1 JEHOVA nem változik meg. Immár kezdetben kifejezésre juttatta szándékát s ezt a szándékát úgy is fogja megvalósítani, ahogyan mondotta: „Nem csak szóltam, ki is viszem, elvégzem, meg is cselekszem!" (Ésaiás 46:11) „Öröktől fogva ismeretes az Úr előtt az ő műve". (Apcsel. 15:18, Káldi) Kifejezte azon szándékát, hogy a világból egy népet fog választani magának, nevezetesen Jézus Krisztust s az ő királyi udvarának 144 ezer tagját, valamint a „más juhokat", a jonadábokat vagy „nagysokaságot;" ezt a maga módján, kitűzött idejében és akarata szerint fogja cselekedni. Kifejezte azon szándékát, hogy a mennyet és a földet is megtisztítja mindattól, ami az ő munkáját zavarja vagy zavarni akarja, s hogy teljes és meg nem változó hűséget kíván mindazoktól, akik az ő kegyében óhajtanak maradni. Ő fogja elpusztítani a gonosztevőket és megtartani az igazakat. Minden gonosztevőt megsemmisít.
2 Ezzel a következtetéssel egyezően mondja az Úr prófétája útján: „Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákobnak fiai, nem emésztettek meg!" (Malakiás 3:6) Ezt az angol Roterham-ford. így fordítja: „Én vagyok Jehova, én nem változom meg; azért nem morzsoltattatok öszsze ti, Jákob fiai". Isten előre ismerte azon osztályt, amely az ő kegyelmében fog részesülni, s természetesen az egyes személyeket is előre ismerni tudta volna, de ezt nem cselekedte. Isten nem személyválogató. Határozottan az a szándéka, hogy nevének igazolása érdekében meg fog őrizni egy maradékot. „Jákob azon fiai, akik nem fognak elpusztulni" a maradék tagjai, mivel ez a szöveg a világ végére vonatkozik, amelyen most élünk.
3 Miért nem őrlődnek fel Jákob ezen fiai? Mivel a nagy ötvös tüzében kipróbáltattak, Jehova iránti hitük, hűségük és feddhetetlenségük miatt győzelmesen kerültek ki a tűzből. A szilárd alapon, a „megfeszített" Jézus Krisztuson építkeztek, s amidőn a tűz a „szénát", „fát" és „pozdorját" felégette, örvendtek, hogy az Úr mellett álltak és tovább is rendületlenül állanak a mozdíthatatlan alapon. Megőrizték feddhetetlenségüket Isten előtt s most tiszta érzelmüket meg kell őrizniök iránta. Az Úr ugyancsak a következő szavakkal fejezi ki a gonoszak elpusztítására és az igazak megtartására vonatkozó szándékát: „Mert ha néped, Izrael, szám szerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal". — Ésaiás 10:22
4 Jehova szerette Jákobot, mivel szilárd hitet fejezett ki irányában s emiatt is részesült Isten
elismerésében. Jákob tehát azt a csoportot példázza, amely szereti az Istent és hűséges engedelmességgel bizonyítja be ezen iránta való szeretetét. „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem". (Róma 9:15) Isten is gyűlöli az Ézsauban példázottakat. Isten Jákob és Ézsau iránt is szeretettel viseltetett mindaddig, amíg Ézsau Isten iránt hűtlenséget mutatott. (Zsidók 11:9—21) Az Úr jelképileg az Ézsauban és Jákobban példázott osztályokra utalva, Malakiás próféta útján a következőket íratta: „Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyafia vala-é Ézsau Jákobnak? azt mondja az Úr, Jákobot pedig szerettem. Ézsaut ellenben gyűlöltem és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá". — Malakiás 1:2, 3
8 Isten törvénye tiszta és világos s nem válto¬
zik meg; a hívek és a gonosztevők felöl mondja:
„Megőrzi az Ür az őt szeretőket; a gonoszokat pe¬
dig megsemmisíti". (145. zsoltár 20) Amidőn Je¬
hova elhatározása megvalósul, tiszta világegye¬
temmel fog rendelkezni s minden élő teremtmény
az ő pártján fog állani és az ő dicsőségét hirdetni.
(150. zsoltár 6) Aki Jézust követni kezdi nyomdo¬
kain, tartsa eszében Isten változatlan törvényét.
A helyes úton csakis úgy lehet előrehaladni, ha
azofferteKésTaplálékőEkalTáplálják elménket, á-_
mélyről' Jehova gondoskodott.. .
' ’ Az Ür Jézus Krisztus hív apostolai tekintettek
azok atyáinak, akik később csatlakoztak a gyüle¬
kezethez. (Péter II. 3:4; János I. 2 :13) Nem vol¬
tak „atyáknak" megszólítva, hanem az Ür azoknak
nyilvános elismerésére használta őket, akik az o
szervezetéhez szegődtek s ezért mondható írás
szerint, hogy Isten ezen fiait ebben az értelem¬
ben az apostolok nemzették. Pál ap. mondja: „Nem
azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek tite¬
ket, hanem mint kedves fiaimat intelek. Mertha
tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atya-
tok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evan¬
gélium által én nemzettelek titeket." — Kor. I.
4:14,15 4.
'Rövidesen a hűséges apostolok elhunyta után
a hittől való elszakadás kezdődött. Többen, akik
az Ürtól elfordultak, zúgolódni kezdtek és kriti¬
zálni kezdték az Ürtól a gyülekezetben létesített
rendet és szolgálatot. A zúgolódók a munka vég¬
zési módja ellen zúgolódtak, mivel azzal nem tisz¬
teltek embereket. Attól kezdve mostanáig voltak
azok között, akik magukat az Ür felszenteltjeinek
vallották, önző stréberek s ezek voltak a mindent
kifogásoló zúgolódók. Ezek megvetették Jehova
Istennek, a nagy életadónak és Atyának, vala-