Mozdíthatatlanul az igaz Istentiszteletért

9

A TI OKOS TISZTELETETEK

gyelmet másokra, tudatva velük, legyenek akár ellenségek, akár barátok, hogy mi az útja annak, hogy elkerülhessék Isten haragjának Armageddonját. És ezt állandóan folytatni fogják az Istenben való hittel és hűséggel, Jézus Krisztuson keresztül. És így mindenki együttműködik az ő Theokratikus rendjében és így egységesen Isten és

Krisztus alatt, hogy tanúi legyenek Jehova legnagyobb Királyságának Armageddon előtt, Közel van a nap, mikor Jehova Isten maga fogja bebizonyítani minden élőnek, hogy ez az Ő jó, tökéletes és kedves akarata és ez az Ő okos, tisztelete és észszerű szolgálata, amelyet törhetetlen egységben nyújt neki az Ő felszentelt népe.

Mozdithatatlanul az igaz Istentiszteletért.

„Azért szerelmes atyámfiái erősen álljatok, mozdithatatlanul, buzgólkodván az Urnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban“. 1 Kor. 15:58.

¹ Jehova, veszély idején a legnagyobb menedék. Ő az eredeti életadó, Ő őrzi meg az életet és csodálatosképpen újítja is meg. Minden értelmes ember akar élni és különösen akkor, ha célja és küldetése, van az életnek, tehát, ha életét vérszomjas ellenségek fenyegetik, akik küldetését veszélyeztetik és ha védelmi eszközei nem bizonyulnak elég erősnek, legokosabb amit tehet, hogy menedékért folyamodik a hatalmas Életadóhoz, aki őt erre a küldetésre szánta. Ez természetesen nem jelenti testi értelemben vett menekülést, hiszen erre képtelen volna olyankor, mikor ellenségei körülveszik. Úgy menekülhet a Megőrzőhöz, hogy felnéz hozzá bajában, segítségért könyörög Hozzá és egészen kezébe teszi életét és akkor a bajból való menekülést egészen Neki tulajdonítja. Ha hozzá menekülünk, ellenségeinkkel minden megegyezést vissza kell utasítanunk. Ehelyett hűségesen meg kell tartsuk egységünket Jehova Isten előtt és ragaszkodnunk kell az Ő általa adott küldetéshez.

² 2 Az ellenség és különösen az ősi ellenség, Sátán az Ördög, arra törekszik, hogy az üldözöttet eltávolítsa Istenhez való hitétől és ragaszkodásától. De az, aki Jehovát választja menedékül, az tovább is tiszteli és szolgálja és oldala mellett marad a nagy vitakérdésben: Ki az Isten, akinek az egész világegyetem kell, hogy engedelmeskedjék. A k e l l e m e t l e n következményekkel nem törődve, az, aki Jehovát szolgálja, nem fog átmenni az ellenség táborába és nem fogja imádni az ő isteneiket. — Isten engedelmével az ellenség elveheti jelenlegi életét is. — De az igaz Isten hűséges tisztelője tudja, hogy a Mindenható Isten az ő menedéke és nála nyugszik a jövendő Uj Világbeli életre szóló joga, ami túl van ellenségei erején. Ha eljön az ideje az élet nagy Megújítója kihozhatja a holtak közül és megáldhatja örökkétartó és teljes békességgel, biztonsággal és örömmel.

1 Miért forduljunk menedékül Jehovához és hogyan?

2 Milyen az ellenfél igazi erőfeszítése és mit tudva kell nekünk mozdithatatlanul maradni?

³ Az igaz istentisztelet kérdése mindig viták tárgya volt, amióta az embert és asszonyt kiűzték Éden kertjéből. A föld a megfelelő hely emberi lények számára a Teremtő tiszteletére. A gonosz ellenfél, Sátán az Ördög, megpróbálja, hogy Jehova tiszteletét eltörölje a földről és így megsemmisítse azt a célt, amelyre a föld teremtődött. Másrészt a Teremtő gondoskodik arról, hogy az a szándéka, amellyel a földet teremtette, megmaradjon, úgy, hogy életben tartja az igazi szolgálatot azok között az emberek között, akik félték Őt és úgy jöttek Hozzá, mint az igaz és mindenható Istenhez. Természetesen Sátán meg fogja kísérelni, hogy az ilyen embereket eltántorítsa Jehova tiszteletétől és vallás gyakorlatához csábítsa. Azáltal, hogy egy vallást gyakorolnak azt hihetik, hogy az igaz Istent tisztelik, de valóban az ördögöt tisztelik és Isten nevére gyalázatot hoznak. Ha a vallás csábításai nem volnának elég erősek, hogy Jehova tisztelőit eltántorítsák, akkor a vallásos ellenfél az üldözés eszközéhez nyúl, hogy így megfélemlítve a saját lelkiismeretűk ellen erőszakolva elhagyják Jehova tiszteletét, csakhogy megmeneküljenek az üldözéstől vagy az ellenfelei által okozott haláltól. De Sátán megbukott fáradozásában, amikor hosszú századokon keresztül azon igyekezett, hogy az egész emberiséget Adám és Éva sorsára juttassa, megbukott és bukása a mártírhalált halt Ábellel kezdődött. Mai példák, azokban az országokban, amelyek legújabban szabadultak fel a náci-fasiszta uralom alól, megmutatták hogy az ellenfél mai napig is újra és újra megbukik.

⁴ Minden idők legnagyobb példája, mozdíthatatlanságban a tiszta istentisztelet iránt, az „ember Jézus Krisztusé" volt. Jehova Isten szeretett Fiáé. Minden követőjének például szolgál, mert nekik is úgy kell szenvedni, mint Ő szenvedett a földön. Dávid, a pásztor, megmutatta, hogy még vallási üldözés és mártirság sem elég arra, hogy

3 Miért volt vitás a helyes istentisztelet az Éden-kertte óta? és hogyan buktak meg a Sátán kísérletei?

4 Ki mutatta a legnagvobb példát mozdíthatatlanságában az igaz szolgálat müködése miért érdekel minket különösen a XVI. zsoltár?

10

MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT

hűséges embereket az ellenfél eltudjon fordítani Jehova tiszteletétől. Dávid prófétikusan megjósolta Jézus Krisztust és követőit a földön. Egyik zsoltárában, a tizenhatodikban, Dávid minden iőre meghatározta a helyes istentiszteletet és hogy más Istent mint Jehovát ne szolgáljanak. Azért érdekel minket most ez a zsoltár, mert megmutatja az ellenfél erőfeszítéseit, hogy Jehova tiszteletét eltörölje a földről nácifasiszta-vatikáni totalitárius módszereivel: Az üldözési erőfeszítéseik a háború utáni, nemzetközi „új rend" rovására számítható. A tizenhatodik zsoltár tanulmányozása nem csak nagyszerű beteljesedésével bizonyítja be, hogy Jehova Isten Szava igaz, hanem segíteni fog, hogy őrizkedni és védekezni tudjunk az ördög gonosz tervei ellen, hogy ellen tudjunk állni és hűek maradhassunk az igazság oldalán.

