azért a szövetség egy megszegője. A mózesi törvény világosan mondja; „Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje”. (Gál, 3:10; 5 Mózes 27:26; Jeremiás 11:3—5), Eképpen Pál, meglévén győződve, hogy ő mint, egy szövetségszegő Isten törvénye ellen, meghaltnak számíttatott. Az a reménysége, hogy életet nyerhet a törvény által, meghalt. Igy tehát a saját nyilatkozata által ő meghalt a törvényre nézve; mert ha valaki meghalt, nincsen a törvény alatt. Mint ahogy Pál magyarázza tovább: „Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek... Most azonban megszabadultunk a törvénytől, minekutánna meghaltunk arranézve, mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában (az írott törvény szerint)". (Róma 7:4—6). Azért, mivel meghaltak a törvénnyel szemben, e kijelentések szerint és Krisztushoz fordultak, Pál és az ő hűséges zsidó-társai, tudhattak élni Istennek, telítve az Ő szellemével, mint ténykedő erő által
és nem a régi törvény betartásának terhe alatt.Oldal:Az-életnek-megigazulása-1946.pdf/5
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2024. június 6., 16:31-kor történt szerkesztése után volt. (→Korrektúrázva)
A lap korrektúrázva van
5
AZ ÉLETNEK MEGIGAZULÁSA
teljesen tisztában a körülmetélés kérdésében, valamint a mózesi törvény egyes tételeivel. Azért nem akarván kritika tárgya lenni e körülmetélt Zsidó-keresztyének előtt, lemond a pogányokból lett keresztyénekkel való bizalmas barátkozásról. Mások, köztük Barnabás is, nagyon megilletődtek e tényen, hogy Péter távoltartja magát a pogányok közül való keresztyénektől és azoktól, akik őket követik. Ebből az a benyomás származik, hogy ha valaki helyes állapotban akar lenni Jehova Isten előtt, szükségképpen mint pogány, alá kell vesse magát a körülmetélésnek és hogy alkalmazkodjon a mózesi törvény más részeihez is.
17 Figyelembe kell venni, hogy ez az eset azután történt, miután Péter azaz Kéfás a pogány Kornéliusz házához küldetett, hogy prédikálja az evangéliumot a körülmetéletlen pogányoknak és ők elhitték a Krisztust, s megkapták a szent szellemet és a nyelveken való szólás ajándékát. (Cselekedetek 10). Az is szem előtt kell tartassék, hogy ez az eset az apostolok és a vének Jeruzsálemi első értekezlete előtt történt, ahol Isten szent szellemének vezetése alatt hozatott ama határozat, hogy annak, aki a Krisztusban való hit által keresi a megváltást, ha pogány is, nincs szüksége a körülmetélkedésre, sem a mózesi törvény betartására. (Cselek, 15:13—29). Mindezek dacára most már, Péter, Barnabás és más Antiokhiai zsidóhívők, ellentétben cselekednek legjobb ismeretükkel. Ők tartózkodást tanúsítanak a pogányokból lett keresztyénekkel szemben, félve a Jakab körülmetélt küldötteitől. E dolgok azonban kétséget és bizonytalanságot váltanak ki az Isten előtt való megigazulás alapigazságát illetőleg. Most Pál kijelenti, hogy mit tett ő, hogy helyrehozza a dolgot az igazság tekintélye és Isten útainak igazolása tekintetében:
18 „De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz, és nem zsidó módra; miként kényszerítetted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök. Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, magunk is bűnösöknek találtattunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-e? Távol legyen. Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek az Isten Fiában való hitben
élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az igazság, (a mózesi törvényszövetséghez való visszatérés által) tehát Krisztus ok nélkül halt meg". (Galácia 2:14—21)
19 Pál azon mondása alatt, hogy a törvény által meghalt a törvényért, amint látszik a kö-
vetkező értendő: A Mózes törvénye, melyről Pál egykor azt hitte, hogy az életre való megigazulás eszköze, most felismerte, hogy halálra való, mivel az felismertette vele, hogy bűnös és képtelen Isten tökéletes törvényének betartására és
20 Ugyancsak a mózesi törvény írja: „Átkozott minden aki fán függ" (Galácia 3:13; 5 Mózes 21:23). A zsidó nemzet mivel képtelen volt a törvényszövetség betartására, annak átka alatt volt. Azért, hogy megszabadulhassanak az átok alól, szükségessé vált, hogy Jézus Krisztus értük átokká legyen; amit Ő meg is tehetett, fára szegeztetvén. Ő nem lett felakasztva valamely faágra, hanem egy oszlopra szegeztetett (görögül~ s t a u r o s. Ő „megfeszíttetett" (a gyakorlati használt szó értelmében). Az Ő halála a zsidók
részére az ószövetséget meghalt betűvé változtatta. Mindezekmellett sok zsidó, tudatlanságból még arra igyekezett, hogy tovább is a törvény alatt éljen. Ők még bíztak annak kötelezettségeiben, hagyván magukat kötve tartani általa és hogy a papok, farizeusok és a törvénytudók diktáljanak nekik, ahelyett, hogy követték volna a Messiást, De Pál kijelentette, hogy ő nem él többé a régi törvénynek. Mivel Jézus Krisztus átkozott kereszthalála által a törvényszövetséget hatálytalanította, azért Pál meghalt a törvényre nézve a Krisztusban, illetve Krisztus halála által. Ő nem halt meg, mint egy szövetségtörő, mint azok a zsidók, akik elvetették Krisztus, megkísérelve a törvény alatt élni, Azért mondotta ő: „Krisztussal együtt megfeszíttettem”.
21 Pál, azután többé nem élt a régi törvény alatt, mint egy zsidó. Ő azután úgy élt, mint keresztyén, mint Krisztus követője, mint a ki felismerte, hogy Krisztus „az út, az igazság és az élet". (János 14:6). Következőleg mondotta Pál: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most a testben élek,