117
én atyámat". (13. v.) Most világszerte megjelenik Jé¬
zus Krisztus dicsősége az ilyenek számára. Ehelyütt a
prófécia szavaiból világosan kitűnik, hogy a maradék
és a „többi juhok" is tartoznak „sietni" s minden kí¬
nálkozó alkalommal közölni az evangéliumot, hogy Is¬
ten kegyes gondviselését megismerhessék az engedel¬
mes emberek számára.
’ József azután közölte testvéreivel, hogy még öt évig
fog tartani az Ínség, siessenek és hozzák oda atyjukat
családostól és mindenestől,' hogy legyenek József, a kor¬
mányzó közelében, hogy „el ne szegényedjenek, ők és
az ő házuk s amijük van." (Mózes I. 45 :8—11) Ez mu¬
tatja, hogy amidőn a Józsefben példázott nagyobb te¬
kintély magát megismerteti, Jézus Krisztus az ő földi
maradék népe útján, még sok lesz a tennivaló (a mun¬
ka) azok érdekében, akik ezen a földön fognak életet
nyerni.
81931-ben egy osztály mulattatott meg a maradék¬
nak, amelyet táplálni kellett. Abban az időben azonban
még „nem ismertük fel a nagysokaság" kilétét. Azon
körülmény, hogy József Jákób házanépét mostohatest-
yéreivel és azok családjaival együtt meghívta, mutat¬
ja, hogy a maradék 1931 után, amidőn a földi osztály
felismertetett (amelyet most a maradék tartozik felka¬
rolni) segíteni tartozik ezt az éhező osztályt. Éppen ez
következett be. A maradék 1931 óta megértette, hogy
be kell járnia a kereszténység területét és oktatni tar¬
tozik az igazságra szomjazókat. Mindazáltal érdekes és
leszögezni való, hogy a „nagysokaság" osztályt 1935
máj. 31., a washingtoni kongresszus előtt nem ismerte
fel világosan a felkent osztály. Azóta a nagysokaság ér¬
dekében rendkívüli munkaszervezés történt és figyel¬
mesen folytatódott, hogy figyelmét Isten igéjének igaz¬
ságaira felhívja; ez folyik, miközben maga az Ür gyűj¬
ti a nagysokaságot nyája közé ahol bőven fog élelmi¬
szert kapni.
Meghívás
- Az újdonság, „József testvérei" megérkeztek, gyor¬
san szétfutott a hír Egyiptomban; ez az örömhír a Fᬠraóhoz is eljutott és örvendett neki. Most a Faraó is megjelenik a színtéren s a drámának e részében Jehova Istent képviseli: „És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat és eredjetek, menjetek el Kanaán földére; és vegyétek fel atyátok és házatok népét és Jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földé¬ nek javát, hogy éljétek e földnek zsírját. Ez is paran¬ csolatul legyen néked: Ezt míveljétek: vigyetek maga¬ tokkal Egyiptom főidéről szekereket gyermekeitek és felesegeitek számára és vegyétek fel atyátokat és jöj¬ jetek. A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek só¬ hajtva; mert Egyiptom földének a legjava a tietek." — Mózes I. 45 :17—20. “ Hasonlóképpen Jehova Isten tetszőleg szemlélte Jézus Krisztus munkáját, aki nagyobb, mint volt Jó- •«ef amidőn a templomban megismertette magát a ma- ^■ckal és a többi „juhokkal" való kapcsolatát fel- ’rta; AZ Istc? meíf°ríÍ3Íti a jóindulatú emberek meghí- asát, mondván: „Jöjjetek és vegyétek az életnek vi¬ zét> ingyen!" (Jelenések 22:17) Ismét azt kell megje- |y®zh,ink, hogy ez a prófécia is teljesülni kezdett, anél¬ Kül, hogy a maradék nyomban megértette volna. 1929- wn megjelent egy cikk, „Kegyelmes meghívás" volt a _ e, ez tárgyalta, hogy „az élet vize" megindult és ezt f . ',gazsa50t azokkal kell ismertetni meg, akik az éle¬ téi, , fe®lk- Abban nz időben azonban még nem ismér¬ vé v 1, a ”nasysoki’~’%“ földi osztály lesz, hanem í hltt(lk, hogy alárendelt szellemi osztály lesz, ame- 7 fel kell karolni. Azután jelentek meg a „Világos¬ ság" c. könyvek angolban; de a „nagysokaság" kiléte még mindig ismeretlen volt. Ügylátszik, M Űr az ő hű népét gyakran próféciák teljesítésére hasznólju- és ké¬ sőbb értesíti, hogy arra használta.
. “József, aki Jézus Krisztust példázza, azután arra utasította féltestvéreit, hogy rokonságuk más család¬ tagjaira is terjesszék ki a meghívást; mindnyájukat meghívta, jöjjenek Egyiptomba. Jézus Krisztus, a na¬ gyobb József, közölteti az igazságot és gyűjti a nagy¬ sokaságot az Ür nyája közé s ezért mondja: „Más ju- haim is vaunak nekem, amelyek nem ez akolból valók; azokat is elő kell hoznom és hallgatni fognak szavamra és lesz egy akol és egy pásztor." — Jelenések 7:16. ■ “Ebben a munkában a Benjámin osztály, a mara¬ dék is résztvesz a kegyes meghívást elvlve a „más ju¬ hokhoz"; s amidőn ezek a meghívást meghallották, ne¬ kik is kiváltságuk és költelességük lesz, hogy ők is így szóljanak a „többi juhokhoz": „Jöjj...és ne késle¬ kedj." Ez is azt bizonyítja, hogy a „más juhok", nkik a nagysokaságot fogják alkotni, részt kell venniük a munkában, bizonyságot kell tenniük Isten országáról a világon, hogy aki akar, a biztonság helyére menekül¬ hessen. ahol a nagyobb József táplálni fogja- — Jele¬ nések 7 :16. Ünnepélyes figyelmeztetés ” A helytartó testvérei mcstmár mindamfi jóval meg- pakkolva, amikét József nekik ajándékozott és azon küldetéssel, hogy rokonaikkal együtt Egyiptomba köl¬ tözzenek, útrakészen álltak: „És elbocsátá az 5 testvé¬ reit és ehnenénck és monda nekik: Ne háborogjatok az úton!" (Mózes I. 45:24) Hasonlóképpen áldotta meg most bőségesen az Ür Jézus Krisztus, a nagyobb Jó¬ zsef azokat, akik öt szeretik és másokhoz is elküldi ő¬ ket, hogy kegyelmes meghívásában részesítsék az élet útjának megkeresésére. Amiképpen József fivéreit fi¬ gyelmeztette.: „Ne háborogjatok az úton", figyelmezte¬ ti most a nagyobb József is a maradék tagjait, a fél¬ testvéreket, akik a „más juhokhoz", a nagysokasághoz tartoznak, hogy a királyság érdekeiért békében éljenek együtt és szeressék egymást. Ezt a figyelmeztetést a zsoltáros a következő szavakban fejezi ki: „Atyámfiái¬ ért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! (Él¬ jetek békében) Az Ürnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót neked!" (122. zsoltár 8,9) Akik szívüket Istennek adták, most állandóan szemük előtt kötelesek tartani, hogy Jehova Istennek Jézus Krisz¬ tus alatt álló szervezetéről van szó s aki szereti Istent és az ő szervezetét, törekedni fog és törekednie is kell,
