Főmenü megnyitása

Oldal:Memorial-1938.djvu/11

A lap korábbi változatát látod, amilyen Katofzsolt (vitalap | szerkesztései) 2021. március 18., 17:10-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap nincsen korrektúrázva


1938. március. 1.
Az ŐRTORONY
75
próbáján sikeresen átmentek. Ezeket Jehova felkente, s ők most az Úrban vígadnak és örvendeznek. Jézus Krisztus Jehova nagy igazolója, és így számára a legnagyobb örömet Atyja nevének igazolása jelenti, amiért eljött. Hűséges követőit, akiket begyűjtött a templom¬ba, meghívta, hogy az Ő örömében részesüljenek, mondván: „Kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe!” (Máté 25:23) Most a templomosztály minden tagja az Úrban örvendezik - amit a vele úján elfogyasztott bor szemléltet -, és ott, a templomban Atyjuk, Jehova dicséretét zengik. „Az Ő hajlékában mindene ezt mondja: dicső!” - Zsolt. 29:9.
49. Ők mindnyájan az újszövetség feltételeinek megfelelően voltak kiválasztva Jehova neve számára, és bizonyságot kell, hogy tegyenek az ő nevéről és királyságáról. (Máté 24:14) Az ily hűségesek Isten felkent szellemfiaiként igazságban mutatják be áldozatukat Jehovának, mivel ők a templomban vannak Jézussal, a Fejjel. (Mal. 3:4) A templomban - mely az Úr rejteke - Ő kioktatja felkentjeit a most beteljesülő próféciák megértésére. Parancsára ők kivonulnak a táborból Jehova akaratának engedelmeskedve, hirdetve a királyságot, s így magukra vonva azt a gyalázatot, amely Jehovára és Jézus Krisztusra zúdult. (Zsid. 13:13-15) Ők örömmel teszik ezt, mivel értékelik azt a tényt, hogy az Úr örömében vannak, és az Úr öröme az ő erősségük.
50. Mindazoknak, akik helyesen, tehát méltóan részesednek az Emlékünnep jelképeiből, előbb szükséges megigazulniuk, szellemtől születniük, a templomhoz gyűjtetniük és felkenetniük. A jonadábok felszentelődtek Isten akaratának cselekvésére, de nem születtek szellemtől. Nekik nem volt részük a megigazulásban. Reménységük nem mennyei, hanem örökké tartó, földi élet. Ők menedéket találtak Jehova szervezetében, Jézus Krisztus alatt, és ott kell maradniuk, míg el nem múlik Jehova haragjának a napja. Eközben tovább kell keresniük az igazságot és az alázatosságot. Mivel ők oly idegenek a táborban, akik Jehova Istennek és Krisztusnak szentelték magukat, ki kell, hogy vegyék részüket Jehova nevének és Jézus Krisztus alatti királyságának hirdetésében. De minthogy nem osztozhatnak Jézus Krisztus halálában, így az Ő feltámadásában sem, teljesen szabálytalan és alkalmatlan volna számukra az Emlékünnep jelképeiből részesedni. Isten szervezetének védelme alatt ők a felkentek társai, és velük együtt kell szolgálniuk, örömmel végezve mindent, ami csak kezük ügyébe akad. Az írásbizonyítékok és a tények mutatják, hogy az Úr összegyűjti a nagysokaságot, vagyis a jonadábokat, s így ők szüntelen dicsérik Istent és Királyát, Jézus Krisztust, mivel látják, hogy elérkezett a megmentés és a szabadulás napja. Következésképpen ők üdvözlik Jézus Krisztust, a dicsőség Királyát, és állandóan örömmel szolgálják. - Jel. 7:9-17.
51. Következésképpen az összes szentírási érvelés határozottan megállapítja azt a tényt, hogy az Úr Jézus Krisztus bevezette halálának Emlékünnepét, és megparancsolta, hogy csak azok ünnepeljék, akik szelleme által újjászülettek, megkeresztelkedtek testében, vagyis az ő szellemi fiai. Ha a szellemi fiak nem vesznek részt az Emlékünnepen, nem teljesítik kötelességüket, és elvesztik nagy kiváltságukat. Minden évben kötelességük és kiváltságuk egyszer így megtartani az Emlékünnepet.
1938-ban a pontos dátum április 15.-re esik este 6 óra után, mely időben Isten felkent népének csoportjai az egész földön összegyűlnek megünnepelni az Emlékünnepet. Teljesen helyénvaló és megfelelő, hogy a jonadábok jelen legyenek az ünnepen, és megfigyeljék a történteket, hogy így mélyen értékelni tudják azt a kapcsolatot, amely a felkentek és Jehova között, valamint a nagysokaság, Jehova meg Jézus Krisztus között van. Ez számukra is az örvendezés ideje, mivel értékelik azt, hogy elérkezett a szabadulás napja.
52. Emlékezve az apostol ihletett szavaira: „A mi húsvéti bárányunk a Krisztus megáldoztatott... azért ünnepeljünk ünnepet”, könnyen felismerhető, hogy csak az a nyáj vagy osztály veheti helyes módon magához az Emlékünnep jelképeit, amelyhez az apostol is tartozott, tehát csakis a szellemi osztály tagjai. A jonadábok, vagyis a nagysokaság tagjai nem részesedhetnek az Emlékünnep jelképeiből. Ha ezt tennék, maguknak okoznának kárt.
53. Mégis egyesek elméjében a következő kérdések tevődnek fel: Hogyan fogom tudni, hogy kell-e részesednem az Emlékünnepen, vagy sem? Felkent vagyok-e - kinek kiváltsága és egyben kötelessége az Emlékünnepen részesedni -, vagy Jonadáb vagyok, és nem részesedhetek? Lehetőségemben áll az Úrral való álláspontomat és kapcsolatomat meghatározni, és ha igen, hogyan? Ezeket a kérdésekét Az őrtorony következő számaiban fogjuk megvizsgálni.


TANULMÁNYKÉRDÉSEK