1 046
szerkesztés
„Oldal:Az-emberek-gyalázata-Kilátás-Egy-törvénytelen-kisérlet-a-föld-benépesítésére-1946.pdf/12” változatai közötti eltérés
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2|12|}} {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|AZ EMBEREK GYALÁZATA}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|Istentől ihlettetett és hasznos a tanításra, a feddésre,…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2|12|}} {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|AZ EMBEREK GYALÁZATA}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|Istentől ihlettetett és hasznos a tanításra, a feddésre,…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2024. március 26., 16:05-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
12
AZ EMBEREK GYALÁZATA
Istentől ihlettetett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbitásra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Istennek embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2 Tim. 3:16—17).
58 Jehova tanúi nem űznek propagandát követők toborzására bizonyos ügy, vagy szervezet részére; mert ők nincsenek megbízva ezzel. Az ő tevékenységük kizárólag abból áll, hogy közöljék az igazságot, hogy az emberek felismerhessék a helyes utat. Mint az Úr Jézus Krisztus követői, hirdetniök kell az igazságot és azt teszik is. (Ján. 18:37). Jézus első földönléte alkalmától jelenig, csak nagyon kevesen voltak az emberek közül, akik tanulmányozták a Szentirást, hogy ismerjék fel az igazságot és ezek várták és remélték a nekik megígért Krisztus eljövetelét. Ezek az emberek nem voltak népszerűek a vallásoskodóknak, sőt állandóan üldözve voltak általuk. De minden üldözések dacára, ezek a hitel-
teljes keresztyének, tovább igyekeztek kutatni az igazságot és másokkal is közölni. Tehát nem ésszerü más osztályban keresni őket, hanem az üldözöttek között,
akikhez tartozott Jézus és az apostolok is.
59 Jehova tanúi és társaik szeretik az igazságot és gyűlölik a hamisságot és Isten törvénye mindenikük szivében van irva. Azért ők nem félnek az emberek gyalázatától és az ördögtől, sem pedig az ő törvénytelen eszközeitől. Ők Jehova Istentől félnek; és abban a tudatban, hogy örök életet Ígért nekik, attól félnek, hogy nem tudják teljesíteni a Mindenhatóval kötött szövetséget fenntartás nélkül és igy elveszthetik mindazt, ami megigértetett. Ők örvendenek Isten akarata teljesítésében és teljes hittel iránta, szivük mélyéből énekelnek, előremenetelvén: „. . . .Örüljön a szivem a te segítségednek; hadd énekeljenek az Úrnak, hogy jót tett velem!" (Zsoltár 13:5).
Kilátás
Jehova, most fényt vet az Ő csodálatos elrendezéseire, mely uralni fogja az egész földet, miután az Armageddoni csatában ami már előttünk áll, lefogja vágatni
az Ő teokratikus kormányának összes ellenségeit.
Prófétái által mondotta, hogy mindazok akik átélni fogják a földön, a minden idők legnagyobb nyomorát, szabályszerint összegyüjtetnek hogy megünnepeljék a
Felséges Isten nagy tetteinek emlékét. Isten tiszteletére ünnepélyek voltak elrendelve. Azok hasznára, akik résztvesznek ezeken az ünnepi gyülekezeteken, Jehova körszabályokat állított fel, ahogy az Ezekielnek a Templomról való látomásaiban is előárnyékoltatott. A templomi szabályzat a következőképpen hangzik:
„Mikor pedig a föld népe megyen be az Úr eleibe az ünnepeken, aki az északi kapu utján ment be, hogy leborúlva imádkozzék, a déli kapu utján menjen ki; aki
a déli kapu útján ment be, az az északi kapu utján menjen ki; ne térjen vissza azon hapu útjához, a melyen bement, hanem az annak ellenében valón menjen ki". (Ezekiel 46:9). Az örvendezök népözöne az ünnepélyen egy bizonyos irányban lesz vezetve, hogy semmi rendellenesség ne legyen ami mutatja, hogy Jehova minden cselekedeteiben rend van. Ez mutatja továbbá, hogy a nép mely bírni fogja eme kiváltságokat az Isten Templomával kapcsolatban, végig kell menetelje az egész útvonalat nem pedig csak egy részét, ha Istennel kibékülni óhajt, hogy az Ő szervezetébe örökös befogadást nyerjen.
A „kereszténység" vezetői bolond-pásztorok voltak; de Jehova szervezetében a föld „fejedelmein, azaz az őskori próféták és más hűséges tanuk Ábeltől Keresztelő Jánosig, mint tökéletes emberek támasztatnak fel (Zsid. 11:35, 39, 40), akik minden időben vezetni fogják a népet hatalommal az igaz uton. Az a fejedelem (aki
alatt az akkori fejedelmek próféták értendők, akik igazságban fognak uralkodni, mint a Teokrácia kormányának látható képviselői Zsolt. 45:17; Ézsa. 32:1) pedig, mikor bemennek (a néppel a templomba), közöttük menjen be és mikor kimennek, együtt menjen ki velük. És az ünnepeken és a szent egybegyüléseken legyen az ételáldozat egy éfa egy bika mellé és egy éfa a kos mellé, és a bárányok mellé, amit keze adhat, s az olajból egy hin az éfához". (Ezek. 46:10—11). A fejedelmek, tehát a mint látszik, Jehovával szemben egy felelős állással lesznek felruházva, és ők gondoskodni fognak az ezeréves Krisztusi uralom alatt, hogy az emberek az igazságot gyakorolják.
A jelképi templomnak kapui voltak úgy kívül mint belől, ugyanis északon, délen és keleten. A templom keleti belső kapuja bizonyos alkalmakkor megnyittatott
amint írva van: „Továbbá, mikor a fejedelem szabad akaratból tesz égő áldozatot, vagy hálaadó áldozatokat, szabad akaratból az Úrnak, nyissák ki néki a kaput, mely napkeletre néz, és ő vigye égő áldozatát, mint ahogy szombat napon szokta tenni, és azután menjen ki és zárják be a kaput kimenése után". (Ezek. 46:12.) Ez egy továbi bizonyítéka Jehova szeretetteljes jóságának, és mutatja figyelmes voltát, az Ő egykori hűséges prófétái iránt; továbbá azt is feltárja, kogy egy „jobb feltámadással" áldatnak meg mint azok, akik az általános feltámadásban fognak részesülni. (Zsid. 11:35), Semmi sem fog történni kényszerítésből, ők buzgó szívvel, örömmel és önkéntesen fognak szolgálni. Ők boldogok, ha személyesen, szolgálaton kivül is imádkozhatnak az Úrnak és nem csak hivatalos szolgálatuk alkalmával a néppel és hála és dicsérő-áldozatot hoznak. Figyeljük meg, amint az írás mondja, hogy a fejedelmek önkéntes áldozatának