Harc az Istene ellen (2. rész)
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2022. szeptember 16., 08:44-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Harc-az-Isten-ellen-1-2-rész-1937.djvu" from=10 to=16 header=1 /> <div class='publication-firstpage'> <pages index="23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1…”)
178
(Angol W. 1937 jún. 15)
Harc az Isten ellen
II. rész
„Útálat az Úrnál az istentelenek útja." — Példb. 15:9.
1
JEHOVA mindig következetesen, igazságosan és helyesen cselekszik. Isten törvénye védelmet nyújt az ember számára Isten azonban törvényével és szándékával egyezően szabad választást engedélyezett az embernek, mert csak így próbálhatta ki, hogy megőrzi-e ártatlanságát, teljesen Istenben fog-e bízni és neki fog engedelmeskedni, vagypedig ellenkező útra fog lépni és az ördögnek fog engedelmeskedni. Ez főképpen kitűnik azon eseményekből, amelyek a törvényszövetségnek a Sinai hegységnél való felavatásakor zajlottak le. Izrael népe ott Mózes visszatérésére várakozott, aki üzenetet fog hozni neki Istentől. Teljesen méltányolnia kellett volna azon tényt, hogy Isten kiszabadította Egyiptomban való nehéz elnyomatásából, tehát igazi barátja és segítője volt. Miközben Mózes viszatérésére várakoztak, aki a Mindenható Isten utasításait fogja hozni számukra, nyugodtan kellett volna maradniok az izraelitáknak és teljesen Istenben kellett volna bízniok. Az ördög azonban intézkedett arra nézve, hogy kísértésbe essenek s a valláskultuszt használta Istenben való hiányos hitüknek kimutatására. Jehova szándékával és cselekvési módszerével egyezően Jehova engedte, hadd próbálja meg őket az ördög. Az izraeliták az ördög kísértése alatt elbuktak; Isten mindazáltal meghallotta a hűségesek kiáltását, kegyelmes volt irántuk és újabb alkalmakat nyújtott az izraelitáknak, ártatlanságuk igazolására.
2 Kevés idővel a törvényadás után, miközben Mózes a hegyen tartózkodott, az izraeliták megszegték Isten törvényét, aranyborjút vagy bályányt csinálván maguknak. Büntetésül háromezer irzaelitát öletett meg Isten egy napon; „És az Úr megverte a népet az aranyborjú miatt." (Mózes II. 32:28—35) Az izraelitáknak az aranyborjú előtt bemutatott „istentisztelete" vallás-kultusz volt s azzal az ördög befolyásának engedtek. Ha Isten megengedné kiválasztott népének az ördögtől való vallás gyakorlását, azzal azt engedné meg, hogy ellenségéhez, az ördöghöz csatlakozzon. Egy kép vagy szobor csinálása, amely valami mennyeit, mondjuk pld. ami az Urat ábrázolja, s az előtte való leborulás, Isten alaptörvényének a megszegését jelenti. Isten azért parancsolta az embernek, hogy a képek tiszteletétől óvakodjon, mivel az ördögtől akarta megvédeni azáltal. Valamily képek alkalmazása az Úr imádásával kapcsolatban, bűn. Isten tehát azért adta törvényét az embernek, hogy az ördög befolyásától és hatalmától megoltalmazza, amely hatalmat és befolyást főképpen valláskultusz útján gyakorol s így akar minden embert elfordítani Istentől. Meg van írva az írásban, hogy Jehova Isten ígéretet adott Ábrahámnak, hogy magot fog támasztani neki, akiben a föld minden nemzetségeit megáldani fogja. Ábrahám Istent képviselte, fia vagy testi leszármazottja, Izsák, Jézus Krisztust, Isten szeretett fiát. Isten törvénye ennek a megígért magnak, Jézus Krisz¬
tusnak, a világ megváltójának eljövetelére mutatott; Isten a törvényt a bűn miatt adta, így akarta választott népét, az izraelitákat megoltalmazni, hogy az ígéret magvának, Jézusnak eljövetelekor helyes szívállapotban legyenek.
3 A helyzet a következő volt: Ádám vétkezett s az átöröklés folytán az egész emberiség a bűn hatása és az ítélet alá került. Ebből az okból bizonyos időben minden embernek meg kell halnia, hacsak Isten nem gondoskodik a megváltásukról. „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál és akképen a halál minden emberre elhatott, mert mindnyájan vétkeztek ... Bizonyára azért, mivel egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat (ítélet), azonképen egynek igazsága által minden emberre elhat, az életnek megigazulása." (Róma 5:12, 18) „Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyadománya pedig örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban." — Róma 6:23.
4 Jehova Isten az életadó, intézkedése, hogy életet Jézus Krisztus, az ő szeretett fia útján fog adományozni. Isten azoknak szánta adományul az életet, akik hisznek Istenben és Jézus Krisztusban, az ígéret magvában, s ezen hitüket gyakorolják is, híven ellenállva az ördögnek. Isten az izraelitákat a föld minden népei közül választotta ki s most alkalmat akart nyújtani nekik ártatlanságuk igazolására, hitüknek és iránta való engedelmességüknek bizonyítása útján. Megvédésük céljából vette őket körül törvényével mint valami kerítéssel (gyepűvel) s így akarta megvédeni az ördög szolgálatától. Jézus Krisztus eljövetelekor aztán azokat, akik ártatlanságukat megőrizték volna, az ő törvényét lejobb tudásukkal megtartván, és bízván Jézus Krisztusban, megmentette és az örökélet adományában részesítette volna. Azért áll megírva, hogy az isteni törvény megszegése, bűn. „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség." (János I. 3:4) Azonkívül írva áll: „A törvény a bűnök okáért adatott, míg eljön a mag (Krisztus) ... Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hit által igazoljunk meg." (Galata 3:19, 24) Így tehát világosan kitűnik a bizonyságtevésből, hogy Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy csak neki, az egyetlen Istennek, szolgáljanak, s hogy az a saját érdekükben van, mert így lesznek megvédve Sátán, az ördög, vagy
ellenség támadásaival szemben.
5
Az izraeliták éppen negyven éves vándorlás előtt álltak, mely a vadonon keresztül vezetett. Feltehető volt, hogy ezen az úton más nemzetekkel és népekkel is érintkezésbe fognak kerülni, amelyek az ördög vallásán voltak. Fel kellett tehát vérteztetniök az ördögvallással szemben és meg kellett őrizniük hűségüket a Mindenható Isten iránt, tiszta lelkületűket őrizvén meg ezáltal. Csak az ilyenek vonulhattak be az ígéret földjére; a törvényszegőknek ellenben el kellett pusztul-
179
niok és sohasem léphettek az ígéret földjére. Később aztán az izraeliták az Úr gondviselése alatt élőképeket voltak hivatva alakítani, amelyek útján Isten a hűséges szolgáira vonatkozó szándékát vetítette elő; emiatt példáznak az izraeliták élményei nagyobb eseményeket, amelyek Sátán világának a végén fognak bekövetkezni. Mózes az izraeliták vezetője volt hosszú útjukon s azon idő alatt írta meg öt könyvét amit Isten sugallt neki; utána Isten más szolgái mindazon eseményeket feljegyezték, amelyeken az izraeliták átmentek. Isten ezeket nemcsupán történelemképpen íratta fel, hanem nagyobb, később bekövetkező eseményeket akart előrejelezni általuk. — Korinthus I. 10:11; Zsidók 10:1.
