(Angol W. 1937 február 1.)
Jehova gondviselése
2. rész
„„Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül. Ez lesz nyugvóhelyem örökre; Itt lakozom, mert ezt szeretem. Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel." — 133. zsoltár 13—15.
{{raw:data:c|
1
JEHOVA gondviselése elsősorban Jézus Krisztusnak, az ő kedvencének, és Krisztus testtagjainak szól. Ezek alkotják a templomot vagy Isten lakóhelyét és ő gazdagon gondoskodott róluk. József mindenekelőtt Jézus Krisztust példázza, másodsorban pedig az Úr hű követőit, a „hű és a bölcs szolga" osztályt, a földönlévőket is beleértve. A szorongatás jelen napján nagy vigaszt nyújt és megerősíti reménységében a maradékot, hogy bőven részesül szellemi kenyérben Isten kezéből állandó táplálására, megerősítésére. Isten most evégből tár fel előttük egy próféciát, ezt a drámát is beleértve, amelyet a régmúltban rendezett meg szolgái útján. Józsefet fogságban tartották, jóllehet semmi bűnt sem követett el. Isten mindazáltal egy ideig meghagyta abban a helyzetben, hogy a drámában kijelölt szerepét tovább játsza, ami eljövendő nagyobb eseményeket volt hivatva előre tükrözni, hogy miképpen fogja végrehajtani
Jehova kinyilatkoztatott akaratát.
{{raw:data:p|2|2|id=q2x|
Az uralkodó pohárnoka és sütőmestere is ugyanazon börtönben voltak bezárva, amelyben József, mivel valamiben vétkeztek uralkodójukkal szemben. József szolgálta ki ezeket a foglyokat is. Ez a két ember álmot látott, amit József megmagyarázott nekik, azt is közölve velük, hogy kettejük közül az egyiket ki fogják végezni, a másik ellenben visszakerül előző tisztségébe a király szolgálatában. József arról is felvilágosította őket, hogy az álom megmagyarázása nem származik saját tudományából, hanem az Istentől s így Jehovának adta a dicsőségét és nem a maga részére tulajdonította el azt. József arra kérte a pohárnokmestert, hogy a börtönből való kiszabadulása után, miután előbbi tisztségét ismét elfoglalja a király udvarában, beszélje el a királynak, hogy őt, Józsefet, gonoszul elrabolták népe közül, rabszolgának eladták és ártatlanul tartják börtönben. A két ember álomlátásának magyarázata igaznak minősült; de amidőn a pohárnok megszabadult és ismét elfoglalta tisztségét, megfeledkezett Józsefről és két esztendeig semmi sem történt József kiszabadítása érdekében. — Mózes I. 40.
{{raw:data:p|3|3|id=q3x|
A látható tényekből, melyek a prófécia e részével egyeznek, az tűnik ki, hogy az körülbelül 1918-ban kezdett teljesülni. Az álomlátó két fogoly mint rab egymással azonos színvonalon állott; ámde az álomból kitűnik, hogy a pohárnok nem volt érdek ember, mivel a bort, melyet a pohárban felszolgált, Faraónak, a királynak nyújtotta. Viszont a sütőmester álmából az látszik, hogy három kosár süteményt sütött, s jóllehet, az álom kimutatja, hogy az mind a Faraóé volt, mindazáltal hagyta, hogy a madarak ellopkodják. Pontosan
úgy történt, ahogyan József előre megmondta az álom megmagyarázásakor: a pohárnokot vagy
|
pincemestert kiengedték a börtönből és ismét elfoglalhatta korábbi tisztségét; a pékmestert ellenben kivégezték. A pohárnok a hűséges, viszont a sütőmester a hűtlen szolga osztályt példázza. Ezt a két osztályt alkotó személyek abban az időben, amidőn az Úr templomához jött, egymással egyenlő lépcsőfokon álltak az Úr előtt, hogy megítéltessenek. Az Úrnak e hasonmási lévitái vagy szolgái abban az időben vétkeztek a nagy királlyal Jehovával szemben; ő haragudott rájuk és, 1917— 18-ban tanúsított törvénytelen eljárásukért nem voltak kedvesek előtte. Isten ebből az okból hagyta, hogy mozgási szabadságukban korlátoztassanak, illetve Sátán fogságába kerüljenek. De amiképpen a pohárnok boldog volt, amidőn korábbi tisztségébe visszakerülhetett, a hűségesek is boldogak voltak, amidőn ismét szabadok lehettek, korlátozásuk megszűnt és az Isten haragja elfordult róluk. — Ésaiás 12:1; 60:10; Zakariás 1:14,15.
4
Azon próféciák, amelyeket Jehova a régmúltban adott, s amelyek előre értesítettek Isten híveinek sorsáról, esedékesek lettek, hogy beteljesüljenek; a felszenteltek érdeklődni kezdtek jelentőségük iránt és nyugtalanok voltak, mivel nem tudták megérteni azokat; ezt példázza a foglyok elcsüggedése, nem tudván megérteni álmuk jelentőségét. A felszenteltek közül többen megkísérelték a próféciák megmagyarázását a saját nézetük szerint — beleértve a Józsefről és testvéreiről szóló prófétai drámát is —, s nem várták meg Isten kitűzött idejét, hogy ő tárja fel azokat előttük. Amidőn a két fogoly elbeszélte Józsefnek az álmát, ő így szólt hozzájuk: „Avagy nem Istennél van-é a magyarázat?" (Mózes I. 40:8) Ez mutatja előre, hogy a próféciákat nem tudják emberek megmagyarázni, hanem Jehova Istentől kell származnia és ő azt a kellő időben meg is adja azoknak, akik őt szeretik és szolgálnak neki. A templomban Jézus Krisztus Jehova nagy szolgája és tolmácsa s az Isten engedelméből s az ő vezetése alatt részesülnek Isten próféciáinak megértésében a hűségesek az úrnak templomához jövetelekor. Akik meg akarják előzni az Urat és a próféciákat a saját eszméik szerint igyekeznek magyarázni, sohasem részesülnek a helyes magyarázatban. Az alázatosak ellenben az Úrra várrnak és tőle igyekeznek tanulni. „Igazságra tanítja és útjain vezeti az alázatosakat." (25. zsoltár 9) A pohárnok vagy pincemester álma a híveket, önzetleneket és alázatosakat példázza, akik Jehova Isten szőlőjének gyümölcsét termik és örömet szereznek az örökkévaló nagy Királynak. (János 15:5—8) Isten ezen osztály iránt tanúsította kegyeit és ezt részesítette elismerésében. Az illető, amidőn Józsefnek elmondta az álmot, így szolt: „... a szőlőtőn három szál vessző vala... és ge¬
