Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/12

ggg b" Azon, az ember számára adott gyakorlati tapaszta- latok között, amelyeket Isten az ő bölcseségében megen- gedett, a legfőbb az, hogy az emberiség próbálja kia maga útjait és terveit, jól tudván azt, hogy azok közül mindegyik csődöt fog mondani. Hatezer éven át Isten megengedte, hogy az ember a maga legbölesebh pénz- ügyi, politikai és vallási terveit próbálja, ki. Iz a hát- ezer év pedig tele van az emberi okoskodások, remény- kedések és tervek hajótörésének roncsaivalk — Minden pénzügyi, politikai és vallási terv, amit csak a föld leg- bölcsebbjei kieszelhettek, esütörtököt mondott, és az emberiség mégsem tanulta meg az Isten igéjében oly világosan és határozottan kifejezett leckét, nevezetesen azt, hogy ,e világ bülesesége Istennél bolondság." Annak az oka, hogy az emberek tervei nem sikerül nek, az, hogy azok önzőek, míg Isten tervei a szereteten épülnek fel, mert Jehova maga jelentette ki: , Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből; és szeresd felebarátodat mint önma- gadat!" Minden, a faj megáldására irányuló terv, hogy- ha az másra van építve, mint a szeretetre, kudarcra és az azzal járó szomorúságra, csalódásra és megbánásra van ítélve. Mindazonáltal az emberi bölcsésség hatezer évének minden kudarca, csalódása és szívlájdalma még mindig nem tanította meg az embert arra, hogy Isten- nek törvénye és terve a legjobb. Miért tanulja meg az emberiség ezeket a leckéket olyan lassan? A felelet erre az, hogy azért, mivel az ember elbukása óta a bűn folytán büszkévé, gőgössé, kérkedővé, eltompulttá, romlottá, nyakassá, keményszí- vűvé, önakaratúvá és lázadlóvá lett. Ez az állapot aka- dályozza meg őt abban, hogy tapasztalataiból okuljon. Mindezt ebben az egy szóban: önzés lehet összefoglalni. Az önzés pedig Sátántól ered és a szeretetnek, amely Istentől van, az ellentétje. A bukott embereken, még közülük a legjobbakan ís, az önzés uralkodik. Isten eltervezte, hogy egy bűntelen és boldog lények- w vb ből álló emberi faja lesz, amely örökké fog élni a földön. Ezen faj létrehozását Ádámban kezdette el, akinek meg- mondotta, hogy sokasodjon és gyarapodjon és töltse be a földet. Világosan és hangsulyozottan megmondotta neki, hogyha engedelmeskedik, élni fog, ha pedig enge- detlen lesz, meg fog halni. Ádám nem volt tudatlanság- ban afelől, hogy Isten mit kíván tőle. Pál mondja: Ádám nem csalattatott meg." (1. Timótheusz 2 :14) Ö Isten kimondott igéjének birtokában volt, de nem az azt megerősítő gyakorlati tapasztalatoknak; és így mi- kor egy döntő fordulat jött, nem mutatott elegendő bí- zalmat, tiszteletet és odaadást az ő Teremtője iránt és szántszándékkal a maga útját választotta. Ő kétségte- lenül abban a hiszemben volt, hogy bölcsen választott, és Isten hagyta, hogy választása szerint cselekedjék. Az eredmény az lett, hogy bűn és halál, háborúk, bünte- tések és minden gonosz dolgok jöttek létre. 15. szám Isten ázáltal hajtotta végre Ádám büntetését, hogy kiűzte őt a kertből; .és magára hagyta, hogy a maga ter- veit és okoskodásait kövesse. A hiábavaló igyekezet 930 éve után meghalt. De micsoda egy örökséget ha- gyott utódjaira! A Róma 1 :21—31-ben van feljegyez- ve. Egy részét ítt idézzük: , Mert bár (az emberek) az Istent megismerték, mind- azáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat böleseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökké való Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embe- reknek és madaraknak és négylábú állatoknak és esú- szó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket áz Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra, . . . mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtat- ták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett . . . Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra, . . . és amiképen nem méltatták Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat eselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák írigységgel, gyilkossággal, versen- géssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; susárlók, rágalma- zók, istengyűlölők, dölyfösek, .kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balga- tagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesz- telhetetlenek, irgalmatlanok." Mily szörnyű leírása ez az egész emberi fajnak! És mégis mindenkinek el kell ismernie, hogy ez így van. Megjegyzendő: Isten nem hibás ezen állapotokért. Az emberiség senkit sem hibáztathat, csak magát. Első- sorban Ádám hibáztatandó. Ő vezette az emberi fajt a lesüllyedésbe, míg minden ivadéka csak folytatta ezt a lesüllyedést. Az emberek meg akarják állítani ezt a lefelé való süllyedést, de ezt nem a helyes módon teszik. Ezt ők a maguk és nem Isten útján akarják megtenni. Az ember böleseségét és hatalmát önző módon használ- ja. Igazságosságot erőszakkal akar teremteni. A tör- vénykezés és a katonai hatalom erős karját és a propa- ganda erejét használja fel arra, hogy a közvéleményt hamis és önző irányba terelje, és azzal hiteti magát, hogy ezek fogják a földön az igazságosság állapotát " megteremteni, / Az igazságosságnak a népre való ráeröltetése mindig - kudarcot vallott és mindig kudarcot fog vallani. 1 A hatezer éves kudarc dacára az ember még mindig 4 a maga okoskodásainak sikerében bízik, a maga erejé- N vel és ügyességével kérkedik, terveinek eredményében X reménykedik; a fényűzést korlátozó törvényeket hoz és diktatura és más erőszakos módszerekkel igyekszik kor- mányzatokat felállítani. Úgylátszik nem okult azok- ból a leckékből, amelyeket Jehova adott a mult tapasz- talatai által.