„Behálózó bűn"
6 Most pedig képzeljünk el magunknak egy 600 000 emberből álló hadsereget húsz éven felüliekből, nőket és gyermekeket kivéve, amint az ígéret földje felé vándorol a vadonon keresztül, magával viszi nyájait és élelmiszereit, igás állatait, egy oly népet, amelyet Isten elkülönített a többi népektől! Ez a nép Isten parancsának engedelmeskedve, úton volt. Vajjon hányán fogják megőrizni ártatlanságukat Isten előtt és érkeznek meg az Ígéret földjére? Melyik nagy bűn volt az, amely őket oly könyűszerrel behálózta s immár útjuk kezdetén körülöttük ólálkodott? Az élményeikből és az-írás bizonyítékaiból merített válasz a következő: Az ördög által kieszelt valláskultusz és formaság volt az, amelynek gyakorlására a nép elcsábíttatott s így a Mindenható Istentől elhajlott. A valláskultusz mindig főeszköz volt az ördög kezében, amely útján az embereket elámította és az igazsággal szemben megvakította. Izrael ebbe a bűnbe bonyolódott bele s ez a bűn fonta be azokat is, akik Jézus Krisztus követőinek vallották magukat. Több évszázaddal a pusztai vándorlás után írta Pál apostol, aki zsidó származású volt, a zsidókhoz írott levelét s abban több hűséges embert megnevez Ábeltől kezdve Keresztelő Jánosig, akik megőrizték ártatlanságukat (feddhetetlenségüket) Isten előtt. Kimutatja, hogy azok Isten elismerését az ördögvallás kerülése és a Mindenható s az ő törvényei iránt tanúsított tántoríthatatlan ragaszkodásukkal nyerték meg. Azután mindazoka figyelmezteti, akik Isten akaratának cselekvésébe beleegyeztek és Jézus követésébe szegődtek, hogy emlékezzenek az előttük élt ezen hűséges tanukra és járjanak hasonló úton: „Annakokáért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező (behálózó) bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret." — Zsidók 12:1.
7
Ama bűn, amely az embereket oly könnyen behlózza, Edén óta a valláskultusz volt. Sátán ezen eszköz útján ámította el az embert, befonta s azáltal Istentől térítette el. Könnyen a valláskultusz félrevezető befolyása alá lehetett kerülni, azáltal megszegték Isten törvényét, s az ördög mindenkor gondoskodott arról, hogy vallást tartsanak az emberek szemei elé, és így okozta bukásukat. Képek, füzérek, keresztek és hasonló tárgyak készítése, állítólagos istentiszteleten való használása egyenesen Isten törvényének a megszegését jelenti s azt mutatja, hogy azok, akik ily kultuszt gyakorolnak, tudtukon kívül az ördög kelepcéjébe kerülnek. Aki emberek, zászlók vagy hasonlók előtt leborul, azáltal azoknak tulajdonítja az üdvösségét, ami vallásos külsőséget és az Isten törvényének nyilvános megszegését jelenti. Nem szabad megosztani az Istenhez való hűséget más teremtménnyel. Egyedül Jehova Isten az életadó és védelmező; „féltőnszerető Is¬
ten", illetve az igazságért buzgólkodik s nem engedi bemocskolni a nevét vagy igéjét az ördög ravasz fondorlatai vagy cselekedetei által. Nem fogja tehát életben részesíteni azokat, akik tárgyakat imádnak, melyeket az ördög talált ki és használ Jehova nevének gyalázására. Isten törvénye, amely elrendeli, hogy az emberek ne tartsanak más isteneket rajta kívül, sem mennyei, sem földi dolgokról faragott képet ne csináljanak, s azok előtt ne hódoljanak, tisztán azon célból adatott, hogy az embert az ördög elvetemültségével, a „könnyen befonó bűnnel" szemben megőrizze.
8 Ismét visszatérve az apostolnak az Isten szövetséges népéhez intézett szavaira, miszerint, „félretéve minden akadályt és a megkörnyékezö bűnt", világosan láthatjuk, hogy Istennek híven szolgálni nem lehet, ha egyúttal az iránta való szeretetünket mással is megosztjuk; hogy nem lehet vallásoskodni és egyúttal Istennek is híven szolgálni; hanem félre kell tenni az akadályokat s az apostol tanácsa szerint kell cselekedni: „Ezt az egyet cselekszem", (Filippi 3:14) s ez Jézus Krisztus követését jelenti és az Isten törvényeinek a megtartását. A valláskultusz teljesen ellentétben áll a Mindenható Isten parancsával.
9
Isten törvénye egyszerű, s az ő törvényével szemben tanúsított engedetlenség bálványimádás. (Sámuel I. 15:23) Minden vallásceremónia arra mutat, hogy gyakorlói bálványimádást végeznek. Istentisztelet alkalmával való képhasználat bálványimádás és minden bálványimádás szörnyűség Isten előtt. Amiképpen Isten nehéz megpróbáltatásoknak engedte át Jóbot, úgy az izraelitákat is nehéz próbáknak engedte át s azóta ugyanúgy tett szövetséges népének tagjaival is, hogy az ördög megkísértse őket, hogy így kitűnjön, hogy az Isten, vagypedig az ördög mellett döntenek-e. Mivel Isten tudta, hogy a zsidók ördögvallások gyakorlóival kerülnek majd érintkezésbe, parancsolta meg nekik határozottan: „Ne hajoljatok a bálványokhoz és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek." (Mózes III. 19:4) „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. És lerontom a ti magaslataitokat és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat és a ti holttesteiteket a bálványaitok holttetemeire hányatom és megutál titeket az én lelkem." (Mózes III. 26:1, 30) „Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok." (Krónika I. 16:26) A valláskultusz vagy ördögvallás, amint világosan láthatjuk, az ember legnagyobb ellensége, amit az ősellenség, az ördög az ember elpusztítására szerkesztett.
10 A törvényszövetség után történt események mutatják, mennyire szükséges volt a törvény. A zsidók vándorlásáról szóló feljegyzések nagyon sok példa vagy esemény útján mutatják, hogy az izraeliták bálványimádásra tértek át. Amidőn érintkezésbe kerültek a moábitákkal, látták, hogy a moábitáknak van egy vallásgyakorlatuk, amelyet „Baál-Peornak" hívnak, mire több zsidó megszegte Isten törvényét s ahhoz a valláshoz csatlakozott; azáltal Isten haragjának tették ki magukat és többen elpusztultak közülük. „Mert hívogaták a népet (a moábiták) az ő isteneik áldozataira és evék a nép és imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izrael Baál-Peorhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izrael ellen. És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét és akasztasd fel őket az Úrnak, fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izraeltől. Monda azért Mózes Izrael bíráinak: Kiki ölje
180
meg az ő embereit, akik odaszegődtek Baál-Peorhoz.“ — Mózes IV. 25:2—5.
