A lap nincsen korrektúrázva
41
gyal) Manoahnak és feleségének szemeláttára." (Bírák 13:19) Ez az áldozat odahaza készült; emiatt kellett azt a törvény áldozati előírása szerint egy oly kődarabon vagy sziklán bemutatnia, amely emberi kéz munkájától kifaragva nem volt. „Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert amint faragó
vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.“ (Mózes II. 20:25) Akik Isten szolgálatának szentelik magukat és a Sámsonban példázott munkát végzik, csakis az Istennek szentelt szervezet útján mutathatják be áldozatukat, amely a sziklán Sionban, nevezetesen Jézus Krisztuson épült fel.
41 Mialatt Manoah és felesége nézték, az angyal mint Jehova papja ténykedett a bemutatott áldozatot átvéve; azért van megírva: „csodadolgot cselekedek". "Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról (a faragatlan kőről) az ég felé, az oltár lángjával felszállott az Úrnak angyala. Mikor pedig ezt meglátták Manoah és az ő felesége, arccal a földre borultak." (Bírák 13:20) Az angyal az áldozat elégése közben az égbe szállott. Akkor ismerték föl Manoah és a felesége, hogy akivel beszéltek, Jehova angyala volt; nagyon megrémültek és arcra borultak, miképpen Mózes a csipkebokornál. (Mózes II. 3:5—6) Jehova "tűzlángjává és szelek szárnyaivá teszi angyalait“. (104. zsoltár 4)
42 Az angyal nem mutatkozott többé s miután Manoah immár megtudta, hogy az Úrnak angyala volt, nagyon nyugtalankodott: „És többé nem jelent meg az Úrnak angyala Manoahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Manoah, hogy az Úrnak angyala volt az. És monda Manoah az ő feleségének: meghalunk, mert az Istent láttuk." (Bírák 13:21—22) Manoah tökéletlensége és bűne tudatában azt gondolta, most meg fog halni, mivel a Felséges képviselőjét szemeivel látta: „Akkor monda neki az ő felesége: ha meg akart volna ölni az Úr minket, nem fogadta volna el kezünkből az egészen égő áldozatot és ételáldozatot és nem mutatta volna nekünk mindezeket, sem pedig nem hallatott volna ilyeneket." — Bírák 13:23
43 Ez a dráma Isten népének munkáját főképpen az illési korszak alatti időre vonatkozólag példázza. Amit akkor Isten népe bemutatott, egészen tökéletlen volt; de amit cselekedtek mindazáltal legjobb tudásuk szerint és tiszta lelkiismerettel cselekedték és emiatt is áldotta meg Isten törekvéseiket és mutatta meg, hogy cselekedetük őszinte szeretetük és hitük miatt kedves. Emiatt a hűségesek megnyugodtak az Úrban.
44 Az asszony nyilván az Úr angyalának utasítása szerint járt el és a természetes idő elérkeztével fiat szült. „És szült az asszony fiat és nevezé annak nevét Sámsonnak és felnevekedék a gyermek és megáldá őt az Úr.“ (Bírák 13:24) A gyermeket Sámsonnak nevezték, nevének jelentősége ismeretlen. Egyes autoritások szerint „naphoz hasonlót", „napsütöttet“ jelent; mások szerint „rombolót“ vagy „pusztítót" jelent. Mindkét értelmezés jellemző. Sámson boldog, kedélyes, vidám kedvű teremtmény volt és a filiszteusok pusztítója is volt. A Sámsonban példázottak is vidám kedélyűek és örömére vannak azoknak, akik szeretik Istent; de egyúttal a modern vagy
hasonmási filiszteusok pusztítói is. Sámson,, Córában nőtt fel a bortermelők között; mindazáltal tartózkodott a bortól, mivel szülei teljesen,Istennek szentelték és a Felségesnek választották külön. Tőlük 5 kilométerre volt Timnát, amelyet a hadakozó filiszteusok tartottak megszállva: Sámsonnak tehát az Úr védelme alatt kellett állania. Az Úr megáldotta őt, nyilván azért, mivel Isten akarata szerint engedelmesen ragaszkodott a nazireussághoz. Sámson születésével kezdődött Izrael felszabadítása és körülbelül azt az időt jelzi, amidőn Jézus Krisztus figyelmével a világ ügyeihez kezdett fordulni és hozzákezdett az útegyengetéséhez Jehova előtt, amely idő nézetünk szerint 1878-óta tart. Sámson tehát nyilván az Úr munkáját példázza, amely 1878-ban kezdődött és amelyet illési munkának is nevezünk. Körülbelül abban az időben kezdődött a folyóirat megjelenése is és azután a W. T. társulat megszervezése következett. Akik azon időben magukat teljesen Istennek szentelték és hűségüket megőrizték, nagy áldásban részesültek. Sámson nyilván Keresztelő Jánost és a Keresztelő János osztályt példázza. Az Úr angyala Keresztelő János születését a következőképpen jelentette be: »Nagy lészen az Úr előtt és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel még az ő anyjának méhétől fogva." (Lukács 1:15) Sámsonról pedig az isteni följegyzés így szól: És kezdé az Úrnak lelke őt indítani a Dán táborára, Córa és
Estháol között." — Bírák 13:25
45 Úgy látszik, hogy a dániták és a filiszteusok egymás közelében táboroztatták seregeiket. Ha Manoah katonai szolgálatot teljesített, nyilván a fia is Sámson, vele az atyjával volt a katonai őrjáraton. A fiatalember akkori tapasztalatából telítődött ellenséges érzelemmel a filiszteusokkal szemben és támadt benne az a vágy, hogy harcot kezdjen az ellenséggel. A hűségesek, akik ártatlanságukat Isten előtt megőrizték az Illésben és Keresztelő Jánosban példázott munka kezdetétől mindinkább harci szellemmel teltek el az ellenséggel szemben és szüntelenül a nap eljöveteléért
imádkoztak és kitartóan várakoztak. hogy az Úr teljesen elpusztítsa az ellenséget, amidőn is teljesen meg fogja szabadítani azokat, akik őt szeretik.
46 Isten felszentelt népe egy időben tévesen azt tartotta és hitte, hogy a „nagy sokaság" (Jelenések 7:9—14) szellemtől született osztály; ámde csak részben tanusít hűséget Isten iránt, s hogy Sámson példázza a nagy sokaságot, mégpedig látszólagos hűtlen viselkedésével, amennyiben egy rossz befolyás alá került és így az Úr haragját magára vonta, erejét is elveszítette és szemeit kiszúrták. Ha azonban Sámson Isten népét példázza, amely Isten gyülekezetének illési munkáját végezte, akkor nem példázhatja a nagy sokaságot; mert a „nagy sokaság" azon idő folyamán még egyáltalán nem is létezett. Feltevésünk szerint Sámson történetének megvizsgálása azon következtetést fogja támogatni, hogy Sámson, Isten azon gyermekeit példázza, akik az asszonytól (Isten szervezetétől) születtek és mindhalálig hűségesek lesznek. Hogyan lehet ezt a
következtetést azzal összeegyeztetni, hogy Sám¬
