tani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való”. (Róma 3:26).

EGY SOKAT VITATOTT KÉRDÉS

¹⁵ Senkinek sem helyes magáról azt mondani: „Én arra törekszem, hogy legyek becsületes, tisz­telt és tegyem mindazt, ami igazságos; így nem kell aggodalmaskodnom a jövőt illetőleg. Végül, történjen bármi is, minden javamra lesz”. Ezt egy olyan valaki mondhatja, aki a saját értelmére tá­maszkodik. Ez egy önigazolás az ő személyes felfogása, vagy más emberek értelme szerint öntisz­teletre, nemtörődve az Isten fogalmával e tárgyban. Egy ilyen eset vagy felfogás az Isten világo­san megírt igéje tekintetében tudatlanságot je­lenti. A megigazulás e kérdése, életet vagy ha­lált jelent. Ezt nem szabad elhanyagolni, vagy mellőzni egy kis önigazság vagy önbizalom által, amit valaki önmagában felismerni vél. „Az élet­nek megigazulása” egy fontos tárgy volt, ami éb­ren tartotta az ifjú keresztyén egyházat, kirázva a vallásoskodókat és őrködve a keresztyénegység felett, hogy a hamis, vallásos tévedések ne árasszák el. Tekintsünk vissza Kr. u. körül­belül az 52-dik évre. A Szíriái Antiokhiában ta­láljuk magunkat, mely Damaszkusztól északra fekszik. Pál apostol és az ő munkatársa Barna­bás ott vannak, „tanítva és hirdetve az Ur igéjét”. (Cselekedetek 15:35). Ott nemcsak Krisztus­ban hívő zsidók vannak, hanem, pogányok közül jött keresztyének is. Csakhamar Kéfás, azaz Péter is megérkezik Jeruzsálemből és ismeretséget köt az Antokhiai keresztyénekkel. Ő meghívást kap a pogányoktól, oly emberektől, akik nem voltak soha körülmetélve, de akik követőivé lettek Jézus Krisztusnak és eszik velők.

¹⁶ János testvére, Jakab, Jeruzsálemben már több ideje, hogy meghalt, mártírként öletve meg; de egy másik Jakab, szintén apostol, az Alfeus fia, vette át a vezetés egy részét. Ő elnökölt nemrégen az apostolok és az öregebb testvérek egy konferenciáján Jeruzsálemben, ahol Pál és Barnabás is jelen voltak. Ez a Jakab küldött bi­zonyos testvéreket Jeruzsálemből Antionkhiába. Péter azaz Kéfás, hallva ezen küldöttek megér­kezéséről, azonnal megváltoztatta viselkedését. Ő jól tudta, hogy Jakab e küldöttei néhány kivé­telével a zsidók közül tértek meg és nem voltak

5

---

5

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

teljesen tisztában a körülmetélés kérdésében, va­lamint a mózesi törvény egyes tételeivel. Azért nem akarván kritika tárgya lenni e körülmetélt Zsidó-keresztyének előtt, lemond a pogányokból lett keresztyénekkel való bizalmas barátkozásról. Mások, köztük Barnabás is, nagyon megilletődtek e tényen, hogy Péter távoltartja magát a pogányok közül való keresztyénektől és azok­tól, akik őket követik. Ebből az a benyomás származik, hogy ha valaki helyes állapotban akar lenni Jehova Isten előtt, szükségképpen mint po­gány, alá kell vesse magát a körülmetélésnek és hogy alkalmazkodjon a mózesi törvény más ré­szeihez is.

¹⁷ Figyelembe kell venni, hogy ez az eset azután történt, miután Péter azaz Kéfás a pogány Kornéliusz házához küldetett, hogy prédikálja az evangéliumot a körülmetéletlen pogányoknak és ők elhitték a Krisztust, s megkapták a szent szel­lemet és a nyelveken való szólás ajándékát. (Cse­lekedetek 10). Az is szem előtt kell tartassék, hogy ez az eset az apostolok és a vének Jeruzsá­lemi első értekezlete előtt történt, ahol Isten szent szellemének vezetése alatt hozatott ama határozat, hogy annak, aki a Krisztusban való hit által keresi a megváltást, ha pogány is, nincs szük­sége a körülmetélkedésre, sem a mózesi törvény­ betartására. (Cselek, 15:13—29). Mindezek dacára most már, Péter, Barnabás és más Antiokhiai zsidóhívők, ellentétben cselekednek legjobb is­meretükkel. Ők tartózkodást tanúsítanak a po­gányokból lett keresztyénekkel szemben, félve a Jakab körülmetélt küldötteitől. E dolgok azon­ban kétséget és bizonytalanságot váltanak ki az Isten előtt való megigazulás alapigazságát illető­leg. Most Pál kijelenti, hogy mit tett ő, hogy hely­rehozza a dolgot az igazság tekintélye és Isten útainak igazolása tekintetében:

¹⁸ „De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mon­dék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó lé­tedre pogány módra élsz, és nem zsidó módra; miként kényszerítetted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök. Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztus­ban keresvén a megigazulást, magunk is bűnösök­nek találtattunk, avagy Krisztus bűnnek szol­gája-e? Távol legyen. Mert, ha a miket elrontot­tam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta éret­tem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az igazság, (a mózesi törvény­szövetséghez való visszatérés által) tehát Krisz­tus ok nélkül halt meg". (Galácia 2:14—21)

¹⁹ Pál azon mondása alatt, hogy a törvény által meghalt a törvényért, amint látszik a kö­-

vetkező értendő: A Mózes törvénye, melyről Pál egykor azt hitte, hogy az életre való megigazu­lás eszköze, most felismerte, hogy halálra való, mivel az felismertette vele, hogy bűnös és képtelen Isten tökéletes törvényének betartására és

azért a szövetség egy megszegője. A mózesi tör­vény világosan mondja; „Mert akik törvény cse­lekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden aki meg nem ma­rad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje”. (Gál, 3:10; 5 Mózes 27:26; Jeremiás 11:3—5), Eképpen Pál, meglévén győződve, hogy ő mint, egy szövetség­szegő Isten törvénye ellen, meghaltnak számítta­tott. Az a reménysége, hogy életet nyerhet a törvény által, meghalt. Igy tehát a saját nyilatkozata által ő meghalt a törvényre nézve; mert ha va­laki meghalt, nincsen a törvény alatt. Mint ahogy Pál magyarázza tovább: „Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltá­masztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Isten­nek... Most azonban megszabadultunk a tör­vénytől, minekutánna meghaltunk arranézve, mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a lé­leknek újságában és nem a betű óságában (az írott törvény szerint)". (Róma 7:4—6). Azért, mi­vel meghaltak a törvénnyel szemben, e kijelentések szerint és Krisztushoz fordultak, Pál és az ő hűséges zsidó-társai, tudhattak élni Istennek, telítve az Ő szellemével, mint ténykedő erő által

és nem a régi törvény betartásának terhe alatt.

²⁰ Ugyancsak a mózesi törvény írja: „Átko­zott minden aki fán függ" (Galácia 3:13; 5 Mó­zes 21:23). A zsidó nemzet mivel képtelen volt a törvényszövetség betartására, annak átka alatt volt. Azért, hogy megszabadulhassanak az átok alól, szükségessé vált, hogy Jézus Krisztus értük átokká legyen; amit Ő meg is tehetett, fára szegeztetvén. Ő nem lett felakasztva valamely fa­ágra, hanem egy oszlopra szegeztetett (görögül~ s t a u r o s. Ő „megfeszíttetett" (a gyakorlati használt szó értelmében). Az Ő halála a zsidók részére az ószövetséget meghalt betűvé változtatta. Mindezekmellett sok zsidó, tudatlanságból még arra igyekezett, hogy tovább is a törvény alatt éljen. Ők még bíztak annak kötelezettsé­geiben, hagyván magukat kötve tartani általa és hogy a papok, farizeusok és a törvénytudók dik­táljanak nekik, ahelyett, hogy követték volna a Messiást, De Pál kijelentette, hogy ő nem él többé a régi törvénynek. Mivel Jézus Krisztus átkozott kereszthalála által a törvényszövetséget hatálytalanította, azért Pál meghalt a törvényre nézve a Krisztusban, illetve Krisztus halála ál­tal. Ő nem halt meg, mint egy szövetségtörő, mint azok a zsidók, akik elvetették Krisztus, megkísé­relve a törvény alatt élni, Azért mondotta ő: „Krisztussal együtt megfeszíttettem”.

²¹ Pál, azután többé nem élt a régi törvény alatt, mint egy zsidó. Ő azután úgy élt, mint ke­resztyén, mint Krisztus követője, mint a ki fel­ismerte, hogy Krisztus „az út, az igazság és az élet". (János 14:6). Következőleg mondotta Pál: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most a testben élek,

6

---

6

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem", (Galácia 2:20).

²² Örök élet nem nyerhető a mózesi törvény cselekedeteiből, hanem Isten kegyelméből Krisztus által. Azért mondotta Pál, hogy ő nem akarja hiábavalóvá tenni Isten kegyelmét, hogy a meg­igazulást illetőleg visszatérjen a törvény csele­kedeteihez. Ezt tenni azt jelentené, hogy ő Krisz­tus halálát a zsidóknak a törvény alól való felszabadítását illetőleg, haszontalannak, erőtelennek és képtelennek minősítette volna „Mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg". (Gal. 2:21). Az egész világ tö­rekszik magát igazolni a törvény által, úgy a ter­mészet szerinti zsidók is, akik büszkén dicseked­nek a mózesi törvény alapjáni körülmetéltségükkel. Pál, azonban leszögezi az igaz keresztyének részére a követendő helyes útat, mondván: „Né­kem pedig ne legyen másban dícsekedésem, ha­nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ és én is a vi­lágnak. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az újteremtés".(Gal. 6:14—15). Igen, Pál halott volt a világra nézve, őt a világ átkozottnak, megfeszíttetnek, bűnösnek tekintette. Abban az időben a világ Isten megsemmi­sítő átka alatt volt és Pál részére a világ, egy halott, megfeszített dolog volt. Azért nem akart ő a világnak élni. Ő nem érezte magát kötele­zettnek a világ szerint élni, hogy kövesse annak útait és cselekedeteit. Ő nem akarta a világ sza­bályai szerinti megigazulást, hanem követte a Krisztust hűséggel, halálig.