TIZENHATODIK ZSOLTÁR, DÁVIDNAK EGY ÉNEKE.

⁵ A Héber Biblia legrégibb, létező kéziratai a tizenhatodik zsoltár címét „Dávid Miktámjá"-nak nevezi és a Septuagintában található görög fordítás „Oszlopfelirat, Dávidtól”. Ez a cim arra szolgál, hogy emlékeztessen a zsoltár fontosságára, mint valamire, amit be kellene vésni, vagy írni egy emlékoszlopra, hogy ki ne lehessen törölni és mindig a szem előtt kell tartani Jehova Isten szolgálatát. Isten Fia Dávid véréből fog származni, Dávid szülőhelyén Betlehemben születve, A 110:1 zsoltárban Dávid próféciailag Jézusról úgy beszél, Jézus Krisztusról, mint az „Úrról”. „Uram"-nak nevezve Őt. Nevezték Jézus Krisztust „Dávid Fiának" is, nem csak azért, mert az ő véréből származott, hanem azért is, mert örököse Ő volt annak a királyi szerződésnek, amelyet Jehova Isten kötött Dávid királlyal, Ezért tartalmazza a zsoltár a Nagyobb Dávidra, Jézus Krisztusra vonatkozó próféciát, amely a követőire is vonatkozik. Ha bármilyen kétség volna a zsoltár értelme felől, azt eloszlatták a lelkes Péter és Pál apostolok, akik mindketten idéztek ebből a zsoltárból és Jézus Krisztusra vonatkoztatták. (Ap. csel. 2:25—36 és 13:35—37.) Így „helyesen eloszthatjuk” és helyesen alkalmazhatjuk Isten szavát, összehasonlítva a történelmi tényeket a próféciával, hogy az igazat megtaláljuk.

⁶ A zsoltár könyörgéssel kezdődik: „Tarts meg engem Istenem, mert benned bizzom". — (Zsolt. 16:1.) Az, aki így kiált, nem egy vallás papja, aki ember által készített oltár előtt áll és egy rituálét énekel, hanem Jehova Istennek egy tántoríthatatlan szolgája, akit megsemmisítéssel fenyegetnek azok, akik vallással imádkoznak valamely idegen istent. Sokáig kényszeritették a körülmények Dávidot, hogy így kellett könyörögjön. De nem egyedül a körülmények kényszerítették őt a gyönyörű zsoltár éneklésére, hanem Isten szelleme ösztönözte őt és vezette ezekre a szavakra. Erről így beszél Dávid: „Az Urnák lel-

5 Mi célja a zsoltár címének? és honnan tudjuk, kire vonatkozik?

6 Kinek a könyörgésével kezdődik a zsoltár? és miért volt szükség ilyen könyörgésre?

ke szólott énbennem és az ő beszéde az én nyelvem által (2. Sám. 23:2.) Így váltak Dávid szavai próféciává, amelyet kőbe lehetne vésni, hogy az idő próbája mutassa meg prófétai igazságukat.

⁷ Dávidot Jehova prófétája Sámuel kente fel olajjal Izrael királyává; és Isten szelleme jött reá, hogy királynak készítse el Jehova Teokráciájában. De ez nem tette Dávidot sebezhetetlenné ellenséges támadásokkal szemben, hanem méginkább céltáblájává lett az Ördögnek és Jehova és Theokraikus Kormánya minden ellenségének. Saul király, aki inkább hitt vallásos áldozatokban, mint Istennek való engedelmességben, megirigyelte Dávid katonai sikereit. Engedett a Démon ösztönzésének, hogy üldözze Dávidot, hogy megsemmisítse és így akadályozza meg, hogy király ne lehessen Izrael nemzete felett. Üldöztetése közben és majdnem ellenségei kezébe jutva, Dávid Istenhez könyörgött, hogy őrizze meg. Nem bízott emberi vezetőkben vagy jelképekben. Dávid Istent választotta rejtekhelyül, mert tudta: hogy Isten mindenható, mert az I s t e n szó hatalmast jelent.

⁸ Pontosan egyform an Jézus, aki Krisztus volt mert Isten szellemének olajával kenték fel, Isten Királyságának örököse volt, Ő mondta: „Közel van a menny Királysága”. Akkor, abban az időben is voltak vallásos vezetők, akik azt hitték magukról, hogy ők a királyság gyermekei" és ezért rájuk van bízva, mint Isten eszközeire, az Ő királyságának felépítése. Annak elismerését azonban, hogy Jehova felkent királya közöttük van, visszautasítoták mert nem jött kül színes pompával nem dicsőítette őket és nem értett egyet vallásos szokásaikkal. Így minden eszközzel üldözték Őt és nem csak arra törekedtek, hogy jó hírét elrontsák, hanem arra is, hogy testében ártsanak neki, hogy megakadályozzák királyá levését. Jézus Krisztus Istenhez kiáltott, nem egyszerűen azért, hogy megőrizze testét, amíg a feladatát teljesítette, hanem főleg azért, hogy Isten kegyelmes segitségével meg tudja őrizni teljességét iránta, hogy nevének tanúja lehessen. Ahogy írva van: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket; szenvedett, az engedelmességet. És tökéletességre jutván, örök ídvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek. (Zsid. 5:7-9).

⁹ Igaz kővetői, mint Jézus, tapasztalni fogják Dávid tapasztalatait a vallásos üldözés alatt. Ők Isten szellemétől származnak és az ő szelleme kente fel őket, hogy terjesszék a jó hírt az Ő Királyságáról. Ők örökösei a Királyságnak, mint Jézus örököstársai. Az a küldetésük a földön, hogy a Királyságot hűségesen képviseljék. Ezért mindig Jehova oldalán kell legyenek, a világ uralmának vitakérdésében, azaz, hogy hűségesek maradnak az Ő egyeduralmához és inkább Neki en-

7 Hogy vált Dávid célpontjává a démoni támadásoknak? és miért fordult Istenhez menedékért?

8 Hogyan követte Jézus Dávid példáját?

9 Jézus követői hogyan követték Dávid tapasztalatait?

11

MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT

gedelmeskedjenek, mint az embereknek. De a vallásosak, akik hamisan követelik maguknak Isten ígéreteit és királyságának örökségét, odaadják magukat eszközökként a démonoknak, hogy Jehova hűséges tanúit és Jézus Krisztus követőit, üldözzék. Állandóan megsemmisítéssel fenyegetik őket és kiteszik őket ellenkezésnek, igazságtalanságoknak és elnyomásnak. Egyetlen mentsvára ezeknek Jehova, Jézus Krisztus Istene; és Istenhez kiáltanak, hogy megőrizze őket.

