JEHOVA nyitotta meg az élet útját és akik szorgalmasan keresik, meg is találhatják. Csak egyetlen egy út vezet az élethez és azzal kapcsolatos áldásokhoz. Ez az út Jézus Krisztus, akinek kiomlott vére sok ember részére kiengesztelést szerez, illetve mindazok részére, akik Isten feltételeit teljesíteni fogják. (János 14:6; Máté 20:28) Más út nincsen. „És nincsen senkiben másban idvesség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk". (Apcsel. 4:12)-Akik Sátán vallásán vannak, fizetésért, a jóindulatú embereket „fogságban" tartják s azt akarják velük elhitetni, hogy az irántuk való hűségtől függ az üdvösségük. Ezek a szegény foglyok gyászolnak; s amidőn énekelnek, minden énekük Moll-hangon kezdődik. Lelkieledel hiányában éheznek és borzasztóan panaszkodnak és szívük mélyéből jobb napok után esedeznek. Isten meghallgatja az őszinték könyörgését. Jézus Krisztus, a nagyobb József, most megnyitja Atyjának gabonás tárházait és bizonyságtevő maradékát a templomból küldi azon üzenettel, hogy Jehova bőségesen gondoskodott, hogy életet adjon azoknak, akik engedelmeskedni fognak az ő királya parancsainak és életben s végtelen boldogságban fogja azokat részesíteni. Ez a prófétai dráma más próféciákkal együtt azt mutatja, hogy akik figyelni és hallgatni fognak reá, a föld legtávolabbi részeiből, minden nemzet, nép, törzs és nyelv közül és megragadják Jehova gondviselését és részesülni fognak abban. Akik engedelmeskedni és tisztaságukat Isten előtt megőrizni fogják, így Jehova nevének igazolásában (tisztázásában) közre fognak működni.

²

A régi világ sötétségben ül; mivel az ellenség elnyomó keze alatt szenved, azok alatt, akik a népet tudatlanságban tartják. Ámde az Úr Jézus Krisztus, a nagy és igazságos bíró most az ítélkezés trónján ül; a nemzetek eléje vannak gyűjtve s mindazoknak alkalmat nyújt a menekülés útjának megtalálására, hogy Isten szervezetéhez menekülhessenek, akik az igazság és az élet után kívánkoznak. Amidőn az egyiptombeliek és

körülöttük lakó népek ínségben voltak, József eledelt árusított mindazok részére, akik hozzámentek. Ez az élelmiszer árusítás nem azt jelenti, hogy Isten országának üzenetét most szabad lenne kereskedési célokra használni; hanem, ez azt jelenti, hogy akinek módjában van és egy kevés pénzt arra tud fordítani, járuljon hozzá Isten országa evangéliumának hirdetéséhez s ezzel fogja kifejezni, mennyire értékeli Isten gondviselését, s így másokhoz is eljut az ország megismerése. Csupán ebhől a célból lesz egy kis összeg elfogadva az irodalmi termékekért; így válik lehetővé, hogy olyanok is részesüljenek az igazság megismerésében, akiknek nem áll módjukban fizetni a nyomtatványokért. Amidőn az emberek megtudják, hogy nem emberi intézményről, hanem Isten kegyes gondviselésének megismeréséről van szó, szívesen áldoznak, hogy azzal kifejezzék Isten jósága iránti elismerésüket; egyezni fog szívük vágyával, hogy embertársaik is megismerjék Isten gondviselését és részesüljenek áldásaiban.

³

Egész Egyiptom József, a jogos uralkodó, fennhatósága alatt állott. Így áll most az egész világ a Józsefnél nagyobb, Jézus Krisztus uralkodása alatt, mint az illetékes uralkodó fennhatósága alatt, jóllehet Sátán még mindig gyakorolja hatalmát; azon rövid ideig, amely még Armageddonig eltelik, nyílik alkalmuk a jóindulatú embereknek, hogy Isten és az ő országa mellé álljanak s így zajlik le az emberek szétválása. Most a Sátán szervezete nem tud lelki eledelt nyújtani. Sátán szervezetének alkotó részeiben nem található lelki eledel. Ámde minden jóindulatú ember elmehet Istennek Jézus Krisztus igazgatása alatt álló szervezetéhez, a nagyobb Józsefhez, ahol éltető eledelt fog találni. Ezért is mondotta Faraó a prófétai dráma e részében mint Jehova Isten képviselője, az egyiptomiaknak: „Menjetek Józsefhez és cselekedjetek úgy, ahogyan ő fogja mondani!" Most e prófétai dráma teljesülésekor is Jehova tanúi útján közli a néppel, hogy ö az egyetlen Isten és Jehova az ő neve; hogy Jézus Krisztus útján gondoskodott a népről s így aki élni óhajt, a na-

109

gyobb Józsefhez, Jézus Krisztushoz forduljon. Azt tartoznak cselekedni, amit az Úr Jézus mond nekik, mert ellenkező esetben meghalnak. (Apcsel. 3:23) Jehova tanúi tartoznak most megismertetni az emberekkel Jehova gondviselését, s ha azt nem ismertetik vagy annak ismertetését elmulasztják, nekik is meg kell halniok. Jehova tanúi nem tudnak üdvözíteni senkit sem; ők csupán a kiadott parancsot tudják teljesíteni s így másokat is hozzásegíthetnek az élet útjának megismeréséhez. A „hű szolga-osztály" éppen ezt a parancsot fogja teljesíteni s azért él, hogy örökké dicsőítse a felséges Istent.

⁴

Isten népére nézve most örvendetes, hogyan vezérelte Isten oly egyszerűen és mégis csodálatosan immár a régi időkben ennek a drámának legkisebb részleteit is, amiket azokkal ismertet meg, akik szorgalmasan igyekeznek a megértés megtalálására. Ezen a ponton jelenik meg Jákob és játsza el Jehova Istentől nyert szerepét: „És monda: ímé hallom, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg." (Mózes I. 42:2) Amiképpen Faraó megparancsolta az egyiptombelieknek, hogy menjenek Józsefhez, az ő helytartójához és engedelmeskedjenek parancsainak, Jákób is arra utasította fiait, József féltestvéreit, hogy menjenek az egyiptombeli helytartóhoz és vásároljanak tőle gabonát. Jákob e tekintetben Jehova Istent képviseli, aki minden jóindulatú embert Jézus Krisztushoz, jogosan kinevezett helytartójához küld, aki „élni kíván" és nem akar meghalni. Amióta a maradék a templomba gyűlt, Jehova „az asszony magvának" maradékát, az ő tanúit küldi, hogy utat készítsenek a nép számára és közöljék vele az ő gondviseléséről szóló igazságot, hogy elmehessenek a nagy helytartóhoz, akinek a vállain az uralom nyugszik, „az Örökkévalóság Atyjához, a Béke Fejedelméhez, az erős Istenhez", aki minden szomjazó és éhező lelket az élet kenyerével fog táplálni. (Ésaiás 9:6; 62:10) „Ez ama kenyér, amely a mennyből szálott alá, aki abból eszik, nem hal meg örökké". — János 6:50.

⁵

Amidőn Jákóh tíz-fiát Egyiptomba küldte, Benjámint visszatartotta, mert amint mondotta „nehogy valami baj érje őt." (Mózes I. 42:4) Jákob ezzel Benjámin iránti rendkívüli szeretetét fejezte ki. Jehova a dráma e része útján mutatta meg azok iránti szeretetét előre, akik Jézus Krisztusnak templomához jövetele óta jutottak el az igazság ismeretére: ezzel azt is előre közölte, hogy ezeket házának tagjaivá, a „hű szolga-osztály"-ba fogja gyűjteni. A dráma e része nem azt mutatja, hogy a jóindulatú emberek Isten kegyét immár azelőtt megnyerni törekszenek, mielőtt a Benjáminban példázottak megnyerik. Amennyiben Jákób tíz fiát Egyiptomba küldte, hogy gabonát vásároljanak, arról is gondoskodott, hogy Benjáminnak is legyen eledele, hogy életben maradjon; szükségtelen volt tehát Benjáminnak akkor személyesen is Egyiptomba mennie. Benjámin itt a fiatalabb szellemi csoportot példázza, amely 1922 és 1931 között ment Isten szervezetéhez; Isten így fejezte ki iránta való szeretetét.

⁶

Benjámin akkor fiatal ember volt, alig húsz éves s azokat példázza, akik 1922 óta csatlakoztak lelki testvéreikhez, az eredeti maradékhoz, t. i. azóta, amióta „a Szent Lélek minden testre kitöltetett." Benjámin tehát az Eszterrel és Ruthtal azonos osztályt példázza. Azáltal, hogy Jákób nem bocsátotta el Benjámint József tíz féltestvérével Egyiptomba, ezek az utóbbiak nagy megpróbáltatásba kerültek, s ez volt hivatva megmutatni, hogy Benjámin iránt is gyűlöletet táplálnak-e magukban, mint annak idejében József iránt. Jákób ezzel kapcsolatban a következő szavakat használta: „Ne ta¬

lán veszedelem érhetnél", ami nem azt jelenti, hogy Jákobnak tudomására jutott volna, hogy tíz fia megcsalta őt József sorsát-illetőleg. Jákób még mindig azt hitte, hogy Józsefet vadállatok tépték szét. Jákob szerint tehát Benjámin volt akkor az ő kedvence, aki Rákkeltől, kedvenc feleségétől született, emiatt intézkedett az ő védelméről s így került megpróbáltatásba szívük érzelmét illetőleg a tíz testvér. Mielőtt József magát a tíz féltestvérével megismertette, azok bebizonyítani tartoztak, hogy jót kívánnak tenni Benjáminnak, amit be is bizonyítottak. A dráma e része előre mutatja, hogy Jehova előbb a jóindulatú embereket fogja megpróbálni, hogy kifejezzek, hogy ők a világi téves v. érzülettel felhagytak, illetve többé nem üldözik és nem táplálnak magukban üldözési szellemet Krisztus hű követői iránt; s csak miután ezt bebizonyítják, fogja megmutatni nekik az élet útját.

⁷ A jóindulatú emberek megmutatni tartoznak, hogy többé nem táplálnak magukban „kecskebak" szellemet, hanem a „juhok" szellemével bírnak; az Úr csak azután fogja magát megismertetni velük és tárja fel előttük Jehova gazdag gondviselését. A közismert tények bizonyítják, hogy a jonadáb-osztály először kegyes Jehova tanúi iránt (illetve jót tesz velük); csak azután ismerteti meg magát velük az Úr, s közölte velük Isten gazdag gondviselését s mutatta meg nekik az örökélet útját.

⁸

Itt egy másik dolgot is meg kell említenünk. „ínség támadt Kanaán földén is", ahol Jákób családostól lakott mint vendég vagy idegen. Jákób és a családja itt ezen a területen azon fundamentomokkal bíró város után kívánkoztak, amelyet Pál ap. említ a Zsidókhoz írt levelében. A világ ma még mindig Sátán hatalma alatt áll s Jehova tanúi ezen a világon laknak a többi Isten-félő emberrel együtt, akik ezen a világon idegenek vagy, vendégek. Ezen a világon nagy lelki ínség uralkodik, azok kivételével, akik szeretik Jehova Istent és neki szolgálnak. Most az egész templomi osztály szerető jóságáért dicsőíti Jehovát s a nép előtt a nagyobb Józsefre mutat rá s azon intézkedésre, melyet Isten érettük tett. Isten szt. prófétái, akik az elmúlt évszázadok alatt prófétáltak, előre közölték a nagy Messiás eljövetelét és figyelmeztették az embereket, hogy Jehova egyedül őt fogja az élet kiosztására felhasználni. Jákób is a szt. próféták egyike, akik híven szolgáltak Istennek. Itt azon gondolat merül fel, hogy ezek a szt. próféták rövidesen feltámadhatnak halottaikból, Armageddon előtt, mielőtt Isten maradék népe távozni fog a földről s csatlakozni fognak Isten gondviselésének hirdetésében a földön tartózkodó többi tanukhoz. Ez tehát azt jelentené, hogy a drámában Jákób nemcsupán Jehova Istent képviseli, amint a jóindulatúakat Jézus Krisztushoz, a nagyobb Józsefhez, küldi, hanem kicsinyben azon hajdani szt. embereket is példázza, akik próféciáik útján előre közölték Jehovának az emberiségre vonatkozó gondviselését.

⁹

Faraó és József együtt voltak Egyiptom „felsőbbségei“, ami Jehova Istent és Jézus Krisztust példázza, az igazi felsőbbségeket. „József pedig az ország kormányzója vala és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai és arccal a földre borúlának ő előtte." — Mózes I. 42:6.

¹⁰ Ez ugyancsak azt bizonyítja, hogy minden teremtmény engedelmeskedni tartozik a „felső hatalmaknak", Jehovának és Jézus Krisztusnak inkább mint bárkinek is. József nyilván értesült, hogy Kánaánban, is ínség uralkodik. Előre látta, hogy atyjának családja élelmiszer szerzés végett Egyiptomba lesz kénytelen költözni, s bárki is jön onnan, előtte tartozik megjelenni. Előre látta tehát az alkalmat, hogy jóságra nyílik alkalma a-

110

zokkal szemben, akik alázatosan fogják keresni s akkor megismerteti magát és közölni fogja, velük részükre vonatkozó intézkedését. József ifjúkori álma beteljesülése előtt állott és „József testvérei hozzámentek és meghajoltak előtte". Akkor nyilván ismét eszükbe jutott az álom, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy érző szívűek legyenek Benjámin iránt. Ez a tíz ember főképpen "a kenyér és a hal" miatt ment Egyiptomba (János 6:26); a dráma további részében azokat példázzák, akik elsősorban önfenntartási ösztönből keresik az Urat; azután azonban megismerik az ő szerető jóságát és örömmel engedelmeskednek az ő uralmának. A tíz féltestvér tényleg csak második egyiptomi útjuk alkalmával értesült József értük tett intézkedéséről. Csak rendre ismerték fel az ő életfenntartó gondviselését. 1918 febr. 24. közölte az Úr először, hogy „milliók élnék, akik nem fognak meghalni"; s csak évek múlva közöltette, hogy a "juh" osztály a „bak" osztállyal együtt fog ítéletre állni eléje s hogy ez az ítélet Armageddon előtt fog történni, s nem annak elmúltával, vagy Krisztus ezeréves uralkodása alatt. (Máté 25:31—46) Némelyek immár korán, 1918-ban, amidőn meghallották, hogy „milliók élnek, akik nem fognak meghalni", keresni kezdték az Urat, hogy életet nyerhessenek ezen a földön; de csak 1935-ben nyilatkoztatta ki az Úr, hogy az ő „más juhainak” osztálya alkotja azt a nagy sokaságot, amely örökké élni fog a földön; főképpen ezen időtől kezdve tanúsított nagyobb szeretetet és ragaszkodást az Úr iránt a „juhok" osztálya és örömmel szolgált Jehovának, mivel szereti az ő nevét és annak igazolásában közreműködik.

