317 - A menyasszony éneke.
A menyasszony éneke.
1. Ha keresztre néz szemem, elfog hálaérzelem,
Mert megváltóm halt meg ott, adva értem váltságot.
Hogy fejezzem én ki azt, mit szívemben ez fakaszt?
|: Képtelen a nyelv, beszéd szólni szívem érzetét. :|
2. Nyerve így új életet, nem kell földi élvezet.
Kedvesebb, Uram, igád, melyet társaságod ád.
Szívesen követlek én áldozatnak ösvényén,
|: Mert segítsz te utamon, ha kereszted súlya nyom. :|
3. Csak jövőmre gondolok, mert az Úr majd adni fog
Gazdagságot, oly dicsőt, amilyet nem adhat föld.
Ó, mi boldog óra lesz, hogyha Ő magához vesz,
|: S trónusára téve föl, mint királynét üdvözöl! :|
4. Érjen bármi bántalom, légyen búm és bánatom,
Csak javamra válik az: menny reménye bő vigasz.
Így szerelmem próbát áll, mely erősebb, mint halál;
|: És örökre égni fog, s boldogságunk el nem fogy. :|