Főmenü megnyitása

Oldal:HU W1936.06.djvu/8

A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 26., 09:11-kor történt szerkesztése után volt. (Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „108 {{raw:data:p|c|csak „haszontalan szolgája az Úrnak". Istennek senki sem hajthat hasznot. Az ő „hatalmának napja" itt van s mielőtt hatalmát Isten a gonosz…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap nincsen korrektúrázva


108 {{raw:data:p|c|csak „haszontalan szolgája az Úrnak". Istennek senki sem hajthat hasznot. Az ő „hatalmának napja" itt van s mielőtt hatalmát Isten a gonosz elpusztítására fel akarja használni, figyelmeztetést kíván közzétenni, hogy mindenki maga viselje a felelősséget. Izrael azokat példázza, akik Istennek szolgálni kívánnak és Isten szolgálatᬠba is lépnek. Isten azt akarja, hogy ezek ismere¬ tekben részesüljenek. Az őr vigyáz a reábízott érdekekre. Isten hozzákezdett hatalmának gya¬ korlásához a földön Jézus Krisztus útján és vi- gyázót rendelt a földön az ő országának érdekei felett. Ez a vigyázó (őr) nem egy ember, hanem a „hű- és bölcsszolga-osztály", akire Isten orszᬠgának érdekei a földön most rábízattak. Az Ür napjának ítélete most bekövetkezett és rohamo¬ san közeledik az óta, amidőn ki fogja veszteni a gonoszban veszteglő gonoszokat. Az Ür ezért mondja hű szolga osztályának: „örállóul rendel¬ telek Izrael házában; halld meg az én számból származó beszédemet és figyelmeztesd őket!" (Ezékiel 3 :17—20) Az Ür beszéde itt világosan mutatja, hogy a szolga-osztálynak a kötelessége, hogy figyelmeztessen és felvilágosítson másokat, s hogy e kötelesség tekintetében felelősségre vonja tanúbizonyságait és teljes, maradéktalan kötelességteljesítést kíván szolgájától és mások¬ ra is felelősséget hárít, akik arról tudomást sze¬ reznek. Itt arról az utolsó bizonyságtevésről van szó, amelynek az Ür és a Sátán közötti végső üt¬ közet előtt kell elhangzania. ’* Most az Ür Jézus az ítélőszékbe ült és gyako¬ rolja az Istentől kezeire bízott hatalmat, még- pedig mint bitó és ítéletének végrehajtója is. Előtte jelennek meg a föld minden nemzetei. Most alkalmat nyújt nekik a döntésre, hogy ki¬ nek akarnak szolgálni: és azért tétet bizonyságot a nemzetek füle hallatára, hogy választani tud¬ janak, hogy az Ür mellé akarnak-e állani és élni kívánnak-e vagypedig az ördög mellett maradnak és el akarnak pusztulni. E bizonyság hirdetése tehát az emberek hasznára történik és minden¬ kinek alkalmat nyújt, aki Isten mellett kíván ál¬ lást foglalni és közre akar működni az ö nevének igazolásában. Jehova bizonyságtevői csak úgy lehetnek hívek, ha Isten parancsának szótfogad- va végzik a bizonyságtevést és az ország gond¬ jukra bízott érdekeit képviselik. Jó akarat

  • 'Isten a gyermek. Jézus születésekor angya¬

lai útján közöltette az ott összegyűlt tanúbizony¬ ságok előtt, hogy Jézus az emberiség megváltó¬ ja s akkor nyomban elhangzott az égi prófétai ének Isten dicsőítésére: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és béke e földön a jóa- karatú emberek között!" (Lukács 2 : 14, Rother- ham ar.gol-f. szerint) Nem ez az üzenet képezte | Isten jó akaratának kezdetét az emberek iránt, mert Isten mindenkor jó volt. Ez csupán azt je¬ lentette, hogy a földön azoknak az embereknek, akik jóakarattal viseltetnek Isten iránt, békéjük lesz az Istennel. Ezek Jézus Krisztusnak az ember megváltásáért kifolyt vére útján jöhetnek Isten¬ hez és békülhetnek ki vele Jézus vére nem folyt általánosan és különbségnélkül minden ember üd- vözítésére, hanem csakis a jóakaratúak érdeké¬ ben, akik ezen jóakaratukat azáltal fejezik ki, hogy Istennek és Jézus Krisztusnak szolgálnak. Mindazok, akik nem teszik meg önként ezt a lé¬ pést, szükségképpen el fognak pusztulni. Ezt vég¬ legesen bizonyítja a következő feljegyzés: „Aki hiszen a Fiúban, örök élete van annak: de aki nem hiszen benne (vagy engedelmeskedik neki) nem látja meg az életet, hanem Isten haragja ma¬ rad rajta." — János 3.36 ” Amidőn az igazságról tudomást szerez, azál¬ tal az igazságnak hinni és engedelmeskedni tar¬ tozik. Ha vonakodik hallgatni és hinni az igazság¬ nak, Isten haragja marad rajta s nem távozik el tőle. Az átok csak azoktól távozik el, akik tudo¬ mást szereznek és hisznek s az Isten és az ő or¬ szága mellé állanak. Miután az Ür mellett fog¬ laltak állást, felelősek és híven szolgálni tartoz¬ nak Istennek és Krisztusnak. A felelősség azon időtől kezdődik, amidőn tudomást kezdenek sze¬ rezni Jehováról és az ő szándékáról, amint írva van: „Amint hall a fülök, engedelmeskednek és idegenek is hízelegnek nekem." — 18. zsoltár 45 ” Jéhu jelképesen Jézus Krisztust és a „hű- s bölcsszolga-osztályt" példázta, a királyiház tag¬ jait. Majdnem Izrael egész nemzete megvetette szövetségét és ördögimádásra tért át. Jéhu az ör¬ dögimádók elpusztítására küldetett. Abban az az országban élt egy Jonadáb nevű ember; nem volt ^izraelita, de mindazáltal jóindulatú ember volt és igazságosan kívánt élni és Istennek óhaj¬ tott szolgálni. Jonadáb a hű, felkent szolga-osz¬ tálytól különböző oly emberekből álló osztályt pédázott, amely szolgálni kíván az Ümak. Ami¬ dőn Jéhu találkozott Jonadábbal, így szólt. Jona- dábhoz: „Olyan a te szíved én irántam, mint az enyém te irántad? És monda Jonadáb: Olyan!" Azután mintegy a következőket mondta Jéhu Jo- nadábnak: „Bizonyítsd be ezt előttem azzal, hogy kezet nyújtasz, mellém ülsz a kocsimba és velem jössz az úrhoz való buzgóságom szemtanúja¬ képpen. (Kir. II. 10 : 15, 16) Isten akkor egy pró¬ fétai képet alakíttatott, amiben oly emberekből álló osztály van példázva, amely az Ür Jézus, a nagyobb Jéhu templomához étkezése óta talál¬ kozott össze a „hű-és a bölcsszolga-osztályal"; ezek a jóindulatú emberek szolgálni kívánnak Istennek s most lesznek felszólítva Isten iránti jóakaratuk és igazságra való törekvésük beiga- zolására. amennyiben hozzácsatlakoznak az Ür szervezetéhez s vele akarnak tartani; mert Jéhu kocsija ezt a szervezetet példázta. ” Az Ür Jézus hűszolga-osztályáról mint „juhai- ról" is beszél. Jonadáb úgylátszik egy osztálynak a kezdetét jelenti, amelyre Jézus „más juhaim" szavaival utalt, mondván: „Én vagyok a jó pász¬ tor: ismerem az enyéimet és ők is ismernek en¬ gem, amiképpen az Atya ismer engem és én is¬ merem az Atyát; és az én életem adom a juhokért; de más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom és meghallják az én szómat és leszen egy akol és egy pásztor." (János 10 ; 14—16) Ezek a „más juhok" nyilván azon jóindulatú emberek, akik az Ür Jézus templomhoz jövetele és a templomi se-