A lap korrektúrázva van
104
Isten az Atyja Krisztusnak és egyházának: ,,Az ö akarata szült minket az igazságnak igéje által.“ (Jakab 1:18) Jónás természetesen csak egy ember volt s egy prófétai képben való szerep lejátszására lett felhasználva, amely képpel Jehova előárnyékoltatta a királyság előkészítését és annak kifejlődését, különösen pedig azt a munkát, amely a királyság teljes felépülését megelőzi. Jónás ennek a prófétai képnek egyes mozzanatában az Úr Jézust szemléltette, más helyeken pedig a hű maradékot; megint más helyen oly szerepet játszott, amelyben azokat szemléltette, akik beleegyeztek ugyan Isten akaratának a cselekvésébe, de azután zúgolódókká lesznek és a „választott vének“ szellemét nyilvánítják. A Jónás jövendölésében alkotott képek leleplezik az ördög szervezetét, különösen a politikai és pénzügyi alkotó részét, valamint annak vallásos elemeit is és kimutatja, hogyan lett a szolga megbízva és kiküldve, hogy a szervezetekben lévő embereket figyelmeztessék. Ismerteti a jóakaratú embereket is, akiket a Sátán szervezete megalázottságban tart, mindazáltal igazságosságra vágynak, szintén ismerteti a maradékot, Jehova tanúit, akik megbizattak és kiküldettek ily jóakaratú személyek figyelmeztetésére, oktatására és támogatására; és a figyelmeztetést megszívlelő emberekből alakul ki a „nagy sokaság“. Abban fel van tárva a „hű és bölcs szolga“ osztály is, amint felhatalmazást nyert és kiküldetett „a mi Istenünk bosszúállásának“ a kihirdetésére, és kimutatja, hogy ennek a munkának még a Mindenható Isten nagy napjának a csatája előtt el kell végeztessék. Habár a prófétai kép egy része a földön már beteljesedett vagy a beteljesedés folyamatában van, mindazáltal a jövendölés „alkalmatos időben való eledel“ a hit háznépe számára és az ő vigasztalására adatott. Aki szívesen szolgál az Úrnak, az a legnagyobb érdeklődéssel tanulmányozza a jövendölést, és mind ezeknek a szivére kötjük annak figyelmes és imateljes tanulmányozását. A jövendölés megmutatja az Istennek szentelt nép ösvényén felállított csapdákat, s ennek felvilágosítása lehetővé teszi számára, jobban felismerni azt a kiváltságot, és kötelességet, hogy Istent félje és őt minden időben teljes odaadással szolgálja.
8
Jónás Jehovától megbízatást és parancsot kapott egy bizonyos rendkívüli szolgálatra: „És lön Jehova szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!“ (Jónás 1:1, 2) Ez a parancs és Jónás jövendölése Jeroboám király uralkodásának az idejére látszik esni, aki a harmadik nemzetség volt Jéhú trónján és a tíz törzsön uralkodott. Isten kijelentette, hogy a Jéhú háza Jéhú után négy nemzetségen keresztül fog kormányozni, és az ő leszármázottainak egymásután következő kormányai a következők voltak: l.Jóákház, 2.Joás, 3.Jeroboám és 4.Zakariás. Elizeus próféta Jéhú halála után egészen Joás király uralkodásáig élt.- Kir. II. 13:14—21; 15:11, 12.
9 Jónás próféta említve van az Izráel tíz törzse felett uralkodó Jeroboámmal, Jéhú nemzetségének harmadik ágával kapcsolatban, éspedig a követekező helyen: „Ő szerezte vissza az Izrael határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, Jehovának, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, aki Gáth-Kéferből való volt. Mert meg tekintette Jehova az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és elhagyatott is semmi, és nincs senki, aki az Izráelt megszabadítaná.“ (Kir. II. 14:25, 26) Ebből kitűnik, hogy Jónás Jeroboám uralkodása alatt vagy előtt prófétáit és több mint valószínű Elizeus prófétát is ismerte és vele összeköttetésben volt. Úgy lászik, hogy Jónás egy a Zebulon tözséből való
galileai volt. „Amittai prófétának vot a fia Gáth-Kéferből“, eszerint tehát, Izráel tíz törzse országa alá volt rendelve. Izraelnek ez a része abban az időben az arany borjút imádó ördög-vallásnak adta magát Pán és Béthel városaiban és ezért egy „gonosz és parázna nemzetség“ volt, amint őket maga az Úr jellemzi.