¹¹ A jóindulatú emberek rendre lettek ezen igazságokra figyelmeztetve és azok rendre vésődtek beléjük. Jézus Krisztus, a nagyobb József, előre látta, hogy ezek a jóakaratúak hozzá fognak jönni és az ő hívei előre látták hitükben az Úrhoz való menetelüket. Ezeknek az embereknek az Úr Jézus Krisztushoz és maradékhoz való viszonya csak Isten arra kiszabott idejében vált ismeretessé, amidőn az erre vonatkozó próféciákat feltárni kezdte. A maradék látta, hogy egy másik osztály van keletkezőfélben; ámde nem tudta megkülönböztetni, amíg Isten arra rendelt ideje el nem jött. A nagysokaságot alkotó emberek először kimutatni tartoznak, hogy nem önző indítóokból szolgálnak az Úrnak; hanem tényleg jóindulatúak Isten iránt, s a nagyobb József iránt s az ő fiatalabb földön levő testvérei iránt is és az Úrnak szolgálnak azért, mivel őt és az ő népét szeretik. Isten ezért ismerteti meg velük kegyteljes gondviselését. A közismert tények most teljesen egyeznek ezzel a próféciával.

¹²

Most megpróbáltatás várt a tíz féltestvérre. Amidőn József előtt megjelentek, azzal vádolta Őket, hogy kémkedni jöttek és kárt akarnak okozni Egyiptomnak. Minden oka megvolt erre a feltevésre, ha arra gondolt, hogyan bántak vele ifjúkorában. Azon vád emelésével, hogy kémkedni járnak, tulajdonképpen csak próbára akarta tenni őket, ami prófétailag előremutatja, hogy a jonadábok vagy a jóindulatúak osztálya is próbának lesz kitéve, s csak azután mutatja meg neki az élet útját az Isten. (Mózes I. 42:6—14) József felismerte testvéreit; ők azonban nem ismerték fel őt. Elbeszélték neki, hogy Kánaánban hagyták fiatalabb testvérüket, aki még életben van. Beszéltek neki egy másik testvérükről is, akiről azt állították, hogy „az nem él többé". Ez alatt Józsefet értették, akit eladtak Egyiptomba. Mire József így szólt hozzájuk: „Úgy van, amint nektek mondám: Kémek vagytok! Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia". — Mózes I; 42:14,15.

¹³ Ez erős esküt jelentett, mivel József Faraó életére esküdött meg, aki Egyiptom legfőbb uralkodója volt, ami prófétailag Jehova Istenre, a legfelsőbb hatalomra

utal. Ez visszavonhatatlan kijelentés volt részéről, hogy testvérét hozzá kell hozniuk s ezt a kijelentését József nem akarta visszavonni. József a tíz féltestvérét három napig letartóztatásban tartotta s ezzel akart időt adni nekik, fontolják meg, mit akarnak tenni. Ez nehéz megpróbáltatást jelentett részükre, mivel tudták, hogy atyjuk sohasem fog beleegyezni abba, hogy Benjámint Egyiptomba vigyék.

¹⁴ Most pedig figyeljük meg a próféciának megfelelő eseményeket! 1918 óta minden nemzet a nagyobb József elé van gyűjtve az ítéletre. (Máté 25:31—35) Az összegyűltek közt tartózkodnak a jóindulatú emberek is; a próbán ezek beigazolni tartoznak, hogy ők valóban „juhok", mivel azon szeretettel bírnak, ami az Úrhoz való tartozandóságukat és az Úr kegyét biztosítja számukra. A jóindulatúnkra következő megpróbáltatások fogják bizonyítani, hogy még mindig Sátán szervezetéhez (világához) tartoznak-e, vagy sem és Isten országával szemben, illetve Krisztus uralkodásával szemben kémkedési munkát végeznek vagy sem, ahogyan egyesek, akik ellenségek lettek, teszik. Igaz, ezek a jóindulatú emberek nemtudták, hogy próbán állnak; ez azonban nem változtat a tényeken, hanem annál inkább alkalmuk volt, hogy szívük valódi állapotát kifejezésre juttassák. Amennyiben önzés szellemét fejezték ki, irigységet és gyűlölséget Isten népével szemben, miképpen József testvérei, amidőn őt Egyiptomba eladták, a „bakok" közé soroltatnak. Amennyiben azonban a Benjáminban példázott legkisebb testvérük iránt barátságosnak bizonyulnak és jót igyekeznek tenni azokkal, mivel azok Istennek és Krisztusnak szolgálnak, ezzel helyes szívállapotukat fejezik ki és méltók lesznek, hogy a „juhok" osztályához tartozzanak. Figyeljük meg, az Úr immár 1918-ban kezdte hirdettetni, hogy „milliók élnek, akik sohasem fognak meghalni"; de még azokat is több évig visszatartotta, akik arról értesültek, s csak azután ismertette meg velük a maga tényleges állásfoglalását. Miért cselekedett így? Hogy a drámában Benjáminban példázott másik osztály is megjelenjék előtte, vele egyesüljön és a lelki Izrael elpecsételt 12 törzsének részévé váljon. A Benjámin-osztály hozzátartozik a 144 ezerhez s csak azután válik ismeretessé a nagysokaság, a más juhok osztálya. Ugyanakkor megpróbáltatás kellett szakadjon azokra, akik az Urat keresték és az ő nevét segítségül hívják, s annak kell eldöntenie, ki fog a „kecskebak" osztályhoz, s ki a „juhok" osztályához tartozni. Jelenések 7:1—10 mutatja, hogy elöbb az ehelyütt említett munkának kell megtörténnie s csak azután válik ismeretessé a nagysokaság osztálya. A tények mutatják, hogy 1918 óta éppen ez a munka folyt, s csak azután tárta fel az Úr az ő szellemi maradék népéhez tartozók előtt, kicsoda lesz a nagysokaság osztálya.

¹⁵ 1931-ben lejárt a „tizenkettedik" órai (évi) munka Jehova szőlőjében, amiről az Úr Jézus beszélt a példázatban és a mukások megkapták kialkudott bérüket, az új elnevezést. (Máté 20:1—16) Ez a nagy igazság 1931 júl. 26-án. vasárnap közöltetett Isten felkentjeivel és ők örömmel vették az új elnevezést az Úr kezétől. Az Úr csak két hónappal korábban közölte népével azon prófétai dráma értelmét, amelyben Márdokeus és Eszter játszák a főszerepet, s amely a „hű és bölcs szolga osztály" két részét mutatja be. 1931 június havában Londonban tárta fel Isten népe előtt Ezékiel 9. fej. s akkor értesültek, hogy azok az emberek, akik homlokaikon elpecsételendők, a földi osztályt, az Úr „más juhainak“ osztályát fogják képezni, akik mint emberek, ezen a földön fognak örökéletet nyerni. Ugyanez a kijelentés történt 1931-ben a columbusi, Ohio, nagygyűlésen. Isten felkent maradéka akkor ismerte fel, hogy a

111

jóindulatú emberek földiek lesznek; de még akkor sem ismertetett fel, hogy ezek fogják alkotni a nagysokaságot, mivel a nagysokaságról még nem részesültek kijelentésben. Annak megállapítására, hogy kik fognak a „juh"- és kik a „bak" osztályhoz tartozni, próba kell következzen azokra az emberekre, akik az Urat keresik s ezen a próbán kell eldőlnie, hogy miképpen viselik ezek magukat a Benjáminban, Ruthban és Eszterben példázott keresztényekkel, Krisztus kicsiny testvéreivel szemben, őszintén jóakaratot fognak tanúsítani Krisztus testvérei iránt és barátságosak lesznek-e? Vagypedig úgy fognak bánni az Úr kicsinyeivel szemben, ahogyan Jézus fajtestvérei, a zsidók, bántak Jézussal földönlétekor, és a tíz féltestvér Józseffel fiatal korában? József a prófétai drámában úgy tekintette azt amit a tíz mostohatestvér tenni akart Benjáminnal, mintha vele tették volna, azt. Amit tehát az emberek Krisztus (Józsefben péld.) legkisebb testvérével tesznek, úgy számít, mintha vele tennék; ezen a próbán fog kiderülni, kik a „juhok" és kik a „bakok". Azok a tapasztalatok, melyeken az Úr felkent népe az utóbbi években átment, világosan a prófécia ezen részét teljesítik.

¹⁶

József aztán a tíz mostohatestvérét maga elé rendelte: „Harmad nap pedig monda nekik József: Ezt cselekedjetek, hogy éljetek! Az Istent én is félem. Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És akképpen cselekedének." — Mózes I. 42:18—20.

¹⁷ József egyiküket túszként akarta visszatartani annak zálogául, hogy Benjámint sértetlenül fogják hozzá elhozni. Egyiküket, Simont, megkötöztette és fogságban tartotta. József tolmács útján beszélt testvéreivel, hogy azok fel ne ismerjék őt s így nemtudták, hogy héberül is tud. Amidőn a megpróbáltatás rájuk szakadt, hogy t. i. egyiküknek ott kell maradnia, bajukat József jelenlétében kezdték megtárgyalni héber nyelven. Elismerték gonosztettüket és bűnöket egymás előtt megvallották, amelyet Józseffel szemben elkövettek, akit eladtak Egyiptomba. Természetesen József végighallgatta bűnvallomásukat s kétszeresen biztosítékot nyújtott neki, hogy őszintén megbánták bűnüket és Benjámint épségben fogják hozzá elhozni. (Mózes I. 42:21—23) Így intézkedik Jézus is a nagyobb József, azoknak megoltalmazásáról és biztonságáról, akik Benjáminban vannak példázva, tehát a tanítványok maradékáról, hogy azok vele egyesüljenek a templomban s ezen gondviselése folytán a jóindulatú embereknek alkalmuk nyílik a, közreműködésre. Ha ezen jóindulatú emberek közül némelyek 1918-ban s azelőtt közreműködtek Isten népének bántalmazásában, de azután őszintén megbánták és bevallották gonoszságukat, ezzel mutatják, hogy nem egyeznek Sátánnal, annak szervezetével és intézkedéseivel, s így fejezik ki szívük állapotát az Úr előtt. Vannak emberek, miképpen Ruben, akik Isten népével a világháború alatt és után igazságtalanul bántak és hozzájárultak annak felismertetéséhez, hogy mily igazságtalanul cselekedtek, amidőn Isten népét üldözték. A „juh osztály" tagjai ekképpen ismertetik meg magukat. A jóindulatúnk az utóbbi években kifejezésre juttatták ezt Jehova előtt, amennyiben szolgáltak Jehova tanúinak, s ahol csak tehették, segítségére voltak. Jehovának egy másik prófétája ugyanerről az osztályról beszél, amint szeretetét és önzetlenségét kifejezi Isten iránt, másokat is hozzásegítve a helyes út felismeréséhez: „És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére,

Jeruzsálembe, így szól az Úr, amint hozzák Izraelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába. És ezek közül is választok a papok és a léviták közé, így szól az Úr. Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállanak én előttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek." Esaiás 66:20—22.

¹⁸

A „juh" osztály tagjai mindezideig segítségül voltak másoknak, hogy megismerjék az Istenhez és Krisztus kormányzatához vezető utat. Miután József intézkedett, hogy Simont túszképpen visszatartsák, elrendelte, hogy a többi kilenc zsákját töltsék meg gabonával. A pénzt elvette tőlük a gabonáért s azután visszatétette zsákjaikba titokban. (Mózes I. 42:25, 26) Hasonlóképpen küld eledelt a népnek a nagyobb József, Jézus Krisztus a népnek, t. i. éltető igazságot hű bizonyságtevői által. Ezek az éltető igazságok tényleg „ingyen adott" önkéntes adományok. (Ésaiás 55:1, 2) Ez mutatja, a zsákokba visszatett pénzt. Az igazság, amit ma a néphez visznek, az Úr adományát képezi, mégha egy kevés pénzt kell is adniok érte az embereknek, amidőn azt átveszik. Hozzájárulásukkal csupán másokhoz is eljuttatni segítenek az igazságot s ezzel őszinteségüket bizonyítják.

¹⁹ József mostohatestvérei meg kellett mutassák hajlandóságukat, hogy adni akarnak valamit a gabonáért, s így most is ki kell mutatniok a jóindulatúnknak, hogy áldozatkész szellemmel bírnak s azt kívánják, hogy mások is részesüljenek a lelki eledelekben s evégett ők maguk is hoznak áldozatokat. Ez önzetlenségük további kipróbálását jelenti. Az Úr az ő igazságát tartalmazó nyomtatványokat ingyen is el tudná juttatni a néphez; de ő nem így akarja. Aki az igazságot meg akarja ismerni és helyes lelkülettel bír az Úr iránt, azt ki fogja és ki is kell fejeznie a helyes cselekedetével; ez jut kifejezésre egyrészt azon hajlandóságban, hogy egy kevés összeggel hozzá kíván járulni a nyomtatványokért. Hiszen minden pénz az Úré s amivel az emberek hozzájárulnak, azt vissza is kapják. Az Úr ezt nem takarékossági szempontból, hanem azért teszi, hogy így az emberek alkalmat nyerjenek valódi szívállapotuk feltárására. Sokan azért járulnak hozzá a nyomtatványok költségeihez, mivel őszintén meg vannak győződve, hogy azok akik hozzájuk viszik az evangéliumot, Isten gyermekei és szolgái s ezért érzik indíttatva magukat, hogy valami jót tegyenek velük s ez az ő saját javukra válik.

²⁰

Simont börtönben és láncokban hagyva, a kilenc visszatért Kanaánba és közölték atyjukkal, mi történt. Jákób gyászolt József elveszítése felett, most pedig Simontól is megfosztatott; s amidőn megmondták neki, hogy Benjámint is el kell bocsátania, nagyon szomorú lett. Jákob ezzel fejezte ki fia iránti nagy szeretetét. Jákób itt Jehovát képviseli, az életadót, aki szereti az övéit. „Maga az Atya szeret titeket". (János 16:27) "Ő viseli gondotokat". (Péter I. 5:7) Jákób szeretetének távol levő fiai iránti kifejezése újabb megpróbáltatást jelentett a kilenc mostohatestvérre, ez volt hivatva eldönteni, hogy ebben az ügyben részvéttel lesznek-e atyjuk iránt vagy sem. Hasonlóképpen tartoznak a jóindulatú emberek, akik az Urat keresik, tisztelettel viseltetni Jehova érzelmei és övéi iránti szeretete iránt. Szívük valódi állapota Jehova tanúival szemben, a nagyobb József lelki testvérei iránti s azokkal való bánásmódjukból fog kitűnni, akik Lélekben és Igazságban szolgálnak Istennek. Azok iránt kell szeretetet tanúsítaniok, akiket Jehova Isten szeret s be kell bizonyítaniok, hogy nincsenek rosszakarattal irántuk.

²¹ Fájdalmában Jákób azt mondotta, hogy Benjámint nem engedi elmenni Egyiptomba. Most Ruben, a kilen-

112

cek egyike, kifejezte atyja iránti szeretetét s ezzel mind a kilenc érzelmét kifejezte. Azt mondotta atyjának, hogy a saját gyermekeinek életét adja zálogul arra nézve, hogy Benjámint épségben fogja visszahozni Kánaánba. Mindnyájan megpróbáltatás alatt álltak; most pedig Juda is előállott, aki egykor azt tanácsolta, hogy adják el Józsefet húsz ezüstért és zálogul ajánlkozott Benjámin mellett. Azt mondta atyjának: „Én leszek kezes érte, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom hozzád és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted". — Mózes I. 43 9.

²²

Józsefnek ez a kilenc mostohatcstvére kifejezte, hogy helyes szívállapotban van Jákób és testvérei, Benjámin iránt s ezzel József iránti szivállapotukat is kinyilvánították. A dráma e részében oly osztályt példáznak, amely egykor részt vett Isten gyermekeinek üldözésében, most azonban, miután felvilágosodott, megváltoztatta szívérzelmét és szívesen megtesz, amit tud, az Úr igazi szolgáiért, így akarván kifejezni az Úr iránti szeretetét. A prófétai dráma jelen teljesülésekor oly emberek jelentkeznek, akik egykor gonoszul bántak az Úr gyermekeivel, de miután belátták gonosztettüket, beismerik, hogy hibáztak és igyekeznek jót tenni az Úr szolgáival s ezzel Jehova, Jézus Krisztus és testvérei iránti szeretetüket megmutatják, amennyiben ez utóbbiakhoz csatlakoznak az élet üzenetének hirdetésében. Az ilyenek ezzel mutatják meg, hogy a „más juhok" közé tartoznak, akiket az Úr kijelentése szerint Isten nyájába fog terelni.

²³

Amidőn Jákób két fia kezességet vállalt és kifejezte iránta való szeretetét, a többi hét kétségtelenül egyezett azzal s így ez a kettő a többi képviselőjeképpen cselekedett. Tovább is nagy volt az ínség az országban és az élelmiszerkészlet Jákób házában is kifogyófélben volt. Élelmet kellett szerezniük, hogy a haláltól megmeneküljenek. Jákób figyelmesen meghallgatta fiainak kérését, hogy eressze el velük Benjámint Egyiptomba, hogy így az újabb élelmiszéradagot biztosan megnyerhessék és életben maradhassanak. Jákob végül engedett komoly és őszinte kérésüknek s így szólt hozzájuk: "Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézét, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát. Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez. Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz. A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva, Vevék azért a férfiak azt az ajándékot és vevének két annyi pénzt az ő kezükbe és Benjámint és felkelének és alámenének Egyiptomba és megállának József előtt:" - Mózes I. 43:11-15.

²⁴ Jákób nemcsupán a pénz visszavitelét rendelte el, melyet József, a mostohatestvérek zsákjaiba visszatétetett, hanem ugyanannyit küldött az újabb gabonáért is s azonkívül „ajándékot" is küldött ama férfiúnak. Ama férfiú alatt természetesen Józsefet kell értenünk; ámde Jákób akkor még nem tudta, hogy ez a férfiú az ő fia, József. Jákób ezen önzetlenségével bölcsen gondoskodott fiairól, József mostohatestvéreiről és Benjáminról is; „A titkon adott ajándék elfordítja a haragot," - Példb. 18:10.

²⁵ Jákob ezzel Jehova gondviselését szemléltette mindazok számára, akik Istent és az ő királyát megvallják, értve ezalatt a maradékot és a nagysokaságot is,

hogy Jézus Krisztus előtt, kegyelmet nyerjenek, a templomban tartózkodó nagy helytartó, bíró és ítéletvégrehajtó előtt. Az adomány vagy ajándék áldozatot jelent az illető részéről és önzetlenséget fejez ki, hogy a Felségesnek engedelmeskedni és szolgálni hajlandó. József mint az ország egyik feje, Jézus Krisztust példázza, a mennyei „felső hatalmak" egyikét, s a neki vitt ajándék az önzetlen szolgálat és hűség kifejezését mutatja. Az önzetlenség, illetve a szeretet, azon szándékban és törekvésben jut kifejezésre, hogy elősegíteni törekszünk az igazság ügyét. A jóindulatú emberek, tehát a „más juhok" most fejezik ki azon önzetlen óhajukat, hogy Jehova nevének dicsőségére és az igazságot szeretők java érdekében támogatják a királyság evangéliumának terjesztését. Ezen érzelmüket azzal fejezik ki, hogy áldoznak és javaikból örömmel járulnak hozzá a királyság üzenetének közzétételéhez. Ily módon haladnak előre Istenhez való hasonlóságukban. Az Úr törvénye a következőkben jut kifejezésre: „Az igaznak kívánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik; és aki visszatartja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik: és aki mást, felüdít, maga is felüdül." — Példb. 11:23-25.

Egy újabb megpróbáltatás

²⁶

A teremtmények azért tétetnek ki megpróbáltatásoknak, hogy saját önkéntes cselekedeteikkel tudják bizonyítani, meg akarják őrizni ártatlanságukat Isten előtt vagy sem. Az emberek ügyei úgy kormányoztatnak, hogy az ily megpróbáltatások alól nem bújhatnak ki, mégha abban az időben nem is ismerik a megpróbáltatás célját. A nagy prófétai dráma tovább folytatódott. A kilenc mostohatestvér Benjáminnal együtt Egyiptomba utazott, épségben érkeztek meg és bemutatkoztak Benjáminnal együtt a helytartó előtt. Benjámin azon szerepben, amidőn József elé vitték, Sionnak, Isten szervezetének fiatalabb gyermekeit példázza, amint Jézus Krisztussal és a királyi ház többi tagjaival egységes lesz. A kilenc mostohatestvér itt azokat példázza, akik nem tartoznak Sionhoz, de Isten szervezetébe lépnek és örömmel működnek közre az Úr szolgálatában és felhívják figyelmüket az Úr szolgálatában való közreműködés alkalmaira. Ebben az összefüggésben kell szemlélni a prófétai köv. kijelentését: „Így szól az Úristen: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez és előttük zászlómat felállítom és elhozzák fiadat ölükben és leányaid vállukon hordoztatnak. És királyok lesznek dajkáid, fejedelmi asszonyok dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek". — Ésaiás 49:22, 23.

²⁷

A különböző társadalmi körökhöz tartozó jóakaratú emberek most Isten országának üzenetét hallva, azzal bizonyítják az Úrhoz való szeretetüket, hogy csatlakoznak azon munkához, amely az evangéliumnak másokhoz való elvitelét tűzte ki céljául s azokat így az Úr szervezetébe viszik. „Engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről és ezüstjüket és aranyukat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izrael Szentjének, hogy téged megdicsőített". — Ésaiás 60:9; 66:20—22.

²⁸

Amidőn a kilenc Benjáminnal együtt megjelent József előtt, József szabadonbocsátotta Simeont, akit addig túszként visszatartott. (Mózes I. 13:23) Mintha ez prófétailag mutatná, hogyha az emberek megpróbáltatásukban jóságosak Jehova tanúi iránt s így kifejezik önzetlenségüket és jóakaratukat Isten és Jézus Krisztus iránt, akkor az Úr Jézus Krisztus, a nagyobb József,

113

kiszabadítja őket fogságukból, Sátán világából. Ezek csatlakoznak Isten felkent szolgáihoz és cselekedeteikkel is nyíltan kifejezik, hogy Jehova Isten mellett állanak és szívesen szolgálnak neki.

²⁹

A Benjámin-osztálynak az Úr Jézus Krisztushoz való vitele 1922 óta volt folyamatban és a szőlőben való rendkívüli szolgálat záródásáig tartott, amidőn az Úr templomában a lelki szolgák a „dénárt" megkapták. (Máté 20:1—16) Amidőn József Benjámint meglátta, ami bizonyította, hogy testvérei a próbán hívek voltak, azonnal intézkedett, hogy készítsenek lakomát részükre az ő házában, amelyen mind a tízen, Benjáminnal és vele (Józseffel) együtt résztvettek. Az ő háza Jehova szervezetét példázza. A lakoma nem történt meg azonnal, hanem az előkészületek kezdődtek meg arra. Nem történt meg azonnal, hogy József megismertette volna magát testvéreivel. Amidőn a tíz mostohatestvér József házába érkezett, nagyon meg voltak lepődve és szorongás fogta, el őket. József házának felügyelőjével beszéltek és meg akarták magyarázni neki, hogy ők a pénzt megtalálták zsákjaikban és becsületességük bizonyítékául nemcsak visszahozták, hanem újabb pénzt is hoztak a gabonáért s azonkívül ajándékot is hoztak a kormányzónak. (Mózes I.43:16—22) A felügyelő közölte velük, ne féljenek. Vizet adatott nekik lábaik megmosására, szamaraiknak pedig takarmányt adatott. Aztán kikészítették a magukkal hozott ajándékot, hogy átadják Józsefnek, amidőn megérkezik. Készen voltak az ebédhez és várakoztak a ház urának megérkezésére; amidőn József megérkezett, átadták neki az ajándékot, amit Egyiptomba hoztak és földig hajoltak előtte. — Mózes I. 43:23—26.