¹⁰ Óh, én lelkem, ezt mondod az Urnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen”. (Zsolt. 16:2). Ezekkel a szavakkal írja le a zsoltáros, amit Jehova Istennek mond. Az amerikai fordításban hozzáteszik az első három szót; „Óh, én lelkem", hogy érthetőbb legyen a folytatás; „Ezt mondod az Urnak." De néhány régi héber kéziratban így szól „Ezt mondom az Urnak” (Károli Gáspár). Ugyanígy fordítja a Septuaginta, a Syriai és a Vulgata változat is. De mi az, amit Dávid mond az Urnak és amiben képviseli Jézus Krisztust és követőit, amint az üldözések alatt könyörögnek? Ezt: hogy Jehova Isten az ő független uralkodójuk, az Egy akiéi és a Mester, akit kell és akit akarnak követni. Még üldözés közben is a maguk akaratából mondják: „Én Uram vagy te”; Ez egyike annak a 134 alkalomnak, ahol a Héber s o p h e r i m vagy írástudók megváltoztatták az eredeti szöveget: „Te vagy az én Jehovám"; valószinűleg azzal a szándékkal, hogy ne látszon úgy, mintha túlságosan bizalmasan szólítanák a Legmagasabb Urat.

¹¹ Ezzel szemben Jézus Krisztus és követői nem szégyelik Jehova nevét kiáltani. Jézus maga mondotta a földön: „Én az én Atyám nevében jöttem ..." — (János ev. 5:43). Visszautasította, hogy „jónak” nevezzék, mondván: „Senki sem jó, csak egy, az Isten”. (Máté 19:17). Így Jézus Krisztus és tanítványai elismerik, hogy Jehován kívül nincsen jó, jóság vagy jólét. Nincsen tehát semmi, amit Istennek tulajdoníthatnánk; de nagy megtiszteltetés reánk nézve, hogy alkalmat kaptunk, hogy résztvehessünk az Ő nevének dicséretében. Kihez máshoz menekülhetnénk menedékért és jólétért, mint Jehova Istenhez, aki kimeríthetetlen forrása minden jónak és tökéletesnek.

¹² Isten igazi tisztelője nem talál örömet e világ vallásosaiban, hanem azokban, akik Istennek szentelték magukat és kitűnnek az Ő dicséretében. Ezért mondja vallásos üldözés közepette a zsoltáros: „A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben bennök van minden gyönyörűségem”, (Zsolt. 16:3). Ugyanígy, ma a Király Jézus Krisztus megbírálja a templomban az ő népét és csak azokban leli gyönyörűségét „testi” tagjai közül és jóakaratú társaik közűl, akik hűségesek. Ezek úgy igyekeznek tiszteletet nyújtani Jehova Istennek, hogy beteljesítik hozzá való felszenteltségüket. Jézus pedig örömét azzal fejezi ki irántuk, hogy reájuk ruházza azt a megtiszteltetést, hogy birtokolják az Ő királysága evangéliumát és

10 Miért képviseli a 2. versben Dávid Jézust és követőit?

11 Hogy igaz: „... senki se jó, csak egy az Isten”?

12 Kiben leli kedvét a zsoltáros és hogy mutatja azt meg?

hirdethetik azt a világ végéig. És körülveszi őket szent angyalai védelmével akik Őt a templomba kisérik. Nem tart vissza semmi jót tőlük; és vissza sugározza reájuk Isten dicsőségének csodálatos fényét, amely a magasból ragyog le Reá, hogy fel emelkedhessenek és ragyoghassanak a sötétben levő népek felvilágosítására.

¹³ Ezután bemutatja a zsoltáros, az ő álláspontját, aki Isten felkent szolgáit ábrázolja. Hogy a vallásosak csak ajkaikkal közelednek, de a szívük távol van Tőle, akik a démonok doktrínáit tanítják és az emberek hagyományait és szempontjait. Azt mondja: „Megsokasodnak fájdalmaik, akik más Isten után sietnek; (m a r g ó: kik más istennek hordanak ajándékot) nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra”; (Zsolt. 16:41) Ezzel a kimondott elhatározással Dávid leleplezi a tényleges szándékát Jehova tisztelői üldözőinek, azaz, hogy eltávolítsák őket Tőle keserűségben és hit hiányában és az Ördög vallásos szervezetét, isteneit és hatalmasait tiszteljék. Dávid kimutatta ezt a leplezett szándékát az Ördögnek, mikor üldözőjének Saulnak ezt mondotta: „Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Ur ingerelt fel téged ellenem; vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: (aki téged ellenem ingereltek) átkozottak legyenek az Ur előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Urnak (Jehovának) örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek (Sám. 26:19). De Dávid legyőzte az Ördög vallásos szolgáin keresztüli támadását. Soha sem árulta el Jehovát, hogy Sátán isteneit vagy hatalmasait a földi szervezetében szolgálja.

¹⁴ Hasonlóképen Jézus Krisztus, úgy a kísértés hegyén és később az üldöztetés éveiben, visszautasította a Sátánt és tiszteletét, hogy így más Isten után fusson, Jehován kívül és így egy ilyen hamis istennek nyújtsa áldozatát és szolgálatának ajándékát. Jézus megjósolta, hogy hűséges követőit üldözni fogják a világ végén. De ezek az Isten tisztelők és Jehova tanui meghiúsították Sátánnak: azt a szándékát, hogy az igaz tisztelettől elmozditsa őket és hogy más istenek után fussanak, igy Sátán, a „démonok hercege" után. Azért mondjuk ezt, mert a végső szándék a totalitárius erők: a Nácik, Fascisták, a Római Katolikus Hiererachia és hasonló vallási alakulatok mögött nem csak az volt, hogy a demokráciát megsemmisítsék. Végső szándékuk az volt, hogy kiirtsák a földről Jehova tiszteletének tanúit és hogy elhallgattassák a Királyságról szóló hírét. De most, hogy előjöttek Jehova tanúi a Náci Fascista Vatikán által fütött üldözésből és sokan Európa és a Kelet koncentrációs táboraiból, töretlen hitünkkel és ragaszkodásukkal Istenhez, bebizonyosodott, hogy a gonosz ellenfél elhibázta célját és semmire sem jutott. Jehova oldala bátran tartotta fenn a zászlaját.

13 a) Mit mondott legközelebb Dávid a vallásoskodókról és mi volt az elhatározása? b) Mit leplezett le az Ördög szándékaként és hogy küzdötte le Dávid?