11
Az izraeliták minduntalan megsértették Isten törvényeit, az ördögvalláshoz fordulván, ami azzal az eredménnyel járt, hogy csak nagyon kevesen vonultak be az ígéret földjére azok közül, akik Egyiptomból kijöttek. Amidőn Mózes utoljára figyelmeztette az izraelitákat, akkor mondotta nekik az Úristen parancsára: „Ti tudjátok, miképen laktunk Egyiptomnak földén és miképen jöttünk által a nemzetek között, akiken áltáljöttetek. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, amelyek nálok vannak. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg és ürömtermő gyökér! És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek igéit és boldognak állítja magát az ö szívében, ezt mondván: Békességem lesz nekem, ha a szívem gondolata szerint járok is (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, e törvénykönyvben. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak? És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptom földéről; és elmentek és szolgáltak idegen isteneknek, és imádták azokat; olyan isteneket, akiket nem ismertek volt, és nem adott nekik az Isten. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reáhozza mindazt az átkot, amely meg van írva e könyvben." — Mózes V. 29:16—20, 24-27.
12 Miután Isten elfogadta Sátán kihívását, hagyta, tegye próbára az embereket, kiket Isten törvényével védelmezett, s így az ő szövetséges népének szabadságában állott akaratának használatára s határozhattak, hogy Istennek szolgáljanak és életet nyerjenek, vagy pedig az ördögnek szolgáljanak és meghaljanak. Ez képezi az Isten örök és változatlan törvényszokását.
13
Amidőn az izraeliták a hűséges Józsué vezérlete alatt az Ígéret földjére értek, egy ideig Istennek szolgáltak. Isten választott népe voltak, s a rosszakaratú ellenség emiatt állandóan támadta őket. Ezen kísértések hatása alatt az izraeliták elbuktak s minduntalan ördögvallásra tértek. De voltak olyanok is azon időkben, akik hű istentiszteletre buzdították az izraelitákat; viszont mások éppen az ellenkező utat választoták. Akháb és Jézabel uralkodása idejében majdnem az egész nép az ördögvallásnak hódolt. Isten akkor küldte hozzájuk hű prófétáját, Illést, figyelmeztetést küldött általa és üzenetet Akhábnak, hogy az ő vallás¬gyakorlata hozta mindama bajokat az izraelitákra, amelyek miatt szenvedtek: „És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb neki: Te vagy-é az Izrael megháboritója? Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg Izraelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait és a Baál után jártatok!" — Kir. I. 18:17, 18.
14 Isten azután támasztotta Jéhut, hű szolgáját, aki Akhábot és házanépét bálványkultusza miatt megölte: „Azután levágá Jéhu mindazokat, akik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is." (Kir. II. 10:11) A Baálvallás minden szolgáját megölte Jéhu, a bálványokat kihordat-
ta Baál-templomából és tűzzel égette el, így irtotta ki Jéhu a Baál-kultuszt Izraelből". (Kir. II. 10:25—28) Ezeket az eseményeket annak bizonyítékául idézzük, hogy a valláskultusz teljesen ellenkezik Isten törvényével, szörnyűség és ördögi, tehát az emberiség legnagyobb ellenségeinek egyike.
Hit szegők
15
Az izraeliták minduntalan belátták gonosztetteiket és bocsánatot kértek az Úrtól, az Úr pedig megbocsátott nekik. De nemsokára azután újból ördögvallást kezdtek gyakorolni és annak gonosz befolyása alá kerültek. Az Úr emiatt nevezte őket „parázna Izraelnek" (Jeremiás 3:6—14) Isten mint saját népére ruházta nevét s minden alkalmat megadott neki ártatlanságának bizonyítására, hogy része legyen annak kimutatásában, hogy az ördög hazudott, hogy megőrzi hűségét Isten iránt s mindenkor élvezni fogja kegyeit. Izraelt tehát a saját nevéért oltalmazta meg, megbocsátott neki, időről-időre helyreállította és újabb alkalmat nyújtott neki szíve tisztaságának bizonyítására. Ezért áll megírva Izrael felől: „De pártot ütőnek a fiák (az izraeliták) ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjek, amelyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertőztették; mondám azért, hogy kiőntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtuk a pusztában. De visszavontam kezemet és cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket." — Ezékiel 20:21, 22. A nemzet (Izrael) a maga egészében hűtlen lett Istenhez; de mindig voltak azért néhányan, akik megőrizték Jehovához való hűségüket és ártatlanságukat.
16 Azután Isten hűséges embereit, a prófétákat küldte, akik minduntalan megprófétálták a Messiás eljövetelét, Isten felkentjének, a Krisztusnak, Ábrahám megígért magvának eljövetelét. (Mózes I. 22:17, 18) Prófétái utján figyelmeztette az izraelitákat, hogy elpusztítja őket, ha tovább is hűtlenek lesznek hozzá az ördögvallás gyakorlása által, s figyelmeztetése szerint el is pusztította őket hűtlenségük miatt. Isten aztán a kitűzött időben elküldte Jézust, szeretett fiát az igazság közlésére. Izrael papjait Isten törvénye a nép oktatására kötelezte törvénye és a próféciák felől, amelyek a nagy Messiás, a megígért magról szólottak. Tehát tudniuk kellett volna Jézus eljöveteléről, s főkép a papoknak kellett volna készen lenniük az ő fogadására. Jézus születésekor egyetlen papnak vagy kultuszápolónak som volt szabad azon esemény szemtanújául lennie, aminek nyilván
való oka az volt, hogy ördögvallást ápoltak. Isten alázatos juhpásztorokat választott Jézus születésének tanúiul. A mennyekből angyalok útján közöltette Jézus születését és a következőket mondotta a pásztoroknak: „És ímé, az Úrnak angyala hozzájuk jövő és az Úrnak dicsősége körülvevő őket; és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nekik: Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig nektek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal menynyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" (Lukács 2:9—14) Abban az időben majdnem egész Izrael ördögvallást ápolt; de voltak néhányan, akik hívek maradtak Istenhez.
181
Az ördög és eszközei
17
Ha a papok, akiket máskülönben írástudóknak és farizeusoknak is neveztek, mint Izrael papsága Isten akaratát cselekedte volna és megtartotta volna parancsait, tudniok kellett volna, hogy Jézus harminc éves korában kezdi meg szolgálatát s arra utasították volna a népet, hogy legyen készen az ő fogadására és tartsa meg az ő parancsait. Amidőn Jézus harminc éves lett és megkezdte működését, a papi-osztály egyetlen tagja sem fogadta őt s nem üdvözölte mint Isten fiát. Aminek az a magyarázata, hogy a hagyományok ápolói voltak és ők akarták élvezni az emberek kegyeit, (János 5:44) s hogy az ördög eszközei voltak, mivel az ő vallását ápolták. Azok a zsidó papok vagy vallásvezérek ravaszok, csalók és ámítok voltak. Néhány hűséges izraelita várakozott csak Krisztusra, a Messiásra; Jézus azok közül választotta tanítványait. Tanítványainak egyikéről mondotta: „ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen!" (János 1:48) Ez bizonyítja, hogy az összes papok vagy vallásvezérek hamis és helytelen úton voltak.
