{{raw:data:c|
és a protestáns papság által a tüzespokolról, a tisztítótűzről és a lélek halhatatlanságáról szóló és azzal rokon elméletek ellen. Egy kis csoport a folyóirat kiadójának vezetése alatt, akik Jézus Krisztus hű követői voltak, főképpen a következő tanításokat hangsúlyozták: Jézus Krisztus második eljövetelét, a váltságdíjat. a halottak állapotát, az ember halandóságát és kimutatták, hogy nincsen tüzes pokol. Ez a kicsiny keresztény csoport a halottak feltámadásának tanítását és azok reménységét is hangsúlyozta, akik akkor Jézus Krisztusban hittek. E nagy igazságok hirdetése nagyon meglepte Sátán táborát és minden alkalmat megragadtak Jézus Krisztus buzgó követőinek megfélemlítésére, elnémítására és elpusztítására. Azok a férfiak, akiket egykor az
igazság szelleme indított tettre és akik a protestáns szervezetet létrehozták, ebben az időben már nem éltek és a protestantizmust az ő leszármazottjaik vezették. 1886 körül az ördög befolyása alatt nagy szakadás keletkezett a protestánsok között. Miképpen a római katolikus szervezet, úgy a protestáns rendszer legtöbb papja is politikába keveredett és többen tagadni kezdték a Szentírás isteni ihletettségét, főképpen a váltságdíj, az Úr Jézus Krisztus visszatérése és az ő országa tekintetébben, amely az emberiség megáldására eljövendő. 1887-ben ebben a folyóiratban egy cikk jelent meg „Pápaság a protestáns egyházakban" címen. Abban ki volt mutatva, hogy a protestáns rendszer, amely kezdetben az igazság oroszlánja volt, most az ördög képviselője lett és oly vadállat mint a szülőatyja; szerteszét jár és keresi, hogy kit tudna elnyelni és a népet a Szentírás felől tudatlanságban akarja tartani. Az ördög a katolikus hierarchia útján ezt a rendszert használta az igazság szellemének megsemmisítésére, amely egykor a protestáns rendszer vezetőiben élt.|
