817
szerkesztés
„Oldal:W1935.01.djvu/12” változatai közötti eltérés
→Proofread
(→Proofread) |
(Nincs különbség)
|
A lap jelenlegi, 2020. október 25., 12:11-kori változata
A lap korrektúrázva van
12
akart.” (Dán. 5:19) Sátán soha sem volt arra felhatalmazva, hogy hatalmát zsarnoki módon használja és senki emberfia sem nyert soha arra meghatalmazást, hogy zsarnokká legyen. Sokan remegnek most a leleplezett Lucifer, illetve Sátán előtt s ezek az emberek félelemből imádják az Ördögöt. Viszont Jehova bizonyságtevői nem félnek az Ördögtől, hanem Jehova Istent félik és imádják. Isten nem engedi, hogy az Ördög, tetszése szerint bánjon a Jehovához hű emberekkel. Ezt mutatja Jób története. (Jób 1:12; 2:4-6; János 19:10, 11) Sátán azon törekvésében, hogy a Legfelségesebbhez akart hasonló lenni s az embereket elfordítani igyekezett Tőle, hatalmával önkényesen és zsarnok módon visszaélt. Igaz, hogy Nabukodonozor elpusztította Jeruzsálemet; ezt mindazáltal csak Jehova megtűréséből cselekedte s Jehova eszközének bizonyult, igazságos ítéletének e lázadó népen való végrehajtására. (Jer. 25:8, 9) A felfuvalkodás jóléttel párosulva, bajba visz. Ez történt Nabukodonozor esetében is. Azért mondta felőle Dániel: „De mikor a szíve felfuvalkodott és a lelke megkeményedett megátalkodottan; levetteték az ő birodalmának királyi székéből és dicsőségét elvevék tőle.” (Dán. 5:20) Nabukodonozor addig folytatta önző és gőgös terveit, míg végül azt gondolta, ő az ura a saját sorsának s cselekedeteiben teljesen független Jehova ítéleteitől. Éppen ilyen szellemet fejezett ki Lucifer is s ez okozta vesztét. A felfuvalkodottság és jólét egy másik példája Uziás, Izráel egyik királyának esete, aki ugyancsak rossz végre került. (II. Krón. 26:11-23) Nabukodonozor önmaga okozta magának gonosz tetteivel állati őrültségét. Nabukodonozor őrültségéért semmiképpen sem volt Isten felelős, miképpen a mai őrültségekért sem Isten a felelős. (Dán. 4:25-34; Luk. 21:24) Amint Dániel feljegyzéseiből látjuk, Jehova nem azt mondta, hogy Ő ad „állati szívet” Nabukodonozornak, hanem: „baromnak szíve adassék neki” (tehát valaki más által). (Dán. 4:12) Isten kétségtelenül engedte, hogy a gonosz szellemek disznócsordába települjenek. (II. Krón 18:18-22; Máté 8:28-32) Ugyancsak azt is Isten engedte meg, hogy Sátán hordájának ezen elvetemült szellemei ejtsék fogságba a Nóé idejében vétkező „Isten fiait”. Nabukodonozor, bukása miatt sivár, őrült állapotba jutott. Amikor szívében felfuvalkodott s elméjében a végsőkig elvakult, Isten megfosztotta trónjától.
12 Nabukodonozor olyan lett, mint valami vadállat. Dániel ezt Belsazár eszébe juttatta: „És az emberek fiai közül kivetteték és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakozása és fűvel etették őt, mint az ökröket és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán és azt helyezteti arra, akit akar.” (Dán. 5:21) Nabukodonozor az említett hét év után belátta, hogy Jehova a legfelségesebb Isten, az uralkodó. Belsazár, Nabukodonozor fia nem tanulta meg a nagy igazságot. Dániel emiatt sorolta fel ezeket előtte. A nemzetek „hét ideje” 1914-ben végződött. Miképpen Belsazár, az akkori uralkodók sem tanulták meg azt az életbevágó igazságot, hogy Jehova a legfelségesebb Isten, habár ez minduntalan hangoztatva volt előttük. Ha ezt a nagy, rendkívül fontos igazságot megtanulták volna, nem rendeznének,
mint hajdan Belsazár, lakomát. A mostani dorbézolást Belsazár lakomája példázza. Most sem látják be, hogy Jehova Isten felmagasztal, akit akar, s aki szembeszáll akaratával, a maga idejében megalázza. Ezeket nem Isten ülteti székükbe. Isten azt ülteti székébe, aki a „legalázatosabb”, t.i. Krisztust, aki megalázkodott és Isten felmagasztalta őt, mint a próféta útján előre bejelentette. (Ezék. 21:26, 27; Dán. 4:14) Isten 1931-ben terelte a világi tényezők figyelmét, bizonyságtevői útján e nagy igazságra (tényre); de nem méltatták figyelemre, hogy tanultak volna belőle.
13 A gőgösek nem figyeltek az intésre, nem akartak megalázkodni Isten hatalmas keze alatt, miképp Belsazár sem méltatta figyelemre az intelmet és nem hajolt meg Isten előtt. Emiatt mondta Dániel: „És te, Belsazár, az ő fia (t.i. Nabukodonozor fia), nem aláztad meg szívedet, noha mindezt tudtad.” (Dán. 5:22) A világháború kitörésekor közölve volt az akkori uralkodókkal, hogy a világháború, a prófécia teljesüléseképpen ütött ki, hogy Sátán hatalmának vége eljött, hogy ez a hatalmak végét jellemzi és Isten országa is elérkezett; de mindezt nem méltatták figyelemre. 1918 óta hangzik minduntalan Jehova azon elhatározásának közlése, hogy Ő a gonosz világ szervezetének véget vet. Senki sem mentegetőzhetik tehát azzal, hogy nem hallott Jehova Isten királyáról és országáról. Isten „hetedik haragpoharának” kiöntésekor, – amely 1928-ban kezdődött – a látszatkereszténység értesítve lett, hogy „megméretett és könnyűnek találtatott” s rövidesen megszűnik. Ez a falon feltűnő kézírás. A hatalmak, habár tudomást nyernek erről, nem térnek meg (Istenhez) s nem hagynak fel Jehova bizonyságtevőinek akadályozásával (Isten) igazságának közlését illetőleg. Azzal fejezik ki nyakasságukat és Isten Igéjének megvetését, hogy szembeszállnak Isten bizonyságtevői bizonyságtevésének terjesztésével. Mindez csak nemrég került az Egyesült-Államok kongresszusa elé. E vizsgálaton jelen voltak a politika, papság és nagytőke képviselői. De Isten üzenetének meghallgatása és Jehova, a legfelsőbb Isten elismerése helyett ezek is, mint Belsazár, a saját „bölcseikhez” fordultak, Jehova bizonyságtevőit és igazságát megvetik s cselekedeteikkel így kigúnyolják Jehova, a legfelségesebb nevét. Értesültek az igazságról, minden alkalmuk megvolt, hogy megismerjék, milyen úton kellene járniuk; de mint Belsazár, az igazságot megvetik.
14 Az Úr Jézus a templomban mint Jehova legfőbb végrehajtó tisztviselője, minduntalan figyelmeztette a kereszténységet. Itt mint e figyelmeztetések bizonyítékára, az 1931-ben hozott „Figyelmeztető határozatra”, a „Királyság”- és a „Krisztus”- s több más, azóta megjelent füzetekre mutatunk rá. De ahelyett, hogy ezeket a figyelmeztetéseket megfogadták volna, a Belsazárban példázottak kinevették, gyalázták, üldözték és közmegvetésnek tették ki Jehova bizonyságtevőit. Így emelkedtek fel, mint Belsazár Jehova ellen. Dániel mondta: „Sőt felemelkedtél az Egek Ura ellen és az ő házának edényeit elődbe hozták és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kő isteneket dicséréd, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked és előtte minden te