(Máté 12;38—41) Gáth-Kéfer Galileában volt. (Ésaiás 9:1, 2 Elberfeldi széljegyzet szerint; Máté 4:15, 16) Joás uralkodása alatt a tíz törzs folytatta a gonoszságot, amint irva van: „És gonoszul cseledék Jehova szemei előtt, és nem távozók el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől, aki Izráelt bűnbe ejté [a borjúimádat ördög vallás gyakorlása álal], hanem azokban járt.“ (Kir. II. 13:11) Joás fiáról van megírva: „Amásiának, Joásnak.a Júda királya fiának tizenötödik esztendejétől fogva uralkodott Jeroboám, Joásnak, az Irzáel királyának fia Samáriában, negyvenegy esztendeig. És gonoszul cselekedék Jehova szemei előtt, mert, Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől el nem távozott, aki bűnbe ejtette Izráelt.“ (Kir. II. 14:23, 24) Zakariás, a Jeroboám fia, hasonló bűnsorozatot cselekedett. (Kir. II. 15:8—12) Ennek a gonosz királynak a leszármazottai Jézusnak a földrejövetelekor sem javultak meg, és amidőn Jézus Galilea vidékén róluk beszélt, mondotta: „Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt; mivelhogy ők [a Ninivebeliek] megtértek Jónás prédikálására; és imé nagyobb van itt Jónásnál [Krisztus Jézus].“ (Máté 12:41) Az Izraeliták nem változtatták meg érzületüket, és ők is egy gonosz nemzetséget képeztek. Ezt Jézus Galileában mondotta, amint azt a Máté 13:1 feljegyzése mutatja.
10 A Jónás jövendölésében feljegyzett prófétai képnek a beteljesedése úgylászik Kr.u. 1914 utánra esik. Jehova abban az évben ültette trónra Királyát, Krisztus Jézust. Akkor vette kezdetét „Jehova napja“, és ezzel megkezdődött Isten neve és igéje igazolásának az ideje. (Jel. 11:16—18) A Jehova nevének az igazolására szánt napnak a kezdetével esedékessé vált az idő, amidőn az erről szóló üzenetet ki kellett hirdetni a nemzetek között. A Jehovával szövetségben állóknak kötelessége volt hirdetni, hogy az ő királysága elérkezett és igazolásának az ideje itt volt. Ez idő előtt körül-belül negyven éven keresztül, vagyis körül-belül Kr. u. 1874 után a „Jónásnál nagyobb“ — mint Jehova követe és helytartója — az iránta odaadó követőivel prédikáltatta a földön az úgynevezett „szellemi Izrael“ [szintén Krisztus követőinek is neveztetnek a „kereszténységben] előtt, hogy a Királyra és királyságára vonatkozó meghatározott idő elérkezett, miért is mindenki meg kell változtassa utait és az Úrnak kell alárendelje magát. A „kereszténység“ azonban éppen olyannak bizonyult, mint a zsidó vallásoskodók, amennyiben vonakodtak hallgatni és megjavulni s ehelyett továbbra is ördög-vallást gyakoroltak. Azért az ilyenekre még sokkal jobban vonatkoznak Jézus következő szavai, mint a zsidókra: „E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik neki, hanemha Jónás prófétának ama jele.“ — Luk. 11:29.
11
Miután Jehova 1914-ben Királyát, Krisztus Jézust, trónjára emelte, azután Isten bosszúja Sátán szervezetére kell következzék. Arra az időre talál a következő iráshely: „És megharagudtak a pogányok [nemzetek;,és eljött a te haragod.“ (Jel. 11:18) Isten haragja nemcsupán ördög-vallást gyakorló az úgynevezett „szellemi Izráel“ ellen kell legyen intézve, hanem a nemzetek vagy Sátán szervezetének politikai része ellen is, amely a jővendölésben különösen a második világbirodalom, Asszíria által lett előárnyékolva, és Nini-
