Oldal:W1935.01.djvu/9

9

{{raw:data:c|

szolga” osztály tagjai lettek. Az uralkodó hatalmak tudomást szereztek ezekről az Isten iránt hű férfiakról és nőkről s arról is, amit a világháború alatt mondtak Isten országa felől s tényleg attól féltek, hogy mindezek a kijelentések igaznak fognak bizonyulni s emiatt hallgattak a „farizeusok” ellenvéleményeire s határozták el, hogy tenniük kell valamit az Úr bizonyságtevői ellen. Másrészről az anyakirálynéban példázott osztály, amely a kormányzás ügyeiben alárendeltebb szerepet tölt be, s ezért „gyengébb edénynek” nevezhető, azt is felismeri, hogy Jézus Krisztus igaz követői, akik akkor Jehova Isten hű bizonyságtevői voltak s most is hű bizonyságtevői, tényleg isteni küldetést töltenek be. Ezek a férfiak e meggyőződésükben mondják, Jehova bizonyságtevőit ajánlva, miképp a királyné Dánielt ajánlotta, a felsőbb uralkodó elemeknek: „Hívassátok el és hallgassátok meg őket.” Akik hajlandók beszéd-alkalmat nyújtani Jehova hű maradékának vagy bizonyságtevőinek, abban a meggyőződésben teszik, hogyha ezek nem tudják helyesen megmagyarázni a mai világeseményeket, akkor rajtuk kívül senki sem tudja megmagyarázni azokat; meg vannak győződve, hogy a kétszínű „farizeusok” csődben vannak, nem tudnak felvilágosítással szolgálni s azért a legfőbb ideje, hogy meghallgatásra méltassák azokat, akik tényleg őszinték s az Úr szellemének birtokában vannak és tudják, mit beszélnek. Ezt a szóban forgó eseményt Jehova gondviselte s így oly képet alakított és feljegyzéseket készíttetett s őrizett meg, amely most hű maradékának segítséget és erőt nyújt. Ez a tény megvigasztalja Jehova bizonyságtevőit és a próféciák behatóbb tanulmányozására buzdítja, főképpen a király Dánielhez intézett meghívása jelentőségének és azon összefüggésnek megértése tekintetében, hogy mennyiben alkalmazható ez a fordulat Jehova bizonyságtevőinek mai tevékenységére.

■II. BESZ. • próbálkozása, miután a saját bölcsei felmondták a szolgálatot, hogy Dánielt maga elé rendelte. Korunk »bölcsei« az »agytröszttel« együtt, teljesen csődöt mond¬ tak, nem tudnak oly módszert ajánlani, amely a nép¬ nek békét és jólétet nyújthat. A jövendölés most mar arra mutat, hogy az Úr gyülekezetének még földön levő maradéka még utoljára figyelmeztetést kell, hogy intézzen a teljes kudarcról, rövidesen M istentelen szervezetnek Jehova végrehajtó tisztviselője útján vűó elbuktatása előtt. Jehova éppen e közleményről szóló bizonyságtevés érdekében támasztotta bizonyságtevőit. Mivel a modern káldeusok csődöt mondottak az igaz¬ ság közlése tekintetében, vált szükségeséé, hogy Jehova Isten a maradékot használja a világ uralkodóihoz szóló figyelmeztetésre. Isten 1925-ben tárta fel népe előtt a mennyei két nagy jel jelentőségét. (Jelenések 12:1, 3.) Ezek a nagy csodajelek tárták fel Isten népe előtt Sátán, az ellenség — és Jehova még na¬ gyobb szervezetét. Ennek magyarázatát 1925-ben kö¬ zöltük. 1930. szept. havában jelent meg angolban a ^Világosság* o. könyv a Jelenesek könyvének magya¬ rázatával — a két nagy, csodálatos jelt és a hét csapást is magyarázva. Ezeket a könyveket azután széles körben terjesztették s így azok sok olyan, em¬ ber kezébe is elkerültek, akik az uralkodó osztályok tagjai, voltak. Azután a bízonyságtevés fontosságát hangsúlyoztuk. Isten szervezete a földön 1931-ben előre kitűzte magának, mennyi iratot akar elterjeszteni s azóta így szokott cselekedni minden esztendőben. így tehát sokkal nagyobb bizonyságtevés hangzott el. az Úr nevéről, mint valaha is azelőtt. Ezután tisztázó¬ dott, hogy sez Jézus Krisztus bizonyságtétele# s a maradék jobban megértette, mint azelőtt, hogy az Űr a földön felkentjeire bízta e bízonyságtevés végzését s azt a támadásokra való tekintet nélkül végezniük kell. A maradék Jehova valóságos bízonyságte vőiből áll. 3 A hű maradék tehát nem nevezhető biblia¬ kutatóknak (bibliaolvasóknak); mivel mindenkit »bibliakutatónak vagy olvasónak# tekinthetünk,. aki hisz Istenben és a Bibliát Isten igéjének tekinti. JEHOVA' azért hagyta Dánielt Babilonban, hogy ott bizonyságot tegyen az ő nevéről. Dániel minden ember közül kimagaslott Babilonban.. Jehova a világból, illetve a hasonmás! Babilonból, férfiakat és nőket választott ki, akiket bizonyságtevők ül felkent és kinevezett, s ezeknek elválasztottságuk folytán a világ minden emberei közül kil kell magaslaniok.. Itt Jehova nevéről van szó s főképpen az ő nevének iga¬ zolása körül forgott a vita Damel napjűban is. Még most is ez a legfontosabb vitakérdés és most igazsᬠgosan s véglegesen el kell dőlnie. Ebben a kérdésben kevésbé fontosak az emberek; Jehova neve a leg¬ fontosabb. Azért ezen gondolatokkal kell hozzányúl¬ nunk minden isteni próféciához, azzal a tudattal, hogy ezen prófétai képek és teljesülésük főcélja Je¬ hova nevének igazolása, s azon szerep, amelyet embe¬ rek abban betöltenek, valamint az is, ami abból ki¬ folyólag reájuk következik, alárendeli jelentőséggel bír. 3 Dániel már évek óta Babilonban lakott s ezen idő alatt Isten nevének hű és igazi bizonyságtevőjé¬ nek minősült. Már öreg ember volt, de Isten még mindig igénybe akarta venni, hogy bizonyságot te¬ gyen. Isten mintegy 1900 év alatt választotta ki gyü¬ lekezetét (egyházat) a világból s akiket így kivá- lasztott, bizonyságtevőiül használta s most ebben az időben — a gyülekezet (egyház) öreg napjaiban — a hűségesek még nagyobb alkalmakat nyernek a Je¬ hova nevéről ázóló bizonyságtevésre. Azon kép, amely Dánielnek a babiloni király előtt vűó megjelenésével alakult, mutatja határozottan, hogy ezen utolsó na¬ pokban a maradék még nagyobb alkalmakat és fele¬ lősséget fog nyerni a Felséges nevéről szóló bizony- •agtevéere, hogy a. világ uralkodói előtt Jehova nevé¬ ről és országáról bizonyságot tegyen. Az anyakirályné befejezte a felséges uralkodóhoz intézett beszédét. A meghallgatta és Dánielért küldött. »Erre Dániel • király elé vitetek. Szóla a király és monda Dániel¬ nek: Te vagy-é ama Dániel, aki a júdeabeli foglyok ’®lú, akit ide hozott a király, az én atyám, Judoból?# (Dán. 5:13.) Ez volt az uralkodó utolsó