A lap korrektúrázva van
112
cek egyike, kifejezte atyja iránti szeretetét s ezzel mind a kilenc érzelmét kifejezte. Azt mondotta atyjának, hogy a saját gyermekeinek életét adja zálogul arra nézve, hogy Benjámint épségben fogja visszahozni Kánaánba. Mindnyájan megpróbáltatás alatt álltak; most pedig Juda is előállott, aki egykor azt tanácsolta, hogy adják el Józsefet húsz ezüstért és zálogul ajánlkozott Benjámin mellett. Azt mondta atyjának: „Én leszek kezes érte, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom hozzád és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted". — Mózes I. 43 9.
22
Józsefnek ez a kilenc mostohatcstvére kifejezte, hogy helyes szívállapotban van Jákób és testvérei, Benjámin iránt s ezzel József iránti szivállapotukat is kinyilvánították. A dráma e részében oly osztályt példáznak, amely egykor részt vett Isten gyermekeinek üldözésében, most azonban, miután felvilágosodott, megváltoztatta szívérzelmét és szívesen megtesz, amit tud, az Úr igazi szolgáiért, így akarván kifejezni az Úr iránti szeretetét. A prófétai dráma jelen teljesülésekor oly emberek jelentkeznek, akik egykor gonoszul bántak az Úr gyermekeivel, de miután belátták gonosztettüket, beismerik, hogy hibáztak és igyekeznek jót tenni az Úr szolgáival s ezzel Jehova, Jézus Krisztus és testvérei iránti szeretetüket megmutatják, amennyiben ez utóbbiakhoz csatlakoznak az élet üzenetének hirdetésében. Az ilyenek ezzel mutatják meg, hogy a „más juhok" közé tartoznak, akiket az Úr kijelentése szerint Isten nyájába fog terelni.
23
Amidőn Jákób két fia kezességet vállalt és kifejezte iránta való szeretetét, a többi hét kétségtelenül egyezett azzal s így ez a kettő a többi képviselőjeképpen cselekedett. Tovább is nagy volt az ínség az országban és az élelmiszerkészlet Jákób házában is kifogyófélhon volt. Élelmet kellett szerezniük, hogy a haláltól megmeneküljenek. Jákób figyelmesen meghallgatta fiainak kérését, hogy eressze el velük Benjámint Egyiptomba, hogy így az újabb élelmiszéradagot biztosan megnyerhessék és életben maradhassanak. Jákob végül engedett komoly és őszinte kérésüknek s így szólt hozzájuk: "Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézét, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát. Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez. Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz. A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva, Vevék azért a férfiak azt az ajándékot és vevének két annyi pénzt az ő kezükbe és Benjámint és felkelének és alámenének Egyiptomba és megállának József előtt:" - Mózes I. 43:11-15.
24 Jákób nemcsupán a pénz visszavitelét rendelte el,
melyet József, a mostohatestvérek zsákjaiba visszatétetett, hanem ugyanannyit küldött az újabb gabonáért is s azonkívül „ajándékot" is küldött ama férfiúnak. Ama férfiú alatt természetesen Józsefet kell értenünk; ámde Jákób akkor még nem tudta, hogy ez a férfiú az ő fia, József. Jákób ezen önzetlenségével bölcsen gondoskodott fiairól, József mostohatestvéreiről és Benjáminról is; „A titkon- adott ajándék elfordítja a haragot," _ Példb. 18:10.
25 Jákob ezzel Jehova gondviselését szemléltette mindazok számára, akik Istent és az ő királyát megvallják, értve ezalatt a maradékot és a nagysokaságot is,
hogy Jézus Krisztus előtt, kegyelmet nyerjenek, a templomban tartózkodó nagy helytartó, bíró és ítéletvégrehajtó előtt. Az adomány vagy ajándék áldozatot jelent az illető részéről és önzetlenséget fejez ki, hogy a Felségesnek engedelmeskedni és szolgálni hajlandó. József mint az ország egyik feje, Jézus Krisztust példázza, a mennyei „felső hatalmak" egyikét, s a neki vitt ajándék az önzetlen szolgálat és hűség kifejezését mutatja. Az önzetlenség, illetve a szeretet, azon szándékban és törekvésben jut kifejezésre, hogy elősegíteni törekszünk az igazság ügyét. A jóindulatú emberek, tehát a „más juhok" most fejezik ki azon önzetlen óhajukat, hogy Jehova nevének dicsőségére és az igazságot szeretők java érdekéhen támogatják a királyság evangéliumának terjesztését. Ezen érzelmüket azzal fejezik ki, hogy áldoznak és javaikból örömmel járulnak hozzá a királyság üzenetének közzétételéhez. Ily módon haladnak előre Istenhez való hasonlóságukban. Az Úr törvénye a következőkben jut kifejezésre: „Az igaznak kívánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik; és aki visszatartja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik: és aki mást, felüdít, maga is felüdül." — Példb. 11:23-25.
Egy újabb megpróbáltatás
26
A teremtmények azért tétetnek ki megpróbáltatásoknak, hogy saját önkéntes cselekedeteikkel tudják bizonyítani, meg akarják őrizni ártatlanságukat Isten előtt vagy sem. Az emberek ügyei úgy kormányoztatnak, hogy az ily megpróbáltatások alól nem bújhatnak ki, mégha abban az időben nem is ismerik a megpróbáltatás célját. A nagy prófétai dráma tovább folytatódott. A kilenc mostohatestvér Benjáminnal együtt Egyiptomba utazott, épségben érkeztek meg és bemutatkoztak Benjáminnal együtt a helytartó előtt. Benjámin azon szerepben, amidőn József elé vitték, Sionnak, Isten szervezetének fiatalabb gyermekeit példázza, amint Jézus Krisztussal és a királyi ház többi tagjaival egységes lesz. A kilenc mostohatestvér itt azokat példázza, akik nem tartoznak Sionhoz, de Isten szervezetébe lépnek és örömmel működnek közre az Úr szolgálatában és felhívják figyelmüket az Úr szolgálatában való közreműködés alkalmaira. Ebben az összefüggésben kell szemlélni a prófétai köv. kijelentését: „Így szól az Úristen: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez és előttük zászlómat felállítom és elhozzák fiadat ölükben és leányaid vállukon hordoztatnak. És királyok lesznek dajkáid, fejedelmi asszonyok dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek". — Ésaiás 49:22, 23.
27
A különböző társadalmi körökhöz tartozó jóakaratú emberek most Isten országának üzenetét hallva, azzal bizonyítják az Úrhoz való szeretetüket, hogy csatlakoznak azon munkához, amely az evangéliumnak másokhoz való elvitelét tűzte ki céljául s azokat így az Úr szervezetébe viszik. „Engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről és ezüstjüket és aranyukat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izrael Szentjének, hogy téged megdicsőített". — Ésaiás 60:9; 66:20—22.
28
Amidőn a kilenc Benjáminnal együtt megjelent József előtt, József szabadonbocsáfotta Simeont, akit addig túszként visszatartott. (Mózes I. 13:23) Mintha ez prófétailag mutatná, hogyha az emberek megpróbáltatásukban jóságosak Jehova tanúi iránt s így kifejezik önzetlenségüket és jóakaratukat Isten és Jézus Krisztus iránt, akkor az Úr Jézus Krisztus, a nagyobb József,