18
Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Jehova felkente őt, s az ott álló tanuk látták, hogyan fejezi ki Isten hatalmát és elismerését Jézus iránt, „És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm!" (Máté 3:17) Farizeusok vagy papok nem voltak tanúi ama nagy eseménynek. Sátán kétségtelenül valahonnan végignézte, de az emberek nem látták őt. Nyomban miután Jézus a szentszellemmel felkenetett, az ördög megtámadta és ravasz és gonosz tervével el akarta pusztítani. Felszólította Jézust, tegyen csodát és változtassa a köveket kenyérré; mire Jézus azzal válaszolt neki, hogy az ember élete nem függ a betűszerinti kenyértől, hanem Isten igéje iránt való hűségétől. Azután az ördög oly kihívást intézett, Jézus mutassa meg, hogy felsőbbrendű, ugorjon le egy magas toronyból a völgybe; mire Jézus így válaszolt: „Meg van írva: A te Uradat, Istenedet ne kisértsd!" Az ördög mint e világ láthatatlan uralkodója gúnyosan felajánlotta neki a világ átadását, ha leborul előtte és imádni fogja őt. Mire Jézus így válaszolt neki: „Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: Csak a te Uradat, Istenedet tiszteld, és neki szolgálj egyedül!" (Máté 4:1—10; Lukács 4:1—13) Ez döntő bizonyíték amellett, hogy az ördög Isten ellensége, csaló, ámító, hazug s ő eszelte ki a kultuszt, s hogy mindenki, aki valamily tárgyat vagy személyt tisztel az Úr helyett, Isten ellensége, az ördög szövetségese és eszköze, akár tudja, akár nem. Egyetlen zsidó pap sem fogadta el Jézust s nem támogatta, ami azt bizonyítja, hogy mindnyájan az ördög szolgái voltak.
19
Azután kezdett hozzá Jézus munkájához, prédikált a nép előtt, amit a következő szavakkal kezdett meg: „A mennyeknek országa elérkezett!" Elfogadta-é ezt mint igazságot valamely pap? Nem fogadta el! A papok, farizeusok és egyéb vallásvezérek kétszínűek voltak, szerették az emberek részéről való dicséretet és elismeréseket, sőt dicsőségre vágytak, miképpen atyjuk, az ördög is. Egy nagysokaság Jézussal felment a hegyre, ahol a híres „hegyibeszedet" tartotta. A tudósításból nem tűnik ki, hogy bárcsak egy pap ott lett volna a híres hegyibeszéd meghallgatására. A köznép szomjasan hallgatta s Jézus többek között így szólt: „És mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédünk, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédük-
ért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonók mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." (Máté 6:5—8) Azután mondott Jézus egy mintaimádságot a nép előtt, amelyet általában "Miatyánk" címen ismerünk. - Máté 6:9-13.
20
A fenti szövegben említett papok, akik valláskultuszt gyakoroltak, Jézus szerint képmutatók voltak, mivel az utcán jámbor képet vágtak, hogy az emberek lássák őket. Ezen zsidó papok viselkedését a maiakéval kell összehasonlítani. Ki nemlátta, hogy papok vagy egyéb vallásoskodók imakönyvvel a kezükben jártak az utcán vagy valamely parkban leülve, úgy tettek, mintha imádkoznának? Ily papok naponként járnak kivételes ruházatukban az uccákon, hogy így az emberek figyelmét magukra tereljék. Amiképpen a zsidó papok zsinagógáikban állottak, úgy állnak ezek is épületeikben különös testtartással és értelmetlen szavakat mormolnak érthetetlen nyelven, amelyet csak kevesen értenek, vagy talán senki sem érti meg a hallgatók közül, s ezzel akarják magukra terelni a figyelmet. Jézus így mutatta meg, hogy a zsidók közzül azok, akikvalláskultuszt ápolnak, ma is megtalálják hasonmásaikat azokban, akik a "kereszténység“ között most vallásoskodnak.
21 Jézus az ember, Jehova Isten nagy tanúja volt a földön, akit Isten azért küldött, hogy igazságának üzenetét az ő neve érdekében hirdesse. Ha az akkori papság becsületes lett volna és a Mindenható Isten mellett állott volna, örömmel fogadta volna Jézus szavait és teljesítette volna utasításait; ahelyett azonban nem hitt neki, szembeszállt vele minden képzelhető módon,, mivel az ördög eszköze volt, minélfogva Isten ellensége volt. A köznép közül való becsületes zsidók felől, akik meghallgatták Jézust, áll megírva: "A néptömeg szívesen hallgatta őt“ (Márk 12:37) Hittek-e Jézus szavainak a papok? Nem hittek, sőt ellenkezőleg mindent megtettek amivel arra tudták bírni a népet, hogy ne higyjenek neki. Amidőn egy becsületes ember elbeszélte ezeknek a papoknak, mily csodálatos dolgokról beszélt Jézus s miket cselekedet, azt felelték neki: „Vajjon a ti is elvagytok-é hitetve? Vajjon a főemberek vagy a farizeusok közzül hitt-é benne valaki?" (János 7:47, 48)
Jézus támogatása helyett ama kor papsága minden eszközt felhasznált, amivel szembeszállhatott vele és távoltarthata tőlle a népet az ő igaz éltető beszédeinek hallgatásától. Hasonló állapotok uralkodnak ma is a „kereszténység" vallásvezérei között.
Az igazság ellenségei
22
Mit használ most vizsgálat alá venni ama papságot, amely Jézus napjaiban élt a földön s egyáltalán miért? Ennek célja csupán az, hogy ki akarjuk mutatni, hogy azok az emberek kultuszt ápoltak és az Isten képviselőinek vallották magukat, holott, az ördög mellett álltak és az Isten ellenségei voltak; s hogy napjainkban is azok Jézus Krisztusnak, az ő országának és az Istennek s az embereknek is az ellenségei s képmutatók, mindenkor szembenálltak az igazsággal, ami azt mutatja, a kultusz az ördögtől származott s a nép ámítására használtatott; amiképpen Jézus földönlétekor volt, van ma is; a vallás Isten és az ő országa ellen irányul. Isten a régmúltban előrejelezte prófétái útján, hogy a zsidók vallásvezérei elfordítják a népet Istentől, most pedig Jézus kijelentette, mint a legnagyobb próféta, hogy képmutatók és az ördög képviselői voltak. Amit Jézus mondott akkor azoknak az embereknek, sokkal inkább érvényes most azokat illetőleg, akik haszonérdekből gyakorolják a vallást, s akik azok ellen harcolnak, akik Isten igéjét, az igazságot hirdetik Krisztus és az ő királysága felől.
182
23
A zsidó vallásvezetők Ábrahám magvának nevezték magukat, tehát az ígéret szerint Isten örököseinek. Jézus megmondta nekik, hogy Isten azért küldte őt a földre, hogy bizonyságot tegyen az igazságról s hogy az az üzenet, amelyet hozott, nem a sajátja, hanem ő az Isten szavait szólja. A papság ezen kijelentésekre való tekintet nélkül Jézus megölésére törekedett, amit Jézus szemükre is vetett nekik, mondván: „Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok. Felelének és mondának neki: A mi atyánk Ábrahám; monda nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem nektek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. Monda azért nekik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem; mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. Ti az ördög-atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni. Az emberölö volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nekem. Ki vádol engem közületek bűnnel? Hapedig igazságot szólok, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit, azért nem hallgattok ti, mert nem vagytok az Istentől valók." — János 8:37—47.