14 Hogyan győzte le Jézus az ördög szándékát és hasonlóképpen hogyan győzték le Jehova tanúi a világ e végéig?

12

MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT

¹⁵ Nem kergethette ezeket a hűséges tisztelőket arra, hogy „véres italáldozatokat" igyanak, sem az üldözés tüze eddig és nem is fogja kergetni a háború utáni időben sem és nem fogja rávenni őket, hogy isteneik, hatalmasaik nevét dicsérjék ajkaikkal és h e i l kiáltásokkal dicsérjék őket és nekik tulajdonítsák dicsőségüket, védelmüket és megmenekülésüket. Az ő megváltoztathatatlan és összetörhetetlen elhatározásuk, hogy egyedül Jehova Istent szolgálják, tiszteljék és dicsérjék, ahogy a tizenhatodik zsoltár negyedik verse határozottan, megmondja. Lehetséges, hogy ebben a mondatban néhány pogány vallásra, talán a Föniciaikére céloz, mely bálványimádó ceremóniáiban borral kevert vért ittak és ettek. Ez része volt vallásos erejüknek. Bár az ilyen véres szokásokat nem folytatják a „Keresztény” valláshívők, mégis a kereszténység megszegte Jehova „örökkévaló szerződését”, és ezért várhatja Jehova boszszúját, amelyet az Ő Végrehajtója Armageddon csatájában fog elvégezni. (Ésa. 24:5, 6). Jegyezzétek meg, hogy „több vallás” a háborúutáni időben nem fogja a „kereszténység” menedékét és búvóhelyét jelenteni Isten nagy „Bosszúállója" Jézus Krisztus elől, (Ésa. 28:17, 18).

A VÉR SZENTSÉGE.

¹⁶ Jehova tisztelői vigyáznak, hogy minden vér-bűnt elkerüljenek. Már 1927 december 15-én megjelent ebben az újságban egy cikk, amelynek címe: „Egy ok Isten bosszújára” volt és ez felhívta a figyelmet arra, hogy egyes nemzetek mennyire megsértik Jehova „örökkévaló szerződését”. Ezt a szerződést Ő Noével kötötte, miután a bárkából kijött és ennek jelképe volt a szivárvány, melyet Isten megjelentetett. Ennek a cikknek 6, 7, 18-ik bekezdései így szóltak:

„ ... Isten szerződésre lépett Noével és ez a szerződés magában foglalt minden élő teremtményt; ezt a szerződést az Ur „örökkétartó szerződésnek" nevezte. Ez alkalommal jelentette ki az Ur az életre vonatkozó törvényét, A feljegyzések nyilvánvalóvá teszik, hogy Noé és ivadéka mindig igényt tartottak a szerződés által nyújtott egyes előnyökre és ezért Noé és ivadéka a szerződés minden feltételéhez kötve vannak.

„Isten megmondta Noénak, hogy minden élő teremtmény hús lesz neki, de eledelül nem szabad, hogy az vért egyen, mert az élet a vérben van. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja, az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; a mint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véretek, amilyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által

15 a) Mihez nem hagyják magukat űzni Jehova tisztelői az üldözés által? b) Miéit nem fogja a „Kereszténység” elkerülni Jehova „Vér-bosszúállóját”?

16 Miről szólt az „Egyik Isten bosszújára" e cikk 6, 7, 18-ik bekezdése Isten „örökkévaló szövetségé”-vel kapcsolatban?

ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. (Móz. 1. 9:2-6).

„Nyilvánvaló, hogy Isten akarta azt, hogy ha az ember a szivárványra néz, eszébe jusson, hogy az élet Jehovától származik, hogy az élet szent dolog, amit nem lehet büntetlenül elvenni. Ez egy örökkévaló szerződés, mert Isten annak nevezte és mert örökké fenn kell álljon. Isten sohasem fogja megváltoztatni azt a kifejezett törvényét amely az élet szentségére vonatkozik."

¹⁷ Egy újabb kiadása ennek az újságnak. „Az idegen jogát fenntartva" című cikkben kimutatta, hogy az örökkévaló szerződés feltételeit belevette és újra megerősítette abban a szerződésben amelyet Jehova Isten a Zsidókkal kötött Mózesen keresztül. Ez a cikk is hivatkozott Isten azon parancsára, amelyet felszentelt népének adott: hogy ne egyenek vagy igyanak vért. Erről tárgyalva néhány Őrtorony olvasó úgy vélekedett, hogy a vér evésére és ivására vonatkozó tilalom csak a Mózesi törvény alatt levő Zsidókra szól, de nem a Keresztyénekre, akik az új szövetség alatt vannak.

¹⁸ Az egyik ilyen olvasó Péter apostol Joppéi látomását hozza fel példaképpen. Akkor látott Péter egy edényt leszállni az égből, melyben minden féle földi állatok voltak vadak csúszó mászó állatok és égi madarak és egy szózat parancsolta; „Kelj fel Péter, öljed és egyél!” (Ap. csel. 10:9—13, 11:5—7). Ez a parancs azonban nem arra szólt, hogy Péter megölje és megegye ezeket az állatokat vérükkel együtt, megszegve ezzel az örökkévaló szerződést, melyet Isten kötött Noével és utódaival. Még feltéve azt is, hogy Péter látomásában felkelt és evett volna; még akkor sem élvezte volna eleségét vérrel együtt, mert ő Keresztény volt és így őreá is vonatkozott a Noével kötött szerződés. Azt, hogy ez lett volna a helyes út, Isten szent szellemével összhangban, bizonyítja, amit Péter és a többi apostolok és tanítványok tettek és írtak erről későbbi alkalmakkor. Évekkel Péter látomása után Zsidó hívők felhozták a kérdést, hogy mit lehet kívánni a nem-Zsidó vagy Gentilis Keresztényektől Istenben való hitük és engedelmességük bizonyítékaképpen. Tartalmazza-e a hús körülmetélését? Ezért az apostolok és vének a Jeruzsálemiek közül gyűlést hívtak össze, hogy megtárgyalják a kérdést. Kellő meggondolás után felállt Jakab apostol és felhívta figyelmüket a beteljesedett próféciára és utána eredményeképpen megmondta, hogy mit kívánhatunk a Keresztyénektől: „Az okáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg Istenhez; hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől”. (Ap. csel. 15:6, 20).

¹⁹ Ekkor az apostolok és vének gyülekezete egy levelet írtak a pogányok közül való atyafiaknak. Azonkívül megmondották nekik, hogy ők

17 ) Milyen tilalmat irt elő Isten, törvény-szövetségében Izraellel? és mit mondtak egyesek a tilalom alkalmazásáról?

18 Hogyan használták fel Péter joppéi látomását érvül? és hogy cáfolta meg a Jeruzsálemi tanács ezt az érvet?

19 Milyen utasításokat irt elő a tanács? és miért al kalmazható ez a Keresztyénekre?

13

MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT

nincsenek a Mózesi törvényekkel szerződésben, még ezt a szervezési utasítást adták nekik; „Mert tetszék a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól (amelynek nem bocsájtották vérét) és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok". (Ap. csel. 15:22—29). Ezeket az intézkedéseket nem azért írták a vérről és vérét nem eresztett állatokról, mert a Keresztyének a Mózesi szerződés alatt voltak, hanem a Nóéval kötött, a vízözön utáni szerződés értelmében, amely az egész emberiségre vonatkozik, magába foglalva Keresztyént és Zsidót egyaránt; mert egyformán Noé leszármazottai és ezért Jehova örökkévaló szerződése alatt vannak, ami a vér szentségét illeti.

