Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/13

117

{{raw:data:c|

én atyámat". (13. v.) Most világszerte megjelenik Jézus Krisztus dicsősége az ilyenek számára. Ehelyütt a prófécia szavaiból világosan kitűnik, hogy a maradék és a „többi juhok" is tartoznak „sietni" s minden kínálkozó alkalommal közölni az evangéliumot, hogy Isten kegyes gondviselését megismerhessék az engedelmes emberek számára.

⁷

József azután közölte testvéreivel, hogy még öt évig fog tartani az ínség, siessenek és hozzák oda atyjukat családostól és mindenestől, hogy legyenek József, a kormányzó közelében, hogy „el ne szegényedjenek, ők és az ő házuk s amijük van." (Mózes I. 45:8—11) Ez mutatja, hogy amidőn a Józsefben példázott nagyobb tekintély magát megismerteti, Jézus Krisztus az ő földi maradék népe útján, még sok lesz a tennivaló (a munka) azok érdekében, akik ezen a földön fognak életet nyerni.

⁸ 1931-ben egy osztály mulattatott meg a maradéknak, amelyet táplálni kellett. Abban az időben azonban még „nem ismertük fel a nagysokaság" kilétét. Azon körülmény, hogy József Jákób házanépét mostohatestvéreivel és azok családjaival együtt meghívta, mutatja, hogy a maradék 1931 után, amidőn a földi osztály felismertetett (amelyet most a maradék tartozik felkarolni) segíteni tartozik ezt az éhező osztályt. Éppen ez következett be. A maradék 1931 óta megértette, hogy be kell járnia a kereszténység területét és oktatni tartozik az igazságra szomjazókat. Mindazáltal érdekes és leszögezni való, hogy a „nagysokaság" osztályt 1935 máj. 31., a washingtoni kongresszus előtt nem ismerte fel világosan a felkent osztály. Azóta a nagysokaság érdekében rendkívüli munkaszervezés történt és figyelmesen folytatódott, hogy figyelmét Isten igéjének igazságaira felhívja; ez folyik, miközben maga az Úr gyűjti a nagysokaságot nyája közé ahol bőven fog élelmiszert kapni.

Meghívás

⁹

Az újdonság, „József testvérei" megérkeztek, gyor¬

san szétfutott a hír Egyiptomban; ez az örömhír a Fᬠraóhoz is eljutott és örvendett neki. Most a Faraó is megjelenik a színtéren s a drámának e részében Jehova Istent képviseli: „És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat és eredjetek, menjetek el Kanaán földére; és vegyétek fel atyátok és házatok népét és Jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földé¬ nek javát, hogy éljétek e földnek zsírját. Ez is paran¬ csolatul legyen néked: Ezt míveljétek: vigyetek maga¬ tokkal Egyiptom főidéről szekereket gyermekeitek és felesegeitek számára és vegyétek fel atyátokat és jöj¬ jetek. A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek só¬ hajtva; mert Egyiptom földének a legjava a tietek." — Mózes I. 45 :17—20. “ Hasonlóképpen Jehova Isten tetszőleg szemlélte Jézus Krisztus munkáját, aki nagyobb, mint volt Jó- •«ef amidőn a templomban megismertette magát a ma- ^■ckal és a többi „juhokkal" való kapcsolatát fel- ’rta; AZ Istc? meíf°ríÍ3Íti a jóindulatú emberek meghí- asát, mondván: „Jöjjetek és vegyétek az életnek vi¬ zét> ingyen!" (Jelenések 22:17) Ismét azt kell megje-