A lap korrektúrázva van
188
zik, még ők maguk is fel fogják ismerni, hogy Jehova a mindenható Isten.
48 Most az Isten országának hirdetése leleplezi a szervezett álszenteskedőket s ez azon munkarész, amelyben Jehova bizonyságtevői most az edomiták pusztulása előtt közreműködnek. Jehova most ezt népének vigasztalására mutatja meg, hogy reményteljes és erős legyen a hitében. E felvilágosításból azok fognak hasznot húzni, akik méltányolni tudják Jehova jóságát és tisztelik az ő nevét, de sem az emberektől, sem az ördögtől nem félnek. Szolgáljon tehát az edomiták sorsa azoknak intelmül, akik köveket hengerítenek testvéreik útjára. Jehova világosan kijelentette, hogy nem engedi meg senkinek sem, hogy megzavarja az ő munkáját. Aki azt megkíséreli, bajba rohan. A. hűségesek nem várhatnak segítséget, védelmet és üdvösséget emberektől vagy emberi szervezetektől, és nem is várnak. Akik szeretik az istent és az ö országát, a Felségestől várják a szabadítást Jézus Krisztus útján. Jehova bizonyságtevői még az edomiták elbukása után sem fognak e világ uralkodóinak kegyeiben részesülni. Itt tehát mindvégig tartó küzdelemről van szó és az Isten az Úr Jézus Krisztus útján fogja megmenteni azokat, akik őt szeretik és neki szolgálnak.
(Folytatása köv.)
Tanulmánykérdések
(1636 július 15.)
Abdiás
„De a Sion hegyén szabadulás lészen és szentté lészen az, és a Jákob háza birtokba veszi az o örökségét." — Abdiás 17
(IV. rész.)
1 JEHOVA a szabadító. Dávid, Isten kedves szolgája immár régen kifejezésre juttatta a földön tartózkodó mostani maradék szívének érzelmeit, midőn a következőket írta: „Szeretlek, Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ö benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó és megszabadulok ellenségeimtől." (18. zsoltár 2—4) Most Jehova felépítette főszervezetét, Siont és Jézus Krisztust, a nagy hasonmást Dávidot, a főt a királyt trónjára ültette. Jehova kinyilatkozott dicsőségében s eljött az idő, amidőn Jézus Krisztus, mint keze útján, aki az ő királya és igazolója, meg fogja szabadítani hű népét. A mindenható Isten nagy csata napjának elmúlása előtt még az ellenség is kénytelen lesz belátni, hogy Jehova kegye Sionon nyugszik. Mialatt a mai edomiták Isten hű népét üldözik, kétszínűén azt tartják, hogy a r. kat. hierarchia szövetségeseivel szabadítást fog hozni a nép számára. Jehova
azonban kijelenti, hogy az álszent klerikális társaságnak rossz vége lesz s így szól: „De a Sion hegyén szabadulás lészen!" Az Úr kijelentése szerint ez akkor fog történni, amidőn a 102. zsoltár 14—17. versei fognak teljesülni; ez a nap immár eljött. Jehova kifejezésre juttatja szervezete iránti buzgóságát s ezért mondja prófétájának Zakariás prf. útján: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért és nagy haragra gerjedtem ellene. Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz és Jeruzsálem közepette lakozom és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek" (Isten országának) (Zakariás 8 :2, 3). Az álkereszténység az ördög egész szervezeteivel együtt rohamosan lefelé úszik az árral s rövidesen felismerhetetlenül össze fogja zúzni magát. Itt van tehát az idő, amidőn Isten hű tanúbizonyságai hirdetni tartoznak Isten üzenetét a jóindulatú emberek előtt, hogy a menedékhelyre menekülhessenek. „Mindaz (pedig), aki az Úrnak ne¬