²⁰ Hogy a Keresztyének ragaszkodtak ehhez az elhatározáshoz, az kiviláglik a Bibliából. Majdnem tíz évvel később Pál apostol visszatért Jeruzsálembe és beszélt Jakabbal és más idős testvérekkel a jeruzsálemiek közül. Többek között ezt is mondták Pálnak: „A pogányokból lett hívők felől pedig mi is írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyesfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fulvaholt állattól, mind a paráznaságtól", (Ap. csel. 21:25).

²¹ A zsoltáros Dávid is visszautasította, hogy megszegje vagy veszélybe vigye Isten örökkévaló szövetségét. Egy példa mutatja ezt: „Kívána Dávid vizet és mondta: Óh, ki adhatna nékem innom a Betlehem kapuja előtt való, forrásnak vizéből! Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán és vizet meritének a Betlehem forrásából, mely a kapu előtt vala és felvivék és menének Dávidhoz; de Dávid nem akart inni, hanem kitölté azt (mint a vért, melyet ki kell önteni) az Urnak. És mondta: Távoztassa el tőlem az én Istenem, hogv ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak a vérét igyam-é meg, akik életüket halálra vetették? Mert ők ezt életök veszedelmével hozták. És semmiképen nem akara inni". (1 Krón. 11:17—19). Dávid nem vitatkozott és nem igyekezett magát meggyőzni, hogy ez a három hős férfi így életüket ajánlották fel egy barátjukért, hogy elláthassák frissítő és felélénkítő itallal.

²² Mikor Jonatán, Dávid barátja csodálatos győzelmét aratta a Filiszteusok fölött, az Izraeliták, akik szenvedtek az éhségtől, állatokat öltek meg „a földön”; „és megevé a nép vérestől". Megjelenték azért Saulnak és mondanák; Imé a nép vétkezik az Ur ellen, mert vérrel elegy eszik ... Mondta továbbá Saul: Menjetek el mindenfelé a nép között és mondjátok meg nékik, hogy mindenki a maga ökrét és mindenki a maga juhát hozza én hozzám és itt öljétek és egyétek meg és nem fogtok vétkezni az Ur ellen, vérrel elegy évén". (I. Sám. 14:32—34). Ez is összhangban volt

20 Hogyan tudjuk Páltól, hogy a keresztyének meg is fogadták az elhatározást?

21 Hogyan utasította vissza Dávid, a három harcos esetében a szövetség megsértését?

22 Hogyan akadályozta meg Saul király az Izraelitákat, hogv a szövetséget megszegjék? és szükséges-e állati vér élvezete az élet fenntartásához?

Isten szövetségével: „Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek". (Móz. I, 9:4). Természetesen meg lehet enni állatoknak húsát, hogy az életet fenntartsuk, anélkül, hogy megsértsük a vérben levő szentséget. De ha a húst a vérrel együtt esszük vagy isszuk meg, akkor az aki élvezni fogja a vért, bűnös lesz Isten előtt, mint akaratos gyilkos és szövetségszegő. Isten szövetsége világosan megmutatja, hogy a vér nem szükséges az ember élete fenntartásához és nem, esik ugyanabba az osztályba mint a hús élvezése étel gyanánt.

²³ Nem lehet azt sem mondani, hogy ez csak embernél alsóbbrendű állatok vérére vonatkozik, de nem emberi vérre. Ha az a l s ó b b r e n d ű állat vérét olyan értékesnek tartjuk, miután a Teremtőtől kapott életet jelképezi, akkor a magasabb élőlény az ember vére nem lehet kevésbé drága. Ezért, ha egy állat megölt egy embert, az ilyen kiontott emberi vért a gyilkos állaton kell követelni; meg kell tehát ölni, mint az Ur mondta Nóének: „De a ti véretek, amelyben van a ti éltelek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyja fiától számonkérem az ember életét”, (Móz. I. 9:5). Ez a rendelet tehát bűnösnek bélyegzi azt a pogány szokást, amely szerint vérszomjas harcosok, miután megöltek egy hatalmas embert ellenfeleik közül, megisszák vérét abban a hitben, hogy az ilyen emberi vér élvezése ugyanakkor eltulajdonítja nekik az ellenfél nagy tehetségét is. A barbárok között és erőszakos vad népek között, mint például Szkithák, Tatárok, pusztai Arabok, Skandinávok, stb. között, akik többnyire állati véren éltek, voltak olyanok is, akik megitták ellenségeik vérét koponyáikból készített kupákból. És érdekes, hogy a vérkérdés tanulmányozása közben, ezt olvashattuk az Encyclopedia Americana 113 old. 4. köt 1229 kiadásában:

„A vérátömlesztés egész az egyiptomi időkig nyúlik vissza. A legrégibb feljegyzett esetet VIII. Innocent pápán, 1492-ben kisérelték meg. Ez a kísérlet három ifjú életébe került és a Pápa életét sem sikerült megmenteni. Nagy lépésekkel haladt előre ez a tudomány, miután Harvey felfedezte a vér körforgásának törvényét a 17-ik században. Ezután a felfedezés után igen sok orvos, különösen Németországban, Angliában és Franciaországban, buzgólkodott a vérátömlesztési kísérletekben. Úgy gondolkoztak, hogy miután a vér a fő anyag, amely a testet táplálja, a vérátömlesztés tehát a legegyszerűbb és legrövidebb út egy legyengült szervezet újra feltáplálására, miután a rendes táplálék hosszú úton kerül csak be a vérbe. Így azt hitték, hogy a vérátömlesztés nem csak gyógyít, hanem fiatalít is. Megkísérelték, hogy egyes betegségeket, mint pl. lázakat, leprát, elmebajt és veszettséget gyógyítsanak vele. Juhvérrel is próbálkoztak több-kevesebb sikerrel. Érdekes, hogy a párisi Orvosi Fakultás nem volt hajlandó elismerni Harvey felfedezését és semmi előrehaladást a vérátömlesztés terén. Üldözték azokat, akik a tudománynak ezen a terén müköd

23 a) Hogyan tudjuk, hogy a szabály emberi vérre is vonatkozik? hogyan sértették meg a pogányok a törvényt? b) Mit mond az Enciclopedia Americana a vérrel végzett orvosi kísérletekről?

14

MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT

lek. A XVIII. század végén és a XIX század elején haladt csak annyira előre ez a tudomány hogy a vérátömlesztést, mint sikeres sebészi beavatkozást lehetett erős vérömlések esetén alkalmazni.

