216
jatok szót, mert ők vigyáznak lélkeiítekre mint számadók;
hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez
néktek nem használ!" — Zsidók 13:7, 17.
35 Póternek az egyházhoz intézett szavai ezt látsza-
nak jelenteni: Amikor az egyház az írások felhatalmazá-
sa alapján valamit kezd és a maga kormányzására vagy
eselekvési módjának megszabására valamilyen elrende-
zést létesít, a gyülekezet minden tagja vesse alá magát
annak és ne igyekezzék azt felborítani. Hogyha az em-
beri rendelések, tehát az ilyen előírások, szabályok vagy
vezetők hasznavehetetlenekké vagy a vezetők hűtlenek-
ké lesznek, a gyülekezet az ítélkezéshez, intézkedéshez
láthat vagy a hűtleneket kizárhatja. De egyetlen sze-
mélynek sincs joga és felhatalmazása magától ilyesmit
tenni. A főtanulság az, hogy az egész elrendezés és szer-
vezet az Úré, aki megszabta kormányzásának és megíté-
lésének módját.
580 Mit gondolt hát akkor Péter, amikor azt mondotta,
hogy engedelmeskedni kell , akár a királynak mint leg-
felsőbbnek." (Káldi-fordítás) Kétségtelen, hogy Jézusra
utalt ő, mivel Jézus az egyház Királya és Ura és ő az
egyház felett a legfelsőbb, mivel ő mindig pontos .ÖsSz-
hangban működik Jehovával, a Legfelsőbbel. De hogyan
lehet azt mondani, hogy Jézus, a király, a szöveg fenti
szavainak értelmében emberi teremtés? Az apostol nem
mondja, hogy Jézus emberi rendelés. Amikor Jézus a
földön volt, ő bizonyos, az egyház által betartandó sza-
bályokat hagyott; és ezek a szabályok, mivel azokat az
ember Jézus Krisztus bocsátotta ki, emberi alapítást ké-
peznek. De még ez sem az, amit Péter itt mondani akart.
Szavai körülírva így hangzanak: , Az Úrért vessétek
magatokat alá minden emberi rendelésnek (az egyház-
ban), mert ez a rendelés a Királyé, Krisztusé, az egyház
Fejéé (Bizonyos, hogy ennek alá fogjátok magatokat
vetni, mivel ő az egyház Feje); vagy az egyház kör-
mányzóié, akiket az Úr Jézus Krisztus küldött ki." Az
apostolok az egyház kormányzóivá tétettek, (1. Korin-
thus 12 : 28) Az egyház számára szabályokat fektettek le.
Hogy ezek a szabályok közvetlenül Jehovától vagy az
úr Jézustól ihletés folytán adattak-e vagy az apostolok-
tól származtak-e, azt az egyház tagjai nem tudhatták,
de arra lettek intve, hogy vessék magukat azoknak alá-
ja az Úrért és bízzák az Úrra annak eldöntését, hogy a
szabályok helyesek-e vagy nem. Az apostol nem beszélt
mindig parancsok által. Pál egy alkalommal ezt mon-
dotta: ,Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem paraáan-
csolat szerint." — 1. Korinthus 7 : 6.
- 7 Péter apostol az egyház egysége és összhangja
mellett érvelt a fentidézett versekben, (1. Péter 2 : 13, 14) Ennek igazolására figyeljük meg ezen, következő szava- it: , Mindenkít tiszteljetek, az atyafiúságot szeréssétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek!" (1. Péter 2 : 17) Világos itten, hogy amikor ő megparancsolja az egyház- nak, hogy mindenkit tiszteljenek, testvéreiket szeressék és Istent féljék, azután pedig azt mondja, hogy a királyt 14. szám tiszteljék, nem a föld királyaira gondolt, akiknek istene Sátán. Annak eldöntésére, hógy kinek beszél ő, elegendő megfigyelni levelénék kezdőszavait, amelyet az újterem- téshez intéz. s Annak további bizonyítékát, hogy Péter apostol szavai az egyház kormányzatára vonatkoznak és hogy amikor a Királyt említi, Krisztusra gondolt, a következő versben találjuk, ahol ez áll: , Akár helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól-cse- lekvőknek pedig dícséretére." Mondhatjuk-e, hogy Isten a különböző nemzetek kormányzóit küldötte el arra, hogy az egyházban a gonosztevőket megbüntessék és a jól-tevőket megdícsérjék? Ki hallotta, hogy a nemzetek kormányzói vagy uralkodói valakit az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak való teljes és feltétlen engedelmes- sége és odaadása miatt megdícsérték? Az Úr Jézus Krisztus elküldötte az apostolokat mint az egyház kor- mányzóit, hogy a gonosz dolgot cselekvöket megbüntes- sék. (Cselek. 5 :1—10; í. Korinthus 5 : 1—5) Ugyanők megdícsérték azokat, akik jót cselekedtek az egyházban. (Filippi 1:8; 2. Korinthus 9 : 12; Kolossé 4:9, 12, 14) Nincs tehát alapja annak az érvelésnek, hogy Péter apostol (1. Péter 2 : 13—17) a nemzetek törvényeire vagy kormányzataira utalt volna. 39 Jehova minden hatalmat Jézus Krisztusra ruházott, aki viszont az ő tanítványainak adott bizonyos hatalmat az egyházban. (János 17 :2) Jézus halottaiból való fel- támadása után ezt mondotta hű tanítványainak: ,, Vegye- tek szentlelket: akinek bűneit megbocsátjátok, megbo- csátta.1ak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartat- nak." (János 20:22, 23) Hogy az apostoloknak volt ilyen hatalmuk és azt gyakorolták is, Pál következő szavai mutatják: , Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra adott, én nem val- lok szégyent." (2. Korinthus 10:8) ,Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra." — 2. Korinthus 18 : 10. 40 Pál az Efézusiaknak ezt írta: , Amelynek (az evan- géliumnak) szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, amely adatott nékem az ő hatalmának mun- kája szerint. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki min- deneket teremtett a Jézus Krisztus által; azért, hogy meg- ismertessék most a mennybeli (a mennyei helyeken levő —. angol ford.) fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége." — Efézus 3:7, 9, 10. 81 Az apostol ezen szavait nehezen lehet odamagya- rázni, hogy az , egyház által", amely a földön van, Isten bölcsessége tudtára adatik a szószerinti mennyben levő fejedelmi, angyali hatalmasságoknak. A szövegössze- függés azt mutatja, hogy az apostol szavainak ez a jelen-