24 Tényleg az ördög gyermekeinek bizonyultak, ahogyan Jézus megmondotta. Az események azt bizonyítják. Az emberektől hagyományozott szertartásokat gyakorolták. Isten parancsait megvetették s így megfosztották Isten igéit, tehát Isten ellenségei voltak és az emberiségnek is ellenségei. Figyeljük meg Jézus szavait, ami döntőleg kimutatja a valláskultusz és az Isten törvényei közti különbséget: „Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, mondván: ...Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit (hagyományait)? ... ő pedig felelvén, monda nekik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? ... És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétáit felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engem; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai." — Máté 15:1—9.
25
Azok a papok és prédikátorok zsidó-vallást ápoltak, s az ördög eszközei voltak. Saulus is ugyanerről tett bizonyságot, amint Galatab. 1:13, 14 feljegyzi. Az ördög ezeket a zsidó papokat magához csábította, mivel büszkék voltak, emberektől várták a dicsőséget, emberektől kitalált tanokat tanítottak, viszont Isten törvényét vagy parancsait figyelmenkívül hagyták. Nimród napjai óta az ördög mindig vallást használt, s azzal távolította el az embereket Istentől s így támasztotta alá ördögi, elvetemült kihívását. Az ördög az emberi hiúságot veszi igénybe és az embereket külsőségek ápolására indítja, amely útján állítólag Istennek szolgálnak, ami tényleg azonban szörnyűség Isten szemeiben.
26
Isten szt. prófétái útján közölte előre azon szándékát, hogy egy országot (birodalmat) fog felépíteni nevé-
nek dicsőségére és minden igazságos és az igazságot szerető teremtmény érdekében. Előre közölte, hogy elküldi szeretett fiát, a Messiást, a nép kormányzására és megáldására. Aztán a kitűzött időben Jézus eljött és közölte az emberekkel, hogy Jehova képviseletében jött, s azokat az embereket gyűjti maga köré, akik híven szolgálnak Jehova Istennek és tanúi lesznek az ő nevének. Voltak-e vallás-vezérek azon zsidók között, akik Jézushoz csatlakoztak a királyság hirdetésére, akik meghívták az embereket, hogy rendeljék alája magukat Jehovának? Egy se volt; ellenkezőleg, azok az embereket távol tartani igyekeztek a királyságtól. Erről mondotta Jézus: Jaj nektek, ti képmutató farizeusok és írástudók! mert ti bezárjátok a mennyeknek országát az emberek előtt; mert ti nem mentek be, s azokat sem engeditek bemenni, akik szeretnének bemenni!" (Máté 23:13) Ki hirdette most a jelenben a vallásvezérek közül Isten és Krisztus országát mint a világ egyetlen reménységét? Egy sem! Ellenkezőleg, arra utasítják az embereket, hogy ne hallgassák meg azokat, akik Isten országának hírével mennek hozzájuk. Emberi tervekre mutatnak rá és emberi intézményeket neveznek meg a nép megsegítésére és üdvözítésére.
27 A vallásos farizeusok, akik szembeszálltak Jézussal, a külsőségek buzgó hívei voltak és az emberek előtt rendkívül tiszta, igazságos és csodálatos embereknek szerettek látszani. Atyáik hagyományait megtartották, akik Isten hű prófétáit megölték s most ők maguk is meg akarták ölni Jézust, a legnagyobb prófétát. Azért mondotta nekik Jézusi „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?" (Máté 23:27—33) Jézusnak ez világos kijelentése volt, hogy a valláshagyományok gyakorlói az ördög eszközei, akár tudják, akár nem.
Gyilkosok
28
Minden gyilkos és hazudozó vallásos. Mielőtt valamely gyilkost kivégeznek, valamely vallásképviselője látogatja meg, s néhány értelmetlen szót rebeg el fellette, ami állítólag meg fogja menteni, holott céltalan az egész. A kultuszt az ördög létesítette; ő a hazugságok atyja és „kezdet óta embergyilkos" volt. (János 8:44) Nimród óta Isten örökszövetségének megszegői, akik szembeszálltak Istennel és embereket öldöstek le, mindig vallásoskodók voltak s valamily vallást ápoltak. Vallásoskodók ölték meg Isten szent prófétáit, akiket Isten az igazság közlésére küldött, s a vakbuzgók megölték őket, mivel Istent képviselték és az igazságnak engedelmeskedtek. (Máté 23:30—32) Amidőn Jézus, a nagy próféta és a mindenható Isten örököse erre a földre jött, az ördög oly gondolatot támasztott a vakbuzgókban, hogy megöljék őt s azért mondották Jézus felől: „Ez az örökös; jertek öljük meg és foglaljuk el az ő örökségét!" (Máté 21:38) Nem a köznép, hanem a vakbuzgók harcoltak Jézus ellen és törtek az életére, mégpedig azért, mivel az igazságot hirdette.
183
29 Az ember Jézus volt az egyetlen tökéletes igazi ember, aki valaha is élt ezen a földön. Szent, ártatlan és büntelen volt. (Zsidók 7:26; Péter I. 1:19) Jézus jót cselekedve járt-kelt, soha senkinek kárt nem okozott és igazságtalanságot nem cselekedett. Gyakran azzal vádolták, hogy bűntényt követett el s mindenkor a vakbuzgó vallásrajongók emeltek hamis vádat ellene. Az ily rajongók összeesküdtek a meggyilkolására; mert attól féltek, hogy a nép hozzá fog csatlakozni s így ők, a papok elvesztik megélhetésüket Ennek bizonyítékául áll megírva: „Akkor mondák a farizeusok egymás között: Látjátok mitsem tudtok csinálni; ímé az egész világ őt követi!” (János 12:19) „Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a szinhedriumot (felsőbíróságot) és mondának: Mit tegyünk? Mert ez az ember sok csodát mível; Ha békén hagyjuk, mindenki őbenne fog hinni, s eljönnek a rómaiak s feldúlják ezt a helyet (megfosztanak állásunktól) és a nemzetet.” — János 11:47, 48.
30 Mire a főpap a következőket mondotta: „Ti semmit sem tudtok, és meg sem gondoljátok, hogy jobb, hogy egy ember haljon meg a népért (ezzel megjósolta, hogy Jézus a nemzetért fog meghalni) ... s attól a naptól kezdve kezdtek azon tanakodni, hogy megöljék őt.” (János 11:49—53) Ez szándékos gyilkosságra vonatkozó összeesküvés volt, és kifejezésre is jutott tetteikben.
31 A papok hamisan hazaárulással vádolták meg Jézust. Nem a köznép és nem is a politikai réteg kívánta az ő halálát; hanem a vallásrajongók kiabálták: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” (Máté 27:12—26) Amidőn Jézus Krisztust a fára szegezték s a vére kifolyt, akkor gúnyolta a papság: „Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja: mert azt mondta: Isten fia vagyok!” (Máté 27:41—43) Modern papokat is ugyanaz a szellem fűt és hasonlóképpen beszélnek Isten országának hirdetőiről. A papok nem gondoskodtak arról, hogy Jézus testét tisztességesen eltemessék; hanem egy tekintélyes, gazdag jogász, aki nem egyezett a papok cselekedetével, kérte el Jézus testét és részesítette illedelmes temetésben. (Máté 27:57) A főpapok és a farizeusok, akik a vallás vezérei voltak, akarták meggátolni Jézus feltámadását is, ők vesztegették meg a katonákat, hogy hammisan valljanak s mondják azt, hogy Jézus tanítványai lopták el a testet, amíg ők aludtak. (Máté 28:11—13) Kételkedhetik-e tehát becsületes ember csak egy pillanatig is azon vallásrajongók bűnösségében és abban, hogy azok a vallásvezérek, a farizeusok és az írástudók az ördög eszközei voltak? E tanulmány során ne feledjük, hogy vallásrajongók ölték meg Jézust, s aztán hasonlítsuk össze ezzel azon tényeket, hogy éppen a gyilkosok játszanak vezető szerepet a valláskultuszok terén.