²⁴ A biblia mégegy okot ad, amely eltiltja a vér ivását. Felhívja reá a Biblia a figyelmünket a Zsidók jellemző állatáldozatánál, melyet Jehova istennek ajánlottak fel. Mózes III. könyvében a 3:16, 17. így szól az áldozat felajánlásáról: „És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozati eledelül, kedves illatul. A kövérje mind az Uré legyen. Örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzetségeiteknél minden ti lakhelyeteken: semmi kövéret és semmi vért ne egyetek!” Ugyanazon az alapon, hogy a zsír az Uré, az Övé a vér is, mert a hús élete a vérben van és Jehova Isten az Élet-adó. Ezért a büntetés: „Mert akárki egyék is az afféle áldozatok kövérjéből, amelyekből tűzáldozatot visznek az Urnak, az az ember, aki ilyet eszik, gyomláltassék ki az ő népe közül. És semmi vért ne egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét. Valaki megeszik valamiféle vért, azt az ember gyomláltassék ki az ő népe közül". (Móz. III. 7:25-27.)

²⁵ A vér evésére vagy ivására vonatkozó tilalom nem csak az oltár-áldozati állatokra szólt, hanem az étel céljára levágott állatokra is. Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt mint vizet... a vért meg ne egyed; mert a vér a lélek (n e p h e s≈lélek) azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! Meg ne egyed azt a földre öntsd azt, mint a vizet. Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, ami igaz az Ur szemei előtt. És az Urnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égő áldozataidat azoknak húsát és vérét; egyéb áldozataidnak vérét azonban öntsd (nem bárhova a földre, hanem) az Urnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted". — (Móz. V. 12:16, 22—

²⁶ De a vér áldozása az oltár szarvaira és kiöntése az oltár aljára nem a legfontosabb része volt az áldozatnak, sem az egyetlen útja a vér kiöntésének. A legjelentősebb használata a vérnek, amely annak szentségét még jobban kihangsúlyozza, az egyszer egy évben tartott engesztelési napon volt. Ezen a napon a zsidók legmagasabb papja belépett a legbelső szentélybe, amely Isten közvetlen közelségét jelképezte és itt rászórta az engesztelő-napi áldozatok vérét a szentelt kegyelmi trónra, amely itt a szentek szentjében volt. Erre különösen vonatkozik Jehova szava; amikor is így szól Mózes III. könyvében (17:10—14): „És ha valaki Izrael házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, aki a vért megette és kiirtom azt az ő népei közül. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert A VÉR A BENNE LEVŐ ÉLET ÁLTAL SZEREZ

24 Hogyan hívták fel a figyelmüket a vér élvezete ellen a Zsidók áldozati szokásai?

25 A vér tilalma csak áldozati állatokra vonatkozik vagy másokra is? és miért?

26 Melyik fontos áldozati szokás mutatta a vér szentségét? és hogyan hívta fel Isten törvénye erre figyelmünket?

ENGESZTELÉST. Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. És ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül, vadászásba vadat vagy madarat fog, mely megehető: ontsa ki annak vérét és fedje be azt földdel. Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izrael fiainak: semmiféle testnek vérét meg ne egyétek, (tehát legkevésbé az emberi testet) mert minden testnek élete az ő vére valaki megeszi azt irtassék ki.

²⁷ A vér ilyen szentelt használata az engesztelési napi áldozatnál még fontosabb dolgoknak vetette előre árnyékát. Erről szólva így ír az ihletett Pál apostol: „Mert amely állatok VÉRÉT A FŐPAP BEVISZI A SZENTÉLYBE A BŰNÉRT, azoknak testét megégetik a táboron kivül. Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az Ő TULAJDON VÉRE által a népet, a kapun kivül szenvedett". __ (Zsid. 13:11, 12.) Összhangban azzal az isteni paranccsal, hogy az élet a vérben van, Isten fenntartotta a vért olyan áldozatokra amelyet bűnös lelkek engesztelésére hoztak azaz olyanokért, akiknek szükségük volt az örökéletre és arra vágytak is. Ugyanezen okból azok akik egy teremtmény vérét elfogyasztották, felelőséggel tartoztak az életadó Jehova Istennek az ily — teremtmények életéért és a Nóéval kötött szövetségben meg szabott büntetések alá esik. Annyira drága az a kicsiny élet, ami még a tökéletlen, bűnös emberiség vérében van, hogy még azt sem tekintették büntelennek Izráel földjén, aki véletlenül okozta embertársának halálát. Jó oka volt annak, hogy azt, aki meg volt bízva az emberölő kivégzésével, azt vérbosszúlónak nevezték mivelhogy az élet a vérben van. A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele ölje meg azt — (Móz. IV. 35—19.) Igy a vérbosszuló Jehova hóhéra volt, az Ő számadását fizette meg.

²⁸ Kegyelemből és hogy reményt nyújtson azoknak, akik véletlenül, akaratukon kívül ontottak vért a mostani napokban, Jehova kijelölt menedékhelyet az akarat nélküli emberölőnek. „És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedéke városába, amelybe szaladott és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkenetett a szent olajjal”. — (Móz. IV. 35:25.) Jézus Krisztus Jehova Vérbosszulója Armageddon csatájában, minden olyan bűnös ellen, aki megszegte örökkévaló szövetségének az élet és vérre vonatkozó törvényét. Ő meg fogja ölni mindazokat, akik nem menekülnek az Ő menedék városába: Krisztus a Főpap Teokratikus szervezetébe, akinek vére megtisztít minket minden bűntől. — (I. János 1:7, 9; 2:1, 2.)

²⁹ Látva azt, hogy a Legnagyobb és Legszentebb Isten tisztán megmondotta, hogy mi történjék a vérrel, összhangban az Ő örökkévaló szövetségével, melyet Nóéval és utódaival kötött; és látva

27 a) Hogyan mutatta meg Pál a vér legfontosabb használatát? és milyen, célra használtatta fel Isten az áldozati vért? b) Hogyan mutatta meg Isten a Zsidókon keresztül az emberi vér értékét?

28 a) Milyen gondoskodás történt az akaratlan gyilkosokra vonatkozóan? b) Mikor és ki ellen fog fellépni az antitipikus vérbosszuálló?

15

MOZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT

hogy az egyetlen cél, amelyre Ő a vért használni engedi, hogy életet adjon az emberiségnek, mint a megbocsájtás és engesztelés eszköze; és látva azt, hogy ezt csak az Ő oltárán és kegyelmező trónján kell tenni és nem egyenesen az emberi testbe; ezért úgy illik Jehova tisztelőihez, akik örök életre vágynak ebben az új igazságos világban, hogy tiszteljék a vér szentségét és alkalmazkodjanak Isten igazságos törvényeihez, amelyek erre a fontos tárgyra vonatkoznak.

