A lap korrektúrázva van
103
mel cselekedjék Jehova akaratát. Ha az Úr szolgája emberektől való félelemből elmulasztaná cselekedni Isten akaratát, ez a félelem egész biztosan tőrbe ejti őt. Ha azonban Istent féli és feltétlenül benne bízik, Jehova oltalma mindig biztos számára.
2
Az Úr Jézus most templomában van és maga köré gyűjtötte „hű és bölcs szolgáját“. Ott felvilágosítja a szolgát Isten régen feljegyzett jövendöléseinek a feltárása által. Ezt mint Jehova képviselője teszi; s az ő feltett szándékának feltárulása által most a templomban lévő szolga szemléli Isten dicsőségét, s a hűségesek ma jobban megértik ezeket a dolgokat, mint a földön azelőtt valamely teremtmény megérteni tudta volna. Mennél jobban tanulmányozzák a hűségesek a jővendőléseket, annál nagyobb benyomást gyakorol rájuk az a nagy igazság, hogy a próféciák a múltban Isten most földön tartózkodó népének a javára és vigasztalására jegyeztettek fel, amely vigasztalásra e gonosz napokban oly nagy szükségük van. E hü sereg közül egyesek már évek óta a szűk ösvényen haladnak, míg mások csak nem rég léptek erre az áldott útra, és az egész szolga-sereg, most „eltelve az ő akaratának ismeretével teljes bölcsességben és szellemi értelemben, arra törekszenek, hogy „minden jó cselekedetekben gyümölcsözzenek“ és 'növekedjenek isteni értelemben‘, hogy az Ő védelmükre bízott királyság-érdekeket hatékonyabban védelmezhessék; ily módon hirdetik ők annak hatalmas dolgait, aki őket a sötétségből a csodálatos világosságára hívta. Azért tudja a szolga jobban értékelni következő prófétai szavak erejét, mint valaha: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.“ (119. Zsotár 105) A szolga számára Isten igéje étel és ital, s annak ismerete és megértése nagy örömmel tölti el.
3
A szolga-sereg most világosan látja, hogy Isten öszszes jövendölései az ő Krisztus alatti országa fokozatos fejlődésére és teljes felépítésére utalnak, ami azt jelenti, hogy a Jézus Krisztus vállán nyugvó igazságos kormányzat a népnek nemsokára békét és üdvösséget hoz, és mindenekelőtt, hogy az Jehova nevének és Igéjének örök igazolására szolgál és minden teremtmény előtt világosan feltárja, hogy csak egy igaz és mindenható Isten van, akié egyedül a Jehova név s aki az önzetlenség teljes megtestesülése. A „hű és bölcs szolga“ most jobban értékeli azt a tényt, hogy a dicsőséges királyság földi érdekei most az ő kezére lettek bízva s az a nagy kiváltsága, hogy minden lehető erőfeszítést megtegyen a királyság érdekei előmozdítására. Ámbár ennek az osztálynak a tagjai látják, hogy az örök életre való megmentés a legnagyobb áldás, amely valaha egyedeknek osztályrészül juthat, de azt is világosan felismerhetik, hogy a királyság legfőbb célja abban áll, hogy minden teremtményt meggyőzzön Jehova fenségéről, dicsőségéről és legfelsőbb voltáról, s hogy a saját hűségük a rájuk bízott „jószág“ legéberebb oltalmazásában a szolga-oszály tagjainak teljes biztosítékot nyújt, hogy részük lesz a Legfelségesebb nevének az igazolásában. Ezért a királyság a legnagyobb fontossággal hír. A szolga-seregnek ajándékozott csodálatos kilátás tagjait arra az ünnepélyes elhatározásra indítja, hogy Isten kegyelméből semmi által nem engedik magukat feltartóztatni a Király nyilt szolgálatában. Egyetlen teremtménynek se szabad megengedni, legyen az férfi vagy nő, hogy útjába álljon az Úr és az ő országa érdekében végzett hű szolgálatnak, mégpedig a valamely teremtménnyel fennállható kötelezettségre való tekintet nélkül, sem a gonosz angyalok vagy ördögök nem szabad feltartóztassák az előnyomulásban. Még ha a szolgát gonosz üldözés szorongatná, testi fájdalmakat
szenvedne, mégha a halállal néz is szembe, e dolgok egyikével se engedi magát vissza riasztani a Király és királysága iránti lojális és hű odaadástól. Nincs oly érték, amelyet össze lehetne hasonlítani a királysággal és ha valamit a szolgának felkínálnának azzal a céllal, hogy őt a hű szolgálatban akadályozza, meg kell vetni, és el kell utasítani. Minden mással szemben vak, amint meg van írva: „Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és oly süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint Jehova szolgája?“ — Ésaiás 42:19.
4 Az Úr hű szolgája számára a királyság minden időben az első és utolsó. A szolgasereg tagjai mindannyian Pál apostolhoz hasonlóan szólanak: „De egyet cselekszem“; s aki így cselekszik, az megbízhatónak, bizalomra méltónak, hűségesnek és igaznak bizonyul. A szolga teljes örömmel teljesíti kötelességét; s a legnagyobb ellenállás közepette is feltartóztathatatlanul előretör és dicsőítő éneket énekelve hirdeti Jehova és az ő Királyának a nevét. Mialatt a szolga előretör, az Úr
folytatja jövendöléseinek a szolgasereg szemei előtt való feltárását, mégpedig azért, hogy a maradék tagjainak „békességestűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységük legyen“.
5
Az elmúlt öt év alatt és Krisztus Jézusnak templomához jövetele óta tetszett az Úrnak, hogy népe előtt kinyilatkoztassa jövendöléseinek az értelmét, s igy be bizonyítsa nekik a fenti értékes ígéret igaz voltát. Úgy látszik az Úr akaratát képezi, hogy az őt szeretők és szolgálók bepillantást nyerjenek Jónás jövendölésébe és azt megértsék, s hogy ez a jövendölés a megértés és felfogás után a hűségeseket nagyobb tetterőre serkentse a kötelességteljestíésben. Észrevettük, miszerint Jehova megengedte, hogy hit népe gyakran bizonyos részt vegyen a jövendölés beteljesítésében, és később megismerteti velük annak értelmét. Úgylátszik ez Jónás jövendölésére is vonatkozik, amelyet Isten kegyelméből most megvizsgálunk.
6
A „Jónás“ név jelentése „galamb“, s mivel Jehova adta neki ezt a nevet, azt bizonyítja, hogy annak nagy jelentősége van. A galamb először a Mózes első könyve nyolcadik fejezetében van említve, mégpedig a vízözön lefolyásával kapcsolatban. Jézus önmagáról mint a „Jónásnál nagyobbról“ beszél. (Máté 12:41, Menge szerint). Amidőn a gyermeket bemutatták a templomban, a Jézus nevet adták neki, és akkor ’a törvény szerint‘ két galambfiat áldoztak fel. (Luk.2:21—24) Megkeresztelkedésénél, amidőn őt Isten szeretett fiaként elfogadta,a szent szellem galamb képében szállott az Úr Jézusra.(Máté 3:16) Jelképes nyelven Jézus szemeiről van mondva, „szemei mint ... galambok“. (Énekek éneke 5:12) Amidőn az egyház Krisztus Jézushoz lett gyűjtve, azt „galambomnak“ nevezi. (Énekek éneke 6:9) Az írás mondja jelképesen a galambról, hogy gyors a mozgásban (55. Zsoltár 7) és magasan fenn a kősziklákon biztonságban fészkel. (Jer. 48:28) Azt is mondja a galambról, hogy megalázott állapotban van. A Zsoltáros Isten hű szolgáiról beszél, hogy azok megalázott állapotban vannak s aztán hozzá fűzi: „olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, amelyeket ezüst borit és ... színarany fényüek.“ (68. Zsoltár 14) Jézus utasítja tanítványait, hogy “legyenek szelídek mint a galambok“. (Máté 10:16) Elvárható tehát, hogy Jónás egy időben Krisztus Jézus hű követőit szemléltette vagy példázta, különösen a most a földön élő maradékot vagy a hű szolga osztályt.
7 Jónás Amittai fia volt, amely név „igazat" vagy „valóságot“ jelent. Krisztus Jézus és az ő gyülekezete annak fiai, aki „szent és igaz“. (Jel, 6:10) Jehova