Az ő eljövetelének rendeltetése
32
Az ember Jézus Isten fia volt. Mielőtt ember lett, a Logosz (Ige) volt Jehova Isten munkavezetője mindenek megteremtésében. (Kolossé 1:16) Logosz Isten mindenhatósága folytán 'testté lett (azaz, ember lett) és lakozék ember között'. (János 1:14) Jehova Isten elküldte őt mint rendkívüli képviselőjét erre a földre, s az a közlemény, amelyet közölt, a Mindenható Istentől való volt.(János 7:16) Az ördög, a hazugságok kitalálója, gyilkos és csaló, évszázadok óta rágalmazta Jehova nevét, dacolt vele és kihívta, hogy mutasson hát oly embert a földön, aki megőrzi hűségét akkor is, ha ő, az Őrdög; fogja kipró-
bálni. Miután Jehova négyezer éven át akadály nélkül hagyta az ördögöt garázdálkodni, szeretett fiát, Jézust, küldte a földre annak bizonyítására, hogy az ördög hazug, s hogy Jehova nevének igazolója legyen. Isten akaratának végrehajtásában rendkívül fontos volt, hogy Jézus hirdesse az igazságot; azért válaszolta egy kérdésre földi missziója végén: „Király vagyok; azért születtem és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról; minden, valaki az igazságból való, hallgatni fog az én szómra.” (János 18:37) Ebből következik, hogy minden személy, aki nem akar hallgatni Jézus szavaira, nem az igazságból való, hanem az ősellenség, az ördög befolyása alatt áll.
Megváltás
33
Jézus földrejövetelének legfőbb oka és rendeltetése az volt, hogy bizonyságot tegyen az Istenről, Jehováról, és az ő országáról és szent nevét igazolja. Azzal kapcsolatban s egy másodrendű okból, azért is jött, hogy az embert megváltsa a kárhozatból, amely Ádám bűne következtében terhelte. Ádám Isten törvényének szándékos megszegése miatt ítéltetett halálra, gyermekei azután születtek. Az elítélt Ádám tökéletlen volt, mivel halálítélet alatt állott, tehát nem is nemzhetett tökéletes gyermekeket. Ennek következtében azóta minden ember bűnben született és fogamzott. „Ímé bűnben születtem, és bűnben fogamzott az én anyám.” (51. zsoltár 7) „Azért amiképen egy ember által jött a bűn a világra és a bűn által a halál, és a halál minden emberre elhatolt, mivel mindnyájan vétkeztek.” (Róma 5:12) Ábel, Énok, Noé és Ábrahám hívek voltak Istenhez; de mivel Ádám bűne folytán tökéletlen emberek voltak, s az örökélethez nem volt joguk, nem élhettek örökké, csakis ha megváltásban részesülnek. Az embert Isten egy tökéletes emberi élet által kellett hogy megváltsa a halálból; mert a tökéletes emberi élet volt az, amit Ádám az isteni törvény által kirótt büntetés következtében elveszített. Mivel pedig minden ember Adámtól származott, nem volt olyan ember egysem, aki Ádám helyett tökéletes áldozatot tudott volna bemutatni Isten előtt. Isten azonban gondoskodott egy ily tökéletes emberről.
34 Az isteni rendelés szerint az emberiségnél a férfi nemtől származik az életmag. Hogyan lehetett volna tehát egy tökéletes embert előállítani, s ki fizethette volna meg a megváltás árát és lehetett volna szabadító? Jehova, a mindenható Isten megcselekedte ezt, amidőn Mária még hajadon volt. (Máté 1:18) Isten szent szellemétől fogamzott. Arra való tekintettel, hogy Isten a férfit és a nőt is a föld elemeiből alkotta, nem nehéz megérteni azt sem, hogy Isten Mária fogantatását is keresztül tudta vinni. A gyermek, Jézus, megszületett, tiszta, szent, makulátlan és teljesen különálló volt a többi emberektől, mivel nem az Ádám tisztátlan életcsirájából származott. (Zsidók 7:26) Jézust emiatt nevezi az írás minduntalan az Ember Fiának, ami „Isten Fiát” jelenti. Amidőn Jézus harminc éves lett, az isteni törvény rendelése szerint alkalmas lett Isten papságára. Jézus akkor teljesen felszentelte magát Isten akaratának cselekvésére, Jordánban való megkeresztelkedése volt a külső, látható jele mások előtt, hogy ő tényleg szövetséget kötött Isten akaratának teljesítésére. Akkor teljesült be a következő kijelentés: „Akkor mondék: Imhol vagyok, felőlem áll megírva a könyvtekercsben... A te akaratod teljesítését, ezt kedvelem, én Istenem; és a te törvényed az én szívemben van.” (40. zsoltár 7, 8; Máté 3:15—17) Ő, aki az emberiséget meg akarta váltani, magát önként kellett áldozatul szentel-
184
nie; s mivel Isten akarata volt ez, Jézus teljesítette Isten akaratát szabad akaratból és örömmel, magát feláldozta, amennyiben magát átszolgáltatta Istennek. Jézus, a tökéletes ember élete vagy vére képezte a bűnössé lett ember megváltási árát. Az élet a vérben van. (Mózes III. 17:11, 14) Jézus tökéletes emberi életének önkéntes feláldozása Jézus áldozati halálakor megszerezte a váltságdíját. „Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. (Zsidók 9:22) Isten el tudta fogadni mint engesztelő, vagy megváltó áldozatot Jézusnak, a tökéletes embernek, vérét, illetve életét. (Erre nézve bővebb magyarázatot nyújt a „Kiengesztelés" című könyv).
35 Jézus Krisztus, a tökéletes ember a földön az ördög és annak képviselői útján minden elképzelhető támadásnak ki volt téve; de ő mindazon támadások és üldözések között megőrizte feddhetetlenségét Isten előtt, s egyetlen pillanatig sem tért le az Istenhez való hűség és lojalitás útjáról. Jézus ezzel beigazolta, hogy a Sátán hazug, s egyúttal Jehova nevét és kijelentését is igazolta. Miután Jézus mintegy három és fél éven keresztül bizonyságot tett Isten nevéről és országáról, a legnagyobb bűnténnyel, hazaárulással vádolták; látszólagos tárgyalást rendeztek, elítélték és törvényes bizonyíték nélkül megfeszítették, egy fára szegezvén fel őt s mint istentagadó bűnöst ölték meg; ilyennek is tekintették. (Mózes V. 21:23) Isten hagyta, öljék meg Jézust ellenségei, de jól tudta, hogy Jézus még a halálban is megőrzi iránta való hűségét és feddhetetlenségét, s hogy fel fogja őt támasztani a halálból. Jézus tehát minden követelményt teljesített s ezzel alkalmasnak bizonyult Isten nevének igazolására. Isten Jézust hűsége miatt feltámasztotta halottaiból, halhatatlansággal, tehát nem emberi élettel, ruházta fel, azaz isteni élettel, amely végtelen és elpusztíthatatlan, e a világegyetemben maga után a legfelsőbb méltóságra emelte. (Filippi 2:5—11) Isten a halhatatlan Jézus Krisztusnak adott minden hatalmat mennyen és földön. (Máté 28:18) Azért mondotta Jézus: „Én vagyok az élő, ... eddig halott valék, s ímé, élek örökkön örökké s nálam vannak a halálnak és a hádesnek kulcsai." (Jelenések 1:18) Jézus Krisztus tehát minden hatalommal felruháztatott, hogy mindenekben mint Isten akaratának legfelsőbb végrehajtója működjön.
(Folytatása következik)
TANULMÁNYKÉRDÉSEK
Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysocany, Podvini 184. — R. Brezina Praha, nyomása.
Kiadó: Watch Tower, Praha-Vysocany, Podvini 184.
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, december 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
23-24 szám
1937 december 15 hó
TARTALOM
Harc az Isten ellen, II. rész (folytatása)
186
Híszékenykeritők, I. rész
187
Híszékenykeritők, II. rész
194
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Made in Czechoslovakia
AZ ŐRTORONY
ÉS KRISZTUS JELENLÉTÉNEK HÍRNÖKE
24. évfolyam
1937 december 15
23-24 Szám
Harz az Isten ellen
(Folytatása)
36
Amidőn Jézus tanítványai közt volt, kioktatta őket, hogy mindenki, aki örökéletben és Isten áldásaiban szeretne részesülni, híven és engedelmesen szolgálni tartozik Istennek. Akkor mondotta maga felől: „Aki első akar lenni tiköztetek, legyen a ti szolgátok; amiképen az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és életét áldozatul adja sokakért." (Máté 20:27, 28) Ez mutatja hogy az ember, Jézus, tudta, hogy Atyjának, Jehovának az képezi az akaratát, hogy necsupán az igazságot hirdesse és Atyja nevének igazolója legyen, hanem mint ember meg is haljon és a megváltás árát „sokakért" megszerezze az emberiség közül. Mennyiért, mindenkiért vagypedig csak egy bizonyos részért szerezte meg Jézus a váltságdíjat? Ő nem mindenkiért szerezte meg, mert a megváltásból csak azoknak lesz hasznuk, akik hisznek és engedelmeskednek Istennek és Jézus Krisztusnak. Következőleg, Jézus annyi emberért áldozta fel az életét, amennyien Isten és Krisztus mellé fognak állani, s amidőn próbának lesznek kitéve, feddhetetlenségüket meg is őrzik Isten előtt. Meg van írva: „A bűn zsoldja halál. Isten ajándéka pedig örökélet a mi Urunk, Jézus Krisztusban." (Róma 6:23) Ezzel az ügy minden ember elé van tárva, hogy döntsön: Ha Isten ellensége, az ördög mellett akar maradni, a vége pusztulás; de aki Isten és Krisztus mellé áll, hisz a megváltás dijában és feddhetetlenségét Isten előtt bebizonyítja, akkor Isten kegyelméből Jézus Krisztus útján az örökélet adományában fog részesülni. Jézus ezt a következő szavaival is bizonyította: "Az Atya szereti a Fiút és mindent kezeibe adott. Aki hisz a Fiúban, örökélete vagyon annak; de aki nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (János 3:35, 36) Más szóval: Minden ember a bűn miatt került kárhoztatásba, Isten haragja a bűnnel szemben a halált jelenti; de ha valaki hisz za Úr Jézus Krisztusban, Isten feloldozza a kárhoztatás alól; de ha valaki inkább az ördög mellett akar maradni és a bűnben, akkor Isten haragja, illetve a kárhoztatás alatt marad és nem lesz feloldozva. Ebből látható, hogy Isten értelmes teremtményei szabad akarattal vannak felruházva, hogy az életet vagy a halált választhassák, miután Isten gondviseléséről tudomást szereztek.
37
Istent az ember gondviselésében, miszerint élettel akarja megáldani, teljesen az önzetlenség vezérelte, amint meg is van írva: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érette, hogy minden, valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örökéletet vegyen. Mert Isten nem azért küldte az ő fiát a világra, hogy a világot kárhoztassa, hanem hogy a világ megszabadíttassék általa." (János 3:16, 17) Szükségképpen ebből az következik, hogy azok az emberek, akik nem hisznek, „el fognak veszni", azaz, teljesen elpusztulnak. Isten nem gyönyörködik a bűnösök halálában,
s még kevésbé gyönyörködne bárkinek is a kínzásában. Az örökgyötrelemről szóló tan Sátán rosszakaratú hazugságainak egyike, amit csak vallásrajongók tanítanak a népnek; ez az ördögi hazugság elfordítja az embereket Istentől és az ördög szervezetébe vonja, illetve „vallás-szervezetekbe". A „pokol" a halott állapotot jelenti, nem jelent örökgyötrelmet. Ha valaki előnyösebbnek tartja megmaradni a törvénytelenségben, Isten irgalmából aludni küldi a halálba, s többé sohasem fog felébredni. „Isten szeretet" és sohasem tudna oly ördögi dolgot csinálni, amilyen az örökkínzás. Az Úr felhívja az emberek figyelmét az igazságra s aztán mindenkinek
alkalma nyílik dönteni, akar-e hinni neki, vagy nem.
38 Amidőn Jézus a benne hívő hallgatóságát oktatta, mondotta: „Én azért jöttem, hogy (a hívőknek) életük legyen, hogy (a mindhalálig híveknek) bőségesen legyen életük." (János 10:10) Hinni csak úgy lehet, ha Isten gondviselését megismerik, amiről Jézus Krisztus útján gondoskodott az ember számára. Azért áll megírva: „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanak pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképen meg van írva: Mily szépek a békességhirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek." — Róma 10:13—15.
39 Isten szerető jóságának további kifejezésére gondoskodott, hogy az emberek figyelme az igazságra tereltessék, amely róla és azon szándékáról szól, hogy élettel akarja őket megajándékozni. Azért hirdetteti igéit, hogy az emberek meghallják. Sátán, az ellenség, akarja elpusztítani az egész emberiséget; de a mindenható Isten kegyelméből értesíti az embert, hogy azok, akik melléje állanak, benne és az Úr Jézus Krisztusban hisznek, Jehovának szolgálnák és híveknek bizonyulnak, éljenek.
40
A vízözön után Sátán vette rá az embereket ördög vallás gyakorlására, Isten gúnyolásaképpen, s minden nemzet ördögvallást fogadott el. Azután Jehova Isten kiválasztotta Izrael népét, nemzetté szervezte, neki adta törvényeit, kioktatta hogyan engedelmeskedhetik Istennek és hogyan élhet. Így tehát világosan az emberiség elé lett tárva, hogy miről van szó. Az ember választhatott, hogy az ördög társaságához akar-e csatlakozni, vagypedig Jehova Istennek akar híven szolgálni. De nemsokára az ördög behatolt Izrael táborába s azt a népet külsőségek ápolására szedte rá, ami külsőleg úgy nézett ki, mintha Istennek való szolgálat lenne, tényleg azonban Isten ellen irányult. Az izraeliták mihamar a külső szertartásokkal kapcsolatban képeket kezdtek használni, amivel egyenesen megsértették Isten törvényét. A nemzet ezen az úton teljesen az ördöghöz pártolt át, s csak kevés izraelita őrizte meg hűségét Isten iránt. Külsőségeket kezdtek ápolni, a „zsidó vallást", s ez a külsőség s az emberi tanok a szülőkről átszármaztak
187
gyermekeikre s ezért nevezik „hagyománynak". Amidőn Jézus a földön volt, a zsidók ily hagyományokon álló vallást gyakoroltak s ez a vallás és hagyomány fosztotta meg Isten törvényeit érvényétől, amit Jézus szemükre is vetett nekik.
41 Jézus arra tanította a népet, hogy teljesen és őszintén engedelmeskedjen Isten parancsainak s Jézus ezzel alapította meg az igazi kereszténységet. „Keresztényi vallás" nincsen; mert az összes „valláskultuszok" Isten ellenségétől származnak, az ördögtől. A „keresztényi vallás" elnevezés téves. Mert a „kereszténység" az ember teljes és feltétlen engedelmeskedését jelenti Isten parancsaival szemben, úgy ahogyan azt Jézus tanította és gyakorolta. Következőleg, csak akkor keresztény bárki is, ha Jézus Krisztusnak igazi követője, ami azt jelenti, hogy szorgalmasan megtartja Isten törvényeit, s nem emberi tanokat követ. A „vallás" veszedelmes ellenség s mindenkor csak kárt okozott az emberiségnek, arra való tekintet nélkül, hogy őszinték voltak-e vagy sem az emberek. A „vallás" egyáltalán nem való Isten Gyü-
lekezetébe. Az ellenség mindig megkísérelte „Isten Gyülekezetének" elpusztítását s ezen szándékának keresztülvitelére gonosz angyalokat, és embereket használt. Azok, akik Isten mellett állanak, ellenállani tartoznak az ellenségnek, csak így őrizhetik meg feddhetetlenségüket Isten előtt.
TANULMÁNYKÉRDÉSEK
(Angol W. 1937 július 1)
Hiszékenykerítők.
I. rész
„Az istentelen munkál álnok keresményt" - Példab. 11:18.
1 JEHOVA szövetséges népét felvilágosította a törvénytelenek pályafutása felől, hogy az igazságosak az Úr által kijelölt úton haladjanak és a törvénytelenek sorsát elkerüljék. Habár a „hiszékenykerítés" és „híszékenykerítő" szavak az írásban nem is fordulnak elő, mégis találhatók benne más szavak, melyek ugyanazon fontossággal és jelentőséggel bírnak a törvénytelenségek cselekvői megjelölésére. Szavak által szokták közvetíteni az ismeretet. A hiszékenykerítés" szót elutasítani azért hogy nem bibliaszerü, nem lehet, mivel a bibliai kifejezések, mint a csalás, ámítás és tévútravezetés egyazon értelműek, mint amit a „hiszékenykerítők" és „hiszékenykerítés" szavak adnak vissza. Jézus szavai azon állapotok felől, melyek a világ (korszakok) végén következnek be arra vallanak, hogy mindenkor csaló és ámító tervek válnak köztudomásúakká, úgymint valaha s egyazon módszerrel, olyannyira, hogy „elhitessék, ha lehet, a választottakat is“. (Máté 24:24) Nyilvánvaló tehát, hogy mindazok, akik nem tartoznak a választottak közé, az ilyen ravaszság és ármánykodás következtében tévútra kerülnek, mégpedig azért, mivel Sátán világának végére jutottunk, amidőn ez a törvénytelen banda mindent megtesz az emberiség eltérítésére. Akik az Úrral együtt a templomban tartózkodnak és benne-maradnak, ezen ámító ravaszságok befolyásától mentesülnek, feltéve, hogy követik az Úrtól nyert utasításokat. A templom-osztály tagjainak, akik még mindig testben vannak, figyelmeztetésben kell részesülniük azon módszerekről és eljárásokról, amit a törvénytelenek elvetemedett terveik megvalósítására használnak, hogy ezáltal az igazak a helyes úton haladjanak s társaikat a jonadábokat oktassák és segítségükre legyenek.
2 „Tudatlanok" azok, akik nem bírnak ismerettel. Ezekhez tartoznak azok, akik egykor már a királyság mellett foglaltak állást, de önzés következtében elfordultak tőle egy oly magyarázat által, amely részükre hozzábférhető volt és az eredményezte, hogy jelenlegi helyzetük vagy mostani állapotuk sokkal gonoszabb az előbbinél. Az Úr valaha őket népe őrizőiül tekintette, de mivel nem szereztek ismeretet, vakok és tudatlanok maradtak. Az ilyenekről mondja az Úristen prófétája ál¬
tál: „Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak." (Ésaiás 56:10) Ma is sokan vannak olyanok, akik nem fogják megérteni a hiszékenykerítésről és hiszékenykerítőkről szóló igazságot, s azt nem is szívesen fogadják. Ezeket a tudatlanokat, és vakokat könnyen tévútra vezeti az ördög csatlósaival együtt. Evvel szemben a „kiválasztottak" nem tartoznak azokhoz, akiket el lehet ámítani, mivel minden igyekezetük az igazság közlésére
irányul, hogy Isten parancsolatát teljesíthessék, s mivel tisztaszívűek és Isten törvényét szorgalmasan követik, Jehova teljesíti szívük kívánságát, hogy akaratát megismerhessék és Jézus Krisztus által vezéreltessenek. Ezek a hűségesek Jehovától és Jézus Krisztustól nyernek felvilágosítást s azért el nem tévelyithetők. A „választott szolga"-osztály kötelessége és kiváltsága a hiszékenykerítők elvetemült és kétes üzleti tevékenységeinek felderítése, s amiképpen értesül felőle, olyképpen tudatni azt az Isten iránt jóakaratú emberekkel. Az itt közöltek tehát elsősorban a maradék java érdekében történnek, hogy ezen ismereteket a jonadábok támogatására és gyámolitására fordítsa, akik az igazságosságot és szelídséget keresik.
3 Sokan tudatlanságuk miatt támogatják a hiszékenykerítést, miáltal nemcsak maguknak, hanem másoknak is kárt okoznak. A jóakaratúak kétségnélkül felhagynak az ilyen dolgok előmozdításával, mihelyt róla felvilágosultak. A maradék kötelessége és kiváltsága, hogy a jóhiszemüeknek az igazság felismerésében segítségére legyen. Isten szándékáról szóló igazság közlésekor minden vitát kerülni kell. A maradék nem igyekszik vitája bocsátkozni, hanem Isten akaratát törekszik teljesíteni azáltal, hogy másoknak is bizonyságot tesz az igazságról, miáltal megragadhatják az Úrnak való szolgálat kiváltságát. Az igazságot sohasem szabad ostorszerűen mások megbüntetésére alkalmazni, hanem általa ,jócselekedetekre indítani mindazokat, akik arra törekszenek. Az igazság ismertetése által szükségképpen lehull a lepel a hiszékenykeritőkröl és módszereikről s ez a leleplezés mutatja meg a jóhiszeműeknek a védelem helyét és a helyes út követésére képesíti őket. Az igazságról szóló bizonyságtevés munkája természetesen leleplezi