AMI RÉSZÜNK

³⁰ Azok, akik mint Dávid, visszautasítják, hogy felajánlják a vallásosak „véráldozalait”, meg kell egyezzenek abban, hogy a bajok megsokasodnak azok felett, akiket el lehetett tántorítani, hogy Jehován kívül más istenek után fussanak. Túlságosan jól ismeretesek azok bajai, akik a Nácik és Fasiszták isteneit követték. Azoknak bajai akik a Vatikán-város háromszor megkoronázott istenét követték, egy osztályba tartoznak azokéival, akik Mussolinit üdvözölték és Hitlert heilozták. De mi a helyzet a „Kereszténységgel" amely visszautasította Jehova ismereteit, üldözte az Ő tanúit és „e világ istene" után futott? Egy ilyen „e világ istenét", Sátánt, letaszították az égből a földre, amióta megszületett a mennyei királyság 1914-ben; és a Biblia megmutatja, hogy ő az oka minden bajnak és bánatnak, amelyek az emberiséget azóta is kínozzák. „Jaj a föld és a tenger lakosainak! mert lejött az ördög közétek és nagy az ő dühe, mert tudja ő, hogy ideje rövid". — (Rev. 12:1—12.) Sátán tudja, hogy az ő ideje igen korlátozott, amíg megvívják Armageddon csatáját és így felhasznált minden rendelkezésére álló eszközt, hogy az embereket a maga oldalára kényszerítse a nagy harcban és hogy megakadályozza őket, hogy Jehovához fordulhassanak menedékért. A bánatok mellett, amelyeket Sátán sokszorozott meg a népek fölött, a Jehován kívül más istent tisztelők bánatai megsokszorozódnak Armageddon csatájában, amely a bánatnak olyan ideje lesz, amilyen még nem létezett, amikoris Jézus Krisztus fogja gyakorolni bosszúját minden tévelygő felett.

³¹ A régi időkben Saul király elhagyta Jehovát és a démonok és boszorkányság után futott és akkor megsokasodtak az ő bajai, míg végül a Gilboa-hegyi csatában a saját kardjába dőlt. De még Saul üldözése ellenére és annak ellenére, hogy Saul parancsa kiűzte őt az országból, Dávid mégis megvetette a vallást és ezt mondotta: „Az Ur az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. Az én részem kies helyre esett; nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim". — (Zsolt. 15:5—7.) Biztosak lehetünk benne, hogy azokban a napokban, mikor Dávid törvényen kívül állott és bujkált Saul elől az ő királyi birtokát fenyegetve, senki más

29 Miért kell Jehova tisztelőinek a vér szentségét tisztelni?

30 Hogyan sokasodtak meg a bajai és hogyan fognak még megsokasodni azokéi, akik más istenek után futnak?

31 Saul Királlyal ellentétben, milyen határozatot hozott Dávid az istentiszteletre nézve? és mennyiben hasonlítottak ő és követői a Zsidó Levitákhoz?

sem állott akkor Dávid mellé, csak akik igazán tisztelték Jehovát. Egy ideig ezek a törvényen kívüli emberek olyanok voltak, mint a Léviták Izrael népéből, akik szolgálták Istent a templomban, de nem jutott rájuk Izráel földjéből. De Jehova Isten volt az ő részük és vele és az Ő szolgálatával teljesen meg voltak elégedve. — (Móz. V. 10:9; 14:27; 18:1, 2; Móz. IV. 18:20; Ezek. 44:28.)

³² Jobb volt-e sorsa Jézus Krisztusnak a földön, mikor a Királyság evangéliumáról beszélt és Isten nevéről beszélt a népnek? Nem; a madaraknak van fészkük, a rókáknak barlangjuk, de neki nem volt egy helye, ahol fejét megpihentethette volna. Őt üldözték a bigott vallásosok. Ő megengedte, hogy összeesküvést szőjenek ellene és hogy megöljék őt az összeesküvés eredményeképpen és csak ennyit mondott nekik: „Ámde megakartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszélem nektek, amelyet az Istentől hallottam", — János 8:40.) De ámbár Jézus Krisztus látszólag szegénységben élt és hontalan volt, meg volt mégis elégedve, mert Jehova Isten volt az Ő öröksége. Jézus Jehova „mindenének örököse" és az ellenségei nem foszthatják meg ettől az Isten előtt kedves tisztségtől.

³³ Hasonló a helyzet Jehova maradékával és követőikkel ebben a „mostani gonosz világban, hanem előrenéznek a „jövő világ" felé, az igazságosság világa felé „új egével és új földjével" együtt. Mikor, 1918 óta, üldözte őket a klérus által feltüzelt söpredék és a Náci-Fascisták brutális tömege, ők „vidáman adták oda javaikat", inkább megválva azoktól, mint Jehova Istentől. Jehova megmenti őket Jézus Krisztuson keresztül, aki „osztályos részük és poharuk" és ebből isznak, hogy felfrissüljenek.

³⁴ Jehova minden tanúja, a maradék és társaik, akik hátat fordítottak a világ önző előnyeinek, boldogok, hogy hűségesen kitartanak mellette, Ők megvannak győződve, hogy ha hűségesen kitartanak mellette, ő fenntartja a nekik szánt részüket, amelyet nekik rendelt, akár Krisztussal lesz ez az Ő régi trónja mellett, akár a földön Armageddon csatája után, Krisztus ezer éves földi uralma alatt. Nem kell nekik mástól félni. Ezenközben, ha Jehova Isten azt a megtiszteltetést, alkalmat, eszközöket és helyet nyújtja nekik, hogy részt vehetnek az Ő tiszteletében és szolgálhatják Őt mint tanúi, akkor elmondhatják Dáviddal, hogy Isten mérőszalagjai kies helyre estek és szép örökség jutott rájuk. Ezért harcolnak szabadságukért, amellyel Krisztus szabaddá tette őket, hogy Istent a földön tiszteljék. Nyilvánosan és háztól-házig áldják Isten nevét, még ha az ellenséges világ átkozza is, a szent nevet. Tanácsot kapnak Jehova Istentől az Ő teokratikus Szervezetén keresztül, így megkapják az isteni tanácsot belső részeikben, szívükben és eszükben azokban az időkben is, melyet üldözés avat naggyá, vagy a gonoszság és tudatlanság sötétségében; és gon-

32 Hogyan hasonlított Jézus földi helyzete Dávidéhoz? és miért volt Ő előnyösebb helyzetben?

33 Hogyan mutatta meg a maradék, hogy Jehova az ő „osztályos rész’’ és „pohara”?

34 a) Hogyan tartja fenn őket Jehova és hogyan mér számunkra Jehova kedvezően? b) Hogyan áldják Jehovát?

16

M0ZDITHATATLANUL AZ IGAZ ISTENTISZTELETÉRT

dolkozhatnak a kapott tanácsokon és tudják milyen útra menjenek az Ő áldásáért és védelméért.

³⁵ A világ csodálkozik, hogy ezek miért nem fordulnak a vallás útjai felé, amely a romlás felé vezetnek. Azért nem, mert az ő helyzetük ugyanaz, mint Dávidé, aki ezt mondotta: „Az Urra néztem szüntelen; mert jobb kezem felöl van, meg nem rendülök". — (Zsolt. 16:8.) Ők nem állítanak más isteneket maguk elé, még kép vagy más ábrázolás formájában sem. Ők Jehova Istent állítják maguk elé és csak neki hajolnak meg tiszteletükben. Igy, állandóan lelki szemeik előtt tartva Őt, képesek az Ő dicsőségét és igazságát mindig szem előtt tartani. Az Ő igazsága szavaiban van és azt tanulmányozzák állandóan, hogy megismerkedjenek Istenükkel és az Ő méltóságával, felsőbbségével, mindenhatóságával, általános uralmával és legyőzhetetlen szándékaival. Tévedhetetlen hűségük és szeretetük miatt Jehova a jobb kezükön van. megóvja őket attól, hogy el ne bukjanak és megvédi őket, hogy a jó utat választották. Jobb kezükön fogva vezeti őket a helyes úton: és így sohasem mozdulnak el oldaláról a nagy kérdésben.

³⁶ Jehova sohasem fogja elhagyni vagy feláldozni hűséges tisztelőit és szolgáit, még a halálban sem; mert a hű halottait is emlékezetében tartja, hogy részesüljenek a jövendő jókban. Tudva ezt és tudva a hűség biztos végeredményét a zsoltáros Dávid így szól; „Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem, testem is biztonságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a seolban; (seol pokol, héberül) nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak őrökké'. — (Zsolt. 16:9—11.) Dávid nem halt meg ellenséges kéztől, mert Jehovát tántoríthatatlanul szolgálta; királysága dicsőségében halt meg és az ő lelke a pokolba, Seolba vagy a sirba jutott és még most is ott van; és most várnia kell, mig Jehova jónak, látja az időt, hogy újra teremtse a lelkét és visszahozza az életbe, mint a „az egész föld hercegét" az Uj Világban.

³⁷ Tehát itt beszél Dávid próféciája Jézus Krisztusról, amint azt Péter és Pál apostolok is megerősítik. Jézus tudta, hogy csak látszólagosan érnek el sikert ellenségei, amiben megölik őt; mert a harmadik napon Isten vissza fogja őt hozni a halálos állapotból (Seol, pokol, vagy a sir), úgy hogy újrateremti őt, nem mint embert, hanem olyannak, amilyen földre jövetele előtt volt, szellemi lény, amelynek csak most jutott halhatatlanság, megronthatatlanság és Atyja személyének kifejezett képe: „. . . megöletvén ugyan test szerint, de megelevenittetvén lélek szerint"; — (1. Pét. 3:18.) A feltámadással megmutatta Jehova Isten hűséges szolgájának, Jézus Krisztusnak, a halhatatlan élet mennyei útját; és Jézus Krisztus fel-

35 Hogyan állítják mindig Jehovát maguk elé? Miért mozdithatatlanok?

36 a) Mit kell tudjon Jehova szolgája, hogy mozdithatatlan maradjon? b) Honnan tudjuk, hogy a zsoltár többi része nem teljesült be Dávidnak?

37 Kiben és hogyan teljesedtek be ezek a szavak?

szállt a mennybe, ahova hús és vér nem juthat. Ő belépett Isten betüszerinti közelségébe, akinek arcába nem nézhet élő, húsbeli ember és leült Isten jobbkezén, hogy gyönyörködhessen Isten Végréhajtóságának örömében.

³⁸ Előre tudva ezt, mielőtt meghalt volna a kereszten, Jézus boldog lehetett szívében. Az ő „dicsősége" volt, hogy örülhetett és boldog szolgálatot teljesíthetett, mert drága kincs volt Jehovát szolgálni, mint kiválasztott Szolgáló, Tanú és Végrehajtó. A teste is, amelyben Jehovát szolgálta arra az időre, „reménységben nyugodhatott" és biztonságban, megbízva és nyugodtan. Ellenségei sohasem szegezhették Őt a keresztre, amíg el nem jött az Isten által erre megállapított idő. Jézus mondotta: „... És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért". — (János 6:51); és ő tudta Istennel egységében, hogy semmi sem sértheti meg húsának, mint „kenyérnek" tökéletes értékét, azoknak a világiaknak életéért, akik bíznak benne. Ezzel a tudással és biztosítással megerősítve, Jézus Krisztus sohasem tért el Jehova tiszteletétől és szolgálatától egy jottányit sem. Hű halálában igazolta amelyet vallani, fenntartani és amelynek engedelmeskedni kell még a halálig is. Ezért beteljesítette neki Jehova a XVI. Zsoltárban adott ígéretét.

³⁹ Hasonló okból, Jehova felkent maradványa a földön „szilárd, mozdíthatatlan és mindig duskáló maradhat az Ur munkájában", mert tudják, hogy fel fognak támadni a Seolból, pokolból vagy a sirból és nem lesz hiábavaló az a munka, amit Istennevében végeztek a földön. Ez learatta a maga jutalmát, amikor igazolta az Ő nevét és csak kezdete lesz az örök tiszteletnek és szolgálatnak, amelyet Istennek nyújthatnak Jézus Krisztuson keresztül. Ettőlfogva élvezhetik Isten jelenlétében és szolgálatában örök életüket és örökké mennyei gyönyörökben lesz részük. Ami a mostani társaikat, Krisztus „többi juhát" illeti, ezek is tudhatják, hogy ha hűségben halnak meg mielőtt Armageddon kitisztítja Isten ellenségeit a földről, ez ő mozdíthatatlanságuk Jehova tiszteletében megnyeri számukra az Ő kedvezését. Ennek jutalma az életre való feltámadás lesz, örök életre a földön az Ő Uj Világának gyönyörűségeiben.

⁴⁰ Megáldva azzal, hogy tudják ezeket, Jehova felszentelt szolgái le fognak győzni minden ellenséget és kitartanak mozdithatatlanul Jehova tiszteletében és szolgálatában. A külső körülmények lehetnek, de a szívük boldog lesz. A hús, a testük meg lesz áldva nyugalommal, egészséggel és Isten békéjével, amely minden értelmet felülmúl. És az Ő „dicsőségük", azaz a dicső kincsük, hogy Őt, az Ő Királyát és Királyságát tanúikként szolgálhatják, örülni és vigadni fog, mert mindig örömteli és tiszteletreméltó lesz számukra Jehova szent nevének az igazolása.

38 Hogyan, lehetett boldog Jézus a földön, hogyan örülhetett dicsősége és nyugodhatoti teste?

39 Milyen összetartozó okoknál fogva lehet Jehova maradéka mozdíthatatlan és duskálhat az Ő munkájában? és a társaik?

40 Hogyan lehetnek ők is boldogok és nyughatnak és örülhetnek dicsőségének?

Aprobat de cenzura préséi pe lángá Minist. Prop. Nat. cu No. 1264 — 16/2/1946.

„GRAFICA“ INSTITUT DE ARTE GRAFICE ORADEA