A lap korrektúrázva van
108
csak „haszontalan szolgája az Úrnak". Istennek senki sem hajthat hasznot. Az ő „hatalmának napja" itt van s mielőtt hatalmát Isten a gonosz elpusztítására fel akarja használni, figyelmeztetést kíván közzétenni, hogy mindenki maga viselje a felelősséget. Izrael azokat példázza, akik Istennek szolgálni kívánnak és Isten szolgálatába is lépnek. Isten azt akarja, hogy ezek ismeretekben részesüljenek. Az őr vigyáz a reábízott érdekekre. Isten hozzákezdett hatalmának gyakorlásához a földön Jézus Krisztus útján és vigyázót rendelt a földön az ő országának érdekei felett. Ez a vigyázó (őr) nem egy ember, hanem a „hű- és bölcsszolga-osztály", akire Isten országának érdekei a földön most rábízattak. Az Úr napjának ítélete most bekövetkezett és rohamosan közeledik az óta, amidőn ki fogja veszteni a gonoszban veszteglő gonoszokat. Az Úr ezért mondja hű szolga osztályának: „örállóul rendeltelek Izrael házában; halld meg az én számból származó beszédemet és figyelmeztesd őket!" (Ezékiel 3:17—20) Az Úr beszéde itt világosan mutatja, hogy a szolga-osztálynak a kötelessége, hogy figyelmeztessen és felvilágosítson másokat, s hogy e kötelesség tekintetében felelősségre vonja tanúbizonyságait és teljes, maradéktalan kötelességteljesítést kíván szolgájától és másokra is felelősséget hárít, akik arról tudomást szereznek. Itt arról az utolsó bizonyságtevésről van szó, amelynek az Úr és a Sátán közötti végső ütközet előtt kell elhangzania.
24 Most az Úr Jézus az ítélőszékbe ült és gyakorolja az Istentől kezeire bízott hatalmat, mégpedig mint bitó és ítéletének végrehajtója is. Előtte jelennek meg a föld minden nemzetei. Most alkalmat nyújt nekik a döntésre, hogy kinek akarnak szolgálni: és azért tétet bizonyságot a nemzetek füle hallatára, hogy választani tudjanak, hogy az Úr mellé akarnak-e állani és élni kívánnak-e vagypedig az ördög mellett maradnak és el akarnak pusztulni. E bizonyság hirdetése tehát az emberek hasznára történik és mindenkinek alkalmat nyújt, aki Isten mellett kíván állást foglalni és közre akar működni az ö nevének igazolásában. Jehova bizonyságtevői csak úgy lehetnek hívek, ha Isten parancsának szótfogadva végzik a bizonyságtevést és az ország gondjukra bízott érdekeit képviselik.
Jó akarat
25 Isten a gyermek, Jézus születésekor angyalai útján közöltette az ott összegyűlt tanúbizonyságok előtt, hogy Jézus az emberiség megváltója s akkor nyomban elhangzott az égi prófétai ének Isten dicsőítésére: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és béke e földön a jóakaratú emberek között!" (Lukács 2:14, Rotherham ar.gol-f. szerint) Nem ez az üzenet képezte Isten jó akaratának kezdetét az emberek iránt, mert Isten mindenkor jó volt. Ez csupán azt jelentette, hogy a földön azoknak az embereknek, akik jóakarattal viseltetnek Isten iránt, békéjük lesz az Istennel. Ezek Jézus Krisztusnak az ember megváltásáért kifolyt vére útján jöhetnek Istenhez és békülhetnek ki vele. Jézus vére nem folyt általánosan és különbségnélkül minden ember üdvözítésére, hanem csakis a jóakaratúak érdekében, akik ezen jóakaratukat azáltal fejezik ki, hogy Istennek és Jézus Krisztusnak szolgálnak. Mindazok, akik nem teszik meg önként ezt a lépést, szükségképpen el fognak pusztulni. Ezt véglegesen bizonyítja a következő feljegyzés: „Aki hiszen a Fiúban, örök élete van annak: de aki nem hiszen benne (vagy engedelmeskedik neki) nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta." — János 3.36
26 Amidőn az igazságról tudomást szerez, azáltal az igazságnak hinni és engedelmeskedni tartozik. Ha vonakodik hallgatni és hinni az igazságnak, Isten haragja marad rajta s nem távozik el tőle. Az átok csak azoktól távozik el, akik tudomást szereznek és hisznek s az Isten és az ő országa mellé állanak. Miután az Úr mellett foglaltak állást, felelősek és híven szolgálni tartoznak Istennek és Krisztusnak. A felelősség azon időtől kezdődik, amidőn tudomást kezdenek szerezni Jehováról és az ő szándékáról, amint írva van: „Amint hall a fülök, engedelmeskednek és idegenek is hízelegnek nekem." — 18. zsoltár 45
27 Jéhu jelképesen Jézus Krisztust és a „hű- s bölcsszolga-osztályt" példázta, a királyiház tagjait. Majdnem Izrael egész nemzete megvetette szövetségét és ördögimádásra tért át. Jéhu az ördögimádók elpusztítására küldetett. Abban az az országban élt egy Jonadáb nevű ember; nem volt izraelita, de mindazáltal jóindulatú ember volt és igazságosan kívánt élni és Istennek óhajtott szolgálni. Jonadáb a hű, felkent szolga-osztálytól különböző oly emberekből álló osztályt pédázott, amely szolgálni kíván az Úmak. Amidőn Jéhu találkozott Jonadábbal, így szólt. Jonadábhoz: „Olyan a te szíved én irántam, mint az enyém te irántad? És monda Jonadáb: Olyan!" Azután mintegy a következőket mondta Jéhu Jonadábnak: „Bizonyítsd be ezt előttem azzal, hogy kezet nyújtasz, mellém ülsz a kocsimba és velem jössz az úrhoz való buzgóságom szemtanújaképpen. (Kir. II. 10:15, 16) Isten akkor egy prófétai képet alakíttatott, amiben oly emberekből álló osztály van példázva, amely az Úr Jézus, a nagyobb Jéhu templomához étkezése óta találkozott össze a „hű-és a bölcsszolga-osztályal"; ezek a jóindulatú emberek szolgálni kívánnak Istennek s most lesznek felszólítva Isten iránti jóakaratuk és igazságra való törekvésük beigazolására. amennyiben hozzácsatlakoznak az Úr szervezetéhez s vele akarnak tartani; mert Jéhu kocsija ezt a szervezetet példázta.
28 Az Úr Jézus hűszolga-osztályáról mint „juhairól" is beszél. Jonadáb úgylátszik egy osztálynak a kezdetét jelenti, amelyre Jézus „más juhaim" szavaival utalt, mondván: „Én vagyok a jó pásztor: ismerem az enyéimet és ők is ismernek engem, amiképpen az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát; és az én életem adom a juhokért; de más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom és meghallják az én szómat és leszen egy akol és egy pásztor." (János 10:14—16) Ezek a „más juhok" nyilván azon jóindulatú emberek, akik az
Úr Jézus templomhoz jövetele és a templomi se-
