A lap nincsen korrektúrázva
23
Visszatérés
5 Miután Jézus egy munkát befejezett, másikhoz fog hozzá. Habár minden cselekedete Jehova nevének tisztázásával kapcsolatban történik, ezt a munkát mindazáltal rendben és a kellő időben kell végezni. Jehova még Jézus mennybemenetele előtt elrendelte, hogy a kitűzött ideig várnia kell, s akkor fogja Sátánt, az ellenséget lábainak zsámolyára fektetni. (110. zsoltár 1) Ez az idő Krisztus visszatérésére utal. Jézus földönlétekor ismételten kijelentette, hogy vissza fog térni és visszatérésének fontosságát hangsúlyozta. Az apostolok tehát emiatt szerették volna tudni, mikor lesz ama nagy esemény, mikor fog az Úr Jézus hatalomban és dicsőséggel visszatérni. Reménységükben és várakozásukban nem támaszkodtak ravaszul kieszelt mesékre, hanem kétségtelen és világos bizonyítékaik voltak arra nézve, hogy Jézus Krisztus hatalommal és dicsőséggel fog visszatérni. Az apostolokat oly erősen érdekelte az Úr visszatérése, hogy sürgősen megkérdezték tőle, mondja meg nekik, mi lesz a bizonyítéka az ő visszatérésének. Ő prófétai nyelven válaszolt kérdésükre, s ezt a próféciát nem lehetett megérteni teljesülésének bekövetkezése előtt. Az apostolok ihletett írásaiból az Úr Jézus visszatérésének és országának ténye van kiemelve, ők teljesen felfogták, hogy nagy időköz fog eltelni az Úr Jézus Krisztus mennybemenetele és visszatérése között.
Egy másik munka
6 Jehova a Jézus Krisztus mennybemenetele és visszatérése közti nagy időközben munkájának egy másik részét, nevezetesen teljesen az ő országának és nevének szentelt nép kiválasztását végezte el. (Péter I. 2:9, 10) Péter apostol az Úrtól taníttatva, megmagyarázta testvérei előtt, „mimódon látogatta meg az Isten először a pogányokat, hogy népet válasszon magának közülök". (Apcsel. 15:14) Ez a munka azon cél érdekében történt, hogy Istennek a kiszabott időben egy népe legyen a földön, melyet tanúbizonyságul fog felhasználni, s amely világszerte fogja hirdetni az ő nevét, ahogyan ő azt régen kijelentette. Jézus Krisztus hű követői sok éven keresztül hirdették az Úr halálát, feltámadását és visszatérését. Azon idő alatt Jézus Krisztus nem volt az ő igaz követői között; mindazáltal nem hagyta őket vigasz nélkül. Sok üldözést, fáradságot, szenvedést és megpróbáltatást viseltek el; Jézus kijelentése szerint közbenjárt érdekükben az Atyánál, s Jehova elküldte nekik szent lelkét vezetésükre és vigasztalásukra s mindazok részére is, akik az első tanítványok napjai után lettek Jézus Krisztus követői. A Szentlélek teljesítette az Úr Jézus Krisztus visszatéréséig a vezető és vigasztaló tisztséget; amidőn pedig elérkezett az Úr visszatérésének és övéi maga köré gyűjtésének ideje, az Úr lett az ő tanítójuk, vezetőjük és kezelőjük. (Thess. I. 2:1) Ekkor többé nem volt szükséges, hogy a Szentlélek legyen a vezetőjük és ügykezelőjük, mert azóta az Őr Jézus közvetlenül végzi ezeket az ügyeket az övéi között. Jézus Krisztus visszatérésé előtt, mielőtt híveit templomába gyűjtötte, utegyengetést végzett Jehova előtt, amennyiben azok figyelmét, akik várakoztak az ő visszatérésére, addig sok fel nem tárt igazságra hívta fel s őket magához és Atyjához vonzotta. Az útegyen-
getés ezen munkáját befejezte, s akkor Jehova ígéretének teljesítéseképpen megjelent templomában azoknak megítélésére és kipróbálásra, akiket ekképpen maga elé gyűjtött. „Ímé, elküldöm én az én követemet és megtisztítja előttem az utat és mingyárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek; és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura". — Malakiás 3:1
7 Az Úrtól nyert bizonyítékok kétségtelenül bizonyítják, hogy Jehova az Úr Jézus Krisztust 1914-ben emelte királlyá és utasította, hegy uralkodjon ellenségei között. (110. zsoltár 2) Magától értetődik, hogy az ellenség abban az időben mozgékony volt; a tények kétségtelenül azt bizonyítják, hogy attól kezdve mindeddig mozgékony. Ami közvetlenül az Úr Jézus Krisztus tronralépése 1914 óta történt a Jehova előtti útegyengetés befejezése volt. Akik addig az igazság ismeretére jutottak s most az Úr köré gyűltek, megpróbáltatásnak kellett alávettetniök hűségük és őszinteségük kipróbálása céljából. Miért hagyja Jézus Krisztust „Jehova templomához menni"? Az Isten temploma Jézus Krisztus hű követőit jelenti az Isten szándékát megvalósító munkában. „Nem tudjátok-é, hogy ti az Isten temploma vagytok és az Isten szelleme lakik ti bennetek?“ (Kor. I.3:16; II. 6:16; Jelenések 3:12) Amidőn az Úr eljött, sokan szövetséget kötöttek Isten akaratának cselekvésére. Többen közülök önző érdekből tették; mások ellenben ragaszkodtak Jehovához és szövetségüket teljesíteni voltak hajlandók, minden munkára hajlandók voltak. Ezeknek a lelki szülötteknek mindnyájuknak próbára kellett tétetniük, hűségük és alkalmasvoltuk megállapítására. Ezért áll megírva Jézus Krisztus, a templom nagy bírája és követe felől: „És ül mint ötvös, vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Levi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.“ — Malakiás 3:3
8 Ezek az említett és az Úrhoz igazsággal vitt áldozatok Jehova Istenhez és az ő királyához való önzetlen és korlátlan ragaszkodást jelentenek, ami arra indítja őket, hogy örömmel teljesítsék az Úr parancsait. Az igazsággal való áldozás kijárja a feltételes vagy korlátolt szolgálatot és az önző inditóokból folyó szolgálatot is. Ezt az igaz áldozatot az apostol a következőképpen magyarázza: „Annakokáért őáltala vigyünk dicséretnek, áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ö nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." (Zsidók 13:15, 16) Mindazok Lévi hasonmásig fiai, akik Isten akaratának cselekvésére szövetségben állnak és Isten szellemtől szült fiai; a templom megítélésekor tehát az Úr azt fogja eldönteni, hogy ki lesz alkalmas közülök az Úr képviseletere az ő országában, ö a megfelelő képviselőkre fogja bízni az ő országának érdekeit.
9 A templom megítélésekor fog kitűnni a gonosz szolga-osztály; ennek az osztálynak haszonérdek az indítéka. Ezeknek a mennybemenetelre nyíló kilátás volt az indítékuk, az Úrnak akartak segíteni a világegyetem kormányzásában, emiatt kötöttek szövetséget Isten akaratának cselekvésére és léptek az ő szolgálatába. Az Úr nem személyválogató és nem dönti el erőszakosan, ki legyen
