Felelősségünk
„...Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.1*
— Lukács 12 : 48
JEHOVA mindent rendben cselekszik. ö ád életet
teremtményeinek, „mindeniknek a maga rend¬
je szerint", viszont a királyiház tagjai a legfelsőbb
fokú életben fognak részesülni. Isten a tagokat a
maga tetszése szerint helyezi el a testben, főszer¬
vezetében. (Kor. I. 15 : 23; 12 :18) Isten előtt
csak úgy lehet kedves a teremtmény, ha rendezett,
határozott úton jár s a jószándékú ember ezért
imádkozik őszintén így az Istenhez: „Vezéreld uta¬
mat a te igéd szerint és ne engedd, hogy valami
hamisság uralkodjon rajtam! Oltalmazz meg az
emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te
határozataidat! A te orcádat világosítsd meg a te
szolgádon és taníts meg a te rendeléseidre!" (119.
zsoltár 133—135) „Az Űr szilárdítja meg az igaz
ember lépteit és útját kedveli." — 37. zsoltár 23
’ A teremtmény oly mértékben felelős Teremtő¬
jével szemben, amily mértékben ismeretekkel ren¬
delkezik, vagy amily mértékben azokat szorgalom
és törekvés útján megszerezhetné. A teremtmény
előtt azon ismeret tárja fel az Isten-szolgálat al¬
kalmát s így a feddhetetlenségének megőrzésére
szolgáló alkalmat, amelyet Isten beszédéből merít.
Amily mértékben tehát az alkalmak meggyara¬
podnak, oly mértékben fokozódik a teremtmény
felelőssége is. Az írás nem támogatja a közömbös¬
séget és a hanyagságot „Meg ne vesd a kegyelem¬
nek benned való ajándékát." (Tim. I. 4 :14) „Mi¬
módon menekedünk meg mi, hogyha nem törő¬
dünk ily nagy idvességgel? amelyet, miután kez¬
detben hirdetett az Ür, azok, akik hallották, biz¬
tosítottak számunkra." (Zsidók 2:3) Ez a sza¬
bály vonatkozik az Isten akaratáról való tudo¬
másszerzésre, valamint a kínálkozó alkalmak sze¬
rinti szolgálatra is. — Kor. II. 8 :7; Zsidók 6 :11
- Jézus, Istentől nyert feljogosítás alapján mon¬
dotta: „Akinek sokat adtak, sokat követelnek tő¬ le; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle". (Lukács 12.48) Ezek a szavak elsősorban azok¬ ra vonatkoznak, akik önként Isten szolgái lettek, amidőn az ür Jézus megjelent ítélkezni; ez vilᬠgosan kitűnik az összefüggésből: „Feleié az Ür: Vájjon kicsoda a hű és okos sáfár, kit az Ür ház¬ népe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték ízerint a maga idejében? Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend az Ür, ilyen munkában talál. Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé ren¬ deli őt" — Lukács 12 : 42—44, Káldi. • E szabály alá estiek természetesen mindazok ra. akik Isten akaratának cselekvésére hajlandók lettek; ezek közé tartozik tehát a „nagysokaság" >s. Jehova törvényei szilárdak s nem változnak >neg. (Malakiás 3:6) Ez a szabály szól azokra is, skik hitszegésük miatt a „gonoszszolga-osztály- hoz" tartoznak, amelyről Jézus így szólt: „De ha
- szolga azt mondja szívében; Késik az én Uram
- verni kezdi a szolgákat és szolgálókat és eszik,
®rík és részegeskedik." — Lukács 12 :45, Káldi. ‘Aminek eljövetelét őszinte emberek évszázado- várták, az Ür Jézus Krisztusnak és az ő ki¬ tt 7. ' tályságának eljövetele volt Amidőn valaki Isten akaratának cselekvésébe beleegyezett és felvilá- gosodott az ’ó eljövetele és országa felől, oly fele¬ lősség terheli, miszerint, ha azután a királyság ér¬ dekeivel szemben hanyag lesz, vagy közömbösen viselkedik, viselkedésével az Ür megjövetelét cᬠfolja és a „gonoszszolga-osztályba" fog soroltat¬ ni. Ebből az okból mondja erről az Ür a követke¬ zőket: „De ha e szolga azt mondja szivében: Ké¬ sik az én Uram." A szív az indítékok központját jelenti, s az ember cselekedeteivel fejezi ki indító okait. A szavak szükségtelenek, mert a tettek hangosabban és meggyőzőbben beszélnek a sza¬ vaknál. Aki istenfélő, mindenkor vigyázni fog te¬ hát, hogy a királyságnak reábízott érdekeit el ne hanyagolja és az Ür ítéletét magára ne vonja. Sokat adtak ’ Jegyezzük meg, hogy Jézus szavaiból két kü¬ lönböző dolog tűnik ki, amire vigyáznunk kell: 1). Akinek gokat adtak; s 2). akire sokat bíztak mint szolgára. Isten adja az ő igéjének ismeretét az ő szolgáinak s ezáltal fejezi ki előttük akara¬ tát. Azonkívül az ő országának érdekeit is reájuk bízza. Amint a Szentírás és az események mulat¬ ják, az Ür 1918-ban érkezett templomához s ez vi¬ lágos választóvonalat jelent az Isten szolgáinak adott és a reájuk bízott dolgok között. Rövidesen az apostolok elhunyta után nagy tudatlanság és sötétség ideje következett Jehova szándékainak ismeretét illetőleg, ami sok évszázadon át tartott. De 1878 óta azon igazságok lassú helyreállítása következett, amelyek hosszú időn keresztül rejtve voltak. 1918 óta az Ür szolgái Lukács 12 :48-at Krisztus ezeréves uralkodására alkalmazzák. Most azonban világosan látható, hogy Jézus e kijelen¬ tése törvényszabály 3 főképpen és erősebben az Ür Jézusnak a templom megítélésére jövetele óta alkalmazható, amely ítélet azokon kezdődik, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöt¬ tek. — Péter I. 4 :17 71918 előtt a felszenteltek úgy értelmezték és hitték, hogy Isten az ő kedves fiát a földre küldte avégből, hogy az emberiség megváltásáért meg¬ haljon; hogy az örökgyötrelemről szóló nézet té¬ ves s a bűnnek halál a büntetése; hogy Isten az emberek közül kiválaszt egy gyülekezetei, amely¬ nek tagjai jellemet kötelesek fejleszteni s annak révén lesznek méltók megdicsőülésük után Krisz¬ tussal, a gyülekezet fejével való együtturalkodás- ra és a világot ezer éven át fogják kormányozni; hogy a gyülekezet, vagy igazi egyház a választot¬ tak seregéből, a „kicsiny seregből" fog állani s tagjai az első feltámadásban az Ür Jézus Krisztus hasonlatosságára alakulnak át; 3 azonkívül a fel¬ szenteltek azt is felismerni vélték, hogy Isten a szellemtől szülötteknek egy másik osztályát is fogja alakítani, amely hanyagsága, vagy hűségé¬ nek hiánya miatt kényszerűségből nagy nyomorú¬ ságon fog keresztülmenni, amelyből aztán telje-