³⁰ Az Úr Jézus Krisztus hasonlóképpen készíttetett ünnepi lakomát, amidőn a Benjámin-osztály megérkezett: eltelt azonban egy bizonyos idő, amíg a résztvevők mindnyájan felismertekké váltak s amíg mindnyájan részt kezdtek venni ezen a lakomán. Egy ideig nyílt kérdést képezett, hogy a jonadábok, illetve a jóindulatú emberek résztvegyenek-e a családonkénti bizonyságtevő munkában, vagy sem; a kellő időben azonban felismertetett a helyes álláspont és meglátták, hogy mindenkinek kiváltságot jelent, hogy közreműködjön a munkában. Azután eljött az idő, amidőn az Úr mindenkinek feltárta, akik őt szeretik és neki szolgálnak, hogy a „sátoros ünnep" azt példázza, hogyan fog a felkent maradék a jóindulatú emberekkel, a nagysokasággal együtt ünnepelni s ezt az Úr először 1936-ban ismertette meg, jóllehet már előzőleg előkészületek történtek erre az ünnepre.

³¹

A lakoma alkalmával József ötszörannyit tétetett Benjámin elé, mint a mostohatestvérek elé; ez a látszólagos kivétel azonban nem idézett elő irigységet vagy viszályt a mostohatestvérek között, hanem mindnyájan együtt étkeztek és ittak, és vidámak voltak. Ez mutatja, hogy a Benjámin-osztály, amit Ruth és Eszter is példáznak, szellemi osztály, viszont József mostohatestvérei földiek s hogy a lelki osztály sokkal nagyobb mértékben fogja élvezni és értékelni a táplálékot, mint a földi osztály, a földi osztály mindazáltal nem fog irigykedni a szellemi osztályra. A jóindulatú emberek örvendenek az Úr asztalán részükre feltárt eledeleknek, hálásak érte és köszönetet mondanak az Úrnak. Örvendetes esemény volt, amidőn felüdültek József asztala mellett; mindazáltal még egy nehéz megpróbáltatás várakozott a tíz mostohatestvérre.

A pohár

³²

József utasítására a testvérek zsákjait megtöltötték gabonával. Igaz, fizettek érte; ámde a pénzüket ismét visszatétette zsákjaikba. Azzal hogy fizettek, ki¬

fejezték, hogy becsületesen kívánnak eljárni. Így a jonadábok is pénzükkel hozzájárulnak a lelkieledel vételéhez, kifejezik, hogy mint jóakaratú emberek nem akarják ingyen az eledelt. Hiszen minden pénz az Úré és írva van: "A jókedvű adakozót szereti az Isten." (Korinthus II. 9:7) József ezüst poharát titokban Benjámin zsákjába rejtette; s ha azt megtalálják Benjámin zsákjában, arról szóló bizonyíték lesz, hogy Benjámin tolvaj és megérdemli, hogy lecsukják és rabszolgául visszatartsák Egyiptomban, miként Józsefet 22 év előtt rabszolgául eladták. A testvérek e pohár miatt nagy megpróbáltatásba jutottak, s így derült ki, van-e valamily gonosz szándék szívükben, hogy meg akarnak-e szabadulni Benjámintól is, mint annak idejében Józseftől szabadulni akartak. Zsákjaikat teletöltötték gabonával és boldogan keltek útra Benjáminnal együtt Kanaán felé s ezért örömük volt. De alighogy elbúcsúztak Józseftől, József utánuk küldte házának felügyelőjét, aki miután utolérte őket, azzal kezdte őket vádolni, hogy valamelyikük ellopta a helytartó ezüst ivópoharát. Mindnyájan tiltakoztak a vád ellen és önként ajánlották, hogy öljék meg a tolvajt, aki a poharat ellopta, a többit pedig tartsák vissza rabszolgának. Ők tanácsolták először ezt a gondoknak. (Mózes I. 44:1—16) Azonnal kinyitották zsákjaikat és átkutatták s a poharat a Benjámin zsákjában megtalálták. Mire mindnyájan visszatértek a városba és mindnyájukat visszavitték József házába. (Mózes I. 44:10-15) Egykor Júda tanácsolta, hogy adják el Józsefet a kereskedőknek s vigyék Egyiptomba rabszolgának, ö vállalt kezességet Benjáminért atyja előtt. Most Júda beszélt a többi tíz nevében: „Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Imé, mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mindaz, akinek a kezében a pohár találtatott." Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az, akinek a kezében találtatott a pohár, az legyen nekem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz." — Mózes I. 44:17, 18.

³³ A nagy bíró úgy döntött, hogy Benjámin marad rabszolgaként Egyiptomban. Ez óriási megpróbáltatást jelentett a mostohatestvérekre. Ha ellenségeskedés lett volna szíveikben Benjáminnal szemben, könnyen elfogadták volna az ítéletet és békében visszatértek volna Kanaánba. Eljárásukból azonban kitűnt, hogy nem voltak Benjámin ellenségei és tisztelték atyjuk érzelmét. Júda aztán engedelmet kért, hogy szólhasson s kétségtelenül mindnyájuk nevében beszélt. Elbeszélte Józsefnek az összes előzményeket. Elmondotta, hogy atyjuknak volt egy fia, akit elvettek tőle s nyilván meghalt; s hogy az ő atyjuk most a kisebbik fiát, Benjámint kedveli a legjobban és bánatában meg fog halni, ha Benjámin nem tér haza. Szívhez szóló szavakkal kérte Júda, engedjék haza Benjámint és ő fog Benjámin helyett rabszolgának maradni Egyiptomban. Azon komolyság, amely Júda beszédéből kiérzett, bizonyította, hogy a tíz ember jóindulattal viseltetik Jákob és Benjámin iránt s még mindig nem tudták, hogy József előtt állanak, akit kétségtelenül halottnak hittek s nagyon fájlalták, amit vele tettek. A rájuk szakadt nagy próbán kitűnt, hogy érzelmükben teljesen meg vannak változva, s mialatt szívükben bánták, amit évek előtt Józseffel tettek, gonoszságukat erejükhöz képest hajlandók voltak jóvátenni. A megpróbáltatást bátran vállalták és jóakaratukat bizonyították. (Mózes I. 44:14—34) Mit jelent ez a megpróbáltatás a prófétai drámában? Világosan előremutatott egy osztályra, amely azelőtt Isten felkent lelki gyermekeinek, Jézus Krisztus testvéreinek, ellensége volt; de amidőn a saját helyzetét és állapotát felismerte, bűnbánatot érzett és őszintén

114

jót kívánt tenni mindazoknak, akik szeretik az Urat. Most pedig hadd nézzük meg a tényeket: Az üldöztetés főképpen 1918-ban következett Krisztus testvéreire, mégpedig a látszatkeresztények felbujtásából. Ez sok embert ellenségeskedésre indított az Úr népével szemben, illetve az eredeti hű maradék ellen. Később azonban amidőn ezek az emberek felismerni kezdték a saját helyzetüket és Istennek velük való szándékát, megváltoztak szíveikben és helyes szívállapotban mutatkoztak mint az Úr „más juhai", akiket az Úr Jehova nyájába terelhet. Az Úr ezzel mutatja ki, hogy a „más juhok" osztálya jóindulattal kell hogy eltelve legyen Jehova (kit Jákób pld.) és Jézus Krisztus (kit József péld.), valamint Benjámin'(aki a maradékot péld.) iránt s csak azután gyűjthető be az Úr szervezetébe.

³⁴ Benjámin nem osztozott József fogságával Egyiptomban. Így a nagy nyomor sem következett a Benjámin-osztályra a világháború alatt, amelyet Ruth és Eszter példáznak, mert ez az osztály csak 1922 után keletkezett, illetve jött az Úrhoz. Ez az utóbbi, Ruth és Eszter által példázott osztály az utóbbi években sok bizonyságtevő munkát végzett és sok üldözést elviselt; ez a jóindulatú embereknek alapos megpróbáltatását jelentette Jehova Isten tanúival kapcsolatban, illetve az eredeti maradékkal kapcsolatban s azokra nézve, akik 1922 óta jöttek az Úrhoz. Egy része azoknak, akik jóindulatúak, közreműködött az üldözésben. A jóindulatúak nyilván megfigyelték az utóbbi években, miképpen állították ítélőszékek elé és vádolták közönséges bűntényekkel Isten tanúit, jóllehet semmi mást sem tettek, csupán Isten országának evangéliumát hirdették. Látták hogyan bántalmazzák kegyetlenül Isten tanúit és vetik piszkos börtönökbe s ez a jonadábok részére mindmáig megpróbáltatást jelentett, hogy kívánnak-e összeköttetésben lenni az ilyképpen kezelttekkel. A jóindulatúak, akik valóban szeretik Istent, mindazáltal megőrizték jóindulatukat Krisztus Urunk iránt és az ő hűséges tagjai iránt, amennyiben szolgálatára álltak az ily gonoszul kezelt hűségesekkel s így a világi emberek megvetését magukra is felidézték. Így fejezték ki, hogy hajlandók Isten tanúinak társai lenni. A rendes családonkénti bizonyságtevés 1927-ben kezdett intenzívebb formát ölteni s azóta állandóan és kitartóan folyt. Nemsokkal azután kezdték Jehova Isten tanúit elfogni és ítélőszékek elé hurcolni Németországban, Quebekben és egyes más országokban is. Hűséges istenfélő férfiak és nők ezrei szenvedtek mocskos börtönökben s ma is sokan vannak fogságban Isten és az ő országa iránti hűségükért. Ez a kegyetlen üldözés tíz éven keresztül tartott s ezen egész idő alatt voltak jóindulatú emberek Isten és az ő népe iránt, akik felléptek, állást foglaltak az Úr mellett és mellette s az ő országa mellett nyilatkoztak.

³⁵

Miért vádolták Jehova tanuit törvényszegésekkel, jóllehet ártatlanok voltak? Amiképpen az ezüstpoharat Benjámin zsákjában megtalálták, amelyet József utasítására rejtettek oda, így az Isten megengedte az ő bizonyságtevőinek üldözését is az ő megpróbáltatásukra, valamint, hogy az összes jóindulatú emberek, a jonadábok, meglássák, melyik a kecske-osztály és melyik a „juh" osztály. Ez ama pohár, melyet Isten megtöltött az ő tanúi számára; hogy őket mint gonosztevőket vádolják, törvényszegőknek tekintsék, stb. hogy így az emberek megpróbáltassanak; így nyernek alkalmat arra, hogy beigazolják Isten előtt való ártatlanságukat. Ezek a tapasztalatok valóságos megpróbáltatást jelentettek a jonadábok részére s abban bizonyították be, hogy Jehova tanúi társaiképpen kívánnak számítani. (Zsidók 10:33) Júda, a mostohatestvér, aki a jonadábokat példázza, illetve a „más juhokat", bátran előál¬

lott és Benjámin helyett akart szenvedni. Hasonlóképpen sok jóindulatú ember ajánlkozott, hogy börtönbe megy Isten tanúi helyett a büntetés elviselésére. Ez bizonyítja újból, hogy a tíz mostohatestvér az Úr „más juhait" példázza.

³⁶

Amidőn Jákób fiait másodízben is Egyiptomba küldte, Júdát tette felelőssé Benjámin épségéért és visszatéréséért így az Isten is a „más juhait", a földi osztályt teszi felelőssé magával szemben Jézus Krisztus lelki testvéreinek kezeléséért, akiket a drámában Benjámin példáz. Ezt a következtetést teljesen alátámasztja a „juhokról és a kecskékről" szóló példázat is. Ez bizonyítja, hogy a jóindulatuak, a „más juhok" tényleg a „juh" osztály és nem önzés vezéreli őket, a „kecske osztály" indítóoka ellenben csupa gonoszság, gyűlölet, önzés és rosszakarat. A példázat feltárja, hogy a „juh" osztály örömmel segíti a szenvedőket, anélkül, hogy tudná, hogy azzal az Úr Jézus Krisztusnak szolgál. Ezek a jószívűek visznek eledelt és italt és látogatják meg börtöneikben Jehova Isten tanúit, barátságosak irányukban s ha hozzájuk bekopogtak, szállást és eledelt adtak nekik, mindcsupán azért, mert becsületes és Isten hű szolgáit látták bennük. Cselekedetükkel barátságos szivüket fejezik ki, mindezt önzetlenül tették és teszik. Maguk a felkentek is csak mostanában tudták meg az Úrtól, hogy ezek a jóakaratú emberek az Úr „más juhai", s az ő jócselekedeteiket az Úr úgy számítja, amit az ő felkentjeivel tesznek, mintha vele szemben tennék. Következőleg komoly felelősség terheli a jonadábokat, hogy jóakaratukat kifejezzék, és az Úr utasításait kövessék.

³⁷ Mily eredmény volt eddig látható? Immár néhány éve annak, amióta Jehova Isten tanúinak kegyetlen üldözése tart, s „az ország evangéliuma" ezen idő alatt, hirdettetett a hívek által világszerte több nyelveken. Az embereket Isten ezen üzenete felrázta, akik becsületesek és tiszta szívűek, hogy megismerjék Isten reájuk vonatkozó intézkedéseit s ezek az igazszívűek így vezéreltettek el az Úrhoz. Amidőn Isten felkent tanúinak üldözése hevesebb lett, ezek a jóindulatú emberek, a „más juhok" is állást foglaltak és hajlandók voltak azoknak társai lenni, akik az Úr nevéért szenvednek. Ezek a jóindulatúak ezáltal fejezték ki az Úr kiomlott vérében való hitüket s örvendenek, hogy azok társaiként tekintetnek, akik szeretik az Istent és Jézus Krisztust és nagy ellenállás közepette is szolgálnak neki. Ezek a jóindulatú emberek minden nyelvből, népből, ágazatból kerültek és kerülnek ki; kijelentették, hogy állást foglalnak Isten és az Úr Jézus Krisztus mellett és ezt megvallják ezután is. Most pedig nézzük meg a prófétának róluk szóló köv. szavait és a közismert tényeket, mint a prófécia teljesülését: „Imé, ezek messziről jönnek, imé, amazok észak és a tenger felől és amazok Sínnek földjéről." — Ésaiás 49:12.

³⁸ Az evangélium az ígéret szerint a világ keleti országaiba is kiterjedt, ahol sokan fejezik ki az Úrhoz való ragaszkodásukat. Most felismerjük, hogy ezek az őszinte, jóindulatú emberek másutt jonadáhoknak vannak nevezve és ezek a „más juhok", illetve a „nagysokaság", és hűségük beigazolása után örökké fognak élni a földön. Jehova tanúi, a hű maradék, örvend, hogy méltónak bizonyult a szenvedésekre mint Isten szolgája, s hogy a mennyei osztályhoz tartozhatik. Velük együtt örvendenek a „más juhok", a földi osztály is. Jehova előre látva ezt a napot, közöltette prófétája által ebben az összefüggésben: „Ujjongjatok egek és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvigasztalá népét az Úr és könyörül szegényein". (Ésaiás 49:13) A mennyei és a földi osztály együtt örvend.

³⁹

Ma ez az osztály lép fel nyíltan Isten és az ő or-

115

szága mellett, s ezért kell üldöztetést elviselnie Sátán és övéi részéről. Ámde Jehova Isten szereti és könyörületes iránta. Miközben Sátán egyik bajt a másik után zúdítja a világ népeire, Isten megvigasztalja népét azon tény megismertetésével, hogy gondját viseli s hogy mindenki, aki őérte és az ő nevéért szenved, állandóan fogja élvezni az ő kegyelmét. Ezért van most úgy bemutatva a földi-osztály, amint Isten trónja és a nagyobb József előtt áll és örömmel szolgál a Felségesnek. Az emberektől származó gúny és megvetésre való tekintet nélkül örömmel szolgál és nem hódol emberi intézményeknek vagy embereknek, hanem csakis az Úr Jézus Krisztusnak, a világ jogosult uralkodójának, tudván hogy ő mindazokat üdvözíteni fogja, akik igazán szeretik őt és szolgálnak neki.

⁴⁰ Az ördög és csatlósai hosszú évszázadokon keresztül nagy sötétségben tartották a népeket. Most azonban itt van ama nap, amidőn Jehova szeretett fia által elűzi a sötétséget és világosság ragyog azoknak arcán, akik igazságra és alázatosságra igyekszenek. Amiképpen Júda az egyiptomi helytartó előtt állott és sikrakelt öccse mellett, így emelik fel szavukat most a jóakaratú emberek Istennek látszólag veszélyben levő felkentjei mellett, esedezve az Úrhoz, mivel önzetlenül és híven szolgálnak az Úrnak. A jóakaratú emberek Isten kegyelméből még több világosságban részesülnek és mélyebben bele fognak látni Jehova Isten intézkedéseibe, melyeket azok érdekében tett, akik őt szeretik és neki szolgálnak, amit a dráma folytatásában fogunk meglátni.

TANULMÁNYKÉRDÉSEK

1 Hogyan készíttetett el az élet útja? Ki találhatja meg? Miért vannak fogságban és miért, szomorúak ott az őszinték? Mily gondviselés áll most nyitva részükre?

2 Alkalmazd a prófétai tényeket a jelenre,, hogy ínség volt Egyiptomban és a környező országokban és József árult gabonát azok számára, akik hozzá mentek?

3 Ki mondja a prófécia teljesüléseképpen: „Menjetek Józsefhez és cselekedjetek az ő utasítása szerint!"? Hogyan követik ezt a parancsot, akikre prófétailag vonatkozik? Mennyire fontos az ily engedelmeskedés?

4 Hasonlítsd össze Mózes I. 42:2 a 41:55-ben közölt paranccsal!

5 Mit mutatott előre, hogy Jákób tíz fiát Egyiptomba küldte, de bizonyos okból Benjámint visszatartotta?

6-7 Kit jelképez Benjámin és hogyan? Magyarázd meg miért volt Jákób elővigyázatos Benjámint illetőleg? Alkalmazd a dráma e részét s az ebből folyó próbát a tíz mostohatestvérre!

8 Mutasd ki, hogy a prófétai tudósítás minden köv. pontja jelképi: a) „ínség támadt Kanaán földén", b) és Jákób Kánaánban lakott, c) látta, hogy Egyiptomban van gabona, d) odaküldte fiait, e) ahol az egyiptomi helytartó gabonát raktározott fel a nép számára!

9-11 Mit mutatott előre a) József tisztsége, melyre Faraó emelte Móz. I. 42:6. szerint? b) s amit ott József testvérei mondanak? c) s azon körülmény, hogy csak második látogatásuk alkalmával értesültek Józsefnek érdekükben tett intézkedéséről! Mutasd ki hogyan vezetett az Igazság nagyobb feltárulása a „nagysokaság" megismeréséhez!

12-15 Mily próbának tette ki József azután tíz mostohafivérét? Miért? Mutasd ki a prf. dráma e részének teljesülését!

16-17 Mily újabb próbának tette ki azután József testvéreit? Mily cél érdekében? Mutasd ki a jelkép e részének jelentőségét!

18-19 Mit jelent a 25. és 26. versekben feljegyzett prf. esemény azon körülménnyel együtt, hogy pénzt kellett fizetniük a gabonáért?

20-22 Mily benyomást gyakorolt a közlemény Jákóbra, amit Kanaánba visszatért fiaitól hallott? Mily hatással volt az a kilenc mostohatestvérre? Mit példáz az? Mit példáznak azok az ajánlatok, miket Jákóbnak tettek Benjámin érdekében?

23-25 Mit válaszolt Jákób fiainak azon kérésükre, amit Benjáminra vonatkozólag előadtak? Mily bölcseség nyilvánult meg ebben? Hogyan teljesül az mostan?

26-27 Hogyan teljesítik rendeltetésüket a megpróbáltatások, amelyeken a teremtményeknek át kell menniök. Alkalmazd a prf. képet, miszerint a kilenc mostohatestvér Benjáminnal együtt visszatért Egyiptomba és Benjáminnal együtt jelentkezett a helytartó előtt?

28 Mit mutat az, hogy a kilenc testv. Benjáminnal együtt megjelent a helytartó előtt, mire az Simeont szabadon bocsátotta?

29-30 Mi történt, amidőn József meglátta Benjámint? Hogyan teljesült ez?

31 Mit mutat Móz. I. 43:34? Hogyan teljesült?

32-34 Mi a prf. jelentősége, hogy a testvérek pénzt fizettek az élelmiszerért, amit venni akartak? Mi történt azután? Mit kért Júda? Hogyan fogadta József? Miért jelentett ez nehéz próbát a féltestvérekre? Hogyan szolgált ez József szándékának? Mit mutatott előre ez a próba a prf. drámában? Mikor teljesült?

35 Hogyan teljesül József azon utasítása, hogy ezüstpoharát tegyék a Benjámin zsákjába s mi következett azután? Mit jelent ez?

36-38 Mutasd ki, hogy prf. jelentőséggel bír, hogy Jákób Júdára bízta Benjámint, hogy hazahozza, s mennyiben egyezik ez Jézusnak a „kecskékről" és a „juhokról" mondott példázatával? Mily eredmény bizonyítja e szöveg teljesülését Ésaiás 49:12-vel kapcsolatban?

39-40 Mily eseményekben látja Isten népe Ésaiás 49:13 teljesülését? Hasonlítsd össze ezt a Jelenések 7:9, 10-el és Júdának Benjámin mellett való síkraszállásaval az egyiptomi helytartó előtt!

.

(Angol W. 1937 március 1)

Ha valaki

„Isten tisztelőnek látszik lenni tiköztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló... Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.“ — Jakab 1:26, 27.

Jehova gondviselése

4. rész

„...A ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek." — Mózes 1. 45:5.

¹

JEHOVA egyetlen teremtményt sem kényszerít kegyteljes intézkedésének elfogadására. Aki Istenhez megy és áldásában részesül, önként és örömmel tartozik hozzámenni. Szükséges azonban Jehováról és kegyteljes intézkedéséről az élet kiosztását illetőleg bizo-

nyos ismerettel bírnia. Jehova evégett küldi Jézus Krisztus, legfőbb tisztviselője útján tanúit annak közlésére, hogy Jehova az Isten és ő tartja kezében az összes intézkedéseket az emberiséget illetőleg és szívesen részesíti kegyeiben azokat, akik hallgatnak reá és fel-