²³ Kiválasztván ő Krisztus által különleges értelemben, mint a „pogányok apostola”, a hit ál­tal való megigazulás heves védelmezője volt. A Bárány 12 apostola közül neki volt a legtöbb mondanivalója a hit által életet adó megigazulás tárgyában; úgyhogy az Isten elrendezései között ez a csodálatos vonás a legjobban Pál által van megvilágítva. A pogányok, akikhez ő küldetett, különleges érdeklődést tanúsítottak a hit által való megigazulás igazsága tekintetében. (Róma 11:13). Tehát, ha a megigazulás tana olyan ko­molyan volt tárgyalva abban az időben általuk, úgyhogy az apostoli korban valósággal heves vi­ták tárgyát képezte, mennyivel fontosabb és ér­dekeltebb kellene legyen ma mindazoknak, akik életet keresnek a földön.

²⁴ Sőt, még inkább kellene így legyen, mert mi az úgynevezett keresztyén korszak” végén élünk, valósággal a világ végén a minden társa­dalmi, vallási, politikai és kereskedelmi intézmé­nyei végén. Következőleg mi a nagy változások időszakában élünk, mégpedig a Sátán által uralt régi világ és a Krisztus új-világa között levő át­meneti időben. Jézus Krisztus megigazult követői, akik a mennyei királyságra hivattattak, most lép­csőzetesen elhagyják a látható színteret. Az em­beri teremtés azon osztályának magva, akik örökre a földön fognak élni, már kialakult. Ugyan­ akkor az emberek billiói alusznak még a sírok­ban a jövendő élet minden lehetősége nélkül, ki­véve csak Jehova gondviselését. Milyen kapcso­lata van a megigazulásnak azokkal, akik nem ré­szesei a „mennyei királyság-nak? A mi a földön

azokat az embereket illeti, akiknek kilátásuk van átélni ezen átmeneti korszakot, hogy az új­világba jussanak, vajjon birják-e ők a hit általi megigazulást, ami egyedül kizárólagosan külön­böztette meg a királyság osztályát a világ jeleni végéig? Vajjon a sírokban fekvő billióknak fog-e részük lenni a megigazulásban, amiről nekik semmi ismeretök sem volt? és a halálból való felébresztésük e megigazulástól van-e függővé téve? Ezeket a kérdéseket nem lehet figyelmen kívül hagyni, sőt fontosaknak kell tekinteni. Ezek feleletet érdemlők, hogy ilymódon a meg­igazulás tárgya Isten igéjével összhangban bevé­sődjön a mi elménkben.

HÁNYNAK A RÉSZÉRE?

²⁵ Éppen, amikor vizsgáljuk, hogy kiket fog­lal magában az életre való megigazulás, némely Bibliaolvasók, belefogódznak e cikk elején idé­zett szövegbe és elméjük részére belőle egy mér­legelő támaszt csinálnak és amellyel minden egyebet össze kell mérni, hogy e tárgy meglegyen világítva. A fentidézett szöveg (a z a m e r i k a i S t a n d a r d f o r d í t á s s z e r i n t), a J a k a b k i r á ly népies f o r d í t á s á b a n a következő­képpen olvasható: „Ilyképpen tehát ahogy egy­nek vétke által j ö t t a k á r h o z a t, ami kihatott minden emberre, hasonlóképpen egy megbocsátó határozat által j ö t t minden ember részére az életre való megigazulást illető s z a­ b a d h a t á r o z a t”, (Róma 5:18). A ritkított betűkkel írt szavak toldva lettek a J a k a b k i­ r á l y f o r d í t á s á h o z, mert szükségesek voltak az idézetnek kikerekített értelméhez. A D o u a y-f é l e r o m. k a t. f o r d í t á s betűszerűbben olvasható: „Igy tehát egy bűneset ál­tal mindenki kárhozhatik; hasonlóképpen egynek igazsága által az életnek megigazulása is", (Róma 5:18). Némely kutatók kivéve ezt az idézetet összhangzóértelméből, mint biztos szabályt hasz­nálják fel arra nézve, hogy mily messzemenő az „életnek megigazulása” és hogy kiket foglal ma­gában és erősen küzdenek amellett, hogy Róma 5:18 bizonyítéka annak, hogy az életnek megigazulása kiterjed a földön született minden emberre, természetesen Jézus Krisztus kivételével. Ők ál­lítják, hogy az idézet első felében említett „min­den emberre" határozottan azt jelenti, hogy so­kan és így ennek megfelelően az idézet második részében említett „minden emberre" is azzal egyenlő számot jelent; s következőleg tehát az egyedüli következtetés az, hogy ez a megigazu­lás minden e világra született emberre kihat, nem véve tekintetbe senkinek saját kívánságát vagy akaratát. Azaz, hogy automatikusan (magátóljövőleg) részesül belőle mindenki, lévén a meg­igazulás egy oly elrendezés, melyet Isten teljesen önmagától egyoldalulag végez.

²⁶ Bár ők nen tudják bebizonyítani állításu­kat, mert e tan a vallásoskodóknak „egyetemes megmentés”-nek nevezett tanán alapszik. Ennek kimutatására idézünk egy általános közleményből Róma 5:18 verséről, amint következik, a rit­kított betűkkel írt szavakat használva: „A pár­huzam itt tökéletes. Ádám e g y e d ü l i v é t­ k é v e l szembehelyezkedik Krisztus e g y e-

7

---

7

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

düli határozata, Ádám cselekedete a valóság­ban befolyásolja az e g é s z e m b e r i n e m e t. Ugyanúgy Krisztus munkája, kell szintén, hogy megigazítsa az e g é s z e m b e r i n e m e t... Ha Ádám bűne csak alkalmat adott mindenkinek a vétkezésre, úgyhogy némelyek bűnösekké lesz­nek, míg mások pedig nem, akkor mi mondhatjuk, hogy Krisztus munkája megigazulást hoz mind­azoknak, akik azt elakarják fogadni. De el kell ismernünk, hogy az ember választja szándékosan a bűnösséget, így áll Krisztus munkájával is. Mindkettő általános és esedékes”. (Átdolgozott kiadás. 1930). Mielőtt egy ilyen következtetést elfogadunk, kérdeznünk kell, hogy ez volt Pál apostol következtetése az ő vitája során? Ebben az irányban vezette ő gondolatainkat az ő vitájának egészen a végéig? A Róma 5:18 társszöve­gei támogatják-e az egyetemes megigazulás vitás eszméjét? Mindenkinek meg van engedve, hogy győződjön meg saját elméjében; de ez az idézet a következőkkel egyben azt mutatják ki, hogy Nem; és kimutatják a Bibliával összhangban az ő állításukat tagadó értelmet.

²⁷ Tagadhatatlan az ember képtelensége, hogy magát megigazítsa Isten előtt, hogy örök életet nyerjen, amit minden helyesen gondolkodó ember be kell ismerjen, de különösen azok az emberek, akik igazakká tétettek, mert magukévá tették az Isten akaratát az Ő igéje által. Ezt jut­tatja kifejezésre Dávid, a zsoltáros is, mikor a vallásoskodók által kárhoztatva volt, mondván: „Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. Ne szállj perbe a te szol­gáddal, mert egy élő sem igaz előtted!" (Zsoltár 143:1, 2). Dávid nem mondotta és szavai nem azért örökíttettek meg a Bibliában, mintha azt akarnák kifejezni, hogy Isten nem fog sokakat megigazítani az emberek közül az Ő rendelt ide­jében és útai szerint. Akkor miért beszélt hát így Dávid? Azért, mert ő ismerte tökéletlenségét és bűneit, amelyben született. Olvassunk egy másik zsoltárt is, mely Istenhez van irányítva: „Egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, a mi go­nosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszéded­ben, és tiszta ítéletedben. Imé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az én anyám”. (Zsoltár 51:6, 7). „Igy tehát bűnben fogantattam és bűnben melengetett engem az anyám”, (amerikai fordítás). Ez az egész emberi család állapotát mutatja, mely alól még Mária, Jézus szűzanyja sem képez kivételt.

²⁸ Dávid nem védekezett ezzel saját személyét illetőleg, mintha Isten egy igazságtalan dol­got cselekedett volna vele, mert engedte őt ilymódon születni következőleg Isten köteles őt megigazítani, valamint az emberi nem többi tag­jait is, hogy így kiegyensúlyozza jogszerint a dol­gokat. Dávid nem kérte Isten igazságát, hanem kegyelmét. A bűn, bűnt jelent; és Dávid bűnt követett el, mégha ki is volt téve annak szü­letésénél fogva; ami igazságos büntetést vont maga után. Azért helyes volt Jehova, a Nagy Bíró részéről, hogy irgalmat tanúsítson, az Ő akaratával összhangban. Dávid szavai egyezőek azon ténnyel, ami Pál apostolnak a megigazulás magyarázatában foglaltatik, amint mondja: „An-

nakokáért, miképen egy ember által jött be a vi­lágra a bűn, és a bűn által a halál és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy minde­nek vétkeztek”. (Róma 5:12). Semmilyen orvosi, vagy egészségügyi tanács, sem bármilyen világi szervezet, nem tud ezen segíteni, mert mindnyá­jan alávannak rendelve a halálnak.

²⁹ Ádám, nem szenvedett igazságtalanságot, mikor Isten által halálra ítéltetett. Ádám és fe­lesége, Éva, mindketten tökéleteseknek terem­tettek, tehát büntetlenül. Saját akaratuktól füg­gött büntelenségük és tökéletességük. Ha ők úgy cselekedtek volna, kedves lett volna Isten előtt; és ők megőrizett tökéletességük, ártatlanságuk vagy igaz voltuk miatt, örök élet igazolását nyer­ték volna a földön. Azaz, ők Isten által igazaknak lettek volna kijelentve, s így méltóknak örök életet bírni Isten saját igazságos törvénye szerint. Ádám és Éva ismerték a reájuk vonatkozó törvényét Istennek, az Édenben. Isten mondotta ne­kik: „Sokasodjatok és töltsétek be az egész föl­det és hajtsátok birodalmatok alá és uralkodja­tok a tenger halain, az ég madarain, a földön csúszó-mászó minden állatokon”. (1 Mózes 1:28). Ezen isteni kijelentésen kívül, amelyre feljogosíttattak és aminek teljesítésére képesittettek volna, még volt egy törvény-cikk, ami nekik szó­lott. Jehova Isten ezt a törvényt még Éva terem­tése előtt már kijelentette: „És parancsola az Ur Isten az embernek, mondván: A kert minden fájá­ról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fá­járól ne egyél; mert amely napon ejéndesz arról, bizony meghalsz”. (1 Mózes 16, 17).

³⁰ Ha Ádám törvényes maradt volna, igaz, és tökéletes engedelmességben Teremtőjével, Jehovával szemben, örök életre igazoltatott volna. Ez számára „az életnek megigazulását” jelentette volna. Élet joga, melyet ő csak feltételesen bírt az Édenkertben, amíg engedelmessége próbára tétetett, az életre való jog állandó joggá lett volna. Isten ezen elrendezése jogos volt, mert neki jogában állott ezt tenni. Az Ádám megiga­zulása nem lett volna egy hit által való megiga­zulás, hanem az ő tökéletes erejének, bebizonyí­tott és kipróbált engedelmességével kapcsolatos megigazulás. Neki emberi tökéletessége és töké­letes igazsága volt, nem Isten Fiában való hit ál­tal, hanem a valóságban, azért tehát e tekintet­ben nem volt szüksége hitre. És mint ilyen, mint egy megigazult földi teremtmény, Isten fia volt: „Ádám, Isten fia”. (Lukács 3:38).

³¹ Mikor Ádám kisértve Éva által, vétkezett, megszegve Isten törvényét, Sátán, Ádám által be­vezette a világba a bűnt. Ezáltal Ádám elveszí­tette Isten előtt való megigazulását és halálra ítéltetett. Nem lévén méltó állni sehol többé, azért visszakellett térnie a létenkivüliségbe. „... Viszszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy és ismét porrá leszesz”, (1 Mózes 3:17—19). Egy ilyen határozathozásban, valamint annak vég­rehajtásában is Isten jogos volt, kiűzve az embert feleségével együtt az Édenből: „ . . . Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: És kiűzé az embert és oda helyeztető az Éden kertjé­nek keleti oldala felől a Kérubokat és a villigó

8

---

8

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

pallos lángját, hogy őrizzék az életfájának útját". (1 Mózes 3:22, 24).

KEGYELEM ÉS KIVÁLTSÁG

³² Ádám nem volt többé igazolva az életre és azért senki az ő leszármazottai közül nem igazo­lódhatott önmagában. Történt-e valamely igazság­talanság Ádám leszármazottaival ezen eredményből kifolyólag? Minden bizonnyal, de nem Isten részéről, hanem Ádám miatt, Ádám volt az, aki leszármazottainak rosszat tett. Isten részéről egy kegyelem volt, hogy Ádámnak gyermekei születtek. Isten részéről kegyelem volt az is, hogy lé­tezhettek tökéletlenül is a földön, jogtalanul. Isten elpusztíthatta volna Ádámot és Évát azonnal, mi­után az Édenből kiüzettek és így az ő leszárma­zottai közül senki sem létezhetett volna.

³³ El kell ismerjük mindnyájan, hogy az Ádám és Évának adatott isteni megbízatás a „föld bené­pesítését” illetőleg a tökéletes férfiúnak és aszszonynak adatott, nem pedig igazságtalan bűnö­söknek. De mivel ők vétkeztek, mielőtt utódo­kat hoztak volna a világra, azért mi nem vethe­tünk gyalázatot Istenre. Ő igazolt maradt. A mi bűnös tökéletlen állapotunk miatti felelősség Ádámnak és az hátamögötti Sátánnak tulajdonít­ható. Mi örököltük a bűnt és a tökéletlenséget Ádámtól; és kegyelem volt Isten részéről, hogy megengedte ilyen teremtmények születését a föl­dön, azon a földön, melyet azért teremtett, hogy legyen lakva tökéletes férfiak és nők által, akik Őt hűséggel tiszteljék. Hogyha Isten egyenesen ezt a célt követte volna, Ő azonnal megsemmisíthette volna Ádámot és Évát, és nem engedte volna meg soha tökéletlen emberi teremtmények születését és egy más tökéletes emberpárt teremtett volna, hogy adjon az embercsaládnak egy igaz kezde­tet, Következőleg tehát Isten nekünk nem tartozik semmivel. Az Ő feltétlen igazsága nem követeli Tőle, hogy megigazítson n é m e l y e k e t közü­lünk vagy m i n d n y á j u n k a t az örök életre, mintegy elégtételt a bukott állapotért, amelyben születtünk, Ő kegyelmet tanúsított irántunk, tökéletlen teremtmények iránt; melyet Ő az Ő nevéért tette, hogy neve igazolva legyen azon gyalázat miatt, amit Sátán Ráhalmozott ama tény által, hogy az embert elbuktatta. A feltétlen igazság nem kéri a mi igazolásunkat, hanem Isten nevé­nek igazolását.

³⁴ Isten törvénye mondja: „A bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23). Mivel Ádám összes gyerme­kei bűnösöknek születtek, jogtalanul, igazolatla­nul az életre, így a halál mindnyájunkra kihatott. Mi mindnyájan vétkeztünk; mi mindnyájan be kell ismerjük, hogy bűnösök vagyunk. Azon „egyedüli bűnön" kívül is, mely az Édenben történt, még „sok más vétkek" és „sok törvénytelenségek" tör­téntek. Ki mondhatná jogosan, hogy Ádámnak részesedése a tiltott gyümölcsből egy kicsinység volt, ami nem érdemelte meg a halálbüntetést? De mi mindnyájan igazságtalanságban születtünk és azért a kárhozat alatt, amiért is Pál apostol mondja: „Miképen egynek vétke miatt mindnyá­jan ítélet alá estek." (D o u a y f o r d.) Vagy: „így tehát egy törvényszegés eredményekép elítéltetett az egész emberiség” (V e y m o u t h.)

³⁵ Vannak némely vallásoskodók, akik azt állítják, hogy Isten feltétlen igazsága követeli, hogy az emberiség az utolsó egyénig legyen megigazítva, függetlenül az ő saját akaratuktól. Az ő felfogásuk szerint úgy tűnik ki, mintha Isten dobta volna az egész emberiséget az ítélet alá; holott Sátán volt az, aki ezt tette Ádám által, mert Sá­tán, gyalázatot zúdított Jehova egyetemes felsőbb­ségére és nevére. Azért ezek a vallásoskodók el­tévesztik szem elől Isten nevének és egyetemes uralmának igazolását és tévesen védik az ítélet alól való általános megigazulás eszméjét, „Mivel ők tévesztik szemelől, hogy Isten célja a sokak megigazitását illetőleg egy kegyelmi megnyilatko­zás az Ő részéről, azért az efajta vallásoskodók igényelhetik, hogy Isten pártatlan igazsága kell, hogy az életnek megigazulását adja az egész em­beriségnek.

³⁶ Jehova nevének és universális uralmának igazolása nem követeli a feltételezett „egyetemes megigazulást”, mely egyoldalú cselekedet lenne részéről. Mint Jób esete is, az ártatlanság tekin­tetében, szoros kapcsolatban van Jehova egyete­mes uralmával, Az ártatlanság, sértetlenség nem egy erőszakolt dolog Isten részéről, hanem inkább jelenti Sátán abbeli kísérletét, hogy az embereket üldözések és kísértések által arra kényszerítse, hogy elhagyják Istent, Jehova Isten ahelyett, hogy engedelmességre és szófogadásra kényszerí­tene, inkább megengedi, hogy az Ő igazolt embe­rei kitétessenek az ördög támadásainak. Igy hagy­ja Ő, hogy önszántukból döntsenek a mellette való állásfoglalásra nézve, még a legnagyobb szenve­dések árán is. Sátán nyomásának való ellenállá­suk és önszántukból való határozásuk, hogy megőrizzék feddhetetlenségüket Jehova Isten iránt, az, ami által beigazolást nyer, hogy Sátán egy ha­zug és így igazolódik az Ő neve és mindenekfeletti egyetemes uralma. A teremtmények önkényes kényszerítése akár némelyek vagy az összes, soha­ sem igazolná vagy tisztázná Jehova nevét az egész teremtés előtt. Az Ördög ama hamis és ki­hívó állítására, hogy Isten nem tudja megőrizni egyetemes felsőbbségét, ha engedi, hogy hűséges teremtményei kitétessenek az Ördög kísértései és üldözéseinek, sohasem adatnék meg a felelet. (Jób 2: 1—6). E tény már magától értetődően kizárja az Isten önkényes és egyoldalú cselekedetének gondolatát, hogy Ő automatikusan kollektív (gyűjtött) értelemben az összes embereket megigazítja.

³⁷ A Biblia keményen kihangsúlyozza a tényt, ami az Ő kegyelmének tulajdonítható, hogy az életnek megigazulása sokakra fog vonatkozni. Erre a meg nem érdemelt jóságra vonatkozik Pál apostol „kiváltság" mondása, mely „jóakaratból” minden ellenérték fizetése nélkül adatik az elfo­gadónak. Irván azoknak, akik hit által lettek megigazulva, mondja az apostol: „De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent. Nem az igazságnak cse­lekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket az újjá­születésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által; melyet kitöltött reánk bőséggel a mi meg­tartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyel­méből megigazulván, örökösök legyünk az örök

9

---

9

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

élet reménysége szerint. (Titusz 3:4-7.) „Meg­igazulván ingyen az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb el­követett bűnöknek elnézése miatt. Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való". (Róma 3:24—26.)

³⁸ Figyeljük meg, hogy ezen kitételekben Is­ten jósága és kegyelme mintha ellentétben álla­na Isten igazságával. De azért nincsen semmi összeférhetetlenség vagy ellentét Isten követelmé­nyei vagy tulajdonságai között. Ő kegyelmes te­remtményei iránt, nem követelve tőlünk, amit az Ő igazsága jogosan követelhetne vagy igényelhet­ne, sőt ellenkezőleg az életnek megigazulást adja azoknak, akik elfogadják. De az emberekkel szem­beni kegyelmességének megnyilvánitásáért az Ő igazsága nincsen mellőzve. Ő sohasem lépi át az Ő törvényét éppen úgy, mintha; sohasem lett vol­na megszegve vagy teremtményeire alkalmazva. Jehova az egyedüli, aki igazságot cselekszik és aki vigyázz, hogy törvényének követelményei le­gyenek kielégítve, úgyhogy Ő törvényesen tudjon kegyelmességet tanúsítani bűnös teremtményei iránt. Az Ő igazsága nem igényeli, hogy a megigazulás kötelező értelemben alkalmazva legyen az összes emberi teremtményekre, anélkül, hogy tekintetbe ne vétessen az ő saját akaratuk. Az Ő igazsága követeli, hogy az emberek megigazíttassanak akár többen, akár kevesebben, de az Ő megsértett törvénye előbb ki kell elégíttessen. Eképpen Ő megmaradhat továbbra is jogosnak és igaznak. Az Ő tökéletes bölcsessége és mindenha­tósága képessé teheti Őt, ami kitűnik vizsgála­tunk során. Az Ő bölcsessége, igazsága, hatalma és szeretete ebben az értelemben mind működés­ben vannak.

³⁹ A mi következtetésünk alapján Ádám ese­tére nézve és ahogyan ő elvesztette igaz voltát, hozva kárhozatot ivadékaira, azt látjuk, hogy „az életnek megigazulása” emberi teremtményekre vonatkozik. Magába kell foglalja azoknak, akik az életnek megigazulását elnyerik azon állapotra való hozását, amilyen Ádám volt a bűneset előtt, mely egy igaz állapot Jehova Isten előtt. Tehát egy tökéletes emberi állapot kell legyen, mentes minden ítélettől Isten részéről és Isten előtt örök élettel a földön. Ez az, amit Ádám elveszített az Édenben, amikor megszegte Isten törvényét, elve­szítvén Isten előtt való igaz voltát, tökéletlen bű­nössé lévén az Isten megsértett törvényének hatá­rozata alapján. Ez az, amit elveszített Ádám az ő összes leszármazottaira nézve is, mert mind­nyájan igazságtalanságban születtek Isten előtt, az életre való minden jog nélkül. A módszer, ahogy mi e szempontot vizsgáljuk és értékeljük, segítsé­günkre lesz meglátnunk azoknak állapotát, akik­nek tulajdoníttatott az életnek megigazulása je­lenben, Isten jósága és kegyelme folytán. Néme­lyek azonban mondhatnák: hogyan történhetik az? A Biblia kimutatja, hogy megvannak igazíttatva jelenben, míg mások megvoltak igazulva már Jé­zus idejében, de volt e ezeknek a megigazult ke­resztyéneknek emberi tökéletességük? Voltak e

némelyek közülök valóban tökéletesek a testben? Ha joguk volt a földön az örök élethez emberi tö­kéletességben, akkor miért haltak meg, maradván csupán egy maradék megigazulva közülök máma a földön? Mi azt feleljük, hogy erre vonatkozik a Bibliának a „hit által való megigazulás" kije­lentése. E tény megértése segítségünkre lesz felismernünk a keresztyéneknek Istennel szembeni ál­lapotát a múlt évszázadok folyamán és hogy mi­ért volt ez fontos a keresztyénekre nézve, akik a királyságra hivattak, ami fontos reájuk nézve je­lenben is, a világ végének idején.

⁴⁰ A királyság e várományosai részére irat­tatott meg: „Megígazulván azért hit által, békes­ségünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által". (Róma 5:1.) Tehát; „A törvény Krisztus­ra vezérlő mesterünké lett, hogy hitből igazuljunk meg”. (Gal. 3:24.) Ha valaki állítja, hogy ő a ki­rályság egy várományosa, azaz a mennybejutás reménységével, meg kell tudja érteni e tárgyat, hogy mit jelent a hit általi megigazulás, látva hogy a Bibliának oly sok mondanivalója van e tárgyban. Azok a férfiak és nők, akik jóakaratu emberek máma, akik táplálják az Armageddonon való átjutást és hogy az újvilágban örök életet nyerjenek a földön, szintén meg kell értsék e tárgyat, hogy megtudhassák állapítani, vajjon „megigazulva vannak-e hit által”, vagy hogy mit is jelent ez a megigazulás reájuk nézve. Ezenkí­vül még felelet kell adassék e F-irat által a Ró­ma 5:18 azon részére is, ahol mondja: „Azonképen egy megbocsátó határozat által mindenkire kihatott az életnek megigazulása”, (Róma 5:18.) (D o u a y.) Vagy e te egyike azoknak, akik érde­keltek e dolgokban és akik keresik az örök életet? Akkor kedves olvasó, te örömmel és türelmesen tanuld azokat a cikkeket, melyek tovább tárgyal­ják a megigazulás tárgyát, az „Őrtorony” kö­vetkező számaiban.

---

1 Milyen megigazulásnak van csak értéke és miért nem kell nyugtalankodjon a megigazult egyén a világ részéről történő ítélkezésekért?

2 Miért nem igazolja Isten övéit a világ vád­jai alól és hogyan igazolja Isten önmagát mind­ezekben?

3 Miért kísérelik meg folyton az emberek önmagukat igazolni és a mai napokban milyen igazoló erőlködések történnek?

4 Hogyan és miért keresték a kiküldöttek a Biztonsági Konferencián San Franciskoban, hogy önmagukat igazolják és hogy tudhatjuk mi, hogy ők önmagukat Isten előtt igazolják?

5 Miért gyümölcstelenek az erőfeszítések, hogy tetszedjenek másoknak és az emberek előtt való önigazolás és milyen igazolás után kellene érdeklődjünk?

6 Hogy volt Jehova az emberi történelem minden korszakában hamis vádak tárgya és mi volt mindazok célja?

7 Hogy hoz gyalázatot Isten nevére a vallá­soskodók igazolása és hogy fogja Ő igazolni Ön­ magát?

8 Hogy mondja Jézus, hogy miképpen fog

10

---

10

AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA

bánni a vallásos képmutatókkal, akik igyekeznek saját magukat igazolni?

9 E tárgy vitatásában mi kell legyen a mi fő célunk és igyekezetünk, mégha a világ nem is hi­szi Isten igéjét?

10 Hogy vannak bebizonyítva és elítélve mint bölcsesség nélküliek a vallásoskodók az ítélet mai napján, de hogy találtatik meg az igaz bölcsesség az ő fiaik által?

11 Szükségesek vagyunk-e mi Isten igazolá­sára és lehet-e nekünk részünk belőle?

12 Hogy volt Jób egy feddhetetlen ember és ki által volt ő ilyennek kijelentve?

13 Hogy vádolta őt a három „álbarát" és miért nem volt Jób Isten kedvére való az azokkal való beszélgetés során?

14 Hogy bánt Isten Jóbbal az Ő saját iga­zolása alkalmával és mit kell bizonyítson különö­sen a mi vizsgálódásunk az életre való megigazulás tárgyában?

15 Milyen szavak által mutatják ki némelyek tudatlanságukat Isten céljaival szemben és miért az életre való megigazulást nem helyes könnyel­műen félretenni?

16 Péter apostol utazása Antiokhiába, ho­gyan vezetett egy vitához atekintetben, hogy mi­lyen a helyes álláspontunk Isten előtt?

17 Miért ténykedtek Péter és társai jóísmeretökkel ellentétben és milyen dolgot vont ez két­ségbe?

18 Mit tett azután Pál, hogy helyrehozza a dolgot és mit mondott ő az ő további életére vo­natkozólag?

19 Hogy volt Pál halott a törvényre nézve és kiért élt ö azután?

20 Mi volt a hatása Krisztus halálának, ami a törvényt illeti és miért mondotta Pál, hogy ő „Krisztussal együtt megfeszíttetett?

21 Hogy élt akkor Pál?

22 Milyen értelemben igyekezett Pál, hogy ne tegye hiábavalóvá Isten kegyelmét és hogy volt ő „megfeszítve” a világgal szemben és a világ ve­le szemben?

23 Milyen időpontig és miért volt Pál a hit által való megigazulás egy harcosa és miért kell, hogy mi a földön érdekeltek legyünk e tekintet­ben?

24 Miért kell, hogy a megigazulás a mi ré­szünkre egy nagy fontosságú téma legyen és mi­lyen kérdések, melyek most kiemelkednek, és fe­leletet érdemelnek?

25 Kiket foglal magában az életre való megigazulás és milyen idézeteket használnak néme-

lyek, mint feltétlen szabályt és milyen bizonyí­tékokkal?

26 Milyen vallásos bizonyítékokkal kapcso­latban beszélnek ezek és mielőtt elfogadnánk egy ilyen következtetést, milyen kérdésre kell felel­nünk?

27 Hogy ismeri el Dávid a zsoltárokban az ember képtelenségét, hogy magát megigazítsa és miért?

28 Pál milyen szavaival van összhangban a Dávid mondása és azért nem kért Dávid megiga­zulást?

29 Miért nem lett téve Ádámmal semmi igaz­ságtalanság, amikor halálra ítéltetett és Ádám és Évának mihez lett volna joguk megigazulásuk alapján?

30 Mi volt Isten elrendezése jog szerint a tö­kéletes Ádámot illetőleg és ez egy hit által való megigazulás lett volna?

31 Hogy volt a bűn a világra hozva és hogyan dolgozott Isten igazságosan e tekintetben?

32 Ki volt az, aki igazságtalanságot követett el Ádám leszármazottaival és hogyan lett kimu­tatva a kegyelem velök szemben?

33 Tekintetbe véve az isteni megbízatást, mi­ért nem tulajdoníttatik Istennek valami és bi­zonnyal nem a megigazulás?

34 Milyen következtetés mutatja a tényt, hogy nem volt csekély dolog, hogy Ádám evett a tiltott gyümölcsből és Pál miként foglalja ezt össze?

35 Mit mondanak tehát némely vallásosko­dók, hogy mit követel az abszolút igazság, de ők milyen tényeket tévesztenek szemelől?

36 Igényeli-e Isten nevének és felsőbbségének igazolása az „általános megigazulást” és mi­ért eképpen?

37 Hogyan alkalmazható a valóságban a meg­igazulás és hogy állapítja ezt meg Pál?

38 Miért nincsen Isten kegyelme és igazsága között semmilyen összhangtalanság vagy ellentét?

39 a) Milyen teremtményekre vonatkozik az „életre való megigazulás" és mit jelent ez? b) Mi­lyen kérdést tudhatna most valaki felvetni és mi segít ahhoz, hogy megtudjunk felelni?

40 Mit ír Pál apostol a keresztyéneknek e te­kintetben és miért kell, hogy azok a keresztyének, akik a mennybe óhajtanak jutni, valamint azok is akik jóakaratuak, hogy érdeklődjenek és hogy folytassák tanulmányozását a megigazulás tárgyának?

(Watchtower 1945 julius 15.)

Brosura:Fenséges igazság

Amit tudnod kell

Cenzurat

11

---

11

Utazás az Északi területeken

ST. LOUIS, az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat két képviselőjének útelválasztását jelentette, akiknek utazásait kísérjük mi a F. irat néhány előbbi számától. Amíg F. W. Franz, a Társulat egy igazgatója keletre Chicago felé vette útját egy kivételes nyilvános gyüleke­zetre, 1945 április 29-re, addig N. H. Knorr, a Társulat elnöke nyugat felé igyekezett, megállva először Kansas City-ben egy nyilvános gyülekezet érdekében ugyancsak azon dátum alkalmával és ugyanazon beszédtárggyal: „A szelídek öröklik a földet" címmel. Összhangban a nyilvános gyűlések hadjáratával, mely kezdetét vette a múlt év (945) januárjában, a Társulat gondoskodott e külön­leges beszédek másolatnyomtatásáról, úgyhogy csak az Egyesült Államokban 280 Jehova tanúi csoportja ugyanabban az időben, április 29-én megtarthatták azt a beszédet. Kansas Cityben, ahol Knorr testvérünk szólt a közönséghez a vá­ros termében, 2600 hallgató volt jelen és a végén az a füzet, mely pont azt a beszédet tartalmazza: „A s z e l í d e k ö r ö k l i k a f ö l d e t" rendel­kezésre volt bocsátva és ingyenesen szétosztva a megjelentek között. A többi 280 nyilvános gyüle­kezet hallgatóközönsége elérte a 101.554-et, Ha­sonló gyülekezetek lettek tartva szombaton este kivételes csoportok által, melyek jelentősöknek bi­zonyultak az abban az időben megjelent nagyon értékes 384 oldalas könyv, a „T e o k r a t i k u s s e g í t s é g a k i r á l y s á g h i r d e t ő n e k" cím­mel, mely nagy hasznára van az általános jellegű nyilvános beszédek és bizonyságtevő munkának. Az egész rendelkezési könyvállomány a csopor­tok részére, mind elfogyott majdnem azonnal a királyság buzgó hirdetői által, a közönség között.

A nyilvános gyűlés után Brooklyn-ból a Fő­hadiszállásról még más két testvér is csatlakozott Knorr testvérhez, T. J. Sulliman és együttesen folytatták útjukat Salt Lake City, Utah felé, mely a Mormonizmusnak központi erődítménye. Itt egy három napos értekezlet lett tartva 10 test­vérrel, akik a Társulat szolgái, a testvérek érde­kében, akik a hirdetés különleges munkájában for­golódnak a sziklás hegyek között és a Csendes Óceán partjain, A helybeli testvérek is megjelen­tek a csodálatos sziklás hegyek szivéből és Knorr testvér beszélt az összegyűltek 359 személyéhez május 5-én, szombaton, szolgálati kérdésekről. Vasárnap egy sikeresen kihirdetett nyilvános gyű­lésen a „Népek parancsnoka” előadás címmel 519 személy volt jelen.

Azután Knorr és Hannan testvérek egy körutazást tettek az északi területeken egészen a Csendes Óceán partjáig és Kanada felé, azután keletre fordulva, az Ontario-tó partjáig, onnan pedig délre tartottak, az Atlanti Óceán nagy ten­geri kikötője, New-York felé. Ez az egész utazása vonattal történt, kezdődve egy festői utazással Észak-nyugatra, Spokane, Washington felé. Ebben a városban az idő megengedte a mi utazótestvé­reinknek, hogy résztvegyenek a házról-házra valló bizonyságtevő munkában hirdetőtársaikkal együtt. A már bedolgozott terület ez alkalommal

újra be lett járva, s amely már a kilencedik volt néhány hét leforgása alatt. Mindezek mellett az öttagból álló csoport utazótestvéreinkkel egyben élénk érdeklődésre találtak a meglátogatott em­berek között és elhelyeztek 12 kötet könyvet és 45 füzetet. Az itt megtartott gyűlésen, kedden, az eddigi gyűléseket felülmúló közönség, azaz 750 személy volt jelen, amikor azon este Knorr t, be­szélt a testvéreknek. Egy egész napi utazás juttatta testvéreinket Seatle-ba, Washington, éppen egy órával a testvérek este 8.30-kor megtartandó gyü­lekezete előtt, Knorr t,-nek volt alkalma három­negyed órát foglalkozni a megjelent hirdető úttörőkkel. Kétség nélkül, az idő már késő volt, de a Seatle-ban való időzés rövid volt és így minden rendelkezésre álló időt felhasználtak a testvérek épülésre és a királyság érdekeinek elősegítésére a nagy Északnyugaton.

KANADA EBBEN AZ IDŐBEN

A következő nap, május 10-ike volt és utazó­testvéreink Kanada területére érkeztek. Ezután Knorr testvérnek már nem lehetett utaznia, mint a Watch Tower Társulat elnöke minőségben, ha­nem csak mint Jehovai tanúinak egy tagja és mint a „Nemzetközi Bibliatanulók” elnöke, azaz AISB (ANG.-ban IRSA.) A helyzet megmagyarázásáért helyes többek részére, de különösen a sok száz és ezer előfizető részére, egyrövid történelmi ismer­tetést adni.

Ugyanis, Amerika függetlenségének évfordu­lóján 1940 jul, 4-én, a kanadai kormány enged­vén a nagy papi csoportok nyomásának, ami most már világosan látszik, tilalom alá helyezte Jehova tanúit Kanadában, mely tilalom röviddel azután bekövetkezett a Nemzetközi Bibliatanulók Egyesü­letére és az Őrtorony Biblia és Traktátus Társu­latra is (almi Pensyivániai testületünk) valamint az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatra (ami new-york-i testületünkre). E tilalmi rendeletek a keresztyén szervezeteket illetőleg, súlyosan nehe­zedtek az Ur Isten szolgáira Kanadában, hosszú éveken át, de az üldözések közepette feddhetet­leneknek igazolta Ő előtte. De Isten irgalmából kifolyólag, azután ezek a tilalmak visszavonattak, először a Jehova tanúira vontkozólag, 1943 októberében és azután 1944 júniusában, a Nemzetkö­zi Bibliatanulók Egyesülete lett felszabadítva a tilalom alól. A dolgok ilyetén állása után Knorr és Hannan testvérek átléphették a határvonalat és május 10-én Kanada területén voltak. Ők ép­pen egy kérvényhadjárat 10-ik napján érkeztek meg, mely Jehova tanúi részéről indíttatott Kana­da egész területében. Az egész májusi hónap arra volt szánva általuk, hogy legalább egy millió alá­írást szerezzenek a kanadaiaktól kérvényük részé­re, mely a kanadai kormánynak szólott, hogy ha­tálytalanítsa az 1940-ben foganatosított megindokolatlan tilalmi rendeletet a két Őrtorony és Bib­lia Társulatra vonatkozólag. A kérvénnyel való munka házról-házra történt és még más alkalmas módszer által, hogy a nép figyelmét reátereljék,

12

---

12

UTAZÁS AZ ÉSZAKI TERÜLETEKEN

de a kanadai politikusok is hamar felismerték a történendőket és hatásuk e politikai hadjáratra kétségtelenül erős volt.

A BRITTÁNIAI KOLUMBIA

A türelmetlenül várt két utazó jól megérke­zett Vancouver-be (Kolumbia), ahol melegen vol­tak fogadva a kanadai szolga, Percy Chapman és más testvérek állal. Egy háromnapos gyűlés lett szervezve e szép város részére, mely hatvan éve alapíttatott. Ez alkalommal a felhős és esős időszak eltakarta a város szép környékének látké­pét. De a helybeli testvérek a mostoha időjárás dacára is buzgón mentek előre a gyülekezet elő­ készítésének munkájában, mely a Forum-ban, kiállítási Parkban volt megtartandó. Zuhogó eső közepette végezték az értesitő-munkát a megbí­zottak, kihirdetvén, hogy május 13-án az IBSA elnöke beszédet fog tartani, amelynek tárgya a „Népek Parancsnoka" lesz. Ez volt az első láto­gatás Kanada nyugati tartományaiban az utóbbi húsz év alatt enek az Egyesületnek az elnöke ré­széről és bizonnyal az összes testvérek és a jóakarata emberek örömmel mentek őt látni és hal­lani.

Tőbbszázan vettek részt a gyüléskihirdetésének egy vagy más formájában, segédkezve mind­nyájan, vagy a kérvény munkálatában. 16 láb nagyságú plakátok lettek emelve verandákra, köz­tereken és utakon. A plakátok ezrei ékeskedtek a külváros ablakaiban. Kétezer röpirat lett kiosztva. Sok gépjármű lett ellátva, látható jelekkel. A hirdetők 1500 plakátot használtak és 250,000 nyomtatott jegyet, ez volt a legnagyobb reklám­munka, amit Vancouver valaha is látott. 3000 ér­dekelt személy kapott személyes meghívást, írás­ban; miközben az utazóközönség állandóan üdvö­zölve volt a járművek által hordott különleges je­lek által a város minden részében egy egész héten át. 250 autókocsira voltak festve jellemző jegyek, sőt még a kerékpárok is különleges jegyekkel voltak ellátva és hat különféle irányba irányítva. A rádióállomás is közvetítette a helybeli hirde­tést és a legtöbb hirdetőnek ruhájára egy kis jel volt tűzve, 7 órakor délelőtt, azon a napon, ami­kor Knorr t. a városba érkezett, a zuhogó eső da­cára is szolgálati munkára jelentkeztek, dolgoz­va a külvárosban plakátokkal és röpiratokkat osztogatva a villamosokról és vonatokról leszálló embereknek. Tudva, hogy Vancouver e külterüle­te nagyon népes egészen a késő éjszakáig, a test­vérek meglettek híva egy tájékoztató sétára a plakátokkal, röpiratokat osztogatva a szombat esti gyülekezet után. 126 testvér jelentkezett e hí­vásra, jelvényeket tűzve magukra, akik közül né­melyek folytatták e szolgálatot a késő éjfélig.

A nyilvános konferencia napja, csak öt napra, a május 8-iki nemzeti ünnep után volt rendezve, úgy hogy még katonai parádék voltak rendezve a nép által a városban, vallásos ünnepélyekkel kap­csolatban, melyek nagy mértékben voltak közölve az újságok által; sőt május 13, ki volt jelentve a vallásoskodók által, mint „az anyák napja” is. Anélkül, hogy tekintetbe lettek volna véve az el­lenkező körülmények a „Forum”-ba a megjelentek száma, akik jöttek a „Népek Parancsnoka” elő­-

adást meghallgatni nagyon örvendetesnek bizo­nyult, 4500 egyén jelent meg. Úgy a közönség, mint a testvériség is nagy érdeklődéssel vették e tárgy csodálatos előadását Knorr testvér által és a közönség között, több mint 2000 példány füzet lett ingyenesen szétosztva az „Isten országa kö­zel” cimű füzetből. A számítások szerint az a kö­vetkeztetés, hogy több, mint 2500 idegen kellett jelen legyen a jóakarata emberekkel együtt. Ez egy nagy nap volt a jelenlevő 2000 testvér ré­szére

A három nap folyamán, még más beszédek is tartattak Knorr és utitársa, a Fiókhivatal szolgá­ja, valamint még más négy szolga által a testvé­rek részére, Knorr testvér, háromszori beszédén kívül, amit három gyülekezet alkalmával tartott, még az úttörőkkel is rendezett egy külön találko­zót, akik óhajtották és alkalmasak is voltak a Gileádi Őrtorony előkészítő tanfolyamra menni és előkészíttetni a külföldi misszioszolgálatra. Még volt egy kivételes összejövetel azon négy testvér­rel, akik a testvérek között működő szolgák, akik közül kettő a Gileádi iskola végzettje. Utolsó beszéde vasárnap este volt, mely a háromnapos ba­ráti együttlét kellemes betetőzője volt. Közölte a Biooklyn-i Béthel-család szeretetét és mindazon gyülekezetekét, ahol három hónapos hosszúutazá­sa alatt megfordult.

ALBERTA

Azután, Knorr t, kisérve Khapman és Hon­nan testvérek által kelet felé vette útját a követ­kező gyülekezetre, mely programja szerint követ­kezett Galgaryban (Alberta) egy körülbelül 90.000 lelket számláló város. A 640 mérföld út addig, 24 óra alatt lett megtéve, mely idő alatt a vonat, élő rakományát az 5.050 láb magasan fekvő, Alta-i „Lujza tó ’-hoz cipeli. Időközben Banff-hoz érkez­tünk. Calgary-tól 80 mérföldre és megállapíthat­tuk, hogy a tomboló vihar, melyben utaztunk, leg­alább nyolc cm. havat hozott. Mikor a vonat meg­érkezett Calgary-ba, ahol 3.438 láb magasságban voltunk a tenger színe felett. Ez a város egy nagy kiterjedésű mezőséget ölel fel és nagyon kivált­ságosan van elhelyezve a testvérek részére, akik elszórtan laknak dél-Alberta egész vidékén. Kö­zülök 319-en voltak jelen, akik üdvözölték a Tár­sulat elnökét és társait, elkísérve őket a gyüle­kezet termébe. Egy olyan nap volt ez, amit ők so­hasem fognak elfeledni. Közülök egy bizonyos szám elhatározta, hogy Edmontba fog utazni, a következő város, a program szerint, egy kétnapos gyülekezetre

Edmontom 200 mértföldre fekszik Calgary-tól északra és mint „észak kapujá”-nak van ismerve. A legnagyobb repülőterekkel van ellátva az egész tartományban és a híres Alcan-út készítési szol­gálatának központját szolgálta, mely Amerikát Alaszkával köti össze. 2000 lábnyira a tenger színe fölött ez a város a jelen évszakban északi fekvésénél fogva, későestig élvezi a napfényt. Va­lóban, ottlétünk alkalmával este fél 11 órakor még olvasni lehetett a napvilágnál. Utazásunk ezen időszakában a felhők, hó és esők közepett, most kellemes volt élvezni a tiszta ragyogó eget. Megérkezésünkkor, a gyülkezet kihirdetésé­-

13

---

13

UTAZÁS AZ ÉSZAKI TERÜLETEKEN

nek munkálata teljes kibontakozásban volt. A testvérek, Alberta minden tájáról és a Peace River kerületből szervezett egységben működtek a kihirdetés műveletének minden fázisában. Némelyek közülök 500 mértföldet is utaztak, hogy a királyság hirdetőinek e különleges gyűlésén résztvegyenek. Edmontonnak egy részecskéje sem maradt bejáratlanul a 605 testvér által, akik résztvettek a terepszolgálatból e két napon, május 19 és 20-án. Szombaton este beszéltek a gyülekezetnek, Chapman t, akinek beszédtárgya „Ti vagytok az én tanúim” volt és azután Hanna t. „A ki­rályság kifejlődése” beszédcimen. Azután következett Knorr t. egy beszéde. Éppen mikor Knorr t. és társai vacsoránál voltak, egy távirat érke­zett, mely az összes jelenlevők szívét megörvendeztette. A távirat a Torontoi IBSA Hivataltól jött a következő tartalommal: Május 15-től kezdve, az összes vámhivatalok tisztviselői rendeletet kaptak, hogy a Watch Tower Society eddig be­tiltott minden közleményei ezidőtől kezdve engedélyt kapnak Kanada területére bevitelre. Min­den bizonnyal, Jehova és az Ő Parancsnoka győzedelmeskednek”. Igy Knorr testvér ez esti gyülekezet részére ezen üzenet közlésével nagy örömet szerzett. A gyűlésen résztvevők örömükben lelkes tapsviharban tört ki, hálát adván Jehovának ezen új győzelemért, az Ő nevét viselő nép részére.

Május 20-án, vasárnap reggel, a testvérek még nagyobb odaadással végezték a kihirdetés munkáját, hogy az IBSA elnöke beszédet fog tartani „A népek Parancsnoká"-ról. Az imperiál színház lett ez alkalomra kibérelve. A Színház-igazgatóság nagyon kételkedett abban, hogy meg fog-e telni a terem. Hogyan? (mondották), hiszen egy másik színházban még lesz egy gyűlés a „keresztény tudomány"-ról, mely a város széltében és hosszában ki lett hirdetve? Sőt lesz még egy vallásos katonai parádé is a városban 4000 ember részvé­telével! És még valami! Kibérelte nem is olyan régen egy politikai vezető ugyancsak az Imperiál termet és alig volt 400 hallgatója. Hogy fogják J e h o v a t a n ú i megtölteni a termet? Az igazgatóság nem tudta, hogy fog történni, de a nép jött, úgyhogy az utolsó hely is le lett foglalva; és még mindig jött a hallgatóság. Még egy másik terem is megtelt, mely a folyosóval kapcsolatban a kapu­hoz közel volt, ami szintén ki lett bérelve és csak hamar megtelt az is. A következő nap reggelén az Edmonto-i Journál napilap közölte, hogy 1800 ember vett részt a gyűlésen”. Körülbelül 900 ezek közül testvér volt. A helybeli testvérek addig so­hasem láttak egy ilyen nagy gyűlést „idegenekből a te kapuidban”, hogy gyakorolhassák „jogai­kat” hallani a királyság igazságát. Itt adjuk a be­széd hatásának egy képét. Egy úri nő, aki a mormanisták híve volt, jött, hogy a gyűlésen az ő szektája részére propagandát csináljon s hogy röpiratokat osztogasson. Ő végig hallgatta az előadást. Azután mondotta az egyik rendezőnek: „Fogja ezeket a röpíratokat és csináljon, amit akar velök. Én nem tudom többé kiosztani”.

SASKATCHEVAN

Vasárnap, a késő esti órákban, a mi kis cso­portunk tovább utazott Saskatchevan tartomány

felé, lévén a mi következő állomáshelyünk Prince Albert egy körülbelül 12.000 lelket számláló vá­ros. Utazásunk szintén vonattal történt, Edmonton-ból Saskatoon-on át, de innen az utat Prince Albertig gépkocsival tettük meg a körülbelül 90 mértföldes utat Északkeletre. E gyülekezet alkal­mával, mely egy napig tartott, Knorr és társai tar­tottak beszédeket délután, este pedig szintén Knorr t. tartott beszédet. A jelenlévők száma 753 ­ testvér volt, ami meglepetést jelentett. Sokan ezek ­ közül hosszúutakat tettek meg Észak-Saskachevan bozótos vidékeiről, hogy jelen lehessenek a Társulat elnökének elsőakalommali látogatásán, Prince Alberten. Mikor Ő közölte a Watchttower kiadásaira vonatkozó tilalmak hatálytalanításá­nak hírét, a testvérek megfeledkezve teljesen magukról, nem tudva uralkodni érzületükön, örömük­ben fütyültek, lábaikkal dobogtak és „éljent”-t kiáltoztak. Ez a megnyilatkozás hatalmas tapsvihar közepette történt. De megemlítenünk kell hogy ­olvasóink előtt tudva legyen, hogy ezeknek a test­véreknek nagyobb része az utóbbi öt év alatt foglalt állást Jehova Teokratikus szervezete mellett,­ éppen a kormánynak a Társulattal szembeni meg­szorításai idején. Habár ők nem voltak infirmálva a Watchttower iratokról, melyek a tilalom előtt voltak, de ők mégis gyorsan magukévá tették an­nak az örömhírét, hogy a Társulat kiadványai még egyszer szabadforgalomban lehetnek ebben az országban.

­

Kedden, május 22-én, kis csoportunk visszatért­ újra Sas-katoonba gépkocsin a Saskachevani bozótos és perjés vidékeiről. Saskatoonban a gyűlés a legkiválóbb szállodateremben, Bessboroughban volt, a bálteremben. A nyilvános gyülekezet alkalmával este 8 órakor a terem már egészen ­ megtelt, úgy hogy szükségesnek látszott a hely­beli csoport királysági termét is igénybe venni, hogy a hallgatóság kívánalmainak eleget lehessen tenni, melynek száma úgv délután mint este elérte a 800-at. A testvérek kénytelenek voltak, hogy azonnal keressenek székeket a városban, úgy a bálterem, mint a királysági terem részére. 7 óra körül már mindkét terem telve volt, rövid idő alatt. Ez a körülmény egy nagyjelentőségű tapasztalat volt a Saskatooni testvérek részére, látni az ő városukban, 1300 embert összegyűlve, hogy ­hallgassák a Bibliatanulók egyesülete elnökének nagyjelentőségű beszédét. Egy 550 testvérből álló ­ gyülekezet, a helybeli királysági teremben, zárta le a Saskatooni gyűlésezéseket.

Következőleg tovább folytattuk útunkat Regina felé, mely székhelye e tartománynak, egy napos gyülekezetre. Május 24. ebben a dominiumban (tartományban) ünnepet jelent. A délutái gyülekezet alkalmával, amikor Knorr ás Han­nan testvérek beszéltek, a város gyűlésterme­ telve volt. Nemcsoda tehát, ha este a nyilvános gyűlés megtartásakor minden rendelkezésre álló hely, úgy a folyosókon, mint a terem hátsórészeiben is elfoglaltatott, úgy hogy 900 ember hallgat­hatta az elnök által beszélt fontos üzenetet. Azok, akik nem tudtak bejutni a terembe, 200 egyén kaptak egy-egy ingyenes-példányt az „Egy világ egy kormány” című legújabb füzetből.

14

---

14

UTAZÁS AZ ÉSZAKI TERÜLETEKEN

MANITOBA

Elindulva még azon este, másodnapon Winnipeg-be, Manitoba fővárosába érkeztünk. Ez a leg­nagyobb város a Nagy Tó nyugati részén és „nyu­gati kapunak” is neveztetik. Itt egy nagy Aréna (színház) mely „Amfiteátrum” néven ismert, lett a háromnapos gyűlésre kibérelve. Körülbelül 7000 ülést magábafoglaló és úgy van elismerve a 290.000-nyi lakosságú város és környéke által, mint a legnagyobb. A testvérek nagyobb része Manitoba vidékéről jött, de voltak Észak-Onario és Saskatcheván-ból is. Hat olyan testvér is volt, akik mint szolgák résztvettek a programban Knorr t. és utitársaival együtt.

Pénteken este volt az első gyülekezet, május 25-én. 1263 testvér jelenlétében. Hannan testvér gy félórás lelkesült beszéddel nyitotta meg a gyűlést, utána pedig Knorr testvér beszélt „Az újvilág biztos alapjá”-ról. Kétségen felüli, hogy a Watchtower kiadványaira vonatkozó kanadai ti­lalmi rendeletek hatálytalanításának híre a legna­gyobb lelkesedéssel és tapsviharral lett fogadva. De a tapsvihar nem tudott lecsillapodni, különö­sen akkor, amikor Knorr testvér közölte az újab­ban kapott telefonértesítést a Toronto-i hivatal­tól, hogy a Tanács egy rendeletet tett közzé a következő tartalommal: „Öméltósága az általános Tanácselnök az Igazságügyi miniszter ajánlatára az 1927-ben átdolgozott Kanadai alkotmány 206. szakasza 1-ső paragrafusának (a) jelzés alatti alparagrafusát, mely egy, az 1942. évi háborús in­tézkedés volt, büntetés alá helyezte és hatálya alól törölte a következő szervezetek neveit:

Watchtowr Bibié and Tract Sociaty

és Watchtower Bibié and Tract Society Incorporated.

Azonnal, miután a hallgatóság ráeszmélt e váratlan hír fontosságára, öröme nem ismert ha­tárt. Féktelen tapsvihar következett! Közel 5 éve, hogy óhajtják és kérik a kanadai testvérek, hogy jöjjön el ez a nap. Örvendjetek testvérek, hogy itt van! Jehova tanúira vonatkozó minden tilalmi rendelet és megszorítás az ő keresztyén szerveze­teik működését illetőleg hatálytalanítva lett Ör­vendjetek!

A május 27-iki (vasárnap) nyilvános gyűlés alkalmával, melynek tárgya „A népek Parancs­noka” volt, Knorr testvér még mindig mint Winnipeg-ban és más gyűléseken is, csak mint a „Nemzetközi Bibliatanulók” elnöke volt kihir­detve. De most, e hír vétele után, itt Winnipeg­ben, Knorr testvér a 4123 főnyi közönség előtt úgy lett bemutatva, mint a Watchtower Bibié and Tráct Society elnöke, ami elsőizben történt dolog volt Kanadában. Társai mondották ez alkalommal, hogy Knorr testvér az ő kibontakozásának teljé­ben volt, az Ur kegyelme és szelleme által. A je­lenlevő nagyközönség közül körülbelül 2000 ember a maga valóságában idegen volt. Több mint 1000 füzet lett ingyenesen szétosztva és elfogadva az érdekeltek részéről az Amfiteatrum-ból való eltávozáskor.

E nagyon felhangolt konferencia folyamán, Knorr testvér szintén gyűlést tartott kivételes értelemben a testvérek érdekében szolgáló 6 test­vérrel, buzdítva és tanácsolva őket, úgymint a

konferencián megjelent úttörőket is, akikkel szin­tén tartott gyülekezetet. A Wjinnipeg-i gyülekezet végén, a következő szövegű határozati javaslat lett felolvasva: „A mai jelentős időkben, amikor Jehova népe győzelemről-győzelemre halad Nagy Parancsnokunk vezetése alatt és azon tény alap­ján, amit itt a Winnipeg-i konferencián, láthattunk, ami közölve lett a mi kedves elnökünk Knorr testvér által, ami itt Kanadában a valaha nyert győ­zelmek legnagyobbika, mi itt összegyűltek, kifeje­zésre óhajtjuk juttatni elismerésünket Jehova és Királya Krisztus Jézus iránt, az Ő népével szem­beni nagy szeretetért és az ellenség feletti ezen győzelemért. Továbbá, kiakarjuk fejezni köszönetünket a ti látogatástokért és a gazdag lakomáért, valamint azon jelentésért is, mely által ismertetté­tek látogatásaitokat a mi Észak- és Dél-Ameriká­ban harcoló-társainknál. Mi reméljük, hogy Nagy Jehova az Ő teokratikus szervezete utján a közel­ jövőben még fog rendezni látogatásokat a Watch­tower Bibié And Tract Society-nél levő elnökünk, Knorr testvér által. Nagy megerősítésünkre szol­gált a te és társaid látogatása. Mi elvagyunk ha­tározva, folytatni a harcot az ellenség ellen Nagy Parancsnokunk oldalán, mindaddig, míg teljes lesz a győzelem. Kérünk, hogy üdvözöld nevünkben a mi harcoló társainkat Európában és a föld más részein, hogyha majd Jehova oda vezérel téged". E határozati javaslat elismeréseképp az összes je­lenlevők felállottak.

ONTARIO

A következő napon, Knorr testvér és társai vonatra szálltak, hogy két nap és egy éjjel utazva Torontóba (Ontario) jussanak, szerdán, május 30-án. Ott kellemesen voltak fogadva a fiókhiva­tal renovált épületében, ami a Társulat tulajdonát képezi, Irvin Avenue 38—40. szám alatt és ott a Béethel-házban, Knorr és Hannan testvérek, két napig laktak, ami megkönnyítette a kapcsolatok felvételét a Fiókhivatal helybeli vezetésével a szervezet kifejlesztésére és a királysági szolgálat megnövelésére egész Kanadában. Knorr testvér kívánságára egy gyűlés lett tartva a Torontoi csoporttal az ő visszautazása előtt az Egyesült-Államokba. A gyűlés május 30. estéjére lett rendezve a Massey-féle teremben, melynek befogadó­ képessége 2800 személyre terjed. Az összes közeli csoportok értesítve lettek, de a hír elterjedt min­denfelé és a jelenlevők kielégítésére a terem megtelt. Nagy felfrissülést jelentett nekik Knorr testvér személyes közlése az ő különleges utazá­sait illetőleg a királyság érdekében, Argentiniában, Mexikóban, Brazíliában, Csillében, stb. Ő több úttörővel találkozott, akik abbeli óhajuknak adták kifejezését, hogy résztvegyenek a Watch­tower Gileád tanfolyamon a külföldi szolgálatra való felkészülés érdekében. Este 11 órakor a lám­pák kioltattak a Massey teremben és így mindnyá­jan el kellett távozzanak nagy sajnálkozással.

A NEWYORKI GYÜLEKEZETEK

A következő napon Knorr és Hannan testvé­rek vonatraszálltak, hogy az Egyesült-Államokba utazzanak, lévén első megállójuk a Watchtower Gileád Bibliai Kollégium. Ez volt az első össze-

15

---

15

UTAZÁS AZ ÉSZAKI TERÜLETEKEN

jövetelök a Kollégium ötödik osztályának növen­dékeivel. Az elnök nem vesztegette az időt, csu­pán személyes jelenlétének jótéteményével, ha­nem beszédet tartott, szombaton, vasárnap és hét­főn is a növendékek részére. Ez egy hallgatólagos felfrissülés ideje volt úgy az ő, mint a növendékek részére, valamint a család, a királyság birtoka részére is. Vasárnap egy második gyülekezet is lett tartva a Kollégium termében, ámbár ez nem volt eléggé kihirdetve. Az ötödik osztály tanulói és a birtok családja kimutatták jóakaratú érdek­ lődésüket ezen alkalom iránt és egy 228 személy­ből álló hallgatóság volt-jelen.

Hétfőn, június 4-én este későn érkezett Knorr testvér szerencsésen a Brooklyn-i otthonba, ja­nuár 26-dikától való távollét után. Ezen utazások folyamán a Jehova tanúinak Amerikában lévő legnagyobb székhelyén maradt testvérek, figye­lemmel követték az utazásokat, ahogy azok kö­zölve voltak az Őrtoronyban. Az Ő vágyuk még jobban fel lett buzdítva. Azért Jehova tanúinak newyorki csoportja felkérte őt, hogy végezze be utazásait nálunk, a kiindulóponton, egy gyüleke­zet keretében. A meghívás el lett fogadva, ahogy az értésésére lett adva a newyorki csoport min­den egységének még május 31-én. Június 10-re lett kidolgozva egy délutáni program, mely egy nyil­vános beszédet és a testvérek részére egy sze­mélyes jelentéstételt foglal magában, az Ő szolgá­lati utazásairól. A Manhattan Center, terjedelmes hallgató termeivel lett kibérelve erre az al­kalomra.

A newyorki hírnökök még felét sem töltötték volna meg az 5700 üléses teremnek. A Teokrácia közleménye a közelgő eseményről newyorki jó­akaratú emberekhez irányult, azért számuk ak­kora kellett legyen, hogy betöltse a helyeket. Te­hát az előkészítő munka egy héttel előbb kezdő­dött meg. 8.000 meghívó nyomtatvány lett ki­osztva postán vagy személyesen; 1600 plakát dí­szítette a manhattani „Creat White Way”-on menetelő királysági hírnököket. Ezen a meghosszab­bított egész szigeten, összetorlódott többmilliós lakóival „cliff-dwelera" (ködházak lakói), a teok­rácia hírnökei amúgy rajzottak, egy és egynegyed millió meghívó jegyet osztva szét. Éppen mint a sáskák, dolgoztak a királyság hírnökei 6 kiinduló­ bázisról, hogy Newyork város nagyobb részét il­letve fontosabb részét egy heti munkával bejárják. Több mint 2000 hírnök vett részt a villámhirde­tésben. a newyorkiak nagyon barátságosak vol­tak a fogadtatásban. Az autóbuszokból meredeztek ki a karok a közlemények után; sőt még las­sították is az iramot a gépjárművek, hogy tudo­mást szerezzenek a történendőkről. Egy ujságárús, miután megfigyelte a jelvényekkel és plaká­tokkal ellátott hírnököket, mondotta egy járókelő­nek: „Ha ezek az emberek, akik a plakátokat hordják, mind ott lesznek a konferencián, akkor mások részére nem fog lenni hely".

Június 10-én, vasárnap délben már egy nagy­sereg ember gyűlt fel frontot húzva és várakozva a Manhatten Center előtt, a megkezdés előtt há­rom órával. Amikor az ajtók még a rendes idő előtt 1.45-kor kinyithattak, a megindult ember­áradat nem nyugodott meg addig, míg az összes helyek elfoglaltattak a főteremben. A mellékter­-

mek is zsúfolásig teltek. Több mint ezer személy nem tudott helyet kapni. Azok a boldogok, akik hamarább jöttek, türelmetlenül ültek a főterem­ben. Több mint egy óráig várakoztak, némelyek hallgatva, mig mások beszélgetve egymásközött. De halotti csend lett nyomban az összes hallgatótermekben, úgy a látható 5700 egyén, mint a nemlátható sok ezer ajkán (akik a WBBR Rádió állomás által hallgatták) amikor az elnök titkára bejelentette a közönségnek, hogy most hallani fogják N. H. Knorr-t beszélni a „Népek Parancsnoká"-ról, épp a földgömb nyugati része felének beutazása csúcspontján.

Azután a tökéletes csend, csak a beszélőnek hangja által lett megtörve, amikor korszakot fel­ölelő beszédtárgyának alapját fektette le, melynek kidomborítása során kimutatta, egy, az egész földgömböt uraló parancsnok szükségességét, va­lamint jelentéktelenségét a politika és a vallás korcs együttműködését, hogy egy egységes békés rendszert hozzanak létre, rámutatván a tényre, hogy Jehova Krisztus Jézust nevezte ki a népek Parancsnokává. A beszéd felén hatalmas taps­ viharban tört ki a hallgatóság, mikor a beszélő mondotta: „De mindezek a kicsinyes dolgok, az úgynevezett „erkölcsi törvények" alapítása és annak nemzetközi megszervezése, hogy állandóvá és alapvetővé tegyék, csak hamis áhitatosság alap­jáni üres beszéd a vallásvezérek részéről, akik a normális törvények" őreiként tüntetik fel magu­kat, de csupán azon célból, hogy maguknak hasznot húzzanak belőle, mutatván magukat a látszat szerint mint a szervezet szellemi tanácsosai." Más tapsolás követte a következő mondást: „Mialatt a legmorálisabb és igazabb embereknek mutat­koznak, ugyanakkor megtapodói képmutató mó­don Isten narancsainak és üldözői azon alázatos keresztyéneknek, akik Isten törvényének betar­tására törekednek".

A beszéd e részétől, mely oly hathatós erővel hatott, gyakran lett megszakítva a tapsolás által. Az Istentől kijelölt Parancsnok, mint trónrahelyezett van kimutatva, ő most szembehelyezkedik e régi világ parancsnokával, Sátánnal, az Ördög­gel. A döntő óra már közeleg. A választás kivált­ságának órája már ütött. Armageddon viadalának záró órája jön minden kétség nélkül. És most Je­hova Parancsnokának rendeletéire, úgy ahogy azok kimutattatták a beszélő által, a felfigyelésre érdemesek, melyeket azok az emberek, akik éle­tet keresnek, magukévá kell tegyenek, A beszéd végén a szónok buzdította a hallgatóságot, hogy te­vékenykedjenek ők is, tanácsolva másoknak is, mondván: „Jövel!”, tanítván őket, hogy igyanak akirályság igazságának vizéből és helyezkedjenek Jehova láthatatlan Parancsnoka alá. Akiket ér­dekelt a beszéd, azok meghivattak a gyülekezet elnöke által, hogy hagyják hátra címeiket, hogy kapjanak majd egy-egy példányt e beszédtárgyból, mely minél előbb ki lesz nyomtatva füzet alakban.

Húsz perces szünet után, a hallgatóság része­sülhetett a gyűlés második felén, délután, hallgat­ván Knorr t. 2 órás beszédét, aki elbeszélte 25.000 mértföldes utazásait a földgömb nyugati részén. Addig, az Őrtorony olvasói e Folyóirat utján, együtt utaztak a társulat elnökével ; most azonban

16

---

16

UTAZÁS AZ ÉSZAKI TERÜLETEKEN

ez a hallgatóság bírja a kiváltságot, hogy először hallja saját ajkairól a megható elbeszélést. Ők kiváltságosabbak voltak másoknál annyival is in­kább, mert hallhatták az elbeszéléseket épp az utazások végén; mert ezzel, az utazás befejeztetett és így már semmi egyéb sem volt hozzáfűzendő.

Ez alkalommal Knorr testvér, nem formális konferenciát tartott valamilyen kéziratból; hanem elbeszélgetett az ő testvéreivel. Nem beszélt előkészített módon, hanem, szépen társalgó for­mában, úgyhogy az ő szavai egyenesen hallgatói­nak szívéig hatottak. Fő témája volt, Jehova egész népének egysége, tekintet nélkül az állásra, vagy a helybeli szervezet nagyságára. Ők minden or­szágban egy tevékeny erő által vannak mozgatva, mely Jehova Szent Szelleme. Ők mindnyájan vilá­goskodnak, az igazság világosságával, amit Isten adott nekik.

A beszéd utolsó órájának felén, Knorr testvér Máté 5, és 6. részeiből magyarázott. Magyarázta azokat a verseket, melyek mondják, hogy a király­ság igazságának fényét hagyni kell, hogy világoskodjék minden embernek és hogy szemeinket ál­landóan a királyságra szegezetten kell tartani és nem pedig az ördög szervezetére tekinteni. Erővel teljes egyszerűséggel, ami kívántatik a keresz­tyéntől, lett feltárva, hogy beszélni, beszélni, kell a királyságról. Mert az Ur népe beszélt, használva nyelvét, az Ő r t o r o ny megrendelői közé újabbak sorakoztak, szaporítván a már 207.000 megrendelő számát, ezalatt a négynapos utazás alatt. Ezek közül hatezer spanyol nyelvű és sok megrendelés jött a közelebbről, azaz nemrégen meglátogatott országokból.

Azután a hallgatóság figyelme Észak- és Dél-Amerika földrészeiről a Filipi-szigetek felé tere­lődött, azután futólagosabban Egyiptom, Görög­ország, Spanyolország, Barbados, Anglia, Belgium, Franciaország, Hollandia és Németország felé irányíttatott. A démonok legtüzesebb üldözé­sei dacára is, a munka ezekben az országokban Jehova ellenállhatatlan Parancsnokának vezetése mellett előretört. Miért? Mert követték útjukat, szabályosan végezve egy egyszerű dolgot, beszél­tek. Az üldözések és az általános háború nem ál­lította le őket. Ők a királyságról kellett beszéljenek és tették is ezt. És miért? Azétr, „hogy aki hallani akarja" hallhassa.

EURÓPAI JELENTÉSEK

Miután az európai háború befejeződött, a je­lentések lassan-lassan jönnek e földrészről is, mely

kezd felemelkedni a náci-fasiszta-vatíkán brutális sötétjéből, A hallgatóság nagy csodálattal hall­gatta, hogy a munka milyen nagy lendületet vett az európai országokban is, 1940-ben Franciaor­szágnak csak 400 hírnöke volt; most pedig 1100-an vannak ott azok, akik a királyságról beszélnek. 1940-ben a 400 hírnöknek 1200 jóakaratu embere volt, akik a könyvek tanulmányozásán résztvettek; most azoknak száma, akik tanulmányozzák a könyveket 5000-re emelkedett! A gyülekezet ezt az információt tapssal és nevetéssel vette tudomá­sul — mert ezek a tanulmányozások egyenesen a nácik orra alatt lettek szervezve. Csak Párizsban a hirdetők száma 50-röl 500-ra emelkedett. 1940-ben Hollandiában 800 hirdető volt. Négyszázan közülök a Németországi lágerekbe lettek depor­tálva. De akik otthon maradtak, tovább beszéltek a királyságról. Az eredmény? Abban az ország­ban most a királyság hírnökei 2000-en vannak.

Németországból is érkeztek közvetlen hírek, habár szegényesebbek is, Az Egyesült Államok hadseregéből egy altiszt írt a társulathoz. Ő egy gyüjtőtáborba volt küldve, miután a németek legyőzettek, hogy ott vizsgálatot tegyen. Ott 50 Je­hova tanúja volt bebörtönözve. Egyesek közülük ott voltak már 8, mások már 10 éve. Elbeszélte, hogy egy nyilatkozatot kellett aláírjanak (melynek egy másolata ide is lett küldve). Először egy hoszszú nyilatkozat jelent meg, hogy jövőben lemon­danak mindennemű kapcsolatról a Jehova tanúit illetőleg és a Jehova Istenben való hitre nézve, végül a hely az aláírásra. Azután alatta volt egy rövid mondat, hogy a Jehova tanúi szolgálatot so­hasem fogja elhagyni; és ismét hely az aláírásra, írd alá az elsőt, azaz a lemondót és szabad leszel; vagy írd alá a másodikat és tovább kell szenved­ned a nácik leírhatatlan brutális kínzásait. De az 50, szilárdan állott, éppen mint a németországi sok ezer Jehova tanúja. Ők kérték a vizsgálatot végző altisztet, hogy írjon a Társulatnak és „hadd tudja meg az egész világ, hogy mi jól vagyunk!” Lehetetlen leírni szavakban azon érzéseket, melyek a Manhattan Center-ben összegyültekben nyilvánult meg ezen európai hírek hallattára. Ezek az érzések csak a szívek mélyén olvashatók, amit az Ur olvas és azok, akik hasonló tapaszta­latokban részesülnek. Azután következett az elnök imája, az ülés befejezésekor, melyben azon óhaj lett kifejezésre juttatva, hogy Isten népe közül minden egyes végezze hűséggel az egyedüli dol­got, ami tőlük kívántatik — h o g y b e s z é l j e ­n e k a k i r á l y s á g r ó l!

(Watchtower 1945 jul, 15.)

ÚRVACSORA EMLÉKÜNNEPÉLY

Ebben az énben az Úrvacsora-ünnepély megtartása április 16, kedden napnyugta után, vagyis este 6 óra utánra esik.

A felkeltek magok között részt vesznek a jelképes Úrvacsora emlékünnepélyben és a társaik a „más juhok" jelen lesznek mint tanuk. Mielőtt a jelképes Úrvacsora megkezdődnék, egy tehetséges testvér egy rövid beszédet tart a jelenlevőknek, vagy pedig egy legújabb tanulmányból egy cikket az Úrvacsorára vonatkozólag felolvassa.

Mivel a kenyér megtörése és a bor ivása a halált jelképezi, amiből a Krisztus országának tagjai részt vesz­nek, az előképletet kenyeret és bort közösen használják. Kovásztalan kenyeret és piros bort kell használni, mely szerint a Jézus és az apostolok útmutatása, példája van Követve. A csoportok a jelentést erről küldjék be az egyesülethez Bucurestbe, melyben kimutatva legyen úgy a jelenlevők, valamint azoknak száma is, akik részesültek az emlékünnepélyben.

Szeretettel köszöntünk a Teokrácia szolgálatában

Aprobat de cenzura préséi pe lángá Minist. Prop. Nat. cu No. 1296 — 26/2/1946.

---

„GRAFICA“ INSTITUT DE ARTE GRAFICE